Most talán kapni fog ez az egész trafikolás egy enyhe vajszínű árnyalatot Hadházy Ákos enyhe fintorgása után, de ez talán már nem is annyira érdekes, ami megfogott az a nyilatkozó öndefiníciójából kibontakozó hazai konzervativizmus-kép:
Meggyőződéses konzervatív és jobboldali ember vagyok, már csak a családi hagyomány miatt is: vitézi címem van a dédnagyapám után, kántor vagyok, a nagyapám református lelkész volt.
Gyönyörű. A hazai liberálist és baloldalit cseszegettem már éppen eleget - hiába no, a madár is hangosabban pöröl ott, ahol a saját fészkelőhelyét elképzelni véli, mint mondjuk ott, ahol nem annyira -, illetve nem is annyira a liberálist és a baloldalit, hanem ezek idézőjeleseit, na, nekik pandanjuk ez a szekszárdi lódoktor. És a többi, nagyon hasonlóan gondolkodó hazai konzervatív is, mert nagyon nem egyedi ez az értékfelmutatás a hazai úgynevezett jobboldalon.
Tehát nálunk konzervatív az, aki fel bír mutatni egy nagypapit vitézi címmel. Ősöreg hagyomány, 1920-ban alapította egy tengerész, aki - tenger akkor már nem lévén - nem halászbárkát, vagy pár hold óceánt adott azoknak, akiknek a nemzetért való tevés miatt adni rendeltetett, hanem trafik, öööö, izé, hanem földet. Tehát a magyar konzervatív a megkésett feudalizmust (Vicc, régi: -De bátyám, hát hogy veszi ez már ki magát, hogy én magát most, 87 éves korában fogom elítélni autólopásért??? -Bíró úr, de hát mi a fenét tehetek én arról, hogy amikor fiatal voltam még nem voltak autók???) konzerválná, azt, amikor egy kegyúr vagyonnal, lehetőleg ingatlan vagyonnal, de haladunk a korral, ma már lehet trafik, gyár, esetleg plasztikai sebészet is, szóval valami jó kis zsíros akármivel jutalmazza azt, aki hűséges volt a nemzetéhez. Az, hogy ezt a hűségesnek levést ki és hogyan abszolválta a kegyúr dönti el, és egy igazi konzervatív a széles műveltségére alapozva pillanatok alatt kilogikázza, hogy akkor valójában kihez is kell hűnek lenni.
Tehát nálunk a konzervatív az, aki felmutat egy vitézi címmel oldalba jutalmazott nagypapit és egy olyant is, aki református lelkész volt. Vagy... öööö, igen, lehet, hogy egy katolikus pap nagypapi mégsem annyira kóser, más jelentősebb "magyar" vallás pedig nem nagyon maradt, tehát nincs vagy, református, pont. Esetleg valami világi isten szolgája, mindegy, ne szarakodjunk a részletekkel, tehát a lényeg, hogy a mi konzervatívunk genetikailag is közelebb áll az Istenhez, mint.
Tehát nálunk a konzervatív az, aki a fenti hagyományokat magában összegyúrta, és mivel úgy találta, hogy nem tapad eléggé szükségét érezte valamiféle habarcsnak, melyet mintegy a honi konzervativizmushoz kortárs hozzáadott értékként saját maga állít elő, tehát kántor lett, ezzel képezve időket áthidalóan összekötő ívet a vitézi és a református lelkészi tartópillérek között.
Vitéz nagypapi, református lelkész nagypapi (átfedés? ki tudja...)*, kántorság. Ez a honi konzervativizmus fundámentoma, erre építgették maguknak sokan a jobboldalinak gondolt értéktéglákból a maguk kis felépítményét. És majd most az úgynevezett liberális és bal, amelyik ugyanúgy oldal nálunk, mint az úgynevezett konzervatív eszelős örömtáncot fog lejteni arra, hogy lám, lám, Szekszárdon összeomlott a gaz jobboldal ostoba fundamentumára épített ingatag tákolmány. Ahelyett, hogy végre a saját portájuk előtt is söpörnének egy kicsit, de hát ha erre lenne valódi esély, akkor talán nem is lennének nekünk oldalaink. De vannak.
off
Az még külön érdekes lesz, hogy pár órán belül mik fognak kiderülni erről a talpig konzervatív jóemberről. Ha Kövér házelnök belőlem is tudott kommunista vezetőt csinálni, pedig én aztán olyan túl sok kárt nem okoztam neki mit fog művelni ezzel a Hadházyval, aki azért csak-csak belesercintett egy íveset a leveskéjükbe...
*Átolvasás után vettem csak észre, hogy nem lehet átfedés, az egyik nagy, a másik dédnagy.