HTML

Csoportterápia

  • francoska: Én is. Sajnálom, hogy így gondolod. (2018.01.13. 09:39) Outdoor
  • maroz: @KUNTYI: Ötmillió forintot azért nem akkora kunszt elhasználni, például felteszed a ruletten a pir... (2016.11.25. 05:42) A napelem haszna Magyarországon
  • maroz: @annamanna: Nézd meg, hogy kik és mire használhatják ezt a bringát. Nézd meg a motorját: 0,25 kW a... (2016.04.19. 12:51) Zöld rendszám
  • bontottcsirke: @dr Smittpálelnökúr: Ezaz! Rekesszz ki mindenkit, aki nem a haverod! Így szép a demokrácia. (2016.02.07. 13:02) Demokratikus ellenzék
  • komolytalan samu: Ismerek olyat, akinek egyáltalán nem futja tüzelőre. Fát gyüjt, lomtalanításkor bútort, bontott te... (2016.01.05. 13:47) Progresszió és közjó

Egy másik segglyuk

segglyukbanner.png"A vélemény olyan, mint a segglyuk. Mindenkinek van, és senki sem kíváncsi a másikéra."



Irl kommentelnél? Gyere a Gólyába!

golya.jpg

Ambulánsan kezeltek száma

Címkék

alföldi (2) államadósság (1) államcsőd (1) államforma (1) ami még egy blogon is ciki (1) aranyszalag minőség (1) a létezés magyar minősége (15) ballib (13) balliberális értelmiségi elit krémje (2) bizalom (4) bloglossza (31) bürokrácia (1) chiken game (1) cigány (1) civil (17) civilek (6) civil politizálás (1) demokrácia (1) égés (1) egyéb ápoltak (7) egyetemfoglalás (1) életvilág (4) elit (20) ellenzék (1) emlékezés (1) emlékezés-biznisz (1) eperjes károly (1) építészet (1) erkölcs (6) erőss zsolt (1) érték (15) értelmiségi elit (6) etatizmus (2) felelősségvállalás (1) fellegi (1) felsőoktatás (1) fidesz (1) fogyasztóvédelem (2) gasztroezmegaz (1) gasztronómia (4) giró szász (1) gyereknevelés (1) győzelmi jelentés (1) gyurcsány (3) g pont (1) háború (1) hallgatói érdekképviselet (2) hatalom (6) hazugság (1) helyreigazítás (1) hétköznapi apróságok (2) hétvége (17) homofóbia (1) horsefuckers pride (1) igazságosság (1) indulatposzt (1) jobbik (2) jogállam (5) jövőkép (17) kisember (10) kiss péter (1) konzervativizmus (1) kormány (1) kormányzás (3) kövér (1) középosztály (1) kreativitás (2) kultúra (2) lányomnak mondom (1) lázár (1) lengyel lászló (1) levelező tagozat (3) liberális demokrácia (1) lmp (1) magánügy (1) magyar gasztronómiai egyesület (1) magyar narancs (2) matolcsy (1) mazsihiszti (1) média (11) migráció (1) milla (1) mszp (5) munka (1) náci (2) nacionalizmus (1) nemzeti középosztály (1) nyitottakvagyunk (1) oktatás (13) orbánizmus (10) palotaőrség (1) pártállam (3) pártpolitizálás (11) pénzért bármit (1) pintér (1) plágium (2) polgár (1) polgárosodás (3) pozsonyi ádám (1) progresszió (1) rendszerváltás (2) románia (5) schmitt pál (6) selmeczi (1) szabadság (1) szanyi tibor (6) szíria (1) szőkenő (1) tarlós (1) társadalom (25) TGM (1) tudomány (3) tv2 (1) ünnep (4) vágó istván (1) választás (1) vallás (1) vélekedéseink (1) vendégposzt (1) vicc (2) vidéki tanácselnök (1) zárszó (1) zászlóégetés (1) zombiszdsz (1) zsidó (3) Címkefelhő

Házirendetlenség

Csak úgy, miheztartás végett

-Doktor úr, nagyon fog fájni?
-Igen. Mégis, mit képzel, ha jól esne akkor magunknak csinálnánk!

