HTML

Csoportterápia

  • Kopó: Annak a paradox helyzetnek mi a feloldása, hogy a felújításhoz tőke kell, az meg az önkormányzatna... (2021.12.21. 01:47) Faszádizmus
  • ATCG: Csak a csönd (2019.07.30. 00:21) Outdoor
  • maroz: @KUNTYI: Ötmillió forintot azért nem akkora kunszt elhasználni, például felteszed a ruletten a pir... (2016.11.25. 05:42) A napelem haszna Magyarországon
  • maroz: @annamanna: Nézd meg, hogy kik és mire használhatják ezt a bringát. Nézd meg a motorját: 0,25 kW a... (2016.04.19. 12:51) Zöld rendszám
  • bontottcsirke: @dr Smittpálelnökúr: Ezaz! Rekesszz ki mindenkit, aki nem a haverod! Így szép a demokrácia. (2016.02.07. 13:02) Demokratikus ellenzék

Egy másik segglyuk

segglyukbanner.png"A vélemény olyan, mint a segglyuk. Mindenkinek van, és senki sem kíváncsi a másikéra."



Irl kommentelnél? Gyere a Gólyába!

golya.jpg

Ambulánsan kezeltek száma

Címkék

alföldi (2) államadósság (1) államcsőd (1) államforma (1) ami még egy blogon is ciki (1) aranyszalag minőség (1) a létezés magyar minősége (15) ballib (13) balliberális értelmiségi elit krémje (2) bizalom (4) bloglossza (31) bürokrácia (1) chiken game (1) cigány (1) civil (17) civilek (6) civil politizálás (1) demokrácia (1) égés (1) egyéb ápoltak (7) egyetemfoglalás (1) életvilág (4) elit (20) ellenzék (1) emlékezés (1) emlékezés-biznisz (1) eperjes károly (1) építészet (1) erkölcs (6) erőss zsolt (1) érték (15) értelmiségi elit (6) etatizmus (2) felelősségvállalás (1) fellegi (1) felsőoktatás (1) fidesz (1) fogyasztóvédelem (2) gasztroezmegaz (1) gasztronómia (4) giró szász (1) gyereknevelés (1) győzelmi jelentés (1) gyurcsány (3) g pont (1) háború (1) hallgatói érdekképviselet (2) hatalom (6) hazugság (1) helyreigazítás (1) hétköznapi apróságok (2) hétvége (17) homofóbia (1) horsefuckers pride (1) igazságosság (1) indulatposzt (1) jobbik (2) jogállam (5) jövőkép (17) kisember (10) kiss péter (1) konzervativizmus (1) kormány (1) kormányzás (3) kövér (1) középosztály (1) kreativitás (2) kultúra (2) lányomnak mondom (1) lázár (1) lengyel lászló (1) levelező tagozat (3) liberális demokrácia (1) lmp (1) magánügy (1) magyar gasztronómiai egyesület (1) magyar narancs (2) matolcsy (1) mazsihiszti (1) média (11) migráció (1) milla (1) mszp (5) munka (1) náci (2) nacionalizmus (1) nemzeti középosztály (1) nyitottakvagyunk (1) oktatás (13) orbánizmus (10) palotaőrség (1) pártállam (3) pártpolitizálás (11) pénzért bármit (1) pintér (1) plágium (2) polgár (1) polgárosodás (3) pozsonyi ádám (1) progresszió (1) rendszerváltás (2) románia (5) schmitt pál (6) selmeczi (1) szabadság (1) szanyi tibor (6) szíria (1) szőkenő (1) tarlós (1) társadalom (25) TGM (1) tudomány (3) tv2 (1) ünnep (4) vágó istván (1) választás (1) vallás (1) vélekedéseink (1) vendégposzt (1) vicc (2) vidéki tanácselnök (1) zárszó (1) zászlóégetés (1) zombiszdsz (1) zsidó (3) Címkefelhő

Házirendetlenség

Csak úgy, miheztartás végett

-Doktor úr, nagyon fog fájni?
-Igen. Mégis, mit képzel, ha jól esne akkor magunknak csinálnánk!

Ezt a blogot magamnak csinálom, hogy jól essen. Ne vedd el ezt tőlem. Ne agitálj, mert nem érdekel. Ne mondd el nekem, hogy elfogult vagyok, mert ezt én is tudom. Igen, ezen a blogon elfogultan írok, ezt nem is tagadom. Azt gondolom ugyanis, hogy jobb, ha felismerem és figyelek a saját elfogultságomra, mint ha letagadnám és állítanám, hogy az elfogult véleményem elfogulatlan.

Ne agitálj, ne próbálj meg legyőzni, hanem beszélgess velem. Ha akarsz. Próbáld megismerni a gondolkodásomat, cserébe én is igyekezni fogok megismerni a tiedet. Attól még nem dől össze a világ, ha ugyanarról a szeletkéjéről te meg én másként gondolkodunk. 

Ha beszélgetni szeretnél velem, akkor vedd figyelembe, hogy engem a dolgok érdekelnek és nem annyira a vélemények. Épeszűbbnek tartom magukról a dolgokról beszélgetni, vitázni, mint a véleményekről.

Nem különösebben zavar, ha minősítesz, nem szeretnék innen semmit se kitörölni, se kitiltani senkit, de arra kérlek, hogy a többi ápoltat ne minősítsd. Szeretném, ha ez egy komfortos diliház maradna, zártosztály nélkül.  

Köszönöm, és érezd rosszul magad nálunk!

Amikor a vak magyarázza a süketnek, hogy de szép is ez a hajnal...

2013.07.18. 11:12 | maroz | 22 komment

Címkék: hétvége társadalom érték

Körülbelül ilyen az, mikor mi az ország dolgairól, társadalomról, politikáról, államról, effélékről beszélgetünk. Olyan ez, véljük, mint a foci meg a baszás, mindenki ért hozzá, tehát mindenkinek lehet véleménye, amit vérmérsékletétől függően intenzíven vagy szolidan képvisel, de akár így, akár úgy a végén elvárja, hogy az ő véleményét a beszélgetésben résztvevő igenis tekintse értékes véleménynek, mert hát véleményrepublikanizmus lenne, minden vélemény egyenlő.

