Rínak az orbánárvák, kéne már valami jó kis összetartás, köpködnek itten minket nyugatról, ami még hagyján, mert ugye a gazdi megmondta, hogy a nyugat az passzé, annak vége, mint a botnak, ámde dől ránk a csula az olyannyira csodált keletről is, szóval minden emberi számítás szerint most annak kéne jönnie, hogy a hálás nép kiáll a fergetegbe, megvédeni az ő kondukátorát. Helyes. Elő lehet venni azokat a gyönyörűséges pár évvel ezelőtti jelszavak, csak alig picit kell átírni őket. Követeljük, hogy az emberekkel fizettessék meg! Előre a 350 forintos euróért! Viktor, nem kúrtad el, te soha! Köszönjük a 425 forintos benzint és a 445 forintos gázolajat! Éljen a növekedve csökkenő államadósság!
Számoljunk már.
A fidesznek még mindig nagy valószínűséggel akad olyan másfél millió támogatója. Tudjuk, hogy nekik az elköteleződésük erős. Tudjuk, hogy lételemük az utca, nekik az összetartás drog, ha sokáig nem kapják meg elvonási tüneteket mutatnak. Kizárt dolog, hogy jó szervezéssel és néhány visszautasíthatatlan ajánlattal ne lehetne összerántani Budapesten pártízezer szimpatizánst. Onnan pedig már egyszerű a dolog, Philip megszámolja őket kétmilliónak, a közszolgálati (nem röhögni!) képelőállító állami vállalat pedig minden további nélkül tudja úgy fényképezni az eseményt, hogy a kétmillió ötnek látszódjék, a lakájmédia pedig majd engedelmesen megírja, hogy a Kossuth téren tízmillió magyar tapsolt Orbánnak. És akkor mi van?
Apró kockázatok vannak, nézzenek meg egy másik nagy embert, ő is imádta a mellette hetente háromszor is nagygyűlésen kiálló tömegek látványát, de a vége felé mintha némi fals hang is beúszott volna a sok támogató rigmus közé:
Nem tudom, emlékeznek-e egy másikmásik nagy emberre, annak a méghatalmasabb ambíciókat pátyolgató pártjára. Amikor a Magyar Igazság és Élettársa a 2002-es választásokra készült mekkora volt az arc, milliók állnak mögöttünk, százezreket viszünk ki az utcára, és mi lett a vége? Kevesebben szavaztak rájuk, mint ahányan a nagygyűlésükre elmentek. Kell ez az összetartás most is, ez vitán felüli.
Külön öröm, hogy a pártállam melletti „erődemonstrációt” olyan ember szorgalmazza, aki „civilben” a Nemzeti Civil Alapprogram tanácsának a hatalom által kinevezett elnöke.
A Nemzeti Civil Alapprogram (NCA) tanácsa javaslatára Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter, aki a társadalmi és civil kapcsolatok fejlesztéséért is felelős kormánytag, Csizmadia Lászlót kérte fel az NCA tanács elnökének. Az új elnök megbízólevelét a tanács november 10-i ülése után vette át, miután kinevezésével egyetértett az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsága is november 8-i ülésén.
Ő, gondolom a civilség a négyzeten jegyében egyúttal a frissen összerántott Civil Együttműködési Tanácskozás nevű izének is az elnöke. Teljesen orbánizmuskonform dolog az, hogy ez a december 9-én létrejött szervezet legyen az, aki majd itten erődemonstrálja, hogy mi is a civil benyalás, hiszen nem egyházakról van itt szó, civil szervezetnél éppen megfelelő az alig egy hónapos működés. Feltéve ugye ha hajlandó nyalni. És hát, hajlandó, ne szépítsük.
Csütörtökre hirdetett sajtótájékoztatót a Civil Együttműködési Tanácskozás (CET), amelynek többek között Orbán évértékelő beszédeit megszervező Magyar Polgári Együttműködés Egyesület is tagja. A CET elnöke, Csizmadia László az Indexnek azt mondta: a közel négyszáz, kárpát-medencei civil szervezet magában foglaló szervezet tavaly december 9-én jött létre, a nemzetépítés és szellemi honvédelem céljával. Csizmadia szerint azért tartanak sajtótájékoztatót, mert túlzottnak tartják a Magyarországot ért külföldi kritikákat. A kormány védelmében tartott lehetséges tüntetésről Csizmadia azt mondta: „benne van a levegőben”, de egyelőre nem időszerű.
Majd megkapja az utasítást, és akkor időszerűvé válik.
Jut eszembe, Csizmadia a Civil Összefogás Fórumnak is volt már valamije, tán a szóvivője, de ez most nem érdekes. Szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt még a CÖF színeiben indult harcba a hazánkra fenekedő sokfejű sárkány ellen. No, mára nyugaton (és keleten) a helyzet fokozódott, most már nem elég a CÖF, világra kellett hazudni ezt a CET-et is, nemzetet építeni, és szellemi honvédeni.
Nem lennék mostanság Merközy helyében.
Álljon itt a végén a CÖF 2009-es, előrehozott választást követelő nagygyűlésének a 12 pontos követelései közül kettő, hátha Csizmadia úrnak újból pontokat kell írnia a leglegújabb, Orbán melletti kiállásához:
6. Követeljük: az oktatás és az egészségügy kiemelt állami támogatását.
11 .Követeljük: a hiteles tömegtájékoztatást.
És lássuk be, akinek személyesen Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter adta át a tanácselnöki megbízólevelét (talán nem járok messze az igazságtól, ha arra gondolok, hogy leginkább a fidesznek nyújtott elmútnyócévi szolgálataiért), az teljesen hitelesen szervezhet kormány melletti rokonszenv-tüntetéseket, mondhatni fillérre pontosan akkora hitelességgel, mint amekkorával a fentieket követelte.