Szövetségesünk, Orbán Viktor Úr Őexcellenciájának csapatai pedig délről, keletről, északról, de leginkább nyugatról megindultak a felszabadításunkra. Éljen és virágozzék. Jövőre már ünneplünk, hazánk antiszemitizmus alóli felszabadításának ünnepe lészen ezen túl a május negyedike, megannyi kis liberális fogja lelkesen koszorúzni a nagy felszabadító akármijét, húszméteres Pintér-szobor az M1-M7 közös bevezető szakaszán, plusz valami a Ferih... basszam, szóval a Liszt Ferenc airportra is, mert azért illő gondolni azon hazai anti-antiizékre is, akiknek ugyan térkép e táj, de azért időnként rövid látogatásra a maguk fizikai valójában is leereszkednek közénk. Mondjuk egy Selmeczi-mellszobor, valahol bent, hogy a chek-in és a várakozás között el lehessen rebegni előtte egy hálaadó akármit, ez a minimum, amennyit megérdemel a hazánkat az antiszemitizmus alól végérvényesen felszabadító dicső erő.

Nem egyszerű ez az élet, de hát mikor volt az. Pláne nem egyszerű Nemigazországban, de nem úgy, ahogyan a Másik Nagy Demokrata mondta, itt nem az a baj, hogy nem igaz állításokkal választást lehet nyerni, hanem az, hogy mára már egy állítás igazságtartalma minden, de minden relevanciáját elvesztette, hiszen egészen egyszerűen nincsenek eszközeink arra, hogy ilyen dilemmákat (igaz-e, vagy hamis) eldöntsünk. Nincs meg hozzá a köznyelv, nincs fórum, ahol állítás feszülhetne állításnak és nincsen az egészre úgy komolyabban igény sem, ami helyette van az az, hogy makogó idióták magyarázzák a vakoknak, hogy milyen szép is a hajnal, és a vakok ezt készséggel el is hiszik, már ugye azt, amit a saját idiótájuk magyaráz, a jó idióta (igényesebb vakok szerint: a másik idiótájánál azért még mindig jobb idióta), akinek a magyarázása ugyan nem segít jobban megérteni a hajnalt, de legalább hitet ad. Hitet ahhoz, hogy a másikat őszintébben, tisztább szívvel gyűlölhessük, mire fel az igazság elkurjantja magát: hinaus mit uns!, és Battonyánál vert seregként kihátrál az országból.

Szabad-e egy igaz országban nemszeretni a zsidókat? Szabad-e utálni, haragudni, horribile dictu, gyűlölni zsidót, zsidókat, sztereotípiákat, melyek zsidószerűek? Szabad-e rossz véleménnyel lenni Izraelről? Szabad-e egy igaz országban szabadnak lenni? Szabad-e Nemigazországban szabadnak lenni? Szabad-e...? A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el az Alaptörvényt, vagy kérdezze meg orbánviktorát, fideszét.

A fenti kérdést illetően Nemigazországban sűrűn feszül egymásnak két lükeség: bezzegamerikában! vs. bezzegnémetországban!, mintha mi már csak annyiban különböznénk akár Németországtól, akár az Egyesült Államoktól, hogy nálunk a véleménynyilvánítás szabadsága egy elenyészően csekély mértékben másként van gondolva, mint előbbiekben. Ostoba, doktriner álláspont, hiszen pont azt nem veszi figyelembe, ami a lényeg, hogy a problémák kezelésére nem egy, nem kettő, hanem tán még ennél is több, egyaránt jóként elgondolható módszer létezik, és ezek közül lehetne akár ésszerűen is választani, esetleg ötvözni őket, már ugye ha nem lennénk Nemigazország és képesek lennénk artikuláltan is beszélgetni ilyesmikről. De azok vagyunk, és nem lehet.

Egyik irányból meggátolja ezt az a szerencsétlen hülye, aki mára már szinte gyógyíthatatlanul belebetegedett a rettegésbe, félti a státuszát, fenyegetve érzi az identitását, és mivel a félelem csak egy hajszálnyira van a gyűlölettől ezért ő ragaszkodna ahhoz, hogy szabadon gyűlölhessen. Nem bír, nem képes eljutni oda, hogy a szabadság azt jelenti, hogy nemfélni is szabadságomban áll, és a nemfélés szabadságából logikusan következne a nemgyűlölés szabadsága is.

