HTML

Csoportterápia

  • francoska: Én is. Sajnálom, hogy így gondolod. (2018.01.13. 09:39) Outdoor
  • maroz: @KUNTYI: Ötmillió forintot azért nem akkora kunszt elhasználni, például felteszed a ruletten a pir... (2016.11.25. 05:42) A napelem haszna Magyarországon
  • maroz: @annamanna: Nézd meg, hogy kik és mire használhatják ezt a bringát. Nézd meg a motorját: 0,25 kW a... (2016.04.19. 12:51) Zöld rendszám
  • bontottcsirke: @dr Smittpálelnökúr: Ezaz! Rekesszz ki mindenkit, aki nem a haverod! Így szép a demokrácia. (2016.02.07. 13:02) Demokratikus ellenzék
  • komolytalan samu: Ismerek olyat, akinek egyáltalán nem futja tüzelőre. Fát gyüjt, lomtalanításkor bútort, bontott te... (2016.01.05. 13:47) Progresszió és közjó

Egy másik segglyuk

segglyukbanner.png"A vélemény olyan, mint a segglyuk. Mindenkinek van, és senki sem kíváncsi a másikéra."



Irl kommentelnél? Gyere a Gólyába!

golya.jpg

Ambulánsan kezeltek száma

Címkék

alföldi (2) államadósság (1) államcsőd (1) államforma (1) ami még egy blogon is ciki (1) aranyszalag minőség (1) a létezés magyar minősége (15) ballib (13) balliberális értelmiségi elit krémje (2) bizalom (4) bloglossza (31) bürokrácia (1) chiken game (1) cigány (1) civil (17) civilek (6) civil politizálás (1) demokrácia (1) égés (1) egyéb ápoltak (7) egyetemfoglalás (1) életvilág (4) elit (20) ellenzék (1) emlékezés (1) emlékezés-biznisz (1) eperjes károly (1) építészet (1) erkölcs (6) erőss zsolt (1) érték (15) értelmiségi elit (6) etatizmus (2) felelősségvállalás (1) fellegi (1) felsőoktatás (1) fidesz (1) fogyasztóvédelem (2) gasztroezmegaz (1) gasztronómia (4) giró szász (1) gyereknevelés (1) győzelmi jelentés (1) gyurcsány (3) g pont (1) háború (1) hallgatói érdekképviselet (2) hatalom (6) hazugság (1) helyreigazítás (1) hétköznapi apróságok (2) hétvége (17) homofóbia (1) horsefuckers pride (1) igazságosság (1) indulatposzt (1) jobbik (2) jogállam (5) jövőkép (17) kisember (10) kiss péter (1) konzervativizmus (1) kormány (1) kormányzás (3) kövér (1) középosztály (1) kreativitás (2) kultúra (2) lányomnak mondom (1) lázár (1) lengyel lászló (1) levelező tagozat (3) liberális demokrácia (1) lmp (1) magánügy (1) magyar gasztronómiai egyesület (1) magyar narancs (2) matolcsy (1) mazsihiszti (1) média (11) migráció (1) milla (1) mszp (5) munka (1) náci (2) nacionalizmus (1) nemzeti középosztály (1) nyitottakvagyunk (1) oktatás (13) orbánizmus (10) palotaőrség (1) pártállam (3) pártpolitizálás (11) pénzért bármit (1) pintér (1) plágium (2) polgár (1) polgárosodás (3) pozsonyi ádám (1) progresszió (1) rendszerváltás (2) románia (5) schmitt pál (6) selmeczi (1) szabadság (1) szanyi tibor (6) szíria (1) szőkenő (1) tarlós (1) társadalom (25) TGM (1) tudomány (3) tv2 (1) ünnep (4) vágó istván (1) választás (1) vallás (1) vélekedéseink (1) vendégposzt (1) vicc (2) vidéki tanácselnök (1) zárszó (1) zászlóégetés (1) zombiszdsz (1) zsidó (3) Címkefelhő

Házirendetlenség

Csak úgy, miheztartás végett

-Doktor úr, nagyon fog fájni?
-Igen. Mégis, mit képzel, ha jól esne akkor magunknak csinálnánk!

Ezt a blogot magamnak csinálom, hogy jól essen. Ne vedd el ezt tőlem. Ne agitálj, mert nem érdekel. Ne mondd el nekem, hogy elfogult vagyok, mert ezt én is tudom. Igen, ezen a blogon elfogultan írok, ezt nem is tagadom. Azt gondolom ugyanis, hogy jobb, ha felismerem és figyelek a saját elfogultságomra, mint ha letagadnám és állítanám, hogy az elfogult véleményem elfogulatlan.

