Rien, mondja TGM a szintén hárombetűsben, riennöváplü, kontráz rá az ELTE, majd hogy kellően abszurd legyen az abszurd folytatja a Corvinus: fetvoázső. És akkor még szörnyűlködjünk egy kicsit azon is, hogy Klinghammernek nincs olyan izéje, impakt faktora, amely helyzet mindenképpen szükségszerűvé tesz minimum egy ruzsenoárt. Rien, mondja TGM, és azt hiszi, hogy érti, nincsen Klinghammernek impaktja, mondja az értelmiségi, és ő is azt hiszi, hogy érti. Nos, lehet, hogy impakt faktorja az tényleg nincs neki, viszont van valami egyebe, jelesül hatalma, és az értelmiségi elit leginkább azt nem érti, hogy a hatalom az olyan, hogy az mindent visz. A ruzsenoárt, a fetvoázsőt, a riennöváplűt, de még az impakt faktort is. Alkalomadtán még az értelmiségi elitet is.
Rien, mondja TGM, és ebben a "rien"-ben mintha benne lenne az is, hogy volt, amikor nem "rien" volt, hanem... ööö, hanem valami más. Nemrien.
És nekem itt megy el a kedvem ettől az egésztől. Mi a bánatos lófaszért figyeljek én az elit értelmiségire, amikor szemmel láthatóan ő sem érti, és csak anekdotáz, mint a Szippantós Józsi a Pikádó presszóban három kevert és két sör után? Hogyaszongya:
A munkáslakásokban népes családok hallgatták esténként a családfőt, aki fölolvasott a Népszavából. Mivel egy-egy lappéldányt négy-öt családnak is továbbadtak – tágabb családom egyik idősebb tagja ezen nőtt föl Miskolcon a kilencszázharmincas években – , némely régi hírlapok példányszámát magas szorzóval kell újraszámolni.
De hát ilyen anekdotáim nekem is vannak, én is elmondhatnám, hogy szűkebb családom engem is hallgatott esténként amint igyenest alkotmánybírósági határozatokból olvastam fel, és ezzel akár azt is sugallhatnám, hogy bezzeg régen, persze a valóság ezzel szemben mindösszesen csak az, hogy az én családom udvarias és nem mellékesen pragmatikus: hadd olvassa, szemmel láthatóan jót tesz neki, akkor meg?
Ha már a hatalomról és a hatalom megszerzésének valamint megtartásának az eszközeiről szeretne mondani valamit TGM, akkor miért nem teszi ezt valamivel igényesebben? Mit is akar mondani? Hogy a hatalom a kommunikációban van, és a kommunikáció hálózatosan terjed? És hogy mindez összefügg azzal, hogy az emberek miről, mennyit és milyen forrásból szeretnének tudni? De akkor miért nem erről beszél? Mi volt akkor, amikor galambok ültek verebekhez, de nem ám anekdotikusan, hanem tudományos igényességgel? Műveltebbek voltak az emberek? Tájékozottabbak? És az hogyan működött? Hogyan lett nekik a tudásuk, kik alakítgatták a véleményeiket, és mi az, ami ahhoz képest mára olyannyira más lett, hogy egy TGM-nek busongania kell egyet a sőne álte cájte fölött? Mesél-e nekem TGM bármit is például a tudásszociológiáról? Mesél egy faszt. Anekdotázik, mint a Józsi a presszóban. De akkor legalább TGM is szippantana szart, vagy vezetne targoncát, vagy végezne bármi, Józsi-konform munkát, mert így tényleg semmi értelme őt tudósként, filozófusként etetni.