A másik irányból egy másik szerencsétlen hülye gátolja a beszélgetést, aki talán még a másik oldali rettegőnél is jobban retteg, félti a státuszát, félti a kiváltságait és félti azt a vélt és időnként valós kulturális szupremációját, amelyet a létező szocializmustól kapott, mint az uralkodás egyik igen kiváló eszközét. Ez a hülye a következő, roppant egyszerű módon akadályozza meg a beszélgetést: ha valaki konkrétan felvetne bármi olyasmit, amiben akár csak érintőlegesen is szerepelnek zsidók, akkor a konkrét felvetés megvizsgálása helyett felmászik a lehető legnagyobb morális talapzatra és onnan nyilatkoztat ki, hogy NEM!, ilyesmiről beszélni nem szabad, mert az én nagyszüleimet elvitték Auschwitzba!

A saját felmenőinek a hullájával takarózva igyekszik védeni a státuszát és a kiváltságait, és mindeközben magát jó embernek, humanistának, időnként liberálisnak gondolja el. Mi ez, ha nem nettó hullagyalázás? Holokauszt-takaró, melyet bármikor magára ránt, ha. És magára ránt, sűrűn, mert ő sem mer szabadnak lenni, nemfélni, nemgyűlölni. Ha a holokauszt-tagadás büntethető, ez miért nem? Igényem, az lenne rá (nem lenne).  

Körbeféljük egymást.

Nekem kifejezetten ellenszenves ez a vasárnap kezdődő budapesti zsidó világakármi. Nem azért, mert van, hanem ahogyan van. Vanni vanjon, ezt még leírni se nagyon szerettem volna, mert annyira triviálisnak tartom, de Nemigazországban sajnos le kell írni triviálisnak tartott dolgokat is, nem mintha lenne bármiféle értelme, de mégis. Szóval azt nyilatkozta valahol ez a misztikus világszanhedrin, hogy azért jön Magyarországra, mert itt a világon a legnagyobb az antiszemitizmus, és azért. Jó, de tényleg, miért is? Bazdmegből? Csakazértis? Osztán ha egy goj bazdmegből bemegy a zsinagógába csurdé fejjel és akkurát nekiáll szalonnázni, akkor mi van? Akkor az már ugye aaaaannntiiiiszemitizmus, bis zum tövig? Szóval: miért? Miért nem lehet erre a "miért?"-re egy értelmes, érthető választ adni, esetleg elbeszélgetni róla? Arról, hogy most, itt, ebben az országban miért így, miért ez a magyarázat? A klasszikus bonmó szerint ugyanis az antiszemitizmushoz nincs is szükség zsidóra, és nekem eléggé meggyőződésem, hogy Magyarországon mostanság inkább ez van, tehát az antiszemitizmus valójában nem is a konkrét zsidók ellen irányul, hanem a zsidó, mint jelkép ellen. Lehetne ez a jelkép a rézfaszú bagoly is, de nem az, és egyrészt erre is van érthető, elfogadható magyarázat, másrészt pedig ezt még a belvárosi antifasiszták sem szeretnék, hiszen melyikük tudna felmutatni egy meghurcolt rézfaszúbagoly-felmenőt, ugye.

A zsidó mifelénk jelkép, ő az, aki a polgárosodás útján éppen csak elindulni készülődő kisembert felülről fenyegeti. Miatta retteg, hogy nem bír feljebb lépni, sőt, egészen komolynak érzi a lecsúszás kockázatát, azt, hogy még az eddig szerzetteket is elveszítheti. A zsidó, mint jelkép az, aki nem csak a státuszát, az egzisztenciáját fenyegeti, hanem az identitását is. Miatta nem lehet ő a saját hazájában magyar. De ismétlem, ennek konkrétan a zsidó nem oka, így aki a problémát tényleg meg szeretné érteni, annak illene megpróbálnia meglelni az igazi okokat is. Persze ez már egy kényes kérdés, hiszen itten egy óvatlan pillanatban olyasmi is felmerülhetne, hogy nem-e, esetleg-e, de tényleg csak éppen-éppen a szóban forgó tisztelt elit felelőssége-e is mindez. Hogy a picsánkat mereszteni a körúton belüli jólétben tényleg remek dolog, irigy is vagyok marhára, de hogy ezért cserébe ezt-azt. Legalább néha kimozdulni és rácsodálkozni, hogy nézd, bazdmeg, hát nem emberek élnek Kerekiben is, akiknek problémájuk számos és nem mind náci, aki ezekre a számos problémákra nem túl körútonbelüli-konform válaszokat ad, és esetleg eltöprengeni rajta, hogy ezen emberek lenácizásán, leüvöltésén, kirekesztésén túl, helyett, lehetne-e (lehetne) valahogyan másként viszonyulni hozzájuk.