Holott amikor több millió ember együttéléséről beszélgetünk, akkor ugyanúgy célszerű lenne felfognunk, hogy egy ennyire komplex rendszerről, mint az együtt, egy kockázatközösségben élő milliókról, azaz a társadalomról és annak intézményeiről, például az államról beszélgetünk akkor olyasmikről alkotunk véleményt, amiről egy vagy több tudomány is megalkotta a magáét. Két furcsa aspektusa van az ügynek: az egyik, hogy a mindentjobbantudásra erősen hajlamos posztmodern ember azzal van, hogy az ő vélekedése is tudás és azt pontosan ugyanannyira értékesnek gondolja, mint a tudományok vélekedését. Tudás-tudás, megy ez paritásos alapon is, mint a ló-liba szalámi: egy ló, egy liba. Holott ugye a tudás az leegyszerűsítve egy olyan vélekedés, amelyet egy társadalmilag közelfogadott konszenzus szerint igazoltak. A másik furcsa aspektus pedig az, hogy még csak meg se akarjuk hallani, hogy ha már tudomány az, ami a társadalomról ezt-azt mond, akkor engedtessék meg neki az is, hogy legyen egy sajátos nyelvezete. Hogy legyenek kifejezései, melyeket megengedett neki más, a hétköznapi jelentéstől eltérő jelentéssel használni, mert így lesznek ezekből a kifejezésekből a tudományok által is használható fogalmak. Egyszer, réges-régen egy nagyon furcsa egzisztencia esett nekem amikor azt merészeltem vélekedni, hogy a nullával való osztás értelmetlen. Már hogy lenne az, demhedt fel benne az akkor még offline troll, mikor, na, most figyelj, te nagyokos fasz, itt ez az almám, és ezt nem osztom meg senkivel, akkor megmarad nekem az alma, te idióta, még hogy értelmetlen, mindjárt beléd is vágom a bicskámat te nagyokos! Hát, mit mondjak, akkor és ott meggyőzött. Nullával osztani teljesen értelmes, pláne ha ennek az alternatívája néhány késszúrás a bordák közé. 

Próbálok itt (és máshol) időnként beszélni az értékről. Nem nagyon szeretném én megkéseltetni magam, nem krakélerségből beszélek sokat az értékről, hanem azért, mert fontosnak tartom. Az "érték" szavunknak van egy általánosan elfogadott jelentése, többnyire melléknevet csinálunk belőle, "értékes gondolatok", mondjuk, és ezt úgy értjük, hogy a szóban forgó gondolatok jobbak, kiválóbbak, magasabban pozicionáltak, mint az egyéb, nem értékes gondolatok. Vagy: értékes ingatlan, és itt egy budai telekre gondolunk szemben egy düledező alföldi putrival. Na, ez az, amitől kéne tudni elszakadni akkor, amikor a társadalomról és annak az értékeiről beszélünk, hiszen ha elfogadjuk, hogy erről a borzasztóan bonyolult és összetett rendszerről mégiscsak a tudományok tudnak hihetőbben beszélni, akkor illő elfogadnunk azt, hogy ezek a tudományok fogalmakat használnak, sajátos jelentéssel.

Az "érték" például jó megközelítéssel tartós vélekedést jelent arról, ahogyan nekünk egyénekként és közösségben viselkednünk illő, valamint arról, hogy egyénekként és közösségként milyen célokat kellene magunk elé tűznünk. Tehát ebben az értelemben az "érték" nem egy melléknév, nem azt jelzi, hogy valami értékes, hanem a vélekedéseinket jelenti. Például arról, hogy a hétköznapi interakcióinkban illene-e, kéne-e egymásban megbíznunk, és amikor a "bizalom"-ról beszélünk, mint értékről, akkor pont arról a vélekedésről beszélünk, hogy bízzunk-e vagy sem másokban. Jó, jó, kérdi reflexből a beszélgetőtárs, de hát mi a lószar értékes van a bizalmatlanságban? Bízni értékes, bizalmatlannak lenni értéktelen, és már kerek is a világ: vannak benne értékes és értéktelen emberek, és ha az értékteleneket valahogyan agyonütnénk akkor minden jó is lenne menten. Pedig ha kicsit alaposabban is megnéznénk, hogy hogyan, miként alakulnak ki ezek a viszonyulásaink az értékeinkhez, akkor talán rádöbbenhetnénk, hogy ez nem pont az előbbiek szerint működik.

Tegyük fel, hogy én egy nagykereskedő vagyok, aki önjáró könyökvédőket forgalmaz. Beállít hozzám egy ember, egy kiskereskedő azzal, hogy neki védőeszközöket forgalmazó boltja van és szeretne tőlem önjáró könyökvédőt venni. Oké. De úgy szeretné venni, hogy majd csak harminc nap múlva fizet. Arról szó se lehet, válaszolom én, csak készpénzre. Mit lát mindebből egy kívülálló? Hogy én egy bizalmatlan fasz vagyok? Vagy azt, hogy egy óvatos, megfontolt jó gazda? Ugye, hogy ebben az esetben már nem is olyan egyszerű a "bizalom"-ról alkotott vélekedésem megítélése? Mert lehet azt is mondani, hogy bizalmatlan vagyok, ami egy erősen negatív konotációjú jelző, de lehet azt is, hogy óvatos, megfontolt, ami már inkább pozitív. Melyik a jobb, melyik az elfogadhatóbb?

Azt kéne felismerni, hogy mindkettő elfogadható és megérthető, mert mindkét vélekedés, a vélekedésből következő viszonyulás érthető, ésszerű, a maga helyén bölcs viszonyulás.

Mert minden további nélkül elképzelhető, hogy nekem az életpályám és az élethelyzetem olyan, hogy annak során csupa olyan visszajelzést kaptam, melyek szerint jobb az emberekben nem megbízni. Mittomén, mondjuk keserű gyerekkorom volt, csonka család, szigorú, az egymással szembeni bizalmi viszonyt lehetetlenné tevő, tekintélyelvű viszonyulás, majd felnőttként is sok csalódás az emberek megbízhatóságában, tehát teljesen ésszerű, ha inkább bizalmatlanul viselkedem. De ugyanúgy elképzelhető az is, hogy a példabeli partnerem meg pont ezzel ellentétes pályát járt be és ellentétes tapasztalatok alakították a vélekedését. Szerető család, bizalomra épülő relációkkal, jó környezet, ahol az emberek inkább bíznak egymásban, mint sem, teszem fel fiatal életkor, tehát még csalódni nem nagyon volt ideje, így teljesen érthető, hogy ő meg a bizalmat favorizálná, és nem érti, hogy hogy lehetek én ilyen bizalmatlan szaralak. Ismétlem, ugyanazt az élethelyzetet nézzük mindketten és ilyen könnyedén juthatunk teljesen ellentétes megítélésre a helyzetet illetően. Ki tehát az a legendás hülye, ő vagy én, kit kéne annihilálni a hazai problémamegoldó kánonnak megfelelően?

