HTML

Csoportterápia

  • francoska: Én is. Sajnálom, hogy így gondolod. (2018.01.13. 09:39) Outdoor
  • maroz: @KUNTYI: Ötmillió forintot azért nem akkora kunszt elhasználni, például felteszed a ruletten a pir... (2016.11.25. 05:42) A napelem haszna Magyarországon
  • maroz: @annamanna: Nézd meg, hogy kik és mire használhatják ezt a bringát. Nézd meg a motorját: 0,25 kW a... (2016.04.19. 12:51) Zöld rendszám
  • bontottcsirke: @dr Smittpálelnökúr: Ezaz! Rekesszz ki mindenkit, aki nem a haverod! Így szép a demokrácia. (2016.02.07. 13:02) Demokratikus ellenzék
  • komolytalan samu: Ismerek olyat, akinek egyáltalán nem futja tüzelőre. Fát gyüjt, lomtalanításkor bútort, bontott te... (2016.01.05. 13:47) Progresszió és közjó

Egy másik segglyuk

segglyukbanner.png"A vélemény olyan, mint a segglyuk. Mindenkinek van, és senki sem kíváncsi a másikéra."



Irl kommentelnél? Gyere a Gólyába!

golya.jpg

Ambulánsan kezeltek száma

Címkék

alföldi (2) államadósság (1) államcsőd (1) államforma (1) ami még egy blogon is ciki (1) aranyszalag minőség (1) a létezés magyar minősége (15) ballib (13) balliberális értelmiségi elit krémje (2) bizalom (4) bloglossza (31) bürokrácia (1) chiken game (1) cigány (1) civil (17) civilek (6) civil politizálás (1) demokrácia (1) égés (1) egyéb ápoltak (7) egyetemfoglalás (1) életvilág (4) elit (20) ellenzék (1) emlékezés (1) emlékezés-biznisz (1) eperjes károly (1) építészet (1) erkölcs (6) erőss zsolt (1) érték (15) értelmiségi elit (6) etatizmus (2) felelősségvállalás (1) fellegi (1) felsőoktatás (1) fidesz (1) fogyasztóvédelem (2) gasztroezmegaz (1) gasztronómia (4) giró szász (1) gyereknevelés (1) győzelmi jelentés (1) gyurcsány (3) g pont (1) háború (1) hallgatói érdekképviselet (2) hatalom (6) hazugság (1) helyreigazítás (1) hétköznapi apróságok (2) hétvége (17) homofóbia (1) horsefuckers pride (1) igazságosság (1) indulatposzt (1) jobbik (2) jogállam (5) jövőkép (17) kisember (10) kiss péter (1) konzervativizmus (1) kormány (1) kormányzás (3) kövér (1) középosztály (1) kreativitás (2) kultúra (2) lányomnak mondom (1) lázár (1) lengyel lászló (1) levelező tagozat (3) liberális demokrácia (1) lmp (1) magánügy (1) magyar gasztronómiai egyesület (1) magyar narancs (2) matolcsy (1) mazsihiszti (1) média (11) migráció (1) milla (1) mszp (5) munka (1) náci (2) nacionalizmus (1) nemzeti középosztály (1) nyitottakvagyunk (1) oktatás (13) orbánizmus (10) palotaőrség (1) pártállam (3) pártpolitizálás (11) pénzért bármit (1) pintér (1) plágium (2) polgár (1) polgárosodás (3) pozsonyi ádám (1) progresszió (1) rendszerváltás (2) románia (5) schmitt pál (6) selmeczi (1) szabadság (1) szanyi tibor (6) szíria (1) szőkenő (1) tarlós (1) társadalom (25) TGM (1) tudomány (3) tv2 (1) ünnep (4) vágó istván (1) választás (1) vallás (1) vélekedéseink (1) vendégposzt (1) vicc (2) vidéki tanácselnök (1) zárszó (1) zászlóégetés (1) zombiszdsz (1) zsidó (3) Címkefelhő

Házirendetlenség

Csak úgy, miheztartás végett

-Doktor úr, nagyon fog fájni?
-Igen. Mégis, mit képzel, ha jól esne akkor magunknak csinálnánk!

Ezt a blogot magamnak csinálom, hogy jól essen. Ne vedd el ezt tőlem. Ne agitálj, mert nem érdekel. Ne mondd el nekem, hogy elfogult vagyok, mert ezt én is tudom. Igen, ezen a blogon elfogultan írok, ezt nem is tagadom. Azt gondolom ugyanis, hogy jobb, ha felismerem és figyelek a saját elfogultságomra, mint ha letagadnám és állítanám, hogy az elfogult véleményem elfogulatlan.

