Történt nem is olyan régen, hogy Kövér László engem egy kicsit lekommunistázott. Lekommunistavezetőzött. Ezt én úgyszintén egy kicsit zokon vettem, mert tudtommal kommunista nem voltam (azért a bizonytalanság, mert nem teljesen világos előttem, hogy mit értett alatta, ki tudja, lehet, hogy azt, hogy az illető egy nagypofájú alak, és hát mit szépítgessem ennyi év távlatából...), de hogy vezető, pláne kommunista vezető, nos, az egészen biztosan nem voltam. Szóval kicsit morc lettem ettől a lekommunistázástól, mert azzal voltam, hogy talán élhetőbb lenne a világunk, ha pusztán azért, mert erről az élhetőségről eltérőek a vélekedéseink nem komcsiznák és nem náciznánk egymást. Kicsit morc lettem és mondtam Kövér Lászlóra ezért a komcsizásért pár keresetlent, amit sajnos mára megbánni kényszerültem. 

Könnyen meglehet ugyanis, hogy én látom rosszul a dolgokat, elképzelhető, hogy mégsem annyira elítélendő morálisan a másik lenácizása, lekomcsizása, sőt, még az is meglehet, hogy ez a kettő nem is említhető együtt, mert létezik valami egyrészt-másrészt, amit én nem látok át, de továbbmenve, még az is meglehet, hogy azzal sincs semmi különösebb baj, ha egymással ilyesmiket művelünk a véleménykülönbségeink okán. Lehet, hogy én avultam el, a korszellem elszállt fölöttem, és ha küzdenék tán még az idő vasfogát is bele tudnám zsúfolni ebbe a pleonazmusba, de nem küzdök, elszállt, lehet hogy, és most el vagyok bizonytalanodva. Meg különben is, pár napja szűk körben (konkrétan egy főnek, de akkor is) megmagyaráztam a Tárki utólag tévesnek bizonyult mérését, és ettől egy picit megrettentem. Tehát egyrészt el vagyok bizonytalanodva, másrészt pedig nem nagyon maradt erkölcsi alapom, amire terpeszkedve fenntarthatnám a Kövér Lászlóra a lekommunistavezetőzésemért rámondott bazdmegeket. Sajnos nem teljesen világos számomra ez a hetedíziglen-dolog, hogy ez akkor most pontosan hogy is van, oda?, vissza?, oda-vissza?, de valaminek egészen biztosan lennie kell, valamiféle szorosabb sors- és kockázatközösségnek, vagy minek, ami kötelez.

Fenti okokra tekintettel ezennel illedelmesen elnézést kérek Kövér Lászlótól amiért én őt illetlen jelzőkkel illettem azért, mert ő engem ok nélkül igaztalanul lekommunistavezetőzött.