HTML

Csoportterápia

  • francoska: Én is. Sajnálom, hogy így gondolod. (2018.01.13. 09:39) Outdoor
  • maroz: @KUNTYI: Ötmillió forintot azért nem akkora kunszt elhasználni, például felteszed a ruletten a pir... (2016.11.25. 05:42) A napelem haszna Magyarországon
  • maroz: @annamanna: Nézd meg, hogy kik és mire használhatják ezt a bringát. Nézd meg a motorját: 0,25 kW a... (2016.04.19. 12:51) Zöld rendszám
  • bontottcsirke: @dr Smittpálelnökúr: Ezaz! Rekesszz ki mindenkit, aki nem a haverod! Így szép a demokrácia. (2016.02.07. 13:02) Demokratikus ellenzék
  • komolytalan samu: Ismerek olyat, akinek egyáltalán nem futja tüzelőre. Fát gyüjt, lomtalanításkor bútort, bontott te... (2016.01.05. 13:47) Progresszió és közjó

Egy másik segglyuk

segglyukbanner.png"A vélemény olyan, mint a segglyuk. Mindenkinek van, és senki sem kíváncsi a másikéra."



Irl kommentelnél? Gyere a Gólyába!

golya.jpg

Ambulánsan kezeltek száma

Címkék

alföldi (2) államadósság (1) államcsőd (1) államforma (1) ami még egy blogon is ciki (1) aranyszalag minőség (1) a létezés magyar minősége (15) ballib (13) balliberális értelmiségi elit krémje (2) bizalom (4) bloglossza (31) bürokrácia (1) chiken game (1) cigány (1) civil (17) civilek (6) civil politizálás (1) demokrácia (1) égés (1) egyéb ápoltak (7) egyetemfoglalás (1) életvilág (4) elit (20) ellenzék (1) emlékezés (1) emlékezés-biznisz (1) eperjes károly (1) építészet (1) erkölcs (6) erőss zsolt (1) érték (15) értelmiségi elit (6) etatizmus (2) felelősségvállalás (1) fellegi (1) felsőoktatás (1) fidesz (1) fogyasztóvédelem (2) gasztroezmegaz (1) gasztronómia (4) giró szász (1) gyereknevelés (1) győzelmi jelentés (1) gyurcsány (3) g pont (1) háború (1) hallgatói érdekképviselet (2) hatalom (6) hazugság (1) helyreigazítás (1) hétköznapi apróságok (2) hétvége (17) homofóbia (1) horsefuckers pride (1) igazságosság (1) indulatposzt (1) jobbik (2) jogállam (5) jövőkép (17) kisember (10) kiss péter (1) konzervativizmus (1) kormány (1) kormányzás (3) kövér (1) középosztály (1) kreativitás (2) kultúra (2) lányomnak mondom (1) lázár (1) lengyel lászló (1) levelező tagozat (3) liberális demokrácia (1) lmp (1) magánügy (1) magyar gasztronómiai egyesület (1) magyar narancs (2) matolcsy (1) mazsihiszti (1) média (11) migráció (1) milla (1) mszp (5) munka (1) náci (2) nacionalizmus (1) nemzeti középosztály (1) nyitottakvagyunk (1) oktatás (13) orbánizmus (10) palotaőrség (1) pártállam (3) pártpolitizálás (11) pénzért bármit (1) pintér (1) plágium (2) polgár (1) polgárosodás (3) pozsonyi ádám (1) progresszió (1) rendszerváltás (2) románia (5) schmitt pál (6) selmeczi (1) szabadság (1) szanyi tibor (6) szíria (1) szőkenő (1) tarlós (1) társadalom (25) TGM (1) tudomány (3) tv2 (1) ünnep (4) vágó istván (1) választás (1) vallás (1) vélekedéseink (1) vendégposzt (1) vicc (2) vidéki tanácselnök (1) zárszó (1) zászlóégetés (1) zombiszdsz (1) zsidó (3) Címkefelhő

Házirendetlenség

Csak úgy, miheztartás végett

-Doktor úr, nagyon fog fájni?
-Igen. Mégis, mit képzel, ha jól esne akkor magunknak csinálnánk!