Az értékeink, tehát a tartósabb vélekedéseink azért is roppant fontosak, mert nagyon sokszor az ügyeink vitele során ezen vélekedések alapján fogjuk meghozni a döntéseinket. Ha úgy különösebben nincs személyes tapasztalatunk valamiben, akkor megnézzük, hogy mi arról a többségi vélekedés és jó eséllyel ahhoz fogunk igazodni. Tehát ha azt látjuk, hogy az emberek inkább óvatosak egymással mint bizalmasak, akkor nagy valószínűséggel mi is óvatosak fogunk lenni, ami tovább fogja erősíteni azt a vélekedést, hogy az emberekben nem szabad megbízni. Ráadásul ez sok tranzakciónkban egy teljesen indokolt vélekedés, hiszen a bizalommal nem nyernénk annyit, amiért érdemes lenne vállalni a kockázatot. Ha például a vevőm mégsem fizetne, akkor nem csak a remélt hasznot bukom, hanem a tőkém egy részét is. Hát ki az a hülye, aki fenn bírná tartani a pozitív önképét akkor, ha nem kellő óvatossággal eljárva elherdálja a vagyonát? Bizalmatlan, én? Ugyan már, csak óvatos!

És így tovább. Csak ugye az is játszik, hogy bizonyos társadalmi berendezkedésekhez nagyon nagy szükség lenne arra, hogy a vélekedéseink is passzoljanak ahhoz a szisztémához. A kapitalizmus például nagyon nagy fokban a bizalomra épít, de ugyanígy bizalomalapúnak mondható a polgári demokratikus társadalmi berendezkedés is, a legtöbb intézményével együtt. Hogyan lehet egy berendezkedést működtetni úgy, hogy az értékeink, tehát a vélekedéseink nem kompatibilisek a rendszerrel? Nyögvenyelősen, trükkök százaival, ostoba kompromisszumokkal, temérdek intézményesített önbecsapással. Mi lenne hát a megoldás? Például az, hogy keressünk egy olyan berendezkedést, amelyik jobban megfelel, jobban passzol az értékeinkhez. A vélekedéseinkhez. Ezt csinálja most Orbán. Amiről én nem tudom azt meggyőződéssel elmondani, hogy nem lenne jó, csak azt, hogy nekem nem tetszik. Én annak örülnék jobban, ha inkább megváltoznának azok a bizonyos értékeink és tudnánk mi is egy ahhoz passzoló polgári demokráciát működtetni, kapitalizmussal együtt. 

De ugyanakkor azt is tudom, mert a tudományok igazolt vélekedéseiből ezt tudtam meg, hogy az értékeink borzasztó lassan változnak, és koránt sem egy-egy politikus vagy egyéb népboldogító vezényszavára. Például annak is oka van, sok és súlyos, hogy bizalmatlanok vagyunk egymással. Az egyik legfontosabb oknak az tűnik, hogy világviszonylatban is erősen bezárkózóak vagyunk, alig tartjuk más emberekkel a kapcsolatot és olyankor is jellemzően csak a legközelebbi rokonokkal, esetleg barátokkal, szomszédokkal. Márpedig hogy a viharba' alakulhatna ki bennünk bizalom  mások iránt, ha még csak a lehetőség sem adott arra, hogy a másik embert megismerhessük? Honnan tudnám, honnan tapasztalhatnám meg, hogy bízni lehet emberekben, ha csak elvétve vagyok együtt másokkal? Ennek következtében a bizalmi rádiuszunk igen kurta lesz, családtagok, közeli rokonok, és kábé itt vége is. Ez jó egy törzsi berendezkedéshez, de nem jó a polgári demokráciához. 

Tehát ha tenni akarok a polgári (szitokszóval: liberális) demokráciáért, akkor abban az esetben tudok érdemi hatást kifejteni, ha például olyan aktorokat, olyan kezdeményezéseket támogatok, akik abba az irányba hatnának, azért tennének, hogy többet, sokkal többet találkozzunk egymással, hogy legyenek sokkal intenzívebbek és sokkal tágabb hatósugarúak a személyközi interakcióink. Az értékeink, tehát  a súlyosabb vélekedéseink csak akkor tudnak változni, ha a környezetünkben egyáltalán felmerül a változás szükségszerűsége. Ha egy ember soha nem is hall a környezetében olyasmit, hogy a több bizalom egy adott szempontból jobb lenne, akkor benne fel sem merülhet, hogy talán át kéne értékelnie az addigi vélekedését. De ugyanígy iszonyú nehéz hatnunk egymásra úgy, ha még csak nem is beszéljük egymás nyelvét, ha nincsenek közös fogalmaink, és ha azzal vagyunk, hogy a mi tudásunk az adott dologról pontosan fillérre ugyanolyan értékes tudás, mint akárki másé, legyen az egy tájékozottabb laikus, vagy akár maga a tudomány. Próbálja ki a kedves olvasó, időnként kérdezzen rá a beszélgetőtársára, amikor teszem fel az éppen mondja megfelé a frankót az angolszász jogrendszerről, közelebbről pedig az esküdti ítélkezés szar voltáról. Például. Vagy akármi másról. Kérdezzen rá a kedves olvasó, hogy oké, öreg, szép vélekedés, de honnan tudod te mindezt? Mire alapozod a nagyívű kijelentéseidet? "De hát ezt mindenki tudja!" - mondja majd ez a feltételezett beszélgetőtárs, mert ez a tipikus. És akkor itt, ebben a pillanatban célszerű ebből a lehető leghasznosabb következtetést levonni: basszameg, vajon nem-e én is pont így szoktam a magam helyén megnyilvánulni? Tehát adott a feladat: a lehető legsűrűbben tegyem fel magamnak is a kérdést minden olyan esetben, amikor éppen mondom a nagyívűt, hogy honnan a tudás a vélekedéshez? Van-e, lehet-e nekem erről a dologról olyan vélekedésem, ami olyan más vélekedéseken nyugszik, amelyeket pironkodás nélkül mondhatok igazolt vélekedéseknek? Mit jelent az, hogy igazolt vélekedés, és mitől lesz az? No meg: ha minden vélekedés teljesen egyenértékű, akkor mi értelme keresni, gondolkodni, kutakodni, próbálni jobban megérteni a világunkat? Minek a tudás gyarapításán ügyködni, ha abból úgyis mindenkinek korlátlan mennyiség áll a rendelkezésére, ráadásul a saját megítélése szerint a lehető legjobb minőségben?