Ráadásul ez a zsidó, mint a félelem okának a hamis materializációja sajnos nem is csak annyira a jobboldalinak (szélső) mondott pártok támogatóinak a kedvenc rémképe. Hogy mennyire elvont ez a fenyegető zsidó azt talán az is alátámasztja, hogy konkrét zsidót szomszédjának még a jobbikos szavazók 51%-a is simán elfogadna. Cigányt ennél lényegesen kevesebb, de most ezt hagynám is, nem egy nagyhatalmú cigányszervezet tart bazdmegkongresszust Budapesten, hanem. Szóval megfordítva, a jobbikos szavazók 49%-a nem örülne egy zsidó szomszédnak. Igen ám, de a fideszes szavazók 34%-a is pontosan ugyanígy érez. Ők is nácik, jut eszembe, no, akkor nézzük a szocikat: 31%! Ők a pártok által meghülyített polgártársaink, ezzel szemben azok közül, akiknek nincs kedvenc pártjuk, vagy nem árulják el, hogy melyik az, nos, ezen részhalmazból is bizony a 35% úgy vélekedik, hogy neki aztán nem kell zsidó szomszéd. Hihető, hogy ez a csomó ember mind-mind vérbő náci, és tényleg a zsidó a valódi problémája? Hihető, persze, Nemigazországban minden további nélkül hihető.

Van még itt ez a másik félelem, hogy jönnek a zsidók és az izraeliek, akik a jövőben le fognak tömegesen telepedni nálunk, tehát egészen konkrétan attól is rettegünk, hogy jönnek ezek és eleszik előlünk a mindennapi betevő lebensraumot. Hiszi ezt a jobbik szavazóinak a fele. De vajon mennyien hiszik el ugyanezt a fidesz támogatói közül? Nos, a fideszesek 30%-a is így véli, és akkor bikkfangok nélkül jöjjenek a szocik mutatói: 28%. Ismétlem, ennyi azoknak az aránya, akik elhiszik, hogy a közeljövőben zsidók és izraeliek tömegesen le fognak telepedni Magyarországon. Hihető, hogy ilyen rengeteg rettegő tényleg a zsidóktól fél? Hihető, hogy ebben a problémahalmazban tényleg a szimbólumon túl is, effektíve ott vannak a zsidók? Szerintem nem.

De akkor meg mi a faszt keres Budapesten ez a kibaszott zsidóvilágakármi ekkora pofával?

Mi másra lehet jutni, mint arra, hogy spanok ők a belvárosi liberálisainkkal, és ugyanúgy, mint azok emezek is ívesen szarnak a magyar társadalomra, szarnak a problémáinkra, szarnak a félelmeinkre és a kilátástalanság, a reménytelenség szülte elkeseredett és emiatt ostoba reakcióink kiváltó okaira, szarnak ők ránk, magyarországi emberekre, Magyarország alatt értsd Magyarországot, nekik csak a saját kis világképük a fontos, a felsőbbrendűség tudata, hogy ők akkor is idejönnek, ha úgymond nálunk tombol az antiszemitizmus, mert ők kemény csávók, benzint isznak és lepisálják a tábortüzünket, már ugye ha Orbán Pintérei közben engedelmesen lefognak bárkit, aki - hangsúlyozom - hasonló ostobasággal próbálna meg reagálni erre az ostobaságra. Hogy ez Orbánnak miért jó, arra lennének ötleteim, de ezt most hagynám, nem érdekes. Mint ahogyan az sem érdekes, ahogyan a kedves belvárosi liberális afféle jó repedtsarkúként cuppogva csókolgatja a strici kezét ha az történetesen a száz pofon után ad neki egy cirógatást is, miközben persze a pénzét ugyanúgy elveszi. 

Az érdekes az, hogy holnap ülésezik Budapesten a zsidó világszanhedrin, a Jobbik igyekszik a tábortüzüknél sütögetni a maga szalonnáját, Orbán dettó, aki eddig ingadozott az mindettől kap egy jó kis megerősítést, lám, tényleg lehet abban valami, hogy ezek a kampósorrúak a világ valódi urai, a félelmek és annak a rossz kivetülései maradnak vagy fokozódnak, a jogállam nevű fogalom Nemigazországban új értelmet nyer, szóval a fasza kivan mindenkinek, ausgenommen a zsidókat és a belvárosi liberálist.

Na, kik jártak megint jól?