Ne agitálj, ne próbálj meg legyőzni, hanem beszélgess velem. Ha akarsz. Próbáld megismerni a gondolkodásomat, cserébe én is igyekezni fogok megismerni a tiedet. Attól még nem dől össze a világ, ha ugyanarról a szeletkéjéről te meg én másként gondolkodunk. 

Ha beszélgetni szeretnél velem, akkor vedd figyelembe, hogy engem a dolgok érdekelnek és nem annyira a vélemények. Épeszűbbnek tartom magukról a dolgokról beszélgetni, vitázni, mint a véleményekről.

Nem különösebben zavar, ha minősítesz, nem szeretnék innen semmit se kitörölni, se kitiltani senkit, de arra kérlek, hogy a többi ápoltat ne minősítsd. Szeretném, ha ez egy komfortos diliház maradna, zártosztály nélkül.  

Köszönöm, és érezd rosszul magad nálunk!

Az ember, mint erőforrás

2013.05.26. 09:59 | maroz | 20 komment

Címkék: hétvége kiss péter erőss zsolt

Ízlelgessük: Emberi Erőforrások Minisztériuma. Az ember, mint erőforrás. Bekötjük a jászol elé, gondoskodunk róla, hogy mindig legyen előtte széna, az önitatóból folyjék a friss víz, naponta kétszer fejjük, majd ha már letejelt mehet a vágóhídra, lesz belőle emberpárizsi. Persze arról se feledkezzünk meg, hogy az embert szaporítani is fontos, a nőstény egyedeket életciklusuk során három-ötször elvisszük búgatni (ma még elvisszük, de már dolgozunk a mesterséges megtermékenyítés projekten, hiszen rájöttünk, hogy pazarlóan gazdálkodunk ezzel az erőforrással, ha ilyen hülyeségek miatt elvonjuk akár csak fél napra is a tejtermeléstől), figyelemmel arra, hogy a 2,1-es reprodukciós mutató kijöjjön. Az ember, mint erőforrás szorgalmasan kérődzve termeli a nemzet számára a profitot, a hét hat napján, azért csak hat, mert a hetediken az ember elhajtatik a templomba, meghallgatni Balogh tiszteletest amint éppen Mammonról és a haszonelvű világ erkölcsi alávalóságáról prédikál, de az esti fejést az ember még a hetedik napon sem úszhatja meg, ez van, egy erőforrással nem szabad pazarolni, hiszen az a protestáns etika szerint Isten ellen való vétség lenne.

Ha van olyan állapota ennek az országnak amit nehezen viselek, akkor ez a hasznosság-elv fetisizálása nagyon az. Ez az elv, ami lépten-nyomon előjön ha a megfigyelő olyasmit tapasztal, ami az ő ízlésével nem egyezik. Nem, ez sajnos nem egy a szokásos "Orbánahibás!"-dolgaink közül, és sajnos itt még csak azt se lehet mondani, hogy ez a szemlélet mutatna bármiféle oldalfüggőséget, én például akkor kezdtem el kiszeretni egy nagyonliberális, nagyonhumanista blogból, amikor egy kellően nehezen megítélhető ügy (nyerőgépek instant betiltása) kapcsán a nagyonliberális, nagyonhumanista, nagyoncsúcsértelmiségi immáron tizedjére írta le, hogy "hasznos", és ha még a nagyonsatöbbi is úgy tekint a társadalomra, mint ha az a Türhőtüttősi Termelőszövetkezet Emberpárizsi Előállító Melléküzemága lenne, akkor hol keressem én ebben az országban azokat, akik az emberi létezés során olyan pimf szarságokat is hajlandóak meglátni, hogy a hasznosságon túl talán olyan érték is létezhetne, mint az önmegvalósítás. Elkeseredésemben abba is hagytam az írást hónapokra, sajnos csak hónapokra, mert ott már akkor végleg abba kellett volna hagynom, illetve valójában el se kellett volna kezdenem, de hát ez egy olyan dolog, amire ha el se kezdem akkor soha nem tudok rájönni, szóval ennyit a magyarázkodásról, ilyenek vagyunk, saját magunkat haszonállatként tartó haszonállatok, vita köztünk leginkább abban van, hogy melyikünk hajt több hasznot illetve melyikünk intendánsa hozza ki belőlünk a legjobban a profitot.