Ezt a blogot magamnak csinálom, hogy jól essen. Ne vedd el ezt tőlem. Ne agitálj, mert nem érdekel. Ne mondd el nekem, hogy elfogult vagyok, mert ezt én is tudom. Igen, ezen a blogon elfogultan írok, ezt nem is tagadom. Azt gondolom ugyanis, hogy jobb, ha felismerem és figyelek a saját elfogultságomra, mint ha letagadnám és állítanám, hogy az elfogult véleményem elfogulatlan.

Ne agitálj, ne próbálj meg legyőzni, hanem beszélgess velem. Ha akarsz. Próbáld megismerni a gondolkodásomat, cserébe én is igyekezni fogok megismerni a tiedet. Attól még nem dől össze a világ, ha ugyanarról a szeletkéjéről te meg én másként gondolkodunk. 

Ha beszélgetni szeretnél velem, akkor vedd figyelembe, hogy engem a dolgok érdekelnek és nem annyira a vélemények. Épeszűbbnek tartom magukról a dolgokról beszélgetni, vitázni, mint a véleményekről.

Nem különösebben zavar, ha minősítesz, nem szeretnék innen semmit se kitörölni, se kitiltani senkit, de arra kérlek, hogy a többi ápoltat ne minősítsd. Szeretném, ha ez egy komfortos diliház maradna, zártosztály nélkül.  

Köszönöm, és érezd rosszul magad nálunk!

A mítoszaink ereje

2013.07.09. 11:09 | maroz | 2 komment

Címkék: hatalom pártállam polgárosodás

Azt a következtetést vontuk le, hogy az óvatos rosszabbul jár, mint a merész, mert ugyanannyit kockáztat, de megfosztja magát a kockázat gyönyörűségétől. Sebastian Haffner

Nagyon nehéz manapság bármiről is nyugodt szívvel véleményt mondani, mert ha az ember ragaszkodna ahhoz az idejétmúlt mítoszához, hogy ha már mond, akkor lehetőleg az a vélemény legyen kiérlelt, akkor ez a véleménymondás neki iszonyú sok munkájába, erőfeszítésébe kerülne, persze lehet mainstream módon, semmi információra alapozva, átgondolatlanul is mondani, de az olyantól nekem nem nyugodt a szívem. Sajnos a vélemény kialakításához kellenének az ismeretek, valami információnak nevezhető szöveghalmaz, amiből nem túl sok munkával rekonstruálható a valóság. Na, ilyesmihez nem igazán lehet manapság hozzájutni, az elvileg erre szakosodott, ezzel pénzt kereső vállalkozások inkább a mítoszgyártásba kapcsolódnak be, az írást hobbiból űzők meg pláne.

Ez pedig egy csapdahelyzethez vezet, hiszen az átlagembernek sem ideje, sem erőforrásai arra nincsenek, hogy minden őt érdeklő dolognak személyesen járjon utána, ezért vagy ignorál mindent és vállat von, vagy elfogadja a mítoszaink valamelyikét, a lényeg, hogy mindebből jól kijönni nem lehet. Csoda, hogy az életünk jelentős részében a mítoszaink irányítják az életünket a valóság helyett?