Hát, így megy ez. Elmondja a vak a süketnek, hogy milyen is az a hajnal, és utána mindketten elvannak azzal, hogy ők a lehető legtökéletesebben értik a világot, így már csak annyi kéne, hogy a világ is szíveskedjék ezen értés szerint működni. Osztán ha mégsem, akkor ott a világgal van a baj, mert az, hogy az értéssel is lehetne, na, az ki van zárva! 

22 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kakukkfeszek.blog.hu/api/trackback/id/tr1005412583

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

DarthVader 2013.07.18. 19:33:22

Köszönjük hosszú, ámde értékes soraidat :)

Ha már itten az értékek sorából a bizalmat emelted ki, baromira egyszerű lenne speciel pont a bizalmat megteremteni. Fenti példa:

- Fizetek 30 nap múlva.
- Rendben, leirjuk. Kötelezettséget vállalsz irásban, hogy 30 nap múlva fizetsz ezért ennyit.
Nemfizetés esetén az X összeg napi 5000 forintjával azonnali (!) bírósági itélettel leülendő. + behajtás mint bónusz. Évek múlva is.
Kell hozzá
1, törvényalkotás,
2, jogalkalmazás.
Ennyi.

Szerintem 1 éven belül kialakulna a bizalom. (Aki sumákolni akarna, az meg se próbálná)

agresszív kismalac · http://kismalac.blog.hu 2013.07.18. 20:45:38

Kicsit egymásba csúsznak itt a "vélemény", "tudás", "tudomány" feliratú halmazok.
Másrészt, a társadalomtudományoknál lelhető fel legkevésbé ún. tudományos, konszenzuson alapuló vélemény (míg szinte az összes matematikus megegyezik abban, hogy 2szer2=4). Sokszor egymásnak ellentmondó iskolák osztják az igét, vagy maga a konszenzus változik az idők során. Ha az Orbán-kurzus munkáját valamely társadalomtudományi irányvonal gyakorlati megvalósulásának tekintjük, akkor legkésőbb a Tabares-jelentés kapcsán rá kellett döbbennünk, hogy az bizony szembe megy a(z európai) mainstreammel. Akkor most ér megszólalni ezügyben- pro/kontra/egyáltalán- egy olyan laikusnak, mint én (vagy te)? Miközben tudván tudom, hogy a szavam csak "suttogás a szélben/ könnycsepp a harmatban".

maroz 2013.07.18. 21:03:11

@DarthVader: Nekem erről több évtizedes tapasztalatom van, és hidd el nekem, hogy nem ennyi. :)

Most legyünk naivak és tételezzük fel, hogy valami csoda folytán az államnak sikerül elérni azt, hogy aki valamit vállalt azt rákényszerítse a teljesítésre is. Végső soron ez lenne a feladata a jó államnak, és valahol a jog lényege is ez, ölég régóta, lásd: "Cum nexum faciet mancipiumque, uti lingua nuncupassit, ita ius esto." Tehát amit a nyelv szólt, az legyen a jog. Magyarán tessél polgár az ígéreteidet betartani, mert különben rá leszel kényszerítve.

Tehát ha megtörténne a csoda, és az állam képes lenne arra, hogy rászorítsa a feleket a vállaltak teljesítésére, még akkor is rengeteg idő lenne az, amire ezt az emberek el is hinnék. Mondok neked egy egyszerű, de mégiscsak nagyon tanulságos példát. Ezek a rohatt kamanyisták folyton baszakodtak a számlával, minden ökörséget előírtak tartalmi követelményként. Hogy legyen példányonként is sorszámozva, meg ráírva a leporellósra, hogy hány példányban készült, és egyéb faszságok. Ezeket aztán, rájőve, hogy tényleg értelmetlen faszságok apránként eltörölték. Úgy 2010 tájékán, ha jól emlékszem. Namost, nekem még most is, 2013-ban is vannak olyan ügyeim, amikor az egyik fél azért nem akarja elfogadni a másik számláját, mert azon nincs ott a példányonkénti sorszámozás. Vagy nincs aláírva. Vagy valami hasonló ostobaság, amit eltöröltek ugyan, de a vélekedés, hogy azt rá kell (kötelező!!!) írni bő három évvel simán túlélte a jogszabályi változást.

Hidd el, hogy a vélekedéseink borzasztó lassan tudnak csak megváltozni. És ugye ez a hozomra vásárlás csak egy a sok aspektus közül, amelyek mind-mind a bizalommal függenek össze. Amúgy meg nem véletlenül emeltem ki a bizalmat, hanem pont azért, mert az egyik legfontosabb, nevezzük nevén: alapértékünknek tartom. Illetve pontosítanék: nem én tartom annak, hanem azok, akiknek a munkáit olvastam és iparkodtam megérteni. Azért tartom annak, mert ők meggyőztek. Szóval nem saját a kútfő, ez a lényeg.

maroz 2013.07.18. 21:32:27

@agresszív kismalac: Csúsztassuk szét: a vélemény az egy tetszőleges vélekedés egy tetszőleges dologról. Bárkinek lehet és bárhogyan kinézhet. Anything goes.

A tudás az egy társadalmilag közelfogadott módon igazolt vélekedés. A tudományt hagynám, mert itt az most nem annyira releváns.

Az, hogy a társadalomtudományokban vannak jelentős viták és nincs olyan penge konszenzus, mint a miben is az lényegében véve azért van, mert egy fiatal tudomány. De ez nem azt jelenti, hogy ezért aztán bármit lehet mondani, mert mondd már, legfeljebb ráfogom, hogy ez is elfér a viták között, mert ott is, ahol elvileg nincs konszenzus van tudományos és többnyire igényes megközelítés. Keresése a konszenzusnak, viták az elméletekről, kisebb elméletek nagyobbakba integrálása, sejtések, hipotézisek, ezek igazolása vagy elvetése, szóval ne úgy képzeld el, hogy kiabálhat bárki bármit, mert vadnyugat van.

