Egy kis debugging, bár lehet, hogy inkább reverse engineering, mindegy, a lényeg, hogy van valami, aminek a működésébe valakik be szerettek volna avatkozni, írtak erre egy programot, lefuttatták és azt tapasztalták, hogy nagyon nem működik a dolog. Hol a hiba? A lefuttatott programban? Vagy a hiba abból ered, hogy a kód írói nem igazán értik annak a rendszernek a működését, amelyikbe be szerettek volna avatkozni? Vagy inkább "és"? 

A tény az tény, és a tény az, hogy nem működött. Eléggé csúfosan nem működött. Ilyenkor a józan ész és a szokás is azt diktálná, hogy nekilássunk megkeresni a hibát, mert ha nem ezt tesszük, akkor sanszos, hogy a következő alkalmakkor is hasonló eredményre jutunk. Persze azért itt is van egy premissza, jelesül az, hogy fontos-e nekünk, a cselekvőknek, a program megíróinak, a beavatkozóknak az, hogy a dolog működjön is, vagy ez sokadlagos szempont, amivel szemben a lényeg csupán annyi, hogy mi ezt kedvünkre és saját szórakoztatásunkra csinálhassuk. Erre a végén még visszatérek, most tegyük fel, hogy fontos.

Miről is lenne szó konkrétan?

Erről: 

Az alaptörténetet talán ismeri a kedves olvasó, de ha mégsem, akkor: A Kaposvári Egyetem, belvárosi liberális szóhasználattal: a taktaharkányi főiskola rektora kiadott egy dresszkódot, azaz egy előírás-féleséget arról, hogy az intézményben tevékenykedőknek hogyan illő, de még inkább: hogyan kell öltözködniük. A rektori utasítás hatására a médiában beindult a szokásos felháborodás-hullám, mit hullám, helyenként kifejezetten cunami, még a fidesz díszfasza is megszólalt az ügyben, tehát okkal-joggal érezték azt sokan, hogy itten kérem tenni kéne valamit. Na jó, de mit? Tiltakozni kell, demonstrálni, mondta el nekünk a Hallgatói Hálózat fészbúkja, 147 lájk. Lássuk akkor a demonstrálást. Annak, akinek nem lenne kedve/ideje/lehetősége megnézni a videót álljon itt egy abból kivágott kép:

Tiszta helyzet, itt fel sem merülhet a számháborúzás, hiszen darabra pontosan meg lehet számolni a demonstrálókat. Hát, ha ettől nem retten meg a rektor és nem vonja vissza térden állva meaculpázva a ruházkodásra vonatkozó utasítását, akkor... ööö, akkor... na szóval, mi is lesz akkor??? Megvan! Akkor marad az utasítás érvényben. Tehát a felháborodók összes eredménye maga a felháborodás, ami miért is jó nekünk? Talán azért, mert az utóbbi időkben olyan keveset háborodunk fel, annyira nincs semmi agyfelbaszó momentuma az életünknek, hogy minden apró lehetőséget meg kell ragadnunk a felháborúra? Egészen biztosan csak ez lehet, sivár, unalmas ország, sivár, dögunalom közélettel, ahol a felháborodás simán lehet öncél is, háborodjunk fel azért, mert felháborodni jó. Ha mégsem így lenne, ha mégis fontos lenne az a bizonyos eredmény is, akkor talán érdemes lenne eltöprengeni azon is, hogy vajon miért nem működik a dolog. 

A HÖK-ös srác a videóban igaz, egy kicsit nyögvenyelősen, de az alapokat illetően már megadta a választ: azért, mert az érintetteket úgy komolyabban nem is érdekli ez az egész. A riporternek látszó mikrofontartó személy kérdésére a HÖK vezetőjének majdnem sikerült jól elmondania a lényeget. Ami a képviseleti demokráciának is a lényege, csak sajnos ezt sokan, nagyon sokan nem ismerik fel: egy képviselőnek azt kell képviselnie, amit az adott közösség tőle elvár. Neki az a dolga, hogy minél jobban megpróbálja megtippelni, ha teheti, akkor kideríteni, hogy egy adott ügyben mi a többségi álláspont, és azt képviselje. Ha a diákok nem teszik manifesztté, nem fejezik ki a véleményüket, ha tökéletesen passzívok, vagy egyenesen egyetértőek, akkor miért is kéne ezzel ellentétes álláspontot képviselnie a képviselőnek? Azt, aki a közösség akarata ellenére is rájuk szeretne erőltetni valamit nem képviselőnek hívjuk, hanem ha csak a készsége van meg erre akkor megváltónak, ha a képessége is, akkor diktátornak. 