Ezt a blogot magamnak csinálom, hogy jól essen. Ne vedd el ezt tőlem. Ne agitálj, mert nem érdekel. Ne mondd el nekem, hogy elfogult vagyok, mert ezt én is tudom. Igen, ezen a blogon elfogultan írok, ezt nem is tagadom. Azt gondolom ugyanis, hogy jobb, ha felismerem és figyelek a saját elfogultságomra, mint ha letagadnám és állítanám, hogy az elfogult véleményem elfogulatlan.

Ne agitálj, ne próbálj meg legyőzni, hanem beszélgess velem. Ha akarsz. Próbáld megismerni a gondolkodásomat, cserébe én is igyekezni fogok megismerni a tiedet. Attól még nem dől össze a világ, ha ugyanarról a szeletkéjéről te meg én másként gondolkodunk. 

Ha beszélgetni szeretnél velem, akkor vedd figyelembe, hogy engem a dolgok érdekelnek és nem annyira a vélemények. Épeszűbbnek tartom magukról a dolgokról beszélgetni, vitázni, mint a véleményekről.

Nem különösebben zavar, ha minősítesz, nem szeretnék innen semmit se kitörölni, se kitiltani senkit, de arra kérlek, hogy a többi ápoltat ne minősítsd. Szeretném, ha ez egy komfortos diliház maradna, zártosztály nélkül.  

Köszönöm, és érezd rosszul magad nálunk!

Anyám, én nem ilyen lovat akartam!

2013.02.25. 14:52 | maroz | 22 komment

Címkék: társadalom rendszerváltás érték liberális demokrácia

Kevés országnak adatik meg az a sorscsapás, hogy kényszerektől alig háborgatva, a polgárok csöndes ásítozása közepette néhány csésze haboskávé mellett pár alapító atya átírja a teljes szmsz-ét. Magyarország szerencsésen behúzta ezt is, ’89-re nyilvánvalóvá vált, hogy az addigi hobbink, az a nehezen megnevezhető izé, a krumplileves, vagy mi nem folytatható. Akkor már nem azért, mert az impprrrrrlistáknál a helyzet fokozódott, hanem sokkal inkább azért, mert egy Gorbacsov nevű ember azt mondta, hogy nem, és ő azért elég nagy ember volt ahhoz, hogy a szava számunkra is ha már nem pont parancs, de legalább egy erős kérés legyen, amely elhangzása után nem igazán érdemes megvárni a lófejet is, szóval váltottunk.

Összeültek tehát az alapító atyák a kerekasztal két sarkához, hozattak a sarki Ápiszból fél raklapnyi skiccpauszt és  sűrű kávékavargatás mellett felvázoltak egy rendszert, majd miután végeztek hozzávágtak egy pezsgősüveget, eriggy, rendszer, tedd a dolgod, vidd el a mi népünket a liberális paradicsomba! Az alapító atyák délután még megünnepelték magukat, az elvégzett munkát, de estére már közülük többen is ráuntak erre az egészre és hagyták a fenébe. Eltelt húsz év és valahogyan mégsem jutódtunk el abba a bizonyos liberális paradicsomba, így érthető, hogy sokan toppantottak egyet a lábukkal: anyám, én nem ilyen lovat akartam!

Na jó, de akkor most mi is van? Mégsem volt jó az, amit ’89 tájékán felskicceltek? Rossz a liberális demokrácia, ki kéne dobni? Mert hogy a rendszerváltáskor lerajzolt rendszer igencsak egy fullextrás liberális demokráciának nézett ki, monddmár, pénzünkbe nem került, így érthető, ha mindenből a legjobbat igyekeztek belepakolni a lelkes és a liberális demokráciát igencsak kedvelő atyák. A skicc tehát teljesen pöpec, sőt, azt is láthattuk, hogy ugyanerre a skiccre alapozva más országokban is építettek rendszert és az működött. De hát akkor nálunk miért nem? Tán csak nem a lányokkal lenne mégis a probléma? Á, az kizárt dolog, harminc éve párttag mindegyik, a lányokkal semmi baj sem lehet!