Ne higgye a kedves olvasó, hogy ez csak az "orbándiktátor megesz minket früstökre" témák esetében működik így, ennél sajnos sokkal hétköznapibb ügyekben is a mítoszok bármikor ütni képesek a valóságot. Hogy csak egy tényleg nagyon pitiáner példát említsek: Magyarország egyik legjelentősebb mítoszgyártó lénye a könyvelő. Kellően misztikus, hiszen az esetek 99%-ában nem egy konkrét személyre, nem egy szakemberre történik a hivatkozás, hanem valamiféle megfoghatatlan kollektív tudatra, aki talán még éppen nem isten, de közel áll hozzá. Például kinyilatkoztatásokat tulajdonítanak neki, mely természetéből adódóan megkérdőjelezhetetlen. És persze áhítattal tisztelni kell, a mindenhatóságát megkérdőjelezni vért kívánó blaszfémia. Viszem a számlát egy partneremnek, nézi, és már ragyog is fel az arca: -Á, nem jó, nincs aláírva, ezt így nem fogadja el a könyvelőm! Oké, Pistám, ha te kéred, én szívesen aláírom, semmibe se telik. De ne azért írjam én alá, mert ő ezt kéri, hanem azért, mert azt úgy kell, mondta neki a könyvelője! Pistám, a jogszabályok szerint ez nem így van, hanem pont ellenkezőleg, de ismétlem, tiltva nincs az aláírás, így ha kéred, akkor én kriksz-kraksz. De nem, ez így nem jó, neki én ne azért írjam alá, mert csak, hanem azért, mert azt - és itt a hülyéknek fenntartott mimikával és szótagolva mondja - kö-te-le-ző!!! Kéz feltart, oké, akkor azért, mert kö-te-le-ző, parancsolj, a számla immáron alá van írva, így most már jó lesz? Jó lesz... ööö, hoppá, dehogy lesz jó, nincs rajta feltüntetve a vevő adószáma, és az is kö-te-le-ző!!! Öhhhm. Menet lerövidít, oké, Pistám, akkor én ráírom neked, és hogy ne legyen belőle probléma most leszögezem, hogy azért írom rá neked, mert: kö-te-le-ző! Hogy én ne gúnyolódjak vele, hanem fogadjam el, hogy neki lám, a világ leggondosabb, leghozzáértőbb könyvelője van, és ha én nem neki hiszek, akkor majd jól megbasz az apek, de hát úgy kell nekem.

És hány, de hány ilyen, illetve ilyenebb mítoszunk, mítoszaink vannak, amelyek egyike-másika éppen csak hogy bosszantó, de van olyan is, amelyik konkrétan megnehezíti az életünket, teljesen fölösleges többletmunkát eredményez és egy-egy konfliktus esetén szinte lehetetlenné teszi a problémamegoldást, hiszen olyan eszement döntési helyzetek elé állítja az embert, hogy akkor most mire hagyatkozva döntsek, a valóságra vagy a mítoszainkra? 

Olvasom a poszt írását kiváltó izét, majdnem azt írtam, hogy hírt, de valójában nem az, szóval olvasom, hogy az Átlátszó néven futó, a tényfeltáró újságírást ambicionáló csapat születésnapi bulit szeretett volna tartani egy budapesti romkocsmában, konkrétan az Ellátó Kert nevű intézményben, akik, és ezt inkább idézném:

A kiszemelt és első, második, majd harmadik körben is befogadónak tűnő romkocsma, ahol az atlatszo.hu második szülinapját ünnepeltük volna, múlt héten hirtelen visszamondta a tervezett rendezvényt – bevallottan a regnáló politikai kurzustól, az önkormányzattól, továbbá régi kedves ismerősünktől, az ötödik kerületi polgármestertől való félelmében. 

Olvasom, és vakarom a fejem: ez most vajon tényleg így van, tényleg ezt mondta? Jó lenne egy oknyomozó újságíró csapat, amelyik kiderítené, hogy mi is itt a valóság, mert tartok tőle, hogy ha idővel meg fog szólalni az Ellátó Kert is akkor ez az egész mese talán árnyalódik egy akkorát, hogy csak győzzünk nézni ki a fejünkből, láttunk mi már sűrűn ilyesmit, szóval ha nekem erről most kedvem szottyanna véleményt formálni, akkor vagy fogom magam és utánajárok (amihez se időm, se kedvem), vagy mondok egy felületes véleményt, vagy - és ezt választottam - belökök egy logikai operátort a véleményem elejére: ha és amennyiben a hír igaz.  