"Ha az Orbán-kurzus munkáját valamely társadalomtudományi irányvonal gyakorlati megvalósulásának tekintjük"
Fogalmazzak finoman, vagy mondjam ki kertelés nélkül, hogy ez így egy marhaság? ;)

Orbán munkáját pontosan annyira tekinthetjük valamely társadalomtudományi irányvonal gyakorlati megvalósulásának, amennyiben egy csáléra épített házat a matematika gyakorlati megvalósulásának. Mit tehet arról szegény tudomány, hogy az az ostoba kőmíjes derékszög helyett 78 fokosra építette a sarkot? :)

Ahogyan a matematika sem mondja azt meg, hogy hogyan kell házat építeni úgy a társadalomtudományok sem azt, hogy hogyan kell pártpolitikát csinálni. A matematika is csak annyit mond, hogy a derékszög az kilencven fok, és a statikával karöltve ad egy elméletet arra, hogy milyen esetekben omlik össze az a fal. Tehát Orbán nem a társadalomtudományt valósítja meg a gyakorlatban, hanem csinál dolgokat, amelyek a társadalomtudomány elméletei szerint következményekkel fognak járni, és a társadalomtudomány szerepe leginkább az, hogy jól megbecsülhetőek legyenek ezek a következmények.

A laikus pedig ha hozzá akar ehhez szólni, akkor jól teszi, ha iparkodik megismerni a fogalmakat, egy picit megérteni azt, hogy ez a tudományterület valójában mi a répával foglalkozik, de ami a legfontosabb, hogy a laikus mindig tegye fel magának a kérdést: vajon tényleg annyira értékes ez az én vélekedésem, mint amilyennek gondolom? Önérdek, hiszen ha arra jut, hogy nem, akkor motiválva lesz, hogy értékesebbre cserélje, és így idővel egyre jobban fogja érteni az őt körülvevő világot, ami miatt aztán az élettel való megküzdése is könnyebben mehet, ha hihetünk a valószínűségeknek. :)

agresszív kismalac · http://kismalac.blog.hu 2013.07.18. 23:00:08

@maroz: Lánczi András "vélekedését" mennyire tartod értékesnek ezen gondolatmenet alapján?

maroz 2013.07.19. 05:08:22

@agresszív kismalac: Vagy arra akarsz célozni, hogy Lánczinak episztemológiai relevanciája van? A személye felülírja a társadalomtudományt, en gros? :)

És akkor ugye Egely is a fizikát...

Miközben nekem csak mindösszesen annyi lett volna a mondanivalóm, hogy ha már beszélünk valamiről, akkor próbáljunk már meg legalább egy molyfingnyi figyelmet lökni arra, hogy azért ezeknek a valamiknek mégiscsak vannak jobb leírásai is, mint az, amit a kedvenc sámánjainktól hallottunk, dobon eldobolva és eltáncolva. Csak ugye ott vannak fogalmak, azoknak vannak jelentései, ésatöbbi. Ahogyan Egely fölöslegessé teszi azt, hogy a fizikára tartizó dolgokról picit is igényesebben diskuráljunk úgy Lánczi is azt, hogy a társadalomtudományokról, ezt akartad mondani? :)

DarthVader 2013.07.19. 09:34:14

@maroz: Lehet, hogy tőrdöfés, :) de van olyan érzésem, hogy a jogászokkal teli jogalkotó grémium direkt olyan ezoterikus jogszabályszövegeket alkot, amely csak és kizárólag a beavatottak számára érthető, (ujabban már azoknak sem) és tetszés szerint értelmezhető.
Mert ha példádban a jogszabály egyértelmű lenne, akkor bármely pór értelmezni tudná, hogy nem kell ragaszkodnia a fasságokhoz. De mivel a paraszt tudja, hogy reménytelen próbálkozás jogi szöveget olvasni, bele se kezd.

DarthVader 2013.07.19. 09:38:32

Okfejtésedről jut eszembe:

ügyvéd, statisztikus és matematikus utazik a vonaton. Kinéznek az ablakon, és látnak egy fekete birkát.
Az ügyvéd:
- Nini, itt feketék a birkák.
A statisztikus:
- Itt vannak fekete birkák is.
A matematikus:
- Itt van minimum egy birka, amelyiknek legalább a felénk néző oldala fekete.

maroz 2013.07.20. 06:46:13

@DarthVader: Mint a bürokratákkal: -De ha mi nem lennénk, akkor ki intézné a ti ügyeiteket??? -Höhö, ha ti nem lennétek akkor nekünk ügyeink se lennének. ;)

agresszív kismalac · http://kismalac.blog.hu 2013.07.20. 10:03:13

@maroz: Jómagam azt gondolom, hogy aki eljut odáig, hogy egy ilyen blogot olvas, már sokkal többet tett azoknál a fogalmatlanoknál, akik a választásokat eldöntik. Mindazonáltal nem hiszem, hogy mindenképpen tudományos háttérrel kellene rendelkeznie annak, aki szeretné a véleményét kinyilvánítani, mert ez jószerint lehetetlen. Törekedni persze kell(ene) rá. De már ahhoz is rengeteg ismeret szükséges, hogy az egelyket, lánczikat kiszelektáljuk a megismerendők köréből.
Biztosan ismered azt az érzést, mikor elkezdesz valami után keresni, és ahogy haladsz előre(?) csak azt érted meg egyre inkább, hogy milyen keveset is tudsz.:-)

maroz 2013.07.20. 11:57:53

@agresszív kismalac: Persze, nem is mondtam én semmi ilyesmit, de azt azért jó lenne belátni, hogy pár fogalom úgy körülbelüli ismerete még nem tudományos háttér. Az, hogy a nullával nem komilfó osztani úgyszintén nem tudományos háttér, az, hogy a telekinézis legalábbis vitatott és mondhatnék még hasonló példákat ugyanúgy nem tudományos háttér.

Hanem inkább valami olyasmi, amire ha nagyon akarok mondani valamit akkor azt mondom, hogy általános műveltség. Ezzel szemben olyan emberek is, akik mondjuk szinte vallásos hevülettel ragaszkodnak ahhoz, hogy a másodfokú egyenlet megoldóképletét illő minden művelt embernek fejből tudnia ha már társadalomtudományokról van szó a legcsekélyebb arcpirulás nélkül képesek a legobskúrusabb baromságot is kimondani, mert úgy gondolják, hogy ehhez mindenki érthet, itt már nincs, fogalmilag sem létezhet olyasmi, aminek a legalább felületes ismerete ugyanúgy hozzátartozna az általános műveltséghez, mint a megoldóképlet.

És nem csak hogy kimondja a hülyeséget, hanem el is hiszi, hogy az úgy van, és megingathatatlan a hitében.