Ahogyan én az eddigi olvasgatásaim alapján megtudtam a baj a koktél keverésével volt. Amikor a részek megpróbáltak összeállni egésszé, nem tudom, a kedves olvasó csinált-e olyant, mint amilyet sok mutáló kamasz a maga idején, hogy egy buliban mezei nagyképűségtől vezéreltetve elkezd koktélt keverni, összeönt mindenféle amúgy önmagában tényleg finomságokat és ahogyan egyre több mindent önt bele egyre elkeseredettebben, úgy válik az egész lötty egyre ihatatlanabbá. Az tehát, hogy milyen is az a skicc, hogy milyen is az az eltervezett rendszer, amelyiket jónak gondolunk bevezetni önmagában még távolról sem garancia arra, hogy jól is fog működni. Ehhez szükséges még az is, hogy az a bizonyos rendszer képes legyen beágyazódni a társadalomba és persze fontos, hogy legyen olyan emberanyag, amelyik képes hatékonyan működtetni a rendszert.

Nos, a liberális demokrácia az speciel nem pont egy olyan skicc, amelyik nálunk csont nélkül, eredményesen implementálható lenne. Ennek pedig az az oka, hogy nekünk, magyaroknak vannak bizonyos értékeink, gerjednek bennünk mindenféle attitűdök, és ezek pechünkre olyanok, amelyek egészen komolyan akadályozzák azt, hogy mi egy liberális demokrácia nevű berendezkedést képesek legyünk hatékonyan működtetni. Már az egésznek a gazdasági alapjait, magát a kapitalizmust sem tudjuk befogadni, hiszen a többség azzal van, hogy a gazdaság az egy zéróösszegű játszma, ahol csak úgy képzelhető el egyéni gyarapodás, hogy az egyúttal másoknak szükségszerűen veszteséggel jár. 2009-ben a polgártársaink 82%-a egyetértett azzal az állítással, hogy ebben az országban becsületesen nem lehet meggazdagodni. 75% pedig azzal értett egyet, hogy ha valaki vinni is akarja valamire az rákényszerül arra, hogy bizonyos normákat áthágjon. Csoda, ha ezek alapján nálunk a „vállalkozó” az körülbelül az anyagyilkos szinonimája lett? Csoda, hogy napjainkra oda jutottunk, hogy a fiatalok egyenesen irtóznak a vállalkozástól? Csoda, hogy a nagyfokú kockázatkerülés jellemzi az embereket, és a vállalkozással kötelezően együtt járó kockázat helyett nagyon sokan a langymeleg állami kebel biztonságát óhajtják? Csoda, hogy alig bírjuk elviselni a jövedelmi egyenlőtlenségek tudatát, és szinte üvöltve követeljük, hogy az állam vonjon el és osszon újra, tehát az egyenlősítő államot?

Történelmileg is és az értékeink által meghatározottan is egy nagy, erős, tőgymeleg érzést adó államot szeretnénk. Ennek az államnak szépen létrehoztuk az intézményeit, azokkal szemben óriásiak az elvárásaink, de mindeközben szinte egyáltalán nem bízunk meg bennük. Sajnos a liberális demokrácia nevű berendezkedés egyik rákfenéje, hogy pont a bizalomra épít. Hogyan lenne képes egy ilyen rendszer beágyazódni egy olyan társadalomba, amelyikben az emberi interakciók zöme a bizalom helyett pont hogy a bizalomhiányra alapoz? Ráadásul nem csak az intézményeinkben nem bízunk, hanem egymásban sem. A bizalmi rádiuszunk talán még a törzsi szintet sem éri el, korlátozottan megbízunk a családunk tagjaiban, valamelyest még a szomszédokban is, de itt vége. Mitől és hogyan lennénk képesek hát ekkora bizalmi deficit mellett működtetni egy olyan rendszert, amelyiknek pont a bizalom az alapja?

