Lényegtelen apróság amiről írni szeretnék. Önmagában véve lényegtelen apróság, de valahogy az a megfigyelésem, hogy az életünk túlnyomó része ilyen lényegtelen apróságokból áll össze. Vicces módon a figyelmünket közben a még ennél is lényegtelenebb, de rohadtul fontosnak gondolt dolgok kötik le, így felmentve érezzük magunkat az alól, hogy az egyenként, önmagában véve lényegtelen, de összességében mégiscsak az életünket kitevő egyéb dolgokkal foglalkozzunk.
Ehhez a lényegtelen aprósághoz úgy jutottam el, hogy követtem a Hallgatói Hálózat tervezett hőbörgését és miután a gaz, Orbánbérenc dékán betiltotta enyhén elkerekedett szemmel néztem, hogy a rendezvényt hol tervezik mégis megtartani. A Versailles rendezvényteremben. Annyira tipikus, ugye? Egy teljesen informális diákmozgalom hol is tarthatná az úgymond fórumát, mint egy nem pont kétfilléres rendezvényteremben. Na, mindegy, ez van, nézzük inkább a lényegesebb lényegtelen apróságot.
A rendezvényterem (figyelem! a honlap alapból zenél! én szóltam!) honlapján a Corvina Party Service-t is reklámozza, az ő honlapjuk - adjunk hálát az Úrnak az ő apró ajándékaiért - zenélni legalább nem zenél. Viszont vannak rajta képek. Például a fejlécben ott van ez a kép:
Tetszetős, ugye? A másik se kutya. De van ott egy képgaléria is, igaz, csak egy darab ételfotóval, de az legalább tényleg mutatós: 
Nézem és már el is döntöttem magamban félig, hogy ha legközelebb nekem kell valami hőbörgést szerveznem azt tutira ebbe a rendezvényházba fogom terelni.
Na jó, ez vicc, a valóság ezzel szemben az, hogy a Hallgatói Hálózat teljes 2013-as bevételébe le mertem volna fogadni, hogy ezek valójában kamuképek, illetve a képek valódiak, csak éppen nem a rendezvényházból származnak hanem az internetről. Én abból indulok ki, hogy ha a mai viszonyok közepette egy ételt üzletszerűen kínáló kereskedelmi-vendéglátóipari egység nem veszi magának még azt a minimális strapát sem, hogy a saját kibaszott portékáját fotózza be és pakolja ki a kirakatába, akkor oda a lábat betenni se érdemes, mert aki már a vitrinben is hazudik arról meg se akarom tudni, hogy a konyhában mennyire őszinte. Honnan lehet tudni, hogy a honlapra nyilvánvalóan kérkedési céllal kirakott fotót a netről nyúlták?
Egyszerű kideríteni. Ott a Google képkeresője, a http://images.google.com. Fogja az ember a gyanúsnak vélt fotó linkjét, például legyen a posztba berakott két kép közül a felső: http://www.corvinapartyservice.hu/images/data/hirdetes/pic_1.jpg A Google képkeresőjében a beviteli mező végében az a kis fényképezőgép ikon, megkattintom azt, majd bemásolom a kép linkjét és kattintok a 'Search by image' gombra. A gugli teszi a dolgát, megnézi, hogy hol szerepelt még ez a kép. Hát igen, a Lufthansa cateringjét reklámozó honlapon. A kanálban kínált üdvözlőfalat pedig mintha Val d'Isere síelőit kényeztetné. A harmadik képről is menten kiderül, hogy közel nulla eséllyel készülhetett a Corvina Party Service-nél, sőt, ennek a képnek még a jogtulajdonosa is megvan, Chin Kit Sen portfóliójából származik és némi euróért cserébe bárki legálisan elviheti.
Nyilván, a partiztató cégnek semmi komolyabb érdeke nincs, hogy ne ezt a sumák, ámde lássuk be, könnyebb utat válassza, hiszen igen jó eséllyel a vevői és a potenciális vevői is vagy észre sem veszik, vagy pont leszarják azt, hogy más mangójával ékeskedik a konyha a kirakatában. Mitől lehetne ez másként? Két lehetőséget látok erre: az egyik az lenne, ha a potenciális fogyasztói kör felháborodása kényszerítené ki a tartózkodást az ilyen kamuzásoktól, a másik pedig a vállalkozást működtető tulajdonos vagy cégvezető igényessége. Az, hogy nem engedné a könnyebb utat választani, nem engedné, hogy a csicsának gondolt felső alól kivillanjon a lelki mackónadrág. Még nyilvánabb, hogy se egyikre se másikra úgy komolyabban, tömegesen nincs esélyünk. Vannak üdítő kivételek, vannak helyek, emberek, akik törekednek, olyanok is, akik már rájöttek arra, hogy ha a rengeteg apró-cseprő ügyünk vitelében a kilógó lelki mackónadrág marad számunkra a szamárvezető, akkor ez szükségszerűen fog odavezetni, hogy a nagy ügyeink is olyanok lesznek, amilyenek. Sajnos a túlnyomó többség ma még úgysem hiszi el, hogy az apró-cseprő ügyek összeadódnak, azt meg pláne nem hiszi el, hogy időnként érdemesebb a könnyebb úttal szemben az őszintébbet, de nehezebbet választani, és ez az, ami ellen még csak hőbörögni se nagyon érdemes, hanem inkább hagyni a francba az egészet és legyinteni rá egyet, ez a könnyebbik út.