Tehát nem várok én semmi olyasmit, hogy aki megszólal az tudományos igénnyel és erudícióval, és pláne nem várom azt, hogy aki erre nem képes az inkább hallgasson, hiszen ha nem mondja el amit tud, de rosszul tudja akkor nem is lesz meg a lehetőség arra, hogy aki jól tudja az kijavíthassa. A vélekedéseink pont ettől tudnának idővel értékesebbekké válni, ha minél sűrűbben mondanánk ki és beszélnénk meg, hiszen ismétlem, csak így van lehetőség arra, hogy kiderüljön, hogy mi az, amit tudunk, de rosszul.

Valamint annak a tudása is fontos, hogy nem tudok valamit. Ezért is ajánlgatom én mindenkinek azt a módszert, amit saját magam számára dolgoztam ki: ha kimondok valamit, akkor utána gyorsan fel is teszem magamnak a kérdést, hogy honnan tudom én ezt, illetve alapból, hogy tudom-e egyáltalán. Ha az van, hogy semmi okom jónak, értékesnek kezelni a kijelentésemet, akkor úgy is állok hozzá, és bármikor kész vagyok eldobni, ha megingatódott. No meg nagyon sokszor megéri inkább azt mondani valamire, hogy passz, nem tudom, fogalmam sincs, mert nem is lehet fogalmam.

agresszív kismalac · http://kismalac.blog.hu 2013.07.20. 14:05:42

A párbeszéd, mint olyan, na, az nagyon fontos lenne. Ez biztos.

DarthVader 2013.07.20. 17:59:53

@maroz:

"Tehát nem várok én semmi olyasmit, hogy aki megszólal az tudományos igénnyel és erudícióval, és pláne nem várom azt, hogy aki erre nem képes az inkább hallgasson, hiszen ha nem mondja el amit tud, de rosszul tudja akkor nem is lesz meg a lehetőség arra, hogy aki jól tudja az kijavíthassa.A vélekedéseink pont ettől tudnának idővel értékesebbekké válni, ha minél sűrűbben mondanánk ki és beszélnénk meg, ..."

Nomármostan ez tiszta, mint a színarany. Azt várod/-nád - amit én is (lemondóan legyint) - hogy bárki elmondja a véleményét, még ha rosszul tud is valamit,hogy ki lehessen javitani (!). Ja.

Van egy aprócska hibája. Ahhoz, hogy valaki a véleménye kritikáját legalábbis vizsgálat tárgyává tegye, és el tudja fogadni, ha véleménye nem ment át a vizsgán, ahhoz bezony kell 1, intelligencia (a vizsgálatot le tudja folytatni) 2, a saját tévedhetetlenségének tagadása. (A sorrend inkább forditott). Na most kis hazánkban még az is, aki az első conditioval bír, az a másodiknak már erősen híjával van. (Bár az is kérdés, hogy lehet-e valakit intelligensnek nevezni, aki nem bír a második feltétellel, de akkor legyen az első feltétel neve "kellő ismeret" - és ez nem feltétlen akadémiai szintű tudást feltételez, hiszen egy kőművest is meg lehet arról győzni, hogy az elgondolása nem jó a falsík helyzetét illetően - ha valóban nem jó - , ha birtokában van a második feltételnek. De nem szokott birtokában lenni. )

Úgyhogy az esetek döntő hányadában hiába ütköztetnél te helytelen véleményt helyes véleménnyel kies hazánkban, nem nagyon van hajlandóság nemhogy a helytelen vélemény megváltoztatására, de még a kritikus vizsgálatra sem. És ne is gyere azzal, hogy ez nem igy van :)))

maroz 2013.07.20. 19:34:43

@DarthVader: Most akkor gondoljuk végig, hogy ez miért is lehetne másként.

Ugye alapból egy eléggé mácsó társadalom vagyunk, folyton harcolunk, és nem csak Orbán dumája, tényleg így éljük meg. Már eleve a gazdaságot is zéróösszegű játszmának képzeljük el, ami azt jelenti, hogy győztes csak akkor lehet, ha van vesztes is. A win-win szituációk számunkra túl puhány dolgok, olyan buzisak. Mi férfiak vagyunk, és egy férfinak győznie kell. Az egymás megértése, annak az elgondolása, hogy közösen munkálkodunk azon, hogy mi, együtt jobban megértsük a világot nem nagyon fér ebbe bele. A kooperáció helyett szinte általános a kompetíció, és ugye a permanens küzdésre szocializált agyunk azt el se bírná viselni, hogy egy másik ember hatására megváltoztassuk a véleményünket. Az már majdnem olyan, mint egy vesztés, és mi győzni akarunk.

Plusz minden egyéb is erre szocializál minket, a tipikus szülői minta, és az oktatás is. A szülő is valamiért úgy gondolja, hogy a hatalma ingana meg, ha azt mondaná a kölkének, hogy hát, pulyám, én eztet nem tudom, vagy ha lenne kultúrája annak, hogy a gyerek megkérdőjelezheti azt, amit a szülőtől hall. És ugyanez folytatódik az iskolában. Ott is ugye van a Megkérdőjelezhetetlen Tekintélyű Pedagógus és a gyerek, akinek egyetlen dolga mindösszesen csak az, hogy a pedagógustól mintegy mechanikusan átvegye a tudnivalókat és a többi gyerekkel versenyre kelve adja azt vissza. Ebbe a rendszerbe semmi kétely nem fér bele, nincs az, hogy upppsz, valamit rosszul tudtam, nem lehet tévedni, nem lehet hibázni, és mivel nem lehet így módszereket se lehet kidolgozni a hibakezelésre.

Mintha írtam volna régebben egy posztot erről, tehát arról, hogy ostoba módon nem engedjük a gyerekeinket hibázni. Nem engedjük, hogy ők maguk keresgélgessenek utakat, válaszokat, megoldásokat, mert jajjistenem, hát ők még gyerekek és jajjistenem, hibáznának. Holott annál jobban szülő (pedagógus) nem tehet gyerekkel, mint hogy hagyja őket hibázni. Én totálisan abolicionista vagyok a gyereknevelésben, nem hiszek a büntetésben, pont azért, mert szeretem azt sugallni, hogy a gyerek az nem bűnt követ el, hanem hibázik. És ha hibázott, akkor nem büntetni kell, hanem tudatosítani benne, hogy a tetteinkért felelősséggel tartozunk és aki hibázott, annak viselnie kell a következményeket. Ha a hibázásával kárt okozott, akkor azt helyre kell állítani, amit elrontott, azt meg kell reparálni, és persze ami a legfontosabb: tanulni kell a hibákból.

