HTML

Csoportterápia

  • francoska: Én is. Sajnálom, hogy így gondolod. (2018.01.13. 09:39) Outdoor
  • maroz: @KUNTYI: Ötmillió forintot azért nem akkora kunszt elhasználni, például felteszed a ruletten a pir... (2016.11.25. 05:42) A napelem haszna Magyarországon
  • maroz: @annamanna: Nézd meg, hogy kik és mire használhatják ezt a bringát. Nézd meg a motorját: 0,25 kW a... (2016.04.19. 12:51) Zöld rendszám
  • bontottcsirke: @dr Smittpálelnökúr: Ezaz! Rekesszz ki mindenkit, aki nem a haverod! Így szép a demokrácia. (2016.02.07. 13:02) Demokratikus ellenzék
  • komolytalan samu: Ismerek olyat, akinek egyáltalán nem futja tüzelőre. Fát gyüjt, lomtalanításkor bútort, bontott te... (2016.01.05. 13:47) Progresszió és közjó

Egy másik segglyuk

segglyukbanner.png"A vélemény olyan, mint a segglyuk. Mindenkinek van, és senki sem kíváncsi a másikéra."



Irl kommentelnél? Gyere a Gólyába!

golya.jpg

Ambulánsan kezeltek száma

Címkék

alföldi (2) államadósság (1) államcsőd (1) államforma (1) ami még egy blogon is ciki (1) aranyszalag minőség (1) a létezés magyar minősége (15) ballib (13) balliberális értelmiségi elit krémje (2) bizalom (4) bloglossza (31) bürokrácia (1) chiken game (1) cigány (1) civil (17) civilek (6) civil politizálás (1) demokrácia (1) égés (1) egyéb ápoltak (7) egyetemfoglalás (1) életvilág (4) elit (20) ellenzék (1) emlékezés (1) emlékezés-biznisz (1) eperjes károly (1) építészet (1) erkölcs (6) erőss zsolt (1) érték (15) értelmiségi elit (6) etatizmus (2) felelősségvállalás (1) fellegi (1) felsőoktatás (1) fidesz (1) fogyasztóvédelem (2) gasztroezmegaz (1) gasztronómia (4) giró szász (1) gyereknevelés (1) győzelmi jelentés (1) gyurcsány (3) g pont (1) háború (1) hallgatói érdekképviselet (2) hatalom (6) hazugság (1) helyreigazítás (1) hétköznapi apróságok (2) hétvége (17) homofóbia (1) horsefuckers pride (1) igazságosság (1) indulatposzt (1) jobbik (2) jogállam (5) jövőkép (17) kisember (10) kiss péter (1) konzervativizmus (1) kormány (1) kormányzás (3) kövér (1) középosztály (1) kreativitás (2) kultúra (2) lányomnak mondom (1) lázár (1) lengyel lászló (1) levelező tagozat (3) liberális demokrácia (1) lmp (1) magánügy (1) magyar gasztronómiai egyesület (1) magyar narancs (2) matolcsy (1) mazsihiszti (1) média (11) migráció (1) milla (1) mszp (5) munka (1) náci (2) nacionalizmus (1) nemzeti középosztály (1) nyitottakvagyunk (1) oktatás (13) orbánizmus (10) palotaőrség (1) pártállam (3) pártpolitizálás (11) pénzért bármit (1) pintér (1) plágium (2) polgár (1) polgárosodás (3) pozsonyi ádám (1) progresszió (1) rendszerváltás (2) románia (5) schmitt pál (6) selmeczi (1) szabadság (1) szanyi tibor (6) szíria (1) szőkenő (1) tarlós (1) társadalom (25) TGM (1) tudomány (3) tv2 (1) ünnep (4) vágó istván (1) választás (1) vallás (1) vélekedéseink (1) vendégposzt (1) vicc (2) vidéki tanácselnök (1) zárszó (1) zászlóégetés (1) zombiszdsz (1) zsidó (3) Címkefelhő

Házirendetlenség

Csak úgy, miheztartás végett

-Doktor úr, nagyon fog fájni?
-Igen. Mégis, mit képzel, ha jól esne akkor magunknak csinálnánk!

Ezt a blogot magamnak csinálom, hogy jól essen. Ne vedd el ezt tőlem. Ne agitálj, mert nem érdekel. Ne mondd el nekem, hogy elfogult vagyok, mert ezt én is tudom. Igen, ezen a blogon elfogultan írok, ezt nem is tagadom. Azt gondolom ugyanis, hogy jobb, ha felismerem és figyelek a saját elfogultságomra, mint ha letagadnám és állítanám, hogy az elfogult véleményem elfogulatlan.

Ne agitálj, ne próbálj meg legyőzni, hanem beszélgess velem. Ha akarsz. Próbáld megismerni a gondolkodásomat, cserébe én is igyekezni fogok megismerni a tiedet. Attól még nem dől össze a világ, ha ugyanarról a szeletkéjéről te meg én másként gondolkodunk. 

Ha beszélgetni szeretnél velem, akkor vedd figyelembe, hogy engem a dolgok érdekelnek és nem annyira a vélemények. Épeszűbbnek tartom magukról a dolgokról beszélgetni, vitázni, mint a véleményekről.

Nem különösebben zavar, ha minősítesz, nem szeretnék innen semmit se kitörölni, se kitiltani senkit, de arra kérlek, hogy a többi ápoltat ne minősítsd. Szeretném, ha ez egy komfortos diliház maradna, zártosztály nélkül.  