Ha és amennyiben a hír igaz, akkor ez nagyon szomorú. Ha ez a kocsma tényleg elhajtott egy civil szervezetet azért, mert reszket a hatalom esetleges bosszújától, akkor ezzel ő kilépett a szerepéből, feladta azt, hogy ő a piac korrekt identitástudattal bíró egyénisége lenne, és hallgatólagosan, ráutaló magatartással bár, de lepacsizott az állammal, az államhatalom jelenlegi - és feltehetőleg mindenkori - birtokosával. Tolja az államhatalom birtokosainak a szekerét, ez van. És mindezt miért? Szerintem leginkább azért, mert nem a valóságot vette alapul a döntése meghozatalakor, hanem a mítoszainkra hagyatkozott. Amit a drága jó ballib ajvékolókórus szopott akkorára, hogy a kisember állítólag már a puszta árnyékától is úgy összefossa magát, hogy még egy Fodor Gábor-szeánszra se mer beülni. Épül-szépül egy egyáltalán nem új, hanem inkább csak újszerű (lásd még valamelyik tucatárunk nem is olyan régi reklámját: "újszerű csomagolásban!") mítoszunk, amiért a hatalom mindenkori birtokosai nem győznek eléggé hálásak lenni a lelkes építőknek, és amely mítosz sajnos ugyanúgy fog működni, mint bármelyik másik mítoszunk: ha döntési helyzetbe kerülünk, akkor igen nagy valószínűséggel nem a konkrét helyzet, nem a valóság alapján fogjuk meghozni azt a bizonyos döntést, hanem az éppen uralkodó vonatkozó mítoszunk alapján. 

Az így meghozott döntéseinket aztán igyekezni fogunk megracionalizálni, ezért saját magunkat is meggyőzzük arról, hogy tényleg az a valóság, amiről a mítosz szólt. Ezzel aztán mi is a mítoszterjesztők közé emeltük magunkat, amit a hatalom olyan hálásan köszön, hogy arra már szó sincs. Ha valaki meg is merészelne próbálkozni a mítosztöréssel, netalántán egy ellenmítoszt indítana el, azt gyorsan lehülyézik, igyekeznek a kezdeményezést eljelentékteleníteni, és ha más már nincs, akkor szemforgatva rámondani, hogy jó, jó, de ez pont az a kivétel, ami erősíti a szabályt! A mítoszaink pedig teszik a dolgukat, alakítják a gondolkodásunkat, valamint és nem utolsó sorban: hozzák a hasznot azoknak, akikről mi mindeközben azt gondolnánk, hogy az ellenségeink és inkább pusztítani szeretnénk őket, semmint hasznot hajtani nekik. Így válunk mi is afféle hasznos idiótákként az etatista berendezkedés fenntartóivá, a saját kicsiny kacsóinkkal építgetjük, és közben fújoljuk meg köpködjük, és várjuk a hófehér lovagot, aki egyszer, majd, valamikor talán megszabadít minket tőle. Holott a szabadulás itt van tőlünk karnyújtásnyira: a saját fejünkben. 

De sajnos a tömegpszichózis ereje tudottan lenyomja az egyént, így marad minden a régiben, illetve változás csak idővel, a fejek kicserélődésével, apránként várható. 

2 komment · 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://kakukkfeszek.blog.hu/api/trackback/id/tr415397180

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Mandiner blogajánló 2013.07.10. 09:13:09

Ezt a posztot ajánlottuk a Mandiner blogajánlójában.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

emhem 2013.07.09. 13:31:28

az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez a mítosz nem teljesen alaptalan. a sirályt már sikerült bezáratnia az önkormányzatnak. a sirályt arra hivatkozva záratták be, hogy lejárt a szerződése (nomeg gondolom meghosszabbítani sem akarták volna). simán lehet, hogy ennek a helynek is van valami stiklije, ami miatt nem kockáztatna meg egy szigorúbb ellenőrzést a kerület részéről.

maroz 2013.07.09. 14:51:45

@emhem: Igen, minden mítosznak van valami alapja. De pont erről próbáltam meg beszélni pár poszttal lejjebb, hogy ehhez az alaphoz sokszor mi magunk is hozzájárulunk azzal, hogy meghozunk döntéseket úgy, hogy nem vagyunk tekintettel a lehetséges következményeire. Tehát az igazság talán még kerekebb azzal, ha hozzátesszük, hogy az ilyen mítoszok kialakulásához mi is, és nem csak a csúnya Orbán hozzájárulunk azzal, hogy hagyjuk magunkat támadhatóvá tenni. Azzal, hogy elfogadjuk a morálisan kifogásolható megoldásokat is, mert pillanatnyilag előnyösnek tűnik. Milyen jó, később meg lesz miért rettegnünk, és még csak be se ismerjük, hogy nem orbanisztántól félünk, hanem a saját rossz döntéseink következményeitől.