Mondanám, hogy szarunk mi az önmegvalósításra, mint értékre, de ez így, ebben a formában nem igaz, mert nem szarunk, hiszen az valamiféle ignoráns magatartást feltételezne, és ilyesmiről szó sincs, mi inkább hisztérikusan ütünk-vágunk, terelnénk vissza a jászolhoz és a fejőgéphez azt, akinek egyáltalán meg mer fordulni a fejében az önmegvalósítás gondolata.

Nehezen tudom szavakba önteni mit éreztem, amikor az Erőss Zsolt és Kiss Péter eltűnéséről beszámoló posztok, írások alatt azt a rengeteg "haszonelvű" kommentet olvastam. Hogy na tessék, ezek ilyesmikkel basszák el a drága tenyészidőt, osztán mondja már meg valaki, hogy ki dolgozik helyettük? Hát ne már, a mi pénzünkből ilyen hülyeségekkel szórakoznak, maguknak keresik a bajt, és akkor most még sajnáljuk is őket? És még vagy féltucat hasonló, elnézést, de nem idézném őket, biztos vagyok abban, hogy a kedves olvasó is megtalálja ezeket a kedves kis megmondásokat ha nagyon akarja. Illetve sajnos akkor is, ha nem akarja. A haszonállat-társadalomban sajnos az önmegvalósítás ezen formája, tehát a hegymászás bőven ott van a leginkább leszólt, megvetett, "haszontalan"-nak bélyegzett megnyilvánulási formák között, és ha a többségi vélekedésen múlna akkor az ilyen hegyre járó deviánsok még a karámot se hagyhatnák el, nem hogy egyenesen közpénzen is. 

A szokásos forgatókönyv szerint most kéne jöjjön az írásnak az a része, amelyik megpróbál érvelni amellett, hogy de, igenis a hegymászás "hasznos", és persze bennem is erős a késztetés arra, hogy így folytassam, csak hát ugye ez oda vezetne, hogy én is pontosan azt csinálnám, amit eddig bíráltam, önfarkába harapó mérgeskígyó, tehát nem ez fog jönni, hanem. 

Hanem az, hogy hagyjuk már a fenébe ezt az értékítéletet, hogy: "hasznos". Ebben ugyanis benne van az is, hogy a társadalomnak mint olyannak lenne egy célja, lenne egy kijelölt útja, aminek az elérésén mindenkinek munkálkodnia kell, a munkálkodásnak pedig lennének objektíven is mérhető, számon kérhető kritériumai, melyek alulteljesítése esetén jogos lenne a bélyeg: haszontalan! Számomra ennél az agronómusi szemléletnél rokonszenvesebb az, amikor a dolgokra, a folyamatokra úgy nézünk, hogy azok egészen egyszerűen: vannak. Léteznek, megtörténnek, és mivel a világunk kellően összetett ezért a benne zajló folyamatok is hatnak egymásra, de ezekről a hatásokról sem szívesen gondolkodnék úgy, hogy akkor most vajon hasznosak-e a folyamatokra vagy sem, hanem egész egyszerűen inkább csak úgy, hogy ha hatnak, akkor hogyan hatnak. Mit okoznak, milyen következményei lesznek, és - szevasz, szabad akarat! - mit tehetnék én, hogyan hathatnék én is, ha teszem fel én másmilyen következményeket szeretnék látni. Nem azért, mert az a másmilyen következmény "hasznosabb" lenne, hanem azért, mert mondjuk akkor számomra ez a világ egy szebb világ lenne. Ez az én saját kis önmegvalósításom: meglebegtetni a lepkeszárnyaimat és hinni abban, hogy ettől a világ számomra szebb lesz.