Szóval egészen biztosan jól jön az intelligencia is, meg a képesség az önkritikára, de én megint azt látom, hogy ez a probléma is inkább strukturális, mint személyes. Egészen egyszerűen nem tud a gyerek úgy szocializálódni, hogy abba beleférjen az is, hogy alkalomadtán revideálok vagy elvetek egy álláspontot és nem dől össze a világ. És akkor itt tennék egy kis kitérőt, mert ez is nagyon jól illusztrálja azt, hogy miért is várok én csak nagyon hosszú távon változást nálunk. Itt most például azért, mert látom, hogy milyen nehezen változnak ezek a szerepek, a szülői, a tanári és ebből kifolyólag a gyereki is. Generációsan csak. És nem nagyon látok rá módot, hogy hogyan lehetne ezt gyorsítani.

DarthVader 2013.07.20. 21:25:34

@maroz:

Na pont ezeket akartam irni az oktatásról és a macsó társadalomról, csak nekem nem volt ennyi időm :)

Nem látsz rá módot, hogyan lehetne gyorsitani. Mivel nincs rá mód. Már az is szerencse, ha lassan is, de változni fog. (Hát most még azért nem, de talán, majd, egyszer. ) Mondjuk, én pesszimista vagyok a változás irányát illetőleg is :)

___________________________ (törölt) 2013.07.23. 10:17:21

@maroz: sajnos a társadalomtudományok kevésbé megbízhatóan objektívek, mint a természettudományok, sokkal inkább hajlanak a t. értelmiség századok óta tartó balliberális-haladár értékrenden alapuló eltorzítására. Vagy talán nem is a torzítás a helyes kifejezés, inkább arról van szó, hogy ugyebár nyers adatból modellt csak értékválasztással lehet csinálni, tehát pl. egy térképkészítésnél el kell dönteni, hogy ha ez most biciklis térkép akkor itt most a benzinkút fontos-e vagy irreleváns, rákerüljön-e. A társadalomtudományok többnyire több értékválasztást igényelnek, mint a természettudományok, ahol gyakran annyi elég, hogy "Ni, ez itten mász fel-alá! Derítsük ki, miért!" és még ez sem lenne gáz, ha évszázadok óta a t. értelmiség nem tette volna le annyira a garast a szabaccságegyelőségtestvériség mellett, hogy nem csak nem hajlandó más értékeket figyelembe venni, de még csak nem is hajlandó a modelljei mögött az értékválasztását világosan definiálni, mert egyértelműnek veszi, hogy azzal mindenki egyetért.

Konkrétabban fogalmazva, alapvetően két értékválasztás érhető tetten a mai társadalomtudományokban:

- Mindenki akkor lenne boldog, ha azt csinálna, amit akar, fel sem merül az a gondolat, amivel pedig minden komolyabb premodern egyetértett, hogy nem szerencsés saját vágyaink vagy saját hiúságunk rabszolgája lenni, tehát van saját magunkban egy privát belső ellenség, így a fejben idebent. Teszem azt, a modern szociálpszichológus azt állítja, hogy a férfiasság hagyományos formája "korlátoz az érzelmeink kifejezésében", ami mögött ott van az értékválasztás, hogy a korlátozás ab ovo rossz dolog, mert ab ovo az a jó, ha azt csinálunk, amit akarunk, pedig dehogy.

- Az egyenlőség dogmája például a szociológiában, társadalmi egyenlőtlenség = hierarchia = elnyomás = rossz.

Még a normálisabb társtudban is vannak kimondatlan értékválasztások, pont az vele a baj, hogy kimondatlanok, pedig nem rosszak: a közgazdászt sokkal jobban érdekli a munkanélküliség mint a bútor ára, és igaza is van, de miért nem mondja ki, miért?

Megmondom a frankót, én alapvetően azokat az értékeket választanám, amiket Tolkien rajzolt meg a hobbitmegyében: a tulajdon fontosabb, mint a jövedelem, kényelem: lehetőleg lehessen minél több ember a saját földjén dolgozó paraszt, a saját boltjában eladó boltos, a saját műhelyében sarkaló cipész, és leszarom, ha ettől a fogyasztás vagy a kényelem tekintetében szegényebbek leszünk. Azért szarom le, mert a jövedelem nagyrészt passzív fogyasztássá konvertálódik, márpedig az élet értelme az aktív alkotás. Tehát sokkal fontosabb, hogy mindenkinek lehessen egy ilyen kis privát tere ahova aktívan alkothat bele, és a munkája is ilyen legyen, mint hogy milyen kocsival jár.

Namost ilyen értékválasztást például alig-alig támogatnak a mai társadalomtudományok, erre nem építenek modelleket.

___________________________ (törölt) 2013.07.23. 10:38:22

@maroz: de ez a macsó társadalom részben jó dolog is. Részben persze rossz. Valahol a másik véglet vagyunk, mint Norvégia - ahol száz agyonlőtt tinédzser kétszáz szülőjéből egyben sem horgadt fel a vendetta szelleme és nem követelte a halálbüntetés visszaállítását, ami valami abszurd szinten férfiatlan társadalomra utal - és a kettő közé kellene, talán, valahogy mint Amerika.

Persze hogy ez egyfelől nagyon rossz, mert képtelenné tesz az együttműködésre. Magyarországon dolgozó "nyugatiaknak" gyakran az a véleménye, hogy a magyar ember háromszor többet teljesít egyénileg, mint a kanadai, de összteljesítménye meg alacsonyabb, mert egymás ellen, nem egymásért teszi. És én is is azért költöztem 2006-ban külföldre, mert tíz projektból tíz azon bukott meg, hogy az én főnököm meg az ügyfél főnöke képtelen volt kompromisszumra. És ma is több bajom van egy nemzetközi cégnél egy magyar leányvállalattal mint egy dánnal, mert abszolút hiányzik az a szellem, hogy ha így van hát így van elfogadjuk azt kész.

De ugyanakkor. Nem szabadna annyira elférfiatlanodni, mint Nyugat-Európa, ha már, akkor inkább tényleg kb. Texas az arany középút.