Ugyanígy vagyunk a normakövetés normájával is. Hisszük, hogy kellenek normák, hiszen azzal vagyunk, hogy ezeken keresztül fog az állam minket megvédeni a kockázatoktól, de ugyanakkor azt is hisszük, hogy a normák áthághatóak, hiszen ezt mondatja velünk az az attitűdünk, miszerint itt boldogulni csak némi normasértés árán lehet. Ez a meggyőződés pedig pont a liberális demokrácia szempontjából oly fontos normakövetés normáját erodálja, hiszen ha azzal a tudattal indulunk, hogy mi ugyan nem sértenénk normát, de másokról igen nagy százalékban feltételezzük, hogy igen, akkor előbb-utóbb az egyéni stratégiáinkat is ehhez fogjuk igazítani. „Minek legyek én tisztességes, amikor mindenki csal?”, gondoljuk, és elkezdünk mi is csalni. Egyrészt, másrészt pedig komoly költségekbe verni magunkat azért, hogy a felénk irányuló vélt vagy valós csalásokkal szemben valamiféle vélt vagy valós védelmet szerezzünk.

Nehéz tehát nem megérteni azt az indulatot, amelyik 2010-re ébredt a liberális demokráciával, mint berendezkedéssel szemben, hiszen ez lényegében véve abból a tapasztalatból táplálkozott, hogy húsz évnyi üzemeltetés után sem tudtuk rendesen belakni és hatékonyan működtetni. Érthető az a forradalmi hevület, amelyik a helyesen felismert fiaskó miatt valami mást, valami régiújat, valami bármit szeretett volna, akármit, amiről legalább egy kis ideig elhiszi, hogy az működőképesebb, hatékonyabb lenne, mint az eddigi. Érthető, ha sokan eljutottak arra a meggyőződésre, hogy ha sem a skicc nem jó, sem annak a beágyazódására nincs esély, akkor csak a rendszert üzemeltető embereken múlhat minden, tehát ide nekünk rögvest egy jó királyt, aki majd hozza a megfelelő embereket és ettől jó is lesz majd minden. És persze az is érthető, ha sokan azzal vannak, hogy a liberális demokrácia az egyedüli legitim demokrácia, így ők inkább ragaszkodnának hozzá még akkor is, ha sokszor csak a látszata van meg és teljesen nyilvánvalóan nem bírjuk hatékonyan működtetni.

Mindez érthetőnek ugyan érthető, csak éppen nem vezet sehová. Ha a „mit kéne?” kérdést nem kezeljük egységben a „mit lehet?” kérdéssel, és ha hajlandóságot mutatunk ignorálni azt a harmadikat, hogy „kikkel?”, akkor cseszhetjük, mert rendre hibás válaszokat fogunk találni. A problémánkat nehezíti az is, hogy abban a régióban, amelyikben mi letáboroztunk nem nagyon van olyan túl sok döntési lehetőségünk, kábé kapjuk a liberális demokráciát, és eszi, nem eszi, de ez van. Ha be is látjuk, hogy ez nem igazán illik ránk nem nagyon tudunk mit kezdeni, legalábbis őszinte, transzparens módon nem, mert a világnak az a szeglete, amelyikkel valamiféle sorsközösséget vállaltunk egy lilaködös pillanatunkban ezt nagyon nem nézi jó szemmel, így kénytelenek vagyunk fű alatt pofához igazítgatni a rendszert, trükkök százaival és unorthodox módon, mikor melyik. Amitől persze még frusztráltabbak leszünk, hiszen nem elég az, hogy mi, önszántunkból lelkesen átbasszuk saját magunkat ráadásnak még azt is el kell viselnünk, hogy ugyanezt külső kényszerre is kénytelenek vagyunk elkövetni.

