Miért?, kérdi a gyerek, mert a gyerek olyan, hogy neki nem elég a határozott nem!, ő igényelne valamiféle magyarázatot is, és nem csak a gyerek ilyen, hanem mi, felnőttek is. Szeretjük magunkat azzal áltatni, hogy értjük azt, ami körülöttünk zajlik. Miért?, kérdi a gyerek, és a szellemi erőfeszítéssel beosztással bánó felnőtt már mondja is rá a választ, hogy: azért, mert különben elvisz a rézfaszú bagoly! A gyerek nem tudja, hogy mi lehet az a részfaszú bagoly, de ha elvisz, akkor az jó nem lehet, így ideig-óráig elfogadja ezt a magyarázatot és megnyugszik.

Miért?, kérdi a felnőtt, és az elit ugyanúgy spórolós üzemmódban igyekszik neki választ adni, azért, mert különben elvisz a rézfaszú bagoly. Na jó, ezt azért mégsem hiszem el, mondja a felnőtt, rendben, hagyja rá bölcs belátással az elit, akkor azért, mert a zsidók. De nem is, kontráz rá erre a másik elit, hanem azért, mert a nácik. Ja, és azért is, mert az orbánsátán. A felnőtt köszöni szépen, ki van segítve, ennek alapján ő már tudja is, hogy mit kell tennie: sót szór a kandalló elé, mert tudja, hogy a sátánnak meg kell számolnia szemenként és azzal elmegy a rosszalkodásra szánható ideje.

Persze mindeközben csodálkozunk, hogy miért megy nekünk közösen ennyire szarul, hogy miért nincs párbeszéd, miért nem a közös problémáink megoldásáról agyalunk, miért, miért, miért. Azért, mert ha azt tennénk, elvinne minket a rézfaszú bagoly, azért.

Én ezt nem értem, pedig szeretném. Látom, hogy van egy szint, ahol a dolgokról még kifejezetten nívósan, érdekesen, továbbgondolásra érdemes módon tudnak emberek beszélgetni. Olvasgatom a fiatal kutatók tanulmányait az MTA Szociológiai Kutatóintézetének a kiadványában, Gerő Márton és Kopper Ákos a civil társadalmunk anomáliáiról értekezik, és mintegy mellékesen nagyon fontos alapösszefüggéseket is magyarázni, leírni próbál, például azt, hogy mi a répa is az a politikai rendszer, hogy annak lenne egy logikája és döbbenetes módon úgy működik, hogy a saját logikáját követi és nem a rézfaszú bagolyét, és nem a rosszpolitikusbácsi/jópolitikusbácsi gyermeki struktúrái magyarázzák a legjobban a valóságot, hanem például:

Ennek a különbségnek a következménye, hogy míg a civil csoportok értékorientáltsága jól érzékelhető, a politikai szereplők gyakran különböző, egymásnak ellentmondó normatív szempontok között kénytelenek egyensúlyozni. A politikai logika szerint ezt az egyensúlyozást úgy kell végrehajtaniuk, hogy többségi támogatást szerezzenek az általuk felvállalt célok, problémák vagy megoldások mellett és győztesen kerüljenek ki a velük versengő politikai szereplőkkel folytatott küzdelemből. Ebből az következik, hogy a politikai szféra szereplői nem szükségszerűen ‘rosszak’, hanem egyszerűen csak a Rendszer működési logikájának megfelelően járnak el, a civilek pedig nem jók, hanem esetükben az Életvilág működési logikája domináns.

Tehát van egy szint, ahol szépen, igényesen, a megértés óhajától hajtva szálazzák a problémákat, keresik a válaszokat, a lehetséges magyarázatokat az aktuális miért?-re, öröm olvasni, öröm hallgatni és öröm elgondolkodni is az olvasottakon/hallottakon, köszönjük élet! áldomásidat, ez jó mulatság, férfi munka volt!, de akkor mi a büdös lóhimba magyarázza azt, hogy ha az ember lejjebb lép egy-két szintet, akkor mivé lesz ez az igényesség? Zsidózássá, nácizássá, orbánsátánozássá, a lehető legigénytelenebb címkézéssé. És akkor ugye már nem is nagyon érdemes azon csodálkozni, ha a földszinten már vígan mindenki és mindent ezzel magyaráz.

Egyik oldalon áll az egyik emberke és azt mondogatja, hogy azért nem lehet itt bármit is elérni, azért nem tud ő semmit tenni a saját, valamint a szűkebb és tágabb közössége sorsának a jobbításáért, mert a zsidók nem engedik. A jobboldali rézfaszú bagoly elvinné, ha egyáltalán eszébe jutna akár csak megpróbálni bármit is tenni.

Másik oldalon pedig áll Gerendás Péter, aki azt mondja, hogy azért nem lehet itt bármit is elérni, azért nem tud ő semmit tenni a saját, valamint a szűkebb és tágabb közössége sorsának a jobbításáért, mert a nácik és a fasiszták nem engedik. A balliberális rézfaszú bagoly elvinné, ha egyáltalán eszébe jutna akár csak megpróbálni bármit is tenni.

Emberileg megértem az emberkét is és Gerendást is, hiszen voltak nekem is súlyos küzdelmeim, és igen, volt már úgy, hogy nagyon nagyot taknyoltam, mondhatni minden elveszett, amiért addig küzdöttem, és ott álltam egy szál lengő utazótáskával, meg a fájdalmas igénnyel arra, hogy valaki magyarázza már meg nekem, valaki adjon már választ arra, hogy: miért? Mert válasz szinte mindig van, és az ember olyan, hogy igényli a magyarázatot. 

Gerendás sajnos valamiért a rézfaszú bagolyt fogadja el.  Érdemes elolvasni türelmesen a fészbúkos jeremiádáját, van abban minden, mint a szoljánkában Kátya módra. Egy csomó kiadott lemez, kitüntetések, lovagkereszt, ha ezt néznénk, akkor csettintene az ember, lám, egy sikeres művész, de persze ő nem ezt érzi, hanem azt, hogy ő itten alul lett értékelve, nem csinált belőle sztárt a nagybetűs Rádió, a rohadt aljadék plebsz nem őt, hanem - fúj, a sok kulturálatlan parasztja - valamiféle tehetségkutatók felleltjeit zabálja, hát ilyent. És persze sorra veszi azokat a problémákat, amelyekkel rajta kívül szinte senki nem szembesül ebben az aljadék országban, senki más nem küszködik megélhetéssel, nincs ember, akinek rosszul menne a bétéje és emiatt inkasszózná az Apeh, senki más emberfiának nem okoz problémát a gázszámla befizetése, a deviza alapú hitel törlesztése, valamint az ájfónja sem hibásodik meg senkinek, á, ugyan, de ha mégis, akkor is csak teszem azt néhány millió másik honfitársunknak, de hát ugye hol van az ő problémájuk súlyossága egy Gerendáséhoz képest, ugye.

Mit tesz tehát Gerendás? Nem, nem azt mondja, hogy hú, basszameg, ez így szar, változtatnom kéne, meg kéne újulnom, lássuk hát, hogy ha ez, amit eddig csináltam nem megy mit lehetne, nem. Ő előkapja a rézfaszú baglyát, és odalöki, hogy azért, mert ez egy fasisztanáci, rohadt aljadék ország lett, aki nem az Értéket (értsd: Gerendást) választja immáron, hanem a selejtet. Nagy duzzogva be is jelenti, hogy akkor ő inkább elmegy, mert náciországban éljen csak a maradék söpredék, az a közel tízmillió, akik közül sok-sok milliónak még csak esélye sem lenne arra, hogy Gerendáshoz hasonlóan lepattanjon innen, ha már nem pont úgy szopja a faszát ez a magyar csürhe, ahogyan azt ő elvárja. 

A média pedig felkapja az üzenetből azt, ami illeszkedik az általuk sulykolthoz: Gerendás emigrál, mert jönnek a nácikok és a fasisztákok. Egyik oldalon a nácifasisztákokkal magyarázzák a lényegében véve személyes kudarcokat, a másikon a zsidókkal, és szemmel láthatóan ezzel mindenki jól el is van. Valamiért nem jut egy centivel sem lejjebb az akadémiai szintnél az a vita, amelyik bátran és okosan megpróbálja meghaladni a rézfaszú bagoly minőségű valóságmagyarázatokat, és nem igazán értem, hogy miért. Talán a közvetítők, az értelmiségnek az a része tehet erről, akiknek pont az lenne az egyik és igen érdemi funkciójuk, hogy ezeket a különböző szinten zajló diskurzusokat egymással némiképp szinkronba hozzák? Az újságírók, a hivatásosak és a közösségi médiát hobbiból koptatók, azok, akik a státuszuknál fogva bátran tekinthetőek afféle public intellectualnak és, na jó, hogy komolyabb súlya legyen: ÉS amúgy is lépten-nyomon megszólalnak közügyeinkben is, meg úgy egyáltalán, az értelmiségnek az a része, amelyik tudja magáról és mások is tudják róla, hogy afféle véleménymultiplikátorként működik a saját helyén, szóval mindezek dolgoznak, mint bábák, és talán pont az ő kezeik között vész el az a bizonyos gyermek? Én meg csak állok, nézem, és nem értem. Bosszankodok, amikor az elvileg magasabbnak tűnő szintekről is olyan valóságmagyarázatokat hallok, hogy azért, mert Orbán olyan mint Hitler, mert itt ceausescui diktatúra van, és persze a nácik miatt, akik meg ugye Orbán miatt, aki mindeközben még olyan is, mint Schóber Norbert, szóval a rézfaszú bagoly tehet mindenről, kedves polgár, kedves emberke, az értelmiségi elited ezt tudja nyújtani neked, te pedig tedd, amit kell: szórj sót a kandalló elé, és reménykedj, hátha.