Van itt ez az Orbán-epigon, akit ahányszor meglátok mindig a Macskajaj jut az eszembe. Nem tökéletes az analógia, mert abban a filmben az utánzásnak legalább van egy olyan, amilyen, de mégiscsak bája, lehet, de legalábbis nekem sikerült mosolyognom azon, ahogyan a szerényebb adottságú közegben megpróbálják a nagyvilági figurákat hozni inkább szánni valóan esetlen emberkék. Gyurcsány is ugyanez körülbelül, mínusz báj. Szóval Gyurcsány Orbán szeretne lenni és azt hiszi, hogy ehhez bőven elég, ha ő is pont ugyanannyira akarnok és erkölcsi skrupulusoktól mentes, mint a másolandó személy. Úgy néz ki ő, mint Dadan, amikor játssza a nagymenőt, jobban mondva a nagymenő valamiféle akár bájosnak is mondható balkáni paródiáját, hiszen ugyanúgy áll ő is ahogyan Dadan: nem teljesen eszköztelen, hiszen akarnokságban és civil értelemben vett skrupulusmentességben Orbán szintjén áll, de politikai tehetsége pont annyira elég, hogy egyszer, egy kegyelmi pillanatban eljátssza a pünkösdi király nem túl fennkölt, de annál viccesebb szerepét.
Az aljasságára példa ez a kisded játéka is, az érzelmi zsarolás:
Az ellenzéki pártelnök azt is mondta, ha mégse jutnának be az Országgyűlésbe, akkor a párt felmorzsolódna, az ő politikai pályafutása pedig véget érne.
Nemrég ugyanezt mondta egy másik interjúban is, és ha valaki azt szeretné hinni, hogy ez véletlen, vagy hogy ez nem más, mint egy tényközlés az felőlem hiheti, de nekem meggyőződésem, hogy ez egy szimpla kis kommunikációs trükk, valami ahhoz hasonló, mint amikor az óvodás gyerekünk azzal próbál meg hatni ránk, hogy: "Ha nem lesz ez és ez, akkor én világgá megyek!". Érzelmi zsarolás, a célja az, hogy még erősebb munkára bírja a rajongóit, ami önmagában véve még csak szóra se lenne érdemes, de ezzel egyúttal egy igen jó és igen hatékony fegyvert ad a jobboldal kezébe: csak fel kell mutatni Gyurcsány akarnokságát és kérdezni: szeretnétek-e, hogy Gyurcsány visszajöjjön? Még az is elmegy majd és leszavaz a jobboldalra, akinek amúgy esze ágában sem lett volna. Most tényleg nem azért, de ha egy olyan pártpolitikus pofázik nekünk demokráciáról, pláne a választás tisztaságnak a fontosságáról, aki felelős miniszterelnökkét minimum eltűrte, hogy a pénzügyminisztere elsunnyogja a valós hiányadatok amúgy törvény szerinti közzétételét azért, hogy a csúnya számok ne befolyásolják a választás kimenetelét az ne pusztuljon a közéletből? Milyen erkölcs az, amelyikből ez kijön?
Ennek az embernek és ennek a körnek mennie kell a magyar közéletből, mert amíg ezek a nyakunkon vannak addig esélye sem lesz semmiféle normalizálódásnak.
Mennie kell, és leginkább azért, mert ha eltűnik végre ez a sok segg akkor kikerülhetnek végre a szabad levegőre a beléjük szorult értelmiségiek is, és ha kikerülnek, akkor első körben majd elkezdenek rácsodálkozni a végbélen kívüli világra, nagy, tág bociszemeket meresztenek rá, és nekilátnak főállásban megdöbbenni, hogy nebasszameg, hát ebben az országban tényleg ez van?!? Amint teszi azt Alföldi is. Olvasom az utóbbi időkben tett nyilatkozatait és mintha csak magamat látnám. Na jó, annyi a különbség, hogy én csak hobbiból voltam a ballib seggében, míg ő hivatásból, de a folyamat vége, a kikerülés és a világra rácsodálkozás ettől még ugyanaz. Annyi az előnyöm, hogy legalább egy évvel előtte járok, így amit ő még nem én már erősen érteni vélek. Nem, ez nem ész kérdése, nem azért értem, mert okosabb lennék, hanem olyan ez, mint a haldoklás. Annyira megrázó élmény, hogy az agyunk teljesen természetes módon elkezd tiltakozni ellene, és időt igénylő munka eljutni az elfogadás állapotába.