A változáshoz leginkább az kéne, hogy felismerjük végre, miszerint nem önmagában a jól kitalált rendszer hozza el azt a bizonyos paradicsomot, hanem az, ha sikerül azt a bizonyos rendszert beágyazni is a társadalmunkba, és ennek az a feltétele, hogy az értékeink és az attitűdjeink ezt a beágyazást lehetővé tegyék. Ha ezt felismertük, akkor már csak azt kéne látni, hogy mitől, kitől, milyen tényezők hatására és igen, milyen várható időtávon belül, milyen mértékben változhatnak meg az értékeink, melyek azok a tényezők, amelyek formálhatják az attitűdjeinket, és mindezt az egyén szintjére is alkalmazva találni valamiféle individuális választ arra a kérdésre is, hogy én, a közügyek iránt érdeklődő, az országomért, és ezáltal a saját és a gyerekeim jövőjéért tenni is hajlandó állampolgár mit tehetek, mi szerep jut mindebben nekem. Meg persze a gyerekeinknek, akiket - ezt jó lenne időnként nem elfeledni - mi nevelünk, mi készítjük fel arra, hogy idővel átvegyék tőlünk a rendszer üzemeltetést. Mi nem ilyen lovat akartunk, mondják most néhányan közülük, és mit tehetünk, sül a pofánkról a bőr, hát, igen, elkúrtuk, bocsika. Talán el kéne töprengenünk végre azon, hogy mi mindent kúrtunk el, mi mindent gondoltunk rosszul, és hogyan tudnánk magunkat kicsit feltuningolva odaállni a gyerekeink mögé, lássuk, arany csimotáink, mit segíthetünk mi nektek abban, hogy legalább ti ne kapjátok meg a ti gyerekeitektől azt, hogy ők sem ilyen lovat akartak.

22 komment · 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://kakukkfeszek.blog.hu/api/trackback/id/tr795104618

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Évértékelés 2013.02.26. 11:15:28

Az évértékelések ideje vagyon.  Úgy érzem, én sem maradhatok ki, megteszem tehát.   Az elmúlt év ölég szar volt.   anonymand  

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

agresszív kismalac · http://kismalac.blog.hu 2013.02.25. 17:01:39

"Ha ezt felismertük, akkor már csak azt kéne látni, hogy mitől, kitől, milyen tényezők hatására és igen, milyen várható időtávon belül, milyen mértékben változhatnak meg az értékeink..."
Hát ez az.
De szerencsére van valaki, aki nem vár, hanem a berendezkedést igazítja inkább rohamléptekben a... a... sz'al...

agresszív kismalac · http://kismalac.blog.hu 2013.02.25. 17:03:58

Egyelőre ezek az ún. értékek továbbra is devalválódni látszanak, és semmit, de semmit nem látok, ami ezt a tendenciát megfordítaná.
Ez van, srácok.

maroz 2013.02.25. 19:49:00

@agresszív kismalac: Tudom, hogy utálni fogod, de én ebben egyáltalán nem vagyok biztos. Például 1999 és 2009 között is volt egy, akár még jelentősnek is mondható pozitív elmozdulás a nyugatos értékek irányába. Én sokkal inkább tartok attól, hogy ha lesz is további pozitív elmozdulás, ott az átlag mögött igen csúnya szóródás lesz, az ország egyik része mondjuk lép előre hatot, a másik hátra négyet és így fog kijönni a kettőt előre, ami szép, szép, de attól függ az örömöm, hogy az én portám melyik térfélre esik.

agresszív kismalac · http://kismalac.blog.hu 2013.02.25. 20:33:17

@maroz: Nagyon pesszimista vagyok ebben a tekintetben. Ott, ahol állami szinten folyik a hülyítés, ahol miliók szellemi tápláléka a Blikk, a Fásy-mulató vagy Fejős Éva, ahol ez maga a kultúra a felsőfokú végzettséggel rendelkező szakbarbárok nagy részének is, ahol négyévente beszopnak egy-egy magyar népmesék-kötetet, ahol százezreket lehet mozgósítani ún. békemenetekre, ahol egyre kevesebb pénz jut egyre alacsonyabb szintű oktatára, ahonnan fejvesztve menekül, akinek van egy kis sütnivalója... ott milyen nyugatos értékekről beszélünk, könyörgöm?

maroz 2013.02.25. 21:25:28

@agresszív kismalac: Az a baj ezzel, hogy a kultúrának van egy másik, egy tágabb jelentése, és én azt használtam. Abban az értelemben inkább egy készlet, amelyikből merítünk, ha valamit csinálni/gondolni akarunk.