Szóval nem mesél, pedig engem érdekelne. Volt-e valaha úgy, hogy a munkásosztály elzavarta az elitet, mert nem találta elég kósernek az impakt faktorát? Hogyan alakul nálunk a tudás, hogyan képződik meg? Miért lesz az, hogy az ELTE, amelyik mégiscsak az ország egyik legjelentősebb egyeteme a pedagógusképzést illetően elküldetik a susnyásba egy exkomcsi apparátcsik által és ezt úgy nagyjából mindenki szinte teljes egészében rendjén valónak tartja? Talán azért lenne, mert az apparátcsikot értjük, az impakt faktort viszont nem? És ugyan, miért nem értjük? Mégis, kinek a dolga lett volna megértetni velünk, jómunkásemberekkel, úgyismint a társadalommal? Lám, a Corvinus legalább már kezd valamit érezni ebből az egészből, ha nem is racionálisan de legalább intuitívan már mégiscsak:
A rektor levele szerint most abba a helyzetbe kerültek, hogy az egyetemnek a volt hallgatók segítségét kell kérnie, hogy anyagi lehetőségük szerint támogassák az egyetemet.
No, innen már csak egy aprócska lépés lenne annak a belátása, hogy az egyetemnek talán arra is lenne lehetősége, hogy a társadalommal, a polgárokkal közvetlenül kommunikáljon, hogy velük próbáljon meg valamiféle szövetségszerűséget kialakítani, mert jól jönne az, ha pont alkudoznia kell a hatalommal, egy ügyeletes apparátcsikkal. Persze ez is egy hosszú folyamatnak ígérkezik, hiszen az ősöreg rutin az, hogy az elitünk saját magával és a hatalommal bizniszel, és a népet, a társadalmat, azokat a bizonyos zembereket csak valamiféle szükségszerűnek szükségszerű, de nagyon zavaró entitásnak bírja csak felfogni, olyasminek, mint a rossz táncos a tökeit, valami, amire rá lehet fogni, ha nem mennek a dolgok. Ő a hibás, mert miért nem nő fel az értelmiségihez. Bezzeg régen, ugye. Föl se érnek a filozóf bokájáig sem, most mondja meg, Thasszilo, haath ehhzek szohhakozni akahhnak, valami Dzsimmi menyéhhől néznek ehhotikus képeket!, fintorog a magát időnként néptribunnak látni akaró értelmiségi. Hát ezekkel tényleg nem lehet, summázza, és erre én csak bólintok: hát, ezeknek, így, ilyen módon tényleg nem fog sikerülni.
Ez ugyanis egy adottság, a nép már csak ilyen, per definitionem. Csöcsös menyecskéket nézegetne lehetőleg pendely nélkül, és mivel tízmilliónyian vannak és állítólag lenne valamiféle demokrácia ezért ha ők csöcsös menyecskéket akarnak nézegetni, akkor lesznek, akik csöcsös menyecskéket mutogatnak nekik, doszt és persze pendely nélkül. Ja, és jut eszembe: ezek az aljadékok is szavaznak! Most mondd meg, kedves elit, hát nem botrányos? Hát itt már minden mehet? Anything goes???
Na, ez az, amit kéne tudni végre valahára feldolgozni. Hogy a nép az nép, az ilyen, az nem is akar öt nyelven írni-olvasni-beszélni, pláne nem számára érthetetlen, dögunalmas ezeroldalas könyveket, ötflekkes újságcikkeket, negyvennyolc oldalas kisesszéket, mert ő a nép, és a népnek erre bizony előjoga van. Amit azzal vásárol meg, hogy eltartja az elitet, akiknek emiatt nem kell szart szippantaniuk és targoncát vezetniük, hanem olvashatnak kedvükre ezeroldalasakat öt nyelven. Viszont ha az elit nem tudja a nép számára is érthetően, az érdeklődésüket felkeltve elmagyarázni, hogy mi is az, amire a sok-sok olvasás után jutott, és miért lesz rossz (jó) a népnek, ha nem hallgat rá, az elitre, akkor bizony ez a hallgatólagos alku az elit részéről meghágattatotnak minősül, és már csak idő kérdése, hogy mikor baszik rá erre csúnyán a tisztelt értelmiségi elit. Mostanság ebből a szempontból mintha egy kicsit gyorsabban látszik telni az idő.