Alföldi például még mindig hazudik saját magának, azt füllenti, hogy ő - persze mint mindig -, szemben a fújjabelemjönki jobberekkel független volt és amit elért, ahová ő felmászott az kizárólag csak a legszentebb szakmai és hasonló értékeinek köszönhető. Nyilván, neki ezt kell még hinnie, hiszen milyen megrázóan fájdalmas is lenne arra gondolni, hogy valójában ő is csak azért lett az, ami, mert egy jól körülírható ideológiai csoport nettó politikai elgondolásból balliberális ikont csinált belőle. Hogy lehetett esetleg egy-egy világos pillanata, amikor őt is elborzasztotta egy gondolat erejéig az, hogy uramjézus, kik is ezek, akik értem rajonganak? Meglehet, de ezt sikeresen elnyomta magában, és ez is érthető emberileg, hiszen társas lények vagyunk, élünk-halunk a sikerért, az elismerésért, a szeretetért, a rajongásért. Annyira, hogy készek vagyunk átalbaszni magunkat bármikor egy kis kurkászásért cserébe, elhisszük, hogy bennünket, a művészetünket, a mi gondolatainkat, az üzeneteinket imádják, holott valójában sokszor csak eszközök vagyunk, néha nem többek egy kiszáradt lopótöknél, és a valós funkciónk is annyi, hogy a fellelkesült tömegek felmutathassanak minket: Kövesük a tököt! Kövessük Jeruzsálem szent tökét!
Aztán amikor a tömegek mégis inkább a sarut követik ott állunk tökig a bizonytalanságban. Nem értjük. Mi történt? De hát tegnap még minden rendben lévőnek tűnt, ma meg tessék! Alföldi sem érti. Még. Figyeljük meg a legdurvább tévedéseit:
"Manapság Magyarországon a független értelmiségiként való létezés lassan egyet jelent a hazaárulással, más szemszögből, ami talán még rosszabb, az elkárhozással. A kritikai gondolkodás, a kérdezés, a figyelem a társadalom állapotára, a történelmünkkel való elkerülhetetlen szembenézés, vállalása önmagunknak – mindez keresztényietlen, gyáva, perverz, dekadens, provokáló művészi és értelmiségi, sőt állampolgári viselkedésnek minősül, és ezért inkább csak eltűrhető, de nem elfogadott" - mondta a Nemzeti Színház volt igazgatója.
Manapság, aham. No meg: független értelmiségiként létezni. Tisztelettel: ki dönti el, hogy egy értelmiségi az most függetlenül létezik-e avagy bizonyos seggekbe kioperálhatatlanul belészorulva? Mert ha a független értelmiségi maga, avagy a segg, amelyik úgyszintén érdekelt a szimbiózisban, akkor igen, akkor jogos Alföldi önbesorolása, de ha azt nézzük, hogy rajta és a seggen kívül kábé mindenki más ugyanúgy kurzusértelmiséginek tartja őt, akkor hol is az a függetlenség? Hol látni nálunk nem manapság, hanem évtizedre visszamenően is akár független értelmiségit? Van? Szerintem nem igazán. Jó lenne, ha lenne? Szerintem nagyon is.
Arról, hogy a jobboldali seggekből miként lehetne kiműteni és függetlenné csutakolni az értelmiségieket fogalmam sincs, se a jobboldalt se az ő "független" értelmiségijeit nem ismerem. A balliberálist annál inkább, és ott már akad meggyőződésem is: hiszem, hogy a balliberális oldalon a szar csak akkor válhat el a májtól, az értelmiségi csak úgy válhat függetlenné, ha elpusztul az őt befogadó és egyúttal fogva tartó gazdaállat is. Ez az, amiért ennek a baloldalnak, de leginkább a balliberálisnak tényleg pusztulnia kell. Azért kell eltűnnie Gyurcsánynak és az összes többi megfáradt, bukott, súlyosan leszerepelt seggnek, hogy lerohadhassanak végre a balliberális értelmiségről, akiknek így lesz egy valamekkorácska esélyük arra, hogy legalább az arra tényleg alkalmasakból tényleg független értelmiségi váljék. Aki Alföldit kedveli, az pont az ő érdekében tegye meg azt, amit megtenni amúgy nem nagy strapa, maradjon szépen otthon jövő tavasszal, hagyja a picsába a három felest, a kényszerű szavazást, a "még mindig inkább..."-mentalitást, mert azzal csak elnyújtaná ezt az egyre égetőbben szükséges szellemi jobbágyfelszabadítást, azzal csak visszadugná Alföldit abba az ocsmány seggbe, amelyikből mintha pont most kezdene el kiszabadulgatni. Igen, valószínűleg az sem lesz egy leányálom, amit Orbán fog nekünk nyújtani, de sokan túléltünk mi már ennél sokkal szörnyűbb időket is, és úgy érzem, egyre inkább az a meggyőződésem, hogy Orbánba se fogunk beleroppanni. Nem a baj nagy, hanem a türelmetlenségünk, és az a gond, hogy bizonyos folyamatokhoz idő kell. Lám, Alföldi nyilatkozata is milyen, szinte minden egyes szava hazugság, de én úgy látom (persze lehet, hogy csak azért, mert így szeretném látni), hogy mintha már abban a fázisban lenne, amikor tudat alatt már számára is világos módon leginkább saját magának hazudik. Innen pedig úgy érzem, hogy már van kiút. Alföldiből akár még egy független értelmiségi is válhat, de ehhez egyre erősebben hiszem azt, hogy a gazdaállatnak el kell pusztulnia.
Lehet tehát 2014-ben választani: egy független értelmiségi Alföldi, vagy az értelmiségünk egy részét bő két évtizeden át fogva, jobbágyi sorban tartó balliberális segg. Civilként számomra egyértelmű a döntés.