Például azt is a kultúránk határozza meg, hogy a gyereknevelés során mit részesítünk előnyben: inkább engedelmességre, vagy inkább önállóságra neveljük őket. Ez a nevelés aztán erősen be fogja folyásolni azt, hogy az az emberke felnőve hogyan fog viselkedni. Ha önállóságra nevelsz, akkor kénytelen vagy partnerként kezelni a pulyát, és ez őt is arra fogja motiválni, hogy ő is partnerként viszonyuljon hozzád. Ha el akar érni valamit, akkor rákényszerül, hogy alaposan megismerje a gondolkodásod, a személyes értékeid, a prioritásaid, mert így jobban fel tudja építeni azon érveit, amelyekkel azt támasztja alá, azt okolja meg, amit éppen el szeretne érni.

Ezek pedig nagyon fontos készségek, és ha ő ezeket megszerezte gyerekkorában, akkor felnőttként is fogja tudni használni, egyrészt, másrészt pedig viszolyogni fog az olyan relációkra, amelyekben azt várják el egymástól emberek, hogy egyik a másiknak vakon engedelmeskedjen.

A meghatározó, nyugati kultúrkörre jellemző értékek tehát nem a szigorúan vett kultúrafogyasztás mennyiségét vagy minőségét jelenti, hanem inkább olyan alapértékeket, mint amilyen a bizalom is. Gondolj bele, hogy már a gyereknevelés során is mennyire el lehet ezt kúrni: az engedelmességre nevelés túlhangsúlyozása esetén szinte nem is jut hely a bizalomnak, sőt, inkább pont hogy a bizalmatlanságra erősít rá, és egyúttal az őszinteséget, mint másik nagyon fontos alapértéket is erodálja, hiszen a kölyök úgyis akar olyasmiket csinálni, amivel a szülő nem ért egyet, és ha olyan a viszony, hogy inkább hatalmi (engedelmességre nevelés többnyire ezt hozza), akkor egyrészt rákényszerül, hogy az esetleges bizalommal visszaéljen, másrészt pedig arra, hogy hazudjon.

Ezeknek aztán óhatatlanul lesznek következményei a felnőtt életben is, és igazán ez a fontos, nem annyira a tömegízlés.

maroz 2013.02.25. 21:35:05

@agresszív kismalac: Szóval azt akartam mondani az előbb, hogy az értékeink már pusztán azzal is változnak, hogy tíz év alatt a lakosság tíz százaléka kicserélődött. Ez azért sok helyen nagyon nagy ugrást jelent, a fiatalabb generáció sokkal jobban be tud kapcsolódni a nyugati kultúrkör folyamataiba, mint az idősek.

Az oktatás persze nagyon fontos lenne, de azért lássuk azt is, hogy Orbán leginkább csak látszatokat és önbecsapásokat "vett el", mert a sajnálatos igazság valahol az, hogy hiába tömött bele a ballib 2002 és 2010 között egy valag pénzt, az alig, de leginkább sehogyan sem hasznosult. Sajnos az elbaszott évtized, mint kritika eléggé jogos.

agresszív kismalac · http://kismalac.blog.hu 2013.02.25. 22:03:33

@maroz: Szerintem ezek ugyanannak az ún. kultúrának részei, megnyílvánulásai, és mint ilyenek összefüggenek egymással. Aki a birkamenetben találja meg a családi programot, szerinted mennyire fog önálló(an gondolkodni képes) utódot nevelni?

agresszív kismalac · http://kismalac.blog.hu 2013.02.25. 22:11:03

@maroz: A ballibnek legalább a céljaival egyet lehetett érteni valamennyire. Hogy hatalmas pénzeket basztak el a bármiféle pragmatizmust nélkülöző programjaikkal erre (is) pozitív hatás nélkül, vitathatatlan.
A jelenlegi kurzusnál viszont már a koncepcióval (amennyiben létezik ilyen) is baj van.

maroz 2013.02.26. 07:50:41

@agresszív kismalac: Amiket felsoroltál ugyanúgy megtalálható más nációknál is, láttál te már német mulatóst? :)

Túl könnyedén dobálózunk mi jelzőkkel ("birkamenet"). :(

agresszív kismalac · http://kismalac.blog.hu 2013.02.26. 08:17:05

@maroz: Láttam bizony. Onnan jött, a sramlin keresztül (most már van magyar mulatós). És ott is ez a mainstream? Nem hinném.

maroz 2013.02.26. 08:34:52

@agresszív kismalac: Nálunk még mindig elég erős a cucilizmusból hozott, a kulturális fogyasztással szembeni elitista attitűd, ami nem meglepő, hiszen abban az időben a kulturális dominancia is fegyver volt az uralkodó osztály kezében. :)

anonymand 2013.02.26. 12:10:50

Tisztelt maroz!