Mert az igazság az, hogy a homo sapiens sapiens hím egyedeiként születetten, biológiailag, a vérünkben van, hogy valahol ezt az egész macsózást, versengést, dominancia-harcot, ki-az-erősebb-kutya-aki-baszik, kinek-nagyobb-a-státusza nagyon tudjuk élvezni, minden jobboldaliság lényege ennek a realitásnak az elfogadása, én mondjuk meg még gecibb is vagyok az átlagnál mert én még csak nem is elfogadom mint szomorú realitást, hanem azt is mondom, hogy ez valahol jó dolog, mert élvezetes, mert nagyon hasznos, ha és amikor az élet nehézzé válik, ez mindenkit túlélővé képez ki, mert összhangban van az ember természetes céljai egy részével, ha az ember félig isten, félig állat, akkor ez legalábbis félig jó. Mert hát hogyan definiáljuk a jó fogalmát? Még mindig talán az arisztoteleánus logika: valamilyen természetes cél betöltése a legjobb definíció.

És most hadd mondjak valami meglepőt! És ezt többé-kevésbé todományosan bizonyítani is tudom, ha kell. Amikor egy társadalom elférfiatlanodik, azaz feladja a versengést, aggressziót, macsózást, dominanciára törekvést, hierarchiát, minden ilyesmit, akkor meglepő módon az történik, hogy hirtelen... a partnerkapcsolatok elkezdenek nem működni, mert bár a "nice guy" jó férj és apa, ahhoz, hogy a nők igazi, nyers szexuális izgalmat érezzenek, valamilyen szinten macsózni kell. A partnerkapcsolatok kihűlnek, eltűnik belőlük a szenvedély, inkább olyan jó együttműködéssé válnak.

És ettől instabil minden túl balliberális rendszer, mint Norvégia. Egy ponton túl rájönnek a férfiak, hogy a barbár, barlanglakó alfahím mivolt feladásának ára, a túlcivilizált, túl megértő, túl puha társadalom ára a több-kevésbé cölibátus meg a ritka és rossz szex, és akkor elkezd az inga visszafele menni.

Én nem vagyok született macsó. Igazság szerint túl puha értelmiségi is vagyok. De amikor ezekre a dolgokra kezdtem rájönni, hirtelen összeállt 35 év élettapasztalat egy logikus egésszé. És nagyon gondolkozom rajta, hogy beiratkozom egy boxtanfolyamra.

maroz 2013.07.23. 10:50:25

@Shenpen: Két megjegyzés:

1. A fontosabb: a poszt arról szólt, hogy rossz a teljes, totális fogalmatlanság. Tehát nem az, amikor a térképészeti iskolák nüanszain kapunk hajba, hanem az, amikor egy Burda-szabásmintát is térképnek nézünk.

2. Amiket leírtál azt én nagyon ismerem, hiszen szinte permanensen jönnek nekem ilyesmikkel. Az a lényege, hogy: "ha a társadalomtudományok ezt mondanák, akkor lenne rá egy jónak tűnő válaszunk". Milyen kár, hogy a társadalomtudományok nem mondják azt, de persze ettől még az értékválasztás prioritásából mindent és annak az ellenkezőjét is levezetni képesek ugyanolyan lelkesen döngölik földbe a nemlétező állításokat, mint ha azok tényleg léteznének. Persze aztán ezt idővel megunják és néznek maguknak valami kis jól fizető állást egy kormányközeli társtud kutatóintézetnél, és akkor már a "szituált én" is a helyére kerül, összenő az ideológia a gyakorlattal, és már a privát tér is meglett, ahol aktívan alkothat, alkothat modelleket, kimutathatja, hogy a világok legjobbika pont az, amelyik az ő sorsát az általa proponált értékválasztás szerint igazgatja. És milyen igaza van!

maroz 2013.07.23. 11:06:41

@Shenpen: Na jó, de akkor tényleg nem értelek. Egyrészt az előző hozzászólásodban a mácsóság játszóterét, a fogyasztási versenyt leszólod, helyette valami habos-babos kertművelésecskét javasolsz.

Másrészt pedig ha te ennyire elfogadhatónak tartod a bennünk élő állatot, akkor miért mentél el előle külföldre? Akkor lennél hiteles, ha mindezt egy börtönből írnád, egy tizenkét fős cellából, ahol te vagy a csicska és a köcsög is egyszemélyben. Ha onnan írnád, vagy mondjuk napszámos segédmunkás lennél egy olyan gazdánál, aki verni is szokta a melósait ha úgy szottyan kedve. Ismétlem, akkor hiteles lennél és tényleg érdemes lenne foglalkozni az általad elmondottakkal, de azért azt lásd be, hogy karakánul kiállni az orális szex mellett olyankor, amikor te szopatsz az nem egy akkora kunszt.

Ne boxtanfolyamra iratkozz be, hanem próbálj meg sokat beszélgetni olyan emberekkel, akik szopnak. Az a baj a mácsóságban ugyanis, hogy erősen hierarchizált. Az alfahím az, amelyiket akkor szopják le, amikor ő akarja, de neki nem kell soha szopnia. Viszont szar hír, hogy egy adott populációnak csak az elenyésző százaléka lesz alfahím, a nagyon nagy többség sajnos alárendelt lesz, tehát a valószínűségekre figyelemmel neked, aki a mácsó rendszert támogatja arra érdemes felkészülnöd, hogy elviseld a szopatást.

buta_lúd (törölt) 2013.07.23. 19:46:35

@Shenpen: Egyik helyen ezt írod: "a modern szociálpszichológus azt állítja, hogy a férfiasság hagyományos formája <korlátoz az érzelmeink kifejezésében.>".
Nos, benned van, "hogy a korlátozás ab ovo rossz dolog", mert a modern szocpszih általad idézett gondolattöredékére tökéletes az a szintén általad leírt és ráadásul elfogadott tétel, hogy "a homo sapiens sapiens hím egyedeiként születetten, biológiailag, a vérünkben van, hogy valahol ezt az egész macsózást, versengést, dominancia-harcot, ki-az-erősebb-kutya-aki-baszik, kinek-nagyobb-a-státusza nagyon tudjuk élvezni".
Tehát korlátoz*. És szerintem az okosok nem ítélnek -ezt "törzstényezőként" fogadják el, vagy további, más törzstényezőket keresnek, esetleg kiderítik, hogy valami, amit annak gondolnak, nem is az. És ez után lehet azon vernyogni, hogy ez jó avagy sem: csak nem érdemes.
Az engem érdeklők egyébként inkább azon tanakodnak (elismerem, többnyire nem is túl macsós a forma:), hogy ha már vannak ezek az alapvetések -pl. kommented szerint, hogy korlátoz-, akkor mit lehet ezzel kezdeni.

*Minimum abban, hogy nem élvezzük nagyon, hogy ha nem így kell viselkedni.
süti beállítások módosítása