Ne agitálj, ne próbálj meg legyőzni, hanem beszélgess velem. Ha akarsz. Próbáld megismerni a gondolkodásomat, cserébe én is igyekezni fogok megismerni a tiedet. Attól még nem dől össze a világ, ha ugyanarról a szeletkéjéről te meg én másként gondolkodunk. 

Ha beszélgetni szeretnél velem, akkor vedd figyelembe, hogy engem a dolgok érdekelnek és nem annyira a vélemények. Épeszűbbnek tartom magukról a dolgokról beszélgetni, vitázni, mint a véleményekről.

Nem különösebben zavar, ha minősítesz, nem szeretnék innen semmit se kitörölni, se kitiltani senkit, de arra kérlek, hogy a többi ápoltat ne minősítsd. Szeretném, ha ez egy komfortos diliház maradna, zártosztály nélkül.  

Köszönöm, és érezd rosszul magad nálunk!

Úr ír

2013.06.28. 21:58 | maroz | Szólj hozzá!

Címkék: rendszerváltás balliberális értelmiségi elit krémje

Vicces lenne, ha nem lenne annyira szomorú, mit szomorú, elkeserítő, kiábrándító, és még vagy féltucat szinonima ez a szárszói izé, illetve az utóélete. Vicces, hogy nálunk és talán kerekebb úgy, hogy nálunk a baloldalon (plusz liberális, mert ezek ugye nálunk kéz a kézben) mekkora hullámokat bír vetni egy vízbe bele nem dobott kő. Szárszón ugyan az ég egy adta világon semmi sem történt, de ettől még születnek róla a mindenféle írások, az írásokra válaszoló olvasói levelek, jegyzé Farkasházy Tivadar, az írásokról és a levelekről szóló írások, és mibe, hogy idővel ezt valaki (talán pont Farkasházy) kiadja könyv formájában is, amiről újfent lehet publicisztikákat írni, és így tovább.

Milyen kár (kár a fenét, dehogy kár), hogy ez a belterjes kis évődés úgy komolyabban a kutyát sem érdekli, holott lennének benne kifejezetten érdekes részek is.

Dósa Mariann a Magyar Narancsban kóstolgatta egy kicsit Farkasházyt balról, ami utóbbit némileg meglephette, hiszen azt hitte, hogy ő baloldalon áll, és a klasszikusat reagálta, elmondta, hogy ő várni pofon jobbról, nem érteni, miért kapni pofon balról, amire jó riposzt lenne Dósa részéről a szintén klasszikus, a minden pofon mellé oda nem rendelhető forgalmi rendőr, de talán az is megteszi, mely szerint az úr azt csak úgy érzi, mármint hogy ő a baloldalon állna. Pedig Farkasházy a kádárszagú belvárosi ballib értelmiség vídiakemény érvelését is beveti, miszerint ő igenis annyira baloldali, hogy azt már meg kell támasztani, mert leesne a szélen:

Gondolja, hogy engem nem bánt a szegénység, a nyomor, a munkahelyi alávetettség? (Már akinek még van munkahelye) A Milla rendezvényein megpróbáltak ilyen szónokokat, ott voltam többször, nem volt valami nagy siker, bármilyen jó szándékú emberek voltak.

Ez ilyen finom kis belvárosi baloldaliság, hozzátartozik a ballib énképhez, kéthetente bánt minket a szegénység, a nyomor, szerdán vagy pénteken háromtól negyed négyig. Mink humanisták lennénk, kéremszépen, zsebkeszkenőnket telesírjuk a szegény, a nyomorult miatt, évente egyszer elvisszük a gyerekünket egy biztonságos hajléktalansimogatóba, és megtanítjuk neki is a humanista úr módiját: látod, kicsim, ez az, ami téged is bántani fog majd, ha nagy leszel, és már most készülj fel rá, hogy kéthetente akár egy teljes negyedórád is rámehet erre a bánkódásra. Nyűg, de megéri, azért még mindig jó ez a mi klubunk, simogassad csak bátran, és nem, felejtsd el, nem veszünk neked saját hajléktalant! De nézzük tovább, mert most jön a lényeg:

A sátor egy színpad, azokat pedig nem nagyon akartam hallgatni, akik ki akarják dobni az előző húsz évet. Már kidobták az előző 40-et is az életemből, nekem nincs másik. S mi lesz helyette? Vagy lát valamilyen értelmes szerveződést, amelynek van esélye ez ellen a diktatúra ellen?