Hogy mennyire nehéz ezt a haszonelvűséget elfogadni arra akkor is újfent rádöbbentem, amikor kicsit alaposabban is végiggondoltam az Embertenyésztési És Hasznosítási Minisztérium legfrissebb akcióját, ezt a nemzeti párkeresést elősegítő nemzeti szalonzenélő és nemzeti csujogató programsorozatot. Zárójelben a "nemzeti" jelző túlhasználatának kockázatairól és mellékhatásairól: "Az a logika ugyanis, amely szerint a magántermészetű ügyek erkölcsileg önmagukban nem, hanem mindig csak a nemzeti ügyekkel való azonosulás jegyében igazolhatók, fordított irányú következményekkel is jár: a magánérdekek korlátlanul beszűrődnek a nemzeti ügyekbe." Masao Maruyama Zárójel bezárva. Tehát nemzeti párkereső. Ez így, első hallásra elég combos marhaságnak tűnik, másodikra is, és talán harmadikra is, fikázza is rendesen a jelen pillanatban nem kormányeltartott sajtó, de ha kicsit mélyebben mögé nézünk a dolgoknak akkor azért mégiscsak van ebben valami elgondolkodtató. Például az a tény, hogy nálunk európai összevetésben is nagyon zárkózottak az emberek, a személyközi kapcsolataink intenzitása is és a rádiusza is roppant csekélyke. Ez azt jelenti emberi nyelven, hogy alig találkozunk, alig létesítünk egymással bármiféle kapcsolatot is, és amikor igen akkor is leginkább csak a nagyon közeli rokonokkal, ismerősökkel. Aminek aztán nem csak az lesz a hatása, hogy a párkeresésünk ellehetetlenül, hanem súlyos bizalmi deficitet is okoz ez a lassan nemzetivé avanzsáló társas magány. Gondoljon bele a kedves olvasó: hogyan lehetne megbízni olyanokban, akiket nem értek, mert nem volt módomban megismerni őket, az ő, sajátomtól eltérő élethelyzetét, a problémáit, a gondolkodását? De még messzebb is elmennék ám: hogyan lenne az elvárható, hogy a közügyeinkről a közvélekedésünk kiforrottabb legyen, ha nem nagyon léteznek azok a csatornák, amelyeken keresztül horizontálisan is a kellő alapossággal átbeszélhetnénk azokat? Hogyan létezhetne szolidaritás, ha nem ismerjük azt az embert, akivel szolidárisnak kéne lennünk? És persze: mi a bánatért csodálkozunk azon, hogy a horizontális hálózatok hiányát kihasználva bizonyos erők vertikális hálózatokat építenek és azok uralásán keresztül gyakorlatilag uralnak minket?

kisspeti.jpgAz Erőss Zsoltok és Kiss Péterek a hegymászás csúcsai, a nyolcezreseink, de látni kéne, hogy mi van alattuk. Hogy van egy jelentősebb réteg, akik tudják magukról, hogy számukra nem hogy egy nyolcezres, de sokszor még egy háromezres csúcs is elérhetetlen kihívás, és ennek ellenére amikor csak tehetik mennek, aki csak a Pilisbe, hát oda, de májustól szeptemberig a környék kisebb hegyei azért elég szép számban tele vannak magyarokkal is. A hegymászás ugyanis csak részben szól a hegyről, talán sokkal inkább a közösségről szól, arról, hogy emberek együtt vannak, és ha már együtt vannak, akkor beszélgetnek. Megismerik egymást, és mivel a hegy az egy elég szigorú hely szinte rákényszerülnek, hogy megtanuljanak egymással szolidárisak lenni. Egy normazavaros társadalomban ezek a hegyre járogató csoportok olyanok, ahol bizony az átlagosnál sokkal erősebb a normakövetés normája, és ez még akkor is érdekes, ha ezek a normák speciálisabbak, afféle csoportnormák. Vannak olyan elsőbálozók, akik egy-egy ilyen csoportban tapasztalják meg életükben először úgy komolyabban, hogy né, hát vannak normák, és van, ahol a normakövetés bizony szigorú csoportkohéziós regula. És igen, mivel hegyre járni lányok is és fiúk is szeretnek napi rutin, hogy szerelmek, párkapcsolatok, házasságok is egy-egy közös túrán alapozódnak meg. 

Nem tudom még csak megtippelni sem, hogy Magyarországon mennyien lehetnek azok, akik ilyen vagy olyan szinten hegyre járóknak tekinthetők. Ezrek? Tízezrek? Több? Passz, fogalmam sincs. Sajnos a hegy szeretetét, a hegymászás iránti fogékonyságot nagyon hátra tudja mozdítani az a tény, hogy nekünk nincsenek hegyeink. Talán ha lennének, akkor jó eséllyel több olyan polgártársunk is akadna, aki az önmegvalósítást ebben a formában képzelné el, és akkor talán Erőss Zsolt és Kiss Péter is érthetőbb lenne számunkra.

Értenénk, hogy ők számunkra valaminek a csúcsa, olyanok, akikre mi csak felnézni tudunk, de számunkra ez a felnézés is roppant fontos, hiszen ők azok, akik mi is vagyunk álmainkban, és ha ők számunkra szinte elképzelhetetlen erőfeszítéssel és kitartással megmásszák a Kancsendzöngát, akkor velük, rajtuk keresztül egy kicsit mi is megmásztuk.

És ha lefelé jövet meghalnak, akkor egy kicsit mi is velük halunk.

Mindez nehezen érthető egy haszonelvet istenítő társadalomban, és még nehezebben képzelhető el az, hogy egy élhető, szerethető világot eredményezhet az is, ha elfogadjuk azt, hogy az ember részben ember is, aki mer nagyot álmodni, aki meri értéknek tekinteni az önmegvalósítást akkor is, ha a saját elképzeléseiről van szó, de akkor is, ha a másokéiról, és azt tapasztalja, hogy azok számára elég furcsa elképzelések. Ne szeresse, ne kedvelje, számomra bőven elég az is, ha csak simán csöndben marad, így hajtva fejet az ember előtt, aki nem erőforrás, hanem: ember.

20 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kakukkfeszek.blog.hu/api/trackback/id/tr555318332

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Holger Hartland · http://hartland.blog.hu 2013.05.27. 11:13:22

KOMMENTBEN, esetleg BLOGPOSZTBAN fejtegetni, hogy valami HASZONTALAN, az eleve vicces. :)

Holger Hartland · http://hartland.blog.hu 2013.05.27. 11:14:54

Lám, a blogmotor is így gondolja. Csak a bérblogolás és a bérkommentelés hasznos, mert az GDP-t termel. :)

tarackos 2013.05.27. 15:05:02

Én másik oldalról közelíteném meg. Mikor mondhatjuk, hogy jól működik egy társadalom, ha pl. elégedettek az emberek? Mert pl. boldogok? Mert pl. megvalósíthatják önmagukat és ez boldoggá teszi őket?

Erőss boldog volt a magyarok meg pesszimisták.

maroz 2013.05.27. 16:01:56

@Holger Hartland: Vicces, vicces, de talán nem annyira. Lehet, hogy befektetés. Ki tudja, hogy mikor fordul termőre, brandingeli az ember a személyét, aztán lehet, hogy a vevő pont arra izgul rá, hogy na, ecsém, te voltál az, aki (beszóltál Gyurcsánynak), aki (vicces videót csináltál a kurva szocikról), aki megvédted a tisztes, jóravaló zembereket a mindenféle önmegvalósítóktól. :)

maroz 2013.05.27. 16:13:05

@tarackos: Azt mondják, hogy ha kellően komplex az énünk, tehát ha van több, általunk komolyan vett szerepünk is, akkor jobb az esélyünk is arra, hogy boldogabbak legyünk. Azt mondják, hogy azért, mert ha az egyik szerepünkben éppen pont nem állunk nyerésre (mondjuk a munkánkban éppen eljött egy völgymenet), akkor ezt sokkal könnyebben elviseljük, ha van egy másik, úgyszintén fontos szerepünk, amelyik viszont szorgalmasan jutalmaz (mondjuk miközben búval baszat a munkahelyünk közben alig várjuk már a hétvégét, amikor is a hegyi cimborákkal nekiindulunk, és érezhetjük azt, hogy mi milyen megbecsült, kedvelt tagja vagyunk ennek a bandának). Nem nehéz belátni, hogy akinek van több ilyen szerepe is, az egyrészt több helyről is remélhet jutalmat, másrészt pedig ha egyik szerepében éppen szarul mennek a dolgai vigasztalhatja magát azzal, hogy a többiben viszont jól. Ezzel szemben aki egyszerű, mint a faék, akinek alig van olyan szerepe, amitől jutalmat várhatna sokkal nagyobb sansszal lesz búvalbaszott, ha elkapja egy hullámvölgy.

tarackos 2013.05.27. 21:20:11

@maroz: Háát, furcsa is lenne ha nem tudták volna levezetni a nagy számok törvényéből...;)

Vö. több lábon állás stratégiájával.

Szvsz a boldogság leginkább a pozitiv gondolkodással korrelál és ha már organikus akkor a nagymuter jut eszembe, aki a lyukas harisnyájába tömött szalmával, tetszőleges zsinórnak való alkalmatosággal és az aktuális "mi macskánink" alommal még arra is rá bírt minket venni, hogy több zsák kukoricát ledaráljunk csak hogy egreciroztathassuk a növendék egerészeket ezzel a családi hagyományos eszközzel.

Én pl. az apa szerepet is át tudom élni, mint amikor hosszú hónapok kínlódása után de elismerte a zasszony, hogy apu 2 perc alatt megtanította hogyan kell használni a szívószálat, mert csak emlékeztette a sarjat, hogy úgy csináljon mint a cicivel.

A boldogság kis körei...;)

maroz 2013.05.27. 21:46:53

@tarackos: Viszont milyen jó szó van rá, ha úgy akarod mondani, hogy senki ne értse: selfkomplexitás. :)

És akkor itt már körbe is ér egy kicsit a kélgyó: beláthatjuk, hogy a több szerephez, tehát az összetettebb "én"-hez kell pár apróság alapfeltételként, például idő és pénz. Namost, nálunk uralkodó az a vélemény, hogy a boldoguláshoz ugyan nem elégséges, de szükséges feltétel az, hogy kidolgozzuk a belünket. Pár napja agresszív kismalac barátunk is elmondta, hogy csinálna ő mindenféle civil dolgokat, de hát nem tud, mert meg kell pusztulnia a munkában. Azaz roppant erősen beépítette magába azt a vélekedést, hogy ez van, itt éjjel-nappal dolgozni kell, ha talpon szeretnél maradni.

És az az érdekes, hogy sokszor nem is a tényleges szituáció fogja meghatározni a viselkedésünket, hanem az ilyen vélekedések. Sokszor a megszokottat egészen egyszerűen nem bírjuk elengedni, nem bírjuk felülvizsgálni, mert oda jutunk, hogy a megszokottat egyenesen szükségszerűnek gondoljuk el.

Így az a közvélekedésünk, hogy dolgozni nagyon sokat kell mintegy megakadályozza azt, hogy építgessünk magunknak egy komplexebb ént, tehát a boldogulás hajszolásában jó eséllyel pont a boldogság lehetőségét is elhajtjuk. Ravasz, mi? :)

tarackos 2013.05.27. 22:29:40

@maroz: Sztem nem feltétlen. Engem, bevallom, eléggé megfogott az a vincentes képed, hogy van akinek a vakolat hullot a fejére van akinek meg könyv.

pl. A fater eléggé, hogy is mondjam, "kritikusan" viszonyul az egyházhoz és sosem felejtem el amikor egy egész hétvégét dolgoztatott/dolgoztunk ingyen nekik és végig azt magyarázta, hogy fiam, egy dolog az egyházi gyakorlat és egy másik a szent írás. Mert ő az utóbbival még egyet is értene és hajlandó is tenni érte mert ennyivel tartozunk az ügynek de neki ne mondják meg mindenféle macskajancsik mit olvasott.

(Akkor végigjártam pár templom padlását. Szvsz lenyűgöző ácsmunkákkal találkoztam.)

Néhány évtizeddel később tapasztalatból mondom, hogy szvsz ezek, a lehulló könyvek, váltak nálam mintaadóvá nem az éppen aktuális közbeszéd.

Persze ehhez kellett a fater eleve kritikus hozzáállása ami semmit sem zárt ki viszont semmit sem fogadott el csak úgy, ab ovo, indoklás nélkül.

maroz 2013.05.28. 08:55:44

@tarackos: Persze, hogy nem "feltétlenül", és részben ez teszi a béljóslással egyenértékűvé a társadalomtudományokat.

Nézz meg egy szerencsésebb tudományt. A fizika például makroszinten nem szarral gurigázik: ott ha százszor lépek egynél többet, mint ahány lépés széles a panelház teteje akkor kereken százszor fogok leesni. Persze nem csak a fizika ilyen könyörtelen, például ha egy benzinnel teli hordó fölött százszor gyújtok meg egy szál gyufát akkor bizony százszor fogok elszállni Szent Péterhez rövid baráti látogatásra.

Ezzel szemben ezek a buta társadalomtudományok csak valószínűségekkel kábítanak. Azt mondják, hogy ha ez és ez, akkor nyolcvan százalék a valószínűsége, hogy emez és emez lesz. Ráadásul az ok-okozati összefüggések sokszor nem annyira nyilvánvalóak, mint a természettudományokban.*

Sokszor találkoztam olyan emberekkel, akik azzal vélték cáfoltnak látni azt, hogy a hátrányos helyzetbe született gyerekekből tipikusan hátrányos helyzetű felnőtt lesz, hogy á, ez hülyeség, mert lám, nekem is igen csórók és iskolázatlanok voltak a szüleim, de nekem mégis sikerült, és aki igazán akarja, mint én is, annak úgyszintén sikerülhet. Tehát: akinek nem sikerül, annak azért nem sikerül, mert nem is akarja eléggé, ergo meg is érdemli a sorsát.

Ilyenkor pedig elég nehéz rávenni arra, hogy ugyan, próbálja már meg visszaidézni a környezetében élőket, mondjuk az elemi iskolás osztálytársait, és nézze meg, hogy vele szemben hányan vannak olyanok, akiknek mégsem sikerült.

Na, ugyanez van a vélekedésekkel is. Téves értelmezés az, amelyik szerint a vélekedéseinkből, az attitűdünkből direkt mód és száz százalékos megbízhatósággal következik a viselkedésünk is. Tehát teljesen igazad van neked abban, hogy "nem feltétlenül", de ez már eleve benne van az állításban, hiszen az állítás is pont ezt mondja: nem feltétlenül, de komoly valószínűséggel. És ha komoly valószínűséggel be is következik az előre jelzett viselkedés, akkor ott, abban a közegben az marad a közvélekedés, ami meghatározta ezt a viselkedést. Lásd még ehhez a Kádár-nosztalgiánkat: www.origo.hu/itthon/20130527-en-szeretem-kadart-o-a-magyarok-nagy-jotevoje.html

*Ez is picit viccesebb, mint amilyennek elsőre tűnik, ugyanis még az egzakt tudományok jóslatait sem vagyunk mindig hajlandóak elfogadni, pláne olyankor nem, amikor van egy erős érdekünk nem elfogadni és a kilátásba helyezett negatív hatás időben később várható. Például megépít a nagy tudású kőmíjes egy olyan támfalat, amiről egy statikus első ránézésre látja, hogy nem fogja elbírni a föld nyomását, de a megrendelő elküldi a vérbe a statikust, mert hát nézze meg, itt van, megépítette a Lajos, oszt áll, mint a cövek, miről beszél maga??? A Lajos is oltja a fejét a gazdának, á, statikus, lófasz, beszél a sok betű mögül, de hát egy dolog az elmélet, más a gyakorlat. A statikus meg unottan vállat von, hiszen ő azt is tudja, hogy a föld az türelmes, az nem szokta elkapkodni. :)

Holger Hartland · http://hartland.blog.hu 2013.05.28. 09:51:19

Maroz, nem akarok erről posztot írni, mert annyian annyi észt osztottak már a témában, hogy abból már világhatalom lehetnénk, ezért csak egy komment:

Itt van a wikipédia szócikke a nyolcezresekről, benne egy táblázat a halálozási rátával is:

en.wikipedia.org/wiki/Eight-thousander

Ebből kiszámoltam, hogy aki mind a 14-et meg akarja mászni, és addig mászik, amíg sikerül vagy ott marad, annak 12,6%-os esélye van a sikerre. Nyolcból hét pedig ott marad. Jó, ha úgy vesszük, hogy ő kisebb valószínűséggel hal meg, mint más mászók, akkor legyen négyből három.

Ezzel nem mondtam semmit arról, hogy ki mit (ne) csináljon, mert felőlem azt csinál, amit akar, csak mondtam pár számot.

maroz 2013.05.28. 11:48:33

@Holger Hartland: Értem, hogy ez így, ebben a formában tényleg minimum hümmögésre készteti az átlagembert, és valahol inkább az zavarna, ha nem így lenne, valamint azt se szeretném sugallni, hogy az önmegvalósítás minden további kérdés nélkül csak áhítatot és hasraesést váltson ki, csak éppen az zavart, hogy érzésem szerint itt most egy kicsit túltolódott a kritika biciklije.

Persze az is probléma, hogy az ilyen komolyabb csapatások során egy lepkefingnyit sem figyelnek arra, hogy talán nekik is jobb lenne, ha igyekeznének valami érthetőbb módon a köznek is elmagyarázni, hogy miért csinálják ők mindezt, és hogy miként néz ki ez az egész szubkultúra, hogyan illeszkednek ebbe azok a tömegek, akik soha a büdös életbe' nem fognak eljutni még egy ötezresre se, de az is hihető, hogy ha nem lennének Erőss Zsoltok meg Kiss Péterek, akkor úgy egyáltalán semmilyen hegyre sem. És még csak azt se mondom, hogy az rosszabb vagy jobb lenne, mert nem tudom, hanem csak annyit mondanék, hogy ez az egész hegybaszkurálás is egy összetett valami, amiről most sajnos a köz egy aprócska szelete alapján mond nagyon határozott véleményt, és ez engem valamelyest zavar.

tarackos 2013.05.28. 14:28:16

@maroz: Én nem értek egyet azokkal akik a béljósláshoz hasonlítják a társadalomtudományokat. Korlátai vannak amik szvsz a statisztikai alapokból adódnak ezért okkal lehet fenntartásokkal kezelni a megállapításait. Társadalom esetében esélytelen a 100%-os mintavétel.

Elvetni viszont az abszurd kategória, ha elvetnénk a bizonytalanság miatt akkor pl. az audi sem tudna ilyen jó minőségű kocsikat gyártani mert ott is statisztikai alapon kontrollálják a gyártási folyamatokat.

(Amúgy érdekes mennyire nem használjuk, talán ezért is idegenkednek tőle az emberek. Egy minőségbiztosítás tréningen kérdeztem az oktatót szte mennyire elterjedt ez a fajta gyártás irányítás nálunk. Azt mondta szte nincs 30%. Pedig már 100 éve kitalálták.)

Ez egy több ismeretlenes egyenlet és nem is tudjuk hány ismeretlenes.

Nem tudom mi a közvélekedés mert nem hallani az embereket. Kénytelen vagyok kutatásokra hagyatkozni amikkel anyagi okok miatt nem igazán vagyunk elkényeztetve. Viszont szvsz bőven van már annyi, hogy ne a madarak röptéből találjuk ki a jövőnket.

Holger Hartland · http://hartland.blog.hu 2013.05.28. 15:52:15

@maroz: Ó, a köznek arról is nagyon határozott véleménye van, hogy az a szemét Berényi Zsolt, vagy az éppen ügyeletes Dzsoki, már megint mit csinált a szegény Izaurával. A köz nem tud olyat mondani, hogy "bocs, de nem tudnék mit hozzászólni, és nem is volna értelme", és gyakran okos emberek sem bírják ezt mondani, mint nemrég joggal reklamáltad.

Én csak mondtam pár számot. Ítéletet nehogy már. Eddig csak háromezer méter alatt sétálgató kulturista ((C) B.I.) létemre meg tudom érteni, ha van olyan, hogy valaki nem képes időben visszafordulni.

maroz 2013.05.28. 17:45:56

@Holger Hartland: Na, látod, nekem meg van véleményem a köz véleményéről és ettől lesz ez szép, kerek történet. :)

A kedvencem amúgy az, amikor jobb érzésű laikusok jönnek nekem azzal, hogy "de hát ez kész öngyilkosság!", és amikor visszakérdezek, hogy tudod-e hányan vetnek évente saját kezükkel véget az életüknek egy évben Magyarországon akkor ha nem tudják (ez a tipikus) és megmondom biza van egy picinyke kis csudálkozás.

Valahol ez is olyan kis vicceske, hogy az öngyilkosságnak, és az önsorsrontásnak vannak társadalmilag tűrt, tiltott és támogatott formái. Például aki halálra dolgozza magát az dicséretes, aki halálra issza az fejcsóválva ugyan, de elnézett, ezzel szemben ugye ha...

Amikor nekem meghalt a társam egy szinte fillérre hasonló mester és tanítvány relációban, mint ez a Zsolt és Peti is volt, egyetlen percig, egyetlen pillanatig nem jutott eszembe, hogy abba kéne hagynom, mert én is megjárhatom. Nehéz ezt így elhinni, de tényleg az volt, hogy még csak fel se merült. Viszont azt is megértem, hogy kívülálló ezt elhinni is, megérteni is nehezen tudja.

maroz 2013.05.28. 17:49:57

@szekertabor: Na, tessék:

"És emiatt a magam részéről a magashegyi csúcsmászást öncélú és önpusztító sportnak tekintem, amelyet nem igazol semmi onnantól kezdve, hogy az adott csúcsot valaki már elérte."

Amikor az önpusztítás társadalmi megítéléseiről írtam az előbb Horger Hartland kollégának akkor még nem is olvastam a te posztodat. :)

maroz 2013.05.28. 18:16:45

@maroz: Holger, ehhh. Elnézést az átkeresztelésért. :)

Szindbad 2013.05.30. 09:22:51

Nyomorult elitisták, kellett nekik 8000 fölé menni. Mindig csak a baj van az elitizmussal.

maroz 2013.05.30. 10:36:15

@Szindbad: Hallod, még egy ilyen szar poént... most őszintén, megérte csak ezért idejönnöd? :))))))