Én sem.
Azt hiszem, hogy nem csak Te, meg én érzem kényelmetlenül magam kis hazánkban.
Mert valóban nem ilyen lovat, akarom mondani öszvért vágytunk.
"A változáshoz leginkább az kéne, hogy felismerjük végre, miszerint nem önmagában a jól kitalált rendszer hozza el azt a bizonyos paradicsomot, hanem az, ha sikerül azt a bizonyos rendszert beágyazni is a társadalmunkba, és ennek az a feltétele, hogy az értékeink és az attitűdjeink ezt a beágyazást lehetővé tegyék." - a (többé, kevésbé) jól működő rendszerek sem "jól kitalált" rendszerek, hanem hosszú fejlődés eredményei.
Szoktak volt hivatkozni az angol demokráciára, mint a szerves fejlődés legeklatánsabb példája. És van is benne rengeteg igazság (meg persze az ott élőkben vágy, hogy tovább tökéletesítsék, hogy még jobb legyen).
A 20 év egy ember életében elég sok, egy demokrácia kialakításában pedig elég kevés.
Ahhoz, hogy sorsunkat tudjuk irányítani, szabadság kell.
És akkor most eljutottunk ahhoz a ponthoz, amikor a jelenleg regnáló rendszert kezdem szapulni.
Az igaz, hogy a zemútnyúcév hibáktól terhes. De ez elmondható az előtte megélt tizenkettőre is. A lehetőség, a kétharmados nagy sansz azonban ezé a kormányé lett, és nem éltek, hanem visszaéltek vele.
Tudás alapú társadalom helyett munkaalapú, ahol nincs elég munkahely.
Szabadság helyett kvázi önkény, egypárti.
Gesztusok helyett bosszúhadjáratok.
Együttgondolkodás helyett kirekesztés.
Bővülő tudás és szellemi kapacitás helyett a háborús elsötétítés (egyre jobban működik).
Felzárkóztatás helyett mélyszegénységbe taszítás.

Csak azt ne kérdezd, hogy mi a megoldás.
Meg azt se, hogy mit mondj a gyermekednek.
Meg még azt se, hogy megérjük-e, hogy normálisan gondolkozó vezetői lesznek az országnak, hogy lesznek-e olyan vezetőink, akik önös,- és pártérdekeiken képesek felülemelkedni.
Ne kérdezd, mert nem tudom a választ.

Tisztelettel:
anonymand

buta_lúd (törölt) 2013.02.26. 13:01:40

jól érzékelem, hogy szerinted a partneri relációk hiánya a problémák egyik gyökere és azért szájszagú ma mo. -oldaltól függetlenül-, mert a skiccnél nem vették figyelembe a "sajátosságainkat".
de mi van, ha nem csak a libdem nem illeszkedik a magyarokhoz, hanem a partneri kapcsolatok sem?
milyen különbözik alapvetően a szerinted jobban passzoló (nem-lib?)demokrácia, ill. a libdem?

maroz 2013.02.26. 13:13:36

@anonymand: Az én gyermekem (az egyik) nagy göcögve azt mondta, hogy a végén még talán hálásak is leszünk Orbánnak, mert lehet, hogy azt vette a fejébe, hogy ő bizony befejezi a rendszerváltást. Elveszi a dolgok látszatát, mert amiről mi húsz éven keresztül azt hittük, hogy a dolog arról apránként kiderült, hogy inkább csak a dolog látszata, szóval ezeket elveszi, csinál egy kis laza elnyomást, és máris adott minden körülmény ahhoz, hogy immáron a maga organikus módján létrejöhessenek a dolgok. Érték-e a levegő? Ugyan már. Nosza, dugd bele a megkérdezett fejét egy dézsa vízbe és kérdezd meg tőle 40 másodperc múlva ugyanezt. Érték-e a szabadság? Ugyan már. Nosza, vedd el a megkérdezettektől a szabadságot és mindjárt hozzálátnak meggyőzni magukat, hogy mégis inkább érték. Jefferson is valami olyasmit mondott, hogy a szabadság fáját néha szükséges megöntözni egy kis vérrel, mert annak olyan a természete, hogy ezt igényli.

anonymand 2013.02.26. 13:27:35

@maroz:

Tisztelt maroz!