A hibakeresésben én ott tartok, hogy a probléma a diákok passzivitásában keresendő. Nincs mit képviselni, mert nincs határozott, felmutatható vélemény. Haladjunk tovább. Vajon ez a passzivitás ok-e avagy inkább ez is egy okozat?

Szerintem az utóbbi. Könnyen meglehet, hogy már magát a problémát sem látják sokan problémának. Az öltözködés, a saját kinézetünk ugyanis ott fontos, olyan társadalmakban, ahol az önkifejezés értéke is fontos. Márpedig ha ez az érték nem fontos, akkor teljesen ésszerű, hogy az értéket ért támadásra a válasz is mindösszesen csak egy unott legyintés. 

Az is lehet, hogy fontosnak gondolják, de úgy vélik, hogy valójában nincs is fenyegetve itten semmi, lett egy újabb norma a már meglévő kismillió mellé, de hát évszázadok óta ahhoz vagyunk mi szocializálva, hogy ott fönn meghoznak mindenféle furcsa normákat, mi meg itt lenn röhögünk az egészen, mert tudjuk, hogy a normák kijátszásában is minimum évszázados a rutinunk, de inkább több. Átalbasztunk mi itten törököt, labancot, muszkát, földesurat és párttitkárt, majd pont egy rektor okozzon gondot, na ne röhögtessenek már.

Nagyon nem lehet azt sem kizárni, hogy vannak, akik problémának érzik és örülnének, ha lehetne érdemben is tenni ellene valamit, de azért passzívak, mert ahhoz szocializálódtak, abban nőttek fel, hogy a mi társadalmunkban az ilyen jellegű "tevéseknek" nincs kultúrája. Erre a defetizmusra, a felszínen a passzív beletörődésre, a háttérben pedig a kijátszásra szocializálta őket a közoktatás. Nem sajátították el a demokrácia kultúráját, és az általuk megfigyelhető társadalmi attitűdök sem olyanok, amelyekből arra következtethetnének, hogy van remény, mert van lehetőség és van működőképesnek megismert módszer a változtatásra. Az emberek tipikusan takarékos lények: csak elenyészően kevés hányaduk vállal fel olyan küzdelmet is, ahol a kalkulálható, várható haszon és a megszerzés költsége nagyon nem áll egymással arányban. 

Tehát ha nekem kellene meglelnem a sikertelen cselekvés okát, akkor oda jutnék, hogy bizony, ez a passzivitás nem ok, hanem okozat. Egy következmény, ami arra vezethető vissza, aminek az lehet az oka, hogy ilyenné szocializálódnak a gyerekeink. Miért? Azért, mert ilyenek az értékeink, olyanok, hogy abból szinte determinisztikusan következik ez a passzív attitűd. Ezt az értékszerkezetünket örökíti tovább a kultúránk úgy, hogy immáron több évtizedes távlatban is az látszik, hogy a továbbörökítés során egy baszásnyit sem tud rajta változtatni, amiből mire másra lehet következtetni, mint arra, hogy a kultúracsinálóink hozzáadott értéke fillérre kerekítve: lófasz. És persze ami a legsúlyosabb: ehhez a passzivitáshoz szocializálja hozzá a gyerekeinket a közoktatás, ezt viszik magukkal a tarisznyájukban amikor elballagnak.

Én ezeket a dolgokat kapargatnám meg, ha nekem kellene elvégeznem ezt a hibakeresést, és ha tényleg beigazolódik, hogy helyes az általam felállított ok-okozati láncolat, akkor arra próbálnék meg valamiféle cselekvési tervet kiókumulálni, hogy hogyan, miként lehetne ebbe a folyamatba ott és úgy beavatkozni, hogy az a beavatkozás az okokban érjen el változást és ezen keresztül hasson az okozatra. 

De ezeket a dolgokat nem én kapargatom meg, mert nem vagyok sem mozgalom, sem hálózat, sem semmiféle olyan társadalmi aktor, aki a cselekvés ígéretével áll ki a publikum elé. Egy blogger vagyok, egy nick, aki eljátszik egy szerepet, egy értelmiségi szerepet úgy, hogy valójában még csak értelmiségi sem vagyok. A szerepem mindösszesen csak annyiról szól, hogy meglátok olyasmiket, amiről úgy gondolom, hogy ellentétesek az értékeimmel és szólok. Szóvá teszem azt, hogy mást, többet várok el azoktól, akik velem ellentétben cselekvőnek mondják magukat. Elmondom, hogy a cselekvés ