A mindennapi döntéseinket eléggé jellemző módon bizony felületesen mérlegelve hozzuk meg, ami valahol megérthető, pláne, ha azt nézzük, hogy többnyire nincs annyi perc egy napban ahány döntést meghozni kényszerülünk. Nincs idő, nincs erőforrás arra, hogy minden egyes döntésünket hosszan és alaposan szüljük e világra, így érthető, ha boldogan lecsapunk a legtöbb kínálkozó döntés-segítő kiegészítőkre, így például a címkére is. 

Ehhez persze az sem árt, ha értjük ezen heurisztika működését.

A címke a legtöbb, picit is összetettebb dolog esetében nem azt jelenti, hogy a dolog az, ami a címkére van írva, hanem azt, hogy a dolog a címkéző szerint az, ami. Tehát a címke a bizalomról szól, arról, hogy én, a döntésemmel várandós emberke a vajúdásomat lerövidítendő megbízok abban a címkeragasztóban, szakértőnek tekintem, olyannak, akinek a véleményére adni inkább megéri, mint nem, és persze egyúttal önbizalom is ez a bizalom, hiszen magamban is meg kell bíznom, hogy én is képes vagyok egy jó és hadra fogható szakértői heurisztikát felépíteni. Ez utóbbi tényező egyáltalán nem lebecsülendő, a bizalmi volatilitás (aka: ma beleszeret egyikbe, holnap egyikből kiszeret, beleszeret másikba, akiből harmadnapon szeret ki, és így tovább) mifelénk grafikusan ábrázolva veri a forint árfolyamingadozását alkotmánymódosítások idején.

A fentiek szerint így a címkét akkor érdemes figyelni, ha egyrészt kellően magabiztosak vagyunk a saját szakértőfellelő képességeinket illetően, másrészt pedig megvan a bizalom a kiválasztott címkézővel szemben is. 

A sajáterő úgy jön össze, hogy adunk egy picit az önismeretnek. Megpróbáljuk összeszedni és viszonylag tisztességes módon rendszerezni azt, hogy melyek azok az értékek, amelyek számunkra fontosak. Ezt a felületességünk és az önbecsapás művészi szinten való űzése szokta nehezíteni, gyakran átalbaszarintjuk magunkat azzal, hogy még magunk előtt sem merjük szétszálazni azt, hogy a "milyenek vagyunk" és a "milyennek akarjuk láttatni magunkat" két, nagyon erősen különböző dolog. Az értékeink pedig jó alapot képeznek arra, hogy rá, mellé, köréje kiépítsünk egy lazább preferenciaszintet, amit az egyszerűség kedvéért nevezzünk ízlésnek. Ez sem mindig móka és kacagás, hiszen az ízlés is egy nagyon bonyolult valami, az is egy tanulási és viszonyulási folyamat terméke, gondoljon bele a kedves olvasó, hogy van-e vajon olyan természeti törvény, amelyik abszolút módon segít nekünk eldönteni, hogy ízléses-e a nappalinkban a vitrines szekrényben csipketerítőn feszítő fogfájós kutya. Az ízlés is valahol inkább a bizalomról szól, arról, hogy van egy csoport, annak van egy értékítélete, és ha én bízok abban a csoportban, ha közéjük tartozónak szeretném érezni magam, akkor elfogadom és alkalmazkodni próbálok a csoportdöntésekhez. Ha az adott csoportban ciki a fogfájós kutya, akkor én is cikinek fogom tartani, ha pedig nem, akkor értelemszerűen nem.

A bizalom a címkézővel szemben pedig úgyszintén egy építkezős műfaj. Szükséges megismernem a címkézőt, az ő értékeit, az ízlését, és ha ez megvan, akkor összevetnem a sajátommal: ha jelentős az átfedés, akkor van értelme elkezdenem figyelni rá. A bizalom kiépülésének a folyamata ez. Nyilván, nincs olyan címkéző, aki időnként ne tévedne, vagy ne tévelyedne el, így nem az a kritérium, hogy soha ne csalódjak a címkéző ítéletében, hanem inkább az, hogy csak ritkán, kisebb jelentőségű ügyekben és lehetőleg ne legyen benne felfedezhető semmiféle tendenciózusság. Ha ez pár éven keresztül működik, tehát ha a címkézőt hosszú távon is megbízhatónak találtam, akkor az általa a dolgokra rátűzködött címkének lesz értelme és lesz haszna. Egyrészt megkönnyíti számomra is a döntést, másrészt pedig az általa megcímkézett dologra is visszahat a címke, azaz a dolog maga is egyre jobban igyekezni fog olyanná válni, mint amilyennek a címkéző őt megcímkézte. 

Címkézni jó, címkézni nem kell félnetek jó lesz, a címke is csak egy eszköz, mint a konyhakés vagy a hasított atommag, ezek sem önmagukban rosszak vagy jók, hanem a használói teszik egyikké vagy másikká. Szeressük tehát a jó címkét és a jó címkézőt, mert a mi életünk lesz tőle finomabb!