Helyben is lennénk. A belvárosi balliberális így működik. Nem akarja hallgatni. Nála ez a párbeszéd: mondd azt, amit hallani szeretnék, vagy kidoblak. Ja, és azt is csak úgy, olyan formában mondd, ahogy én azt édicukinak gondolom, mert ha nem, akkor is kidoblak. És nevezék őt ezt vitának, és boldogok valának, amíg lassan már a madár sem szarja le őket. Vala. Pedig lennének azért itt súlyos, minimum kimondás után hallgató kérdések. Kérdéseim. Például rögtön ez a negyven év: mit is dobtak ki, kedves Farkasházy elvtárs? Önt visszamenőleg átminősítették nemelitté? Ön 1969-ben nem diplomázott a Marx Károlyról elnevezett egyetemen, hanem a nyolc általános többé-kevésbé szakaszolt elvégzése után elhelyezkedett a téesz tejelőmarha üzemágában fejőgéptakarítóként? 1969-1972 között ön nem a Beruházási Bank közgazdásza volt, hanem cipészinas Nagykanizsán? Ugye a rádióban sem ön húzott le közel negyed századot szerkesztőként, alkalomadtán főszerkesztőként, hanem valaki más, miközben ön gépbeállítóként dolgozott a hajdúsámsoni kötödében? Egészen pontosan ki és mit is vett el öntől, ha szabadna kérdeznem? Azt, hogy ön abban az átkosnak nevezett akármiben, amiről könnyen meglehet, hogy önnek ma már más a véleménye, de ettől többen bizony azt is diktatúrának gondolják, tehát azt vette el ki is öntől, hogy ön abban a másik diktatúrában úr volt és írt? Elvtársúr és elvtársírt. Hogy fülig benne méltóztatott lenni a tutiban, tisztelt Farkasházy úr, lehet, hogy nem szereti a kifejezést, de ön annak a kornak az elitje volt, annak méltóztatott ön lenni, még ha ezt esetleg utólag szeretné árnyalni valamelyest, és igen, még akkor is, ha valóban árnyalható.

Farkasházy úr, tehát egészen pontosan ki vett el öntől, és mit???

No meg lenne nekem kérdésem az elmúlthúszat illetően is. Ami lassan inkább már 24, mint 20. És most egy nagyon furcsát fogok mondani, tessék kapaszkodni a baloldalon: ennek a huszonnégy évnek a felében baloldali, illetve balliberális kormányok voltak Magyarországon! Amelyeket emlékeim szerint nem kis vehemenciával pont Farkasházy is, tisztesség ne essék szólván, felszopott. Én ezt az elvették-dolgot nem igazán értem, de azt látom, hogy valami itt, az országban mégiscsak elvevődött, jelesül pont a baloldali értékek vevődtek el, így nekem az lenne a tiszteletteljes kérdésem, hogy és ez így hogy??? Fel méltóztatott az úrnak szopni keményre 12 évnyi baloldali hatalmat, és mire mentünk vele? Mit értek el? Azt, hogy ma lámpással sem találni az országban baloldali értékeket? Én nem szeretnék elvenni senkitől semmit, pedig tudom, igényem, az lenne rá, de azt azért nem bánnám, ha valamiféle aprócska elszámolás azért időnként előfordulna. Nyilván, úgy sem lehet haladni, ha az ember húsz évenként mindent kidob, ami addig volt, de úgy sem, ha soha fel nem tesszük magunknak és egymásnak azt a kérdést, hogy vajon jól sáfárkodtam-e én, mi, azok, akiket én, mi támogattunk a rábízottakkal. Hogy történtek-e hibák. Hogy nem-e egyenesen strukturális az a probléma, amelyik miatt ez a baloldali, liberális, mineknevezzelek elit, a pártjaival és a meghatározó értelmiségével együtt képtelen jól irányítani ezt a társadalmat és ezt az országot?

Hogy nem-e a klasszikus ancien régime-problémával állunk-e most is szemben, mely szerint ez az elit sem a funkcióját betölteni, de eltűnni a picsába sem hajlandó/képes?