Igen, lehet háborogni azon, hogy a felső... oppardon a fölsőoktatásból elvonják a pénzt és a hazai oktatást, kultúrát, tudományt olyan izgalmas alakok alakítgatják, mint amilyen ez a Klinghammer és Hoffmann tandem is, de be kéne látni, hogy ezek azért tehetik meg mindezt, mert nekik van, lett hatalmuk. És azért lett nekik, mert ők, szemben az elit önmagát a felhőkben lebegni gondoló részével ők igenis megtalálták a közös hangot a néppel, bár ezt így nehéz összemérni, mert az elit gazsikonform része még csak odáig se jutott el, hogy nekik egyáltalán kommunikálniuk, szóba állniuk lenne szükségszerű a sok aljadék, csöcsösluvnyát nézegető pórral. Vicces, de tényleg az van, hogy a "demokratikus ellenzék" (hogy oda ne...) kevésbé érti a demokráciát és emiatt sokkal rosszabbul viszonyul hozzá, mint a kormánypárt, pláne annak az értelmiségi holdudvara. A "demokratikus ellenzék", ha jobban megkapargatjuk sokkal inkább autoriter, diktatorikus hajlamokat ápolgató faszkalapok gyűjteménye, mint a nemdemokratikus nemellenzék. Könyörgöm, hogyan gondolhatja el magát demokratának egy olyan értelmiségi elit, aki a lehető legbicskanyitogatóbb stílusban és módon lenézi a népet???
Igen, lehet háborogni, de ha az értelmiségi elit valami mást is szeretne azon túl, hogy megírják egymásnak a leginkább csak általuk olvasott, néhány ezer embert elérő csatornákon a háborgásaikat, akkor sajnos le kell küzdeni ezt a kibaszottnagy elitista viszolygást a nép iránt és el kell kezdeni kommunikálni velük.
Megkeresni, ha nincs, akkor létrehozni azokat a csatornákat, ahol nem csak egymásnak és párezer kibicnek szajkóznak csúcsfaszkáim, hanem százezreknek-millióknak.
Segget lerakni és tényleg igyekezni megérteni, hogy hogyan is működik ez a mi mai világunk, és nem anekdotázni arról, hogy ha az egyszervolt-sohasevolt visszajönne, akkor!
Majd ha már ők értik, akkor megkeresni a módot arra, hogy ezt százezreknek-millióknak is elmondják, de úgy, hogy egyrészt megértsék másrészt elfogadják.
Mert nem az az érdekes, hogy elvonnak a felsőoktatásból, hanem az, hogy ez miért rossz a Szippantós Józsiknak. Nem az az érdekes, hogy Klinghammernek nincs olyan izéje, impaktja, hanem hogy miként lehetne ennek a kínos voltáról az embereket is meggyőzni. Hogy miért kínos vicces dolog az, ha az oktatásról nem a legnagyobb egyetemünk szava a döntő, hanem egy exkomcsi agitkáé. És így tovább, bezárólag azzal, hogy talán végre el kéne tudni magyarázni a kedves népnek, hogy mi a francnak egyáltalán ez a sok furcsa úri huncutság, egyetemek, kutatóintézetek, elefántcsonttornyocskák a csúcsfaszoknak, mert szemmel láthatólag nem értik, és mivel nem értik nem is tartják ezeket a dolgokat annyira lényegesnek. Így ha jön egy olyan csapat, aki a maga igazságát el tudja magyarázni és el is magyarázza, akkor - éljen és virágozzék a pszichózis ereje - ott az lesz az igazság, az összes következményével egyetemben.
És ha egyszer csak eljutunk oda is, hogy a nép arról győzetik meg, hogy faszba már ezzel az egész izével, az oktatással, az egyetemekkel, pláne a mindenféle elefántcsonttornyokban tespedő csúcsfaszokkal, akkor mit fog majd mondani az éppen ügyeletes TGM? Egy újabb "rien"-t? Ennyi a teljesítmény, ennyi a potenciál az elitnek ezen részében? Rien?
