Hallgatva az idők szavára és követve elöljáróink példamutatását egy egészen aprócska kéréssel fordulok önökhöz. Amint arra Lázár János, az utolsókat rúgó Magyar Köztársaság parlamentjében az állampárti gombnyomogató humán interfészek ügyeletes felügyelője rámutatott létezik olyan, hogy egy-egy alkut utólag újratárgyalunk, például azért, mert lett nekünk bőszen mutogatható puvoárunk, de akár azért is, mert az eredeti szerződési időponthoz képest jelentős változások álltak be, és ezeknek a változásoknak a hatására az egyik szerződő fél gusztustalanul rosszabbul járt, mint a másik.
No, tehát lennék én az Állammal egy kvázi-szerződéses viszonyban, és ennek a relációnak a folyományaként az általam előállított jövedelem egy tekintélyes részét önöknek annak rendje és módja szerint átutaltam. Tettem ezt annak a tudatában, hogy ezért a pénzért cserébe én az Államtól különféle szolgáltatásokat kapok, valamint számítva arra, hogy bizonyos ügyeket úgy visz az Állam, hogy az az én érdekeimet nem sérti.
Tisztelt Államkincstár! Mivel engem az elmúlt évben az Állam működésének betudhatóan jelentős károk értek, ezért kérném önöket, hogy a kárenyhítés, a közös kárviselés érdekében az elmúlt évi adótörvényeket velem újratárgyalni szíveskedjenek. Jelezném, hogy ezt a levelemet jogfenntartó nyilatkozatnak is tekintem, és kijelentem, hogy az időre teljesített befizetéseim nem jelentik egyúttal azt is, hogy elismerném a fizetési kötelezettségeim jogosságát. Ha a közeljövőben győzne egy forradalom, igényt tartok rá, hogy a túlfizetéseimet visszakaphassam, és ha az pénzben valamiért nem teljesíthető, akkor pedig arra tartok igényt, hogy a hatalom gyakorlói egy tisztességes napidíjjal kalkulálva az Állam tartozását nálam ledolgozzák.
Érveim eléggé egyszerűek. Amikor 2010-ben, a rendes négyéves újratárgyalás során az Állammal a módosított szerződést a fülkében aláírtuk éltem ugyan némi gyanúperrel, mondtam is a családomnak, hogy van ennek kockázata, de bíztunk abban, hogy az Állam követi az ügyfelekkel történő felelős partneri viszony előtérbe helyezésének az elvét, és nem hoz olyan egyoldalú intézkedéseket, amelyekből nekem jelentős veszteségem származik. Sajnos erre a jóhiszemű joggyakorlásra az Állam semmiféle készséget nem mutatott, egyáltalán nem volt arra tekintettel, hogy az én érdekeimet a 260-270 forintos árfolyamsávban mozgó euró szolgálja inkább, mint a 310 forintos, és hogy számomra a 420 forintos gázolajár a 300 forintoshoz képest jelentős veszteségeket okoz. Ezekért a veszteségekért teljesen egyértelműen az Államot terheli a felelősség, de gondolom ezt önök sem vitatják, hiszen az igazamat bizonyító miniszterelnöki nyilatkozatok önöknek is a rendelkezésükre állnak. Ha mégsem, hiánypótlásként bármikor csatolom.
Szíves figyelmükbe ajánlom, miszerint a hazai bírói gyakorlat rámutatott arra, hogy az ilyen jogviszonyokban számos esetben nem érvényesülnek a polgári jog szerződésekre vonatkozó rendkívül fontos alapelvei, ugyanis nem biztosított az alkufolyamat, ezáltal sérül a szerződő felek egyenjogúsága, hiszen az állampolgári pozícióban lévő fél választási lehetősége csupán arra korlátozódik, hogy melyik állammal szerződjön, a létrejövő jogviszony tartalmába már semmiféle beleszólása nincs. Nem érvényesül a jóhiszemű joggyakorlás elve, felmerül a jogalap nélküli gazdagodás, az együttműködési kötelezettség és a kárenyhítési kötelezettség teljesítésének hiánya.
Az elvárható tisztességes piaci magtartás folytatása, és az EU-ban hagyományos polgári etika okán, alulirott állampolgár arra kérem a Magyar Államkincstár vezetőit, hogy harminc napon belül, legkésőbb 2012. január 30-ig nyilatkozzanak, hogy a közös kockázatvállalás jegyében a veszteséget eredményező többletből mekkora összeget vállal át az Állam.
Amennyiben eddig a határidőig nem kapok érdemi választ, minden elképzelhető szükséges intézkedést megteszek annak érdekében, hogy az Állam által okozott veszteségeim valamilyen formában megtérüljenek. Az intézkedéseimről részleteiben nem szólnék, de higgyék el, hogy bőven vannak eszközeim. A követelésemet még nem forintosítottam, de úgy vélem, hogy a befizetéseim 80%-ának a visszautalása egy jó kiindulási alap. Ebből, ha a visszatérítést pénzben gondolják teljesíteni olyan túl sokat nem engednék, mert úgy vélem, hogy még így is busásan túl van fizetve az, amit az Állam teljesítés címén nyújtott, de ha a tartozásukat mégis inkább természetben törlesztenék, akkor hajlandó vagyok komolyabb engedményekre is, feltéve, ha beleszólási jogot kapok abba, hogy mely állami tisztségviselők lesznek kijelölve az adósságuk ledolgozására. Szakmai tudást nem várok el, úgy gondolom, hogy ha az Államot lehetett ilyesmi nélkül működtetni, akkor a disznószar lapátolásával is meg fog birkózni bármelyik Lázár János. Meg különben is, a legfőbb hatalom szerint a portakocákhoz mindenki ért, tán még a legfőbb paraszt is. Mondjuk őt aztán be nem engedném az ólba, ilyen aljasságot ember még egy disznóval szemben sem engedhet meg magának.
Tisztelettel,
maroz, úgyismint: szerződő fél