Milyen jól lehetne ezen az egészen derülni, ha nem lenne ott a vásáron az én bőröm is! Bár, ha jobban belegondolok, attól, hogy savanyú pofát vágunk jobb úgysem lesz, akkor meg már inkább mégiscsak derüljünk. Például azon, hogy már a nevében is nagyot akaró fiatal politikai formációnak lassan a kínos múltja teszi nehézkessé a jövőjéről való spekulációt. Lehet más az eltorgyánosodás, kérdezhetnénk némi malíciával az LMP-től, és ha válaszul valamiféle maszatolást kapnánk, hogy á, ez nem ugyanaz, mert nem lehet kétszer ugyanabba az eltorgyánosodásba lépni, akkor erre ugyanazzal a malíciával lehetne visszavágni valami olyasmit, hogy cseszd meg Hérakleitosz a folyóidat.
A helyzet képlékeny. Hála a művészeteknek azt már tudjuk, hogy a pöcegödröt háborgatni nem feltétlenül bölcs dolog, pláne ha nem vagyunk benne egészen biztosak, hogy van kellő szippantósautó-kapacitásunk a matéria kiszivattyúzására, hiszen a felkavarástól csak annyi történik, hogy a felszínen megképződött és viszonylag jól záró réteg megsérül, összetöredezik, így ha mégiscsak ottmarad a nyakunkon a termék az jóval büdösebb lesz, mint a hozzápiszkálás előtt. Jelentem, a piszkálás/nempiszkálás ma már nem opció, a politikai elitünknek nevezett pöcegödör teteje beszakadt, kavarog, zsibong az egész, vígan zsakuzziznak benne az országnagyjaink.
Kérdés, hogy lesz-e jobb az ülepedés után.
Az előbb utaltam Hérakleitosz töredékére, mely szerint kétszer nem léphetünk ugyanabba a folyóba, ami, mint minden toposz igazán csak arra jó, hogy az ember megállapíthassa: nem, de mégis. Mintha járvány lenne, fertőz a déja vu. Ellenzéki kerekasztal szerveződik, mint ’89-ben. Az MSZP-ből kiválik egy, magát valamiféle szociálliberális-piacpártiként pozicionálni igyekvő formáció, ami kicsit emlékeztet arra, amikor Fodor Gáborék hagyták ott testületileg a maffiává válás rögös útján elinduló Orbánpártot. Mintha megint látszanának az elárvult választópolgárok regimentjei, csak ugye most mintha nem csak a jobboldalon mutatkozna parlagon heverő terület, hanem mindegyiken. És ahogy Orbán a ’94-es pofáraesés után sikeresen felszántotta, bevetette, megtrágyázta, majd időre vígan learatta az akkor mutatkozó parlagot ugyanezt miért ne ismételhetné meg ma is valaki?
Ilyen apró esetlenségek, mint ez a mostani LMP-s csetlés-botlás volt abban a másik déja vu-ben is. Buta ingaeffektus: ha azt látják, hogy amúgy jól szervezett, keményen kézben tartott és hatékonyan működtetett csapat gazemberségeket csinál, akkor abból nem azt veszik le első körben, hogy egy jól szervezett, keményen kézben tartott és hatékonyan működtetett csapattal tisztességes dolgokat is lehetne csinálni, hanem ott, ki tudja miért, a szervezetlenségben, az esetlegességben, a vezetetlenségben és a hatékonyság, mint elvárás elvetésében látják a megoldást. Ezek többnyire gyermekbetegségek, és amellett, hogy túl kell esni rajta még azt is el kell ismerni, hogy van az egésznek egy diszkrét bája. Jó buli világmegváltó szervezetet alapítani kéttucat csillogó szemű őrülttel egy 34 kvadrátos panelben, ahol is mindehhez a technikai hátteret egy csomag írólap és egy tízliteres demizson adja. Nincs is ezzel semmi baj, csak kell tudni idővel meghaladni ezt az állapotot.
Ezek a gyermekbetegségek ugyanis egy idő után már koránt sem valamiféle diszkrét bájnak fognak tűnni, hanem a dilettantizmus egyre nyilvánvalóbb jelének. Retardált a kicsi, na.
Az LMP most járhat a határon. Jó geg volt ez a lehet más, jót nevettünk, sokan vevők is voltak rá, mint a viccesnek szánt ajándékokra, de ennyi, ha így folytatják, akkor úgymaradnak, és Torgyán óta tudható, hogy mi a sorsa egy viccpártnak. Sajnos akármennyire is fiatalkák ők, múltjuk már így is van, de én nem gondolom azt a hátrányt annyira ledolgozhatatlannak. Még abban se látnék semmi szörnyűségeset, ha megmaradna valamiféle kevésbé sötétzöld, valami szolidabb facsókoló irányultságuk, nyilván, a mostani, többnyire súlyos hülyeségek nélkül. Tőlem belefér. Viszont azt igenis sürgősen el kéne dönteniük, hogy kiket céloznak meg, mert van egy rossz hírem, nem lehet más a politika, választókra legközelebb is szükség lesz, és gyanúm szerint ugyanaz a poén kétszer egymás után nem eladható. Hogy merre induljanak, kiket célozzanak meg, szinte mindegy is, akkora manapság a parlag.
Valamint azt is gyanítom, hogy a debilitáson, mint versenyszámon igen zsúfolt a startvonal, így most, kivételesen talán meg lehetne próbálkozni valami épeszűbbel is, ott nincs akkora tolongás. Kalandból. Most, míg még képlékeny. Hajrá!