Én hiszek a békés megoldásokban.
Én úgy gondolom, hogy a megmaradás érdekében I. István erőszakossága (utólag) értelmet nyert, de azóta eltelt néhány esztendő.
Hogy finoman fogalmazzak, ma nem trendi vérrel keverni a maltert, hogy biztosan álljanak a falak.

Tisztelettel:
anonymand

maroz 2013.02.26. 13:37:07

@buta_lúd: Többek között, igen. A hatékonyan működő liberális demokráciához ez dukál, nem a hatalmi jellegű reláció. A libdem pontosan ezért nem illeszkedik, és sajnos a mostani értékeink alapján a partneri relációkat sem nekünk találták ki.

A liberális demokrácia a finom alkukról, a durvább élek nélküli átmenetekről, egy olyan kompromisszumról szól, amelynek során szempont az is, hogy a döntéssel lehetőleg ne csak az 50% legyen elégedett, hanem a kisebbségbe kerültek jó része is. Hodie mihi, cras tibi, de azért ne érezze nagyon rosszul magát az sem, aki ma nem nyert, mert akkor holnap, ha ő nyer remélhetőleg ugyanilyen méltányos lesz velem is.

A mi értékeinkhez jobban passzol a többségi elv: ma nekünk van hatalmunk, tehát ma ti kussoltok, illetve dehogy kussoltok, éneklitek a jobbágyéneket, mert a hatalom érzése számunkra ettől lesz a legédesebb. Holnap nincs, addig mi már nem látunk el, meg különben is, holnap is mi leszünk az urak, de mégis inkább legyen az, hogy nincs is holnap. Carpe diem, térdre, cumihoz!

maroz 2013.02.26. 13:41:19

@anonymand: Én sem gondolom azt, hogy ez valódi vért jelentene, inkább csak képleteset. Azért az se egy biztató állapot, amikor rákérdeznek valakire, hogy fontos-e neked a szabadság, ja, fontos, válaszolja, és ha fontos, akkor hajlandó lennél-e te, enkezűleg keresztbe helyezni érte kettő darab szalmaszálat, nem, nem vagyok hajlandó, válaszolja, csinálja meg helyettem az állam.

anonymand 2013.02.26. 13:46:28

@maroz:

Tisztelt maroz!

Sajnos igazat kell adjak.
Te nyertél.

Tisztelettel:
anonymand

agresszív kismalac · http://kismalac.blog.hu 2013.02.26. 13:52:23

Egyelőre egy csoportos öngyilkosság felé tartunk.:-)

buta_lúd (törölt) 2013.02.26. 16:39:04

@maroz: ok. nem el-, de várom a további posztokban a véleményedet, hogy "mitől, kitől, milyen tényezők hatására és igen, milyen várható időtávon belül, milyen mértékben változhatnak meg az értékeink, melyek azok a tényezők, amelyek formálhatják az attitűdjeinket".

DarthVader 2013.02.26. 18:44:06

@maroz: szarvánál ragadtad meg a kérdést. Korábban és máshol már mondtam: nekünk szükségünk van még egy ciklus Jobbik-kormányzásra. Pontosan azért, amit a gyereked mondott. Le kell érnünk a szakadék aljára, hogy elkezdhessünk felfelé kapaszkodni. Most még csak esünk lefelé. Hogy túléljük-e? Hát valahogyan biztosan. Hogy fel tudunk-e onnan kapaszkodni, az már más kérdés.

agresszív kismalac · http://kismalac.blog.hu 2013.02.26. 19:00:14

@DarthVader: Muszáj teljes ciklus? Vagy elképzelhető egy defenesztrációs kormányváltás menetközbe'?