Köszönöm, és érezd rosszul magad nálunk!

Címkézni jó!

2013.04.02. 13:27 | maroz | Szólj hozzá!

Címkék: gasztronómia magyar gasztronómiai egyesület aranyszalag minőség

A mindennapi döntéseinket eléggé jellemző módon bizony felületesen mérlegelve hozzuk meg, ami valahol megérthető, pláne, ha azt nézzük, hogy többnyire nincs annyi perc egy napban ahány döntést meghozni kényszerülünk. Nincs idő, nincs erőforrás arra, hogy minden egyes döntésünket hosszan és alaposan szüljük e világra, így érthető, ha boldogan lecsapunk a legtöbb kínálkozó döntés-segítő kiegészítőkre, így például a címkére is. 

Ehhez persze az sem árt, ha értjük ezen heurisztika működését.

A címke a legtöbb, picit is összetettebb dolog esetében nem azt jelenti, hogy a dolog az, ami a címkére van írva, hanem azt, hogy a dolog a címkéző szerint az, ami. Tehát a címke a bizalomról szól, arról, hogy én, a döntésemmel várandós emberke a vajúdásomat lerövidítendő megbízok abban a címkeragasztóban, szakértőnek tekintem, olyannak, akinek a véleményére adni inkább megéri, mint nem, és persze egyúttal önbizalom is ez a bizalom, hiszen magamban is meg kell bíznom, hogy én is képes vagyok egy jó és hadra fogható szakértői heurisztikát felépíteni. Ez utóbbi tényező egyáltalán nem lebecsülendő, a bizalmi volatilitás (aka: ma beleszeret egyikbe, holnap egyikből kiszeret, beleszeret másikba, akiből harmadnapon szeret ki, és így tovább) mifelénk grafikusan ábrázolva veri a forint árfolyamingadozását alkotmánymódosítások idején.

A fentiek szerint így a címkét akkor érdemes figyelni, ha egyrészt kellően magabiztosak vagyunk a saját szakértőfellelő képességeinket illetően, másrészt pedig megvan a bizalom a kiválasztott címkézővel szemben is. 

A sajáterő úgy jön össze, hogy adunk egy picit az önismeretnek. Megpróbáljuk összeszedni és viszonylag tisztességes módon rendszerezni azt, hogy melyek azok az értékek, amelyek számunkra fontosak. Ezt a felületességünk és az önbecsapás művészi szinten való űzése szokta nehezíteni, gyakran átalbaszarintjuk magunkat azzal, hogy még magunk előtt sem merjük szétszálazni azt, hogy a "milyenek vagyunk" és a "milyennek akarjuk láttatni magunkat" két, nagyon erősen különböző dolog. Az értékeink pedig jó alapot képeznek arra, hogy rá, mellé, köréje kiépítsünk egy lazább preferenciaszintet, amit az egyszerűség kedvéért nevezzünk ízlésnek. Ez sem mindig móka és kacagás, hiszen az ízlés is egy nagyon bonyolult valami, az is egy tanulási és viszonyulási folyamat terméke, gondoljon bele a kedves olvasó, hogy van-e vajon olyan természeti törvény, amelyik abszolút módon segít nekünk eldönteni, hogy ízléses-e a nappalinkban a vitrines szekrényben csipketerítőn feszítő fogfájós kutya. Az ízlés is valahol inkább a bizalomról szól, arról, hogy van egy csoport, annak van egy értékítélete, és ha én bízok abban a csoportban, ha közéjük tartozónak szeretném érezni magam, akkor elfogadom és alkalmazkodni próbálok a csoportdöntésekhez. Ha az adott csoportban ciki a fogfájós kutya, akkor én is cikinek fogom tartani, ha pedig nem, akkor értelemszerűen nem.

A bizalom a címkézővel szemben pedig úgyszintén egy építkezős műfaj. Szükséges megismernem a címkézőt, az ő értékeit, az ízlését, és ha ez megvan, akkor összevetnem a sajátommal: ha jelentős az átfedés, akkor van értelme elkezdenem figyelni rá. A bizalom kiépülésének a folyamata ez. Nyilván, nincs olyan címkéző, aki időnként ne tévedne, vagy ne tévelyedne el, így nem az a kritérium, hogy soha ne csalódjak a címkéző ítéletében, hanem inkább az, hogy csak ritkán, kisebb jelentőségű ügyekben és lehetőleg ne legyen benne felfedezhető semmiféle tendenciózusság. Ha ez pár éven keresztül működik, tehát ha a címkézőt hosszú távon is megbízhatónak találtam, akkor az általa a dolgokra rátűzködött címkének lesz értelme és lesz haszna. Egyrészt megkönnyíti számomra is a döntést, másrészt pedig az általa megcímkézett dologra is visszahat a címke, azaz a dolog maga is egyre jobban igyekezni fog olyanná válni, mint amilyennek a címkéző őt megcímkézte. 

Címkézni jó, címkézni nem kell félnetek jó lesz, a címke is csak egy eszköz, mint a konyhakés vagy a hasított atommag, ezek sem önmagukban rosszak vagy jók, hanem a használói teszik egyikké vagy másikká. Szeressük tehát a jó címkét és a jó címkézőt, mert a mi életünk lesz tőle finomabb!

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kakukkfeszek.blog.hu/api/trackback/id/tr85188629

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.