Erősen az a gyanúm, hogy de. Abban látom a strukturális problémát, hogy ez az elit képtelen szakítani az elitizmussal, jóféle kádári örökségüknek hála ők még mindig azzal vannak, hogy egymást kell meggyőzzék arról, hogy milyen remek is az, amit ők csinálnak. Megszokták, hogy saját magukat mérik meg, és ha valaki merészelné őket brancson belülről könnyűnek találni azt kizárják maguk közül. A külső hangokra pedig oda se figyelnek, a vidékit, a csórót, a bármiféle nemelit, nemúr, nemír egzisztenciákat az ő modus operandijuk szerint szánogatni kell, kéthetente negyedórán át, időnként simogatni, háziállatkának nevezni, de beszélni vele, azt nem. Csoda, hogy egyre több ember ismeri fel, miszerint az elitünknek ez a része valami hihetetlen mértékben nem érti ezt az országot? Márpedig ha valaki nem érti a problémát sem, akkor mennyire szabad bízni abban, hogy alkalomadtán jó válaszokat tud rájuk adni?

Farkasházy úr nyaralójától alig tizenhárom kilométerre van egy másik érdekes Balaton környéki település, név szerint Kereki. Kedves, hangulatos kis Horthy-szoborral. Tizenhárom kilométer autóval tíz perc, biciklivel fél óra. Nem lett volna akkora strapa a kedves balliberális értelmiségi és pártpolitikai elitnek tenni egy kedélyes kis kitérőt Kerekibe is, és megpróbálni megérteni, hogy mit is akarnak azok az emberek, akik ott Horthy-szobrot állítottak. De nem, az ilyesmi már nem fér bele abba a kibaszott elitista fejükbe, ők az ilyen kérdésekre tudják ám séróból a választ, nácik!, és a dolog már el is van intézve. No meg persze az összes többi hasonló kérdésre is ugyanígy tudják kapásból a választ, hiszen azzal vannak ők, hogy nekik a választudás, a mindenkori választudás Isten, esetleg egyenesen Kádár által a fejükbe beleépített megkérdőjelezhetetlen adottság.

Igen, én Orbán-fóbiában szenvedek, ugyanis ő határozza meg életem minden percét, fogyó óráimat, s félek, a fiaimét és az unokáimét is.

Ez szomorú, de akkor miért nem kezelteti? Vagy hogy is van ez? Ismétlem, a 24 évből tizenkettőben nem Orbán, hanem - és ezt is ismételném, mert fontosnak tartom - a Farkasházy úr ír és kedves elvbarátai által oly lelkesen felszopott szocikák és liberálkák gyakorolták a hatalmat! Arról lenne szó, hogy ebben az időszakban mégiscsak Orbán irányította volna a dolgokat? Amikor azok a pártok és azok az emberek voltak a hatalom birtokosai, akiket a múlt héten Szárszón Farkasházy úr ír visszasírna az ország élére? De hát akkor ha így volt, akkor minek??? Ha 12 éven keresztül ezek nem bírtak szart se elérni, ha abban az időszakban is az Orbán irányított, akkor most miben reménykedünk?  

És akkor ugye most szót se ejtsünk az elmúlt negyvenről. Annak is Orbán határozta meg minden percét, ugye?

Egészen egyszerűen nincs miben reménykedni, nincs semmi értelme a baloldallal foglalkozni mindaddig, amíg ki nem gyógyítják magukból ezt a teljesen beteges orbánfóbiát, amíg nem szakítanak drasztikusan ezzel a belterjes elitizmussal, de leginkább addig, amíg végre egyszer komolyan, kiadósan szembe nem mernek nézni azzal a kérdéssel is, hogy mi az, amit ők rontottak el az elmúlt 20+40 év azon időszakában, amikor övék volt a hatalom. De ez a gyógyulási folyamat nem kezdődhet el mindaddig, amíg továbbra is azzal hülyítik egymást, hogy a csoporton belüli kölcsönös fasszopás az még ma is egy járható út, és bőven elég minden ellenvéleményt kizárni, amint hogy Kerekit is a tudatunkból, abból a drágalátos elitistából. Persze tudom, hogy ehhez gyávák, így marad a lassú agónia, néhány Orbán-ciklus, és a bizakodás abban, hogy legalább a következő eresztés baloldali elit tanul ezeknek a szerencsétlen balfaszoknak a hibáiból.   

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kakukkfeszek.blog.hu/api/trackback/id/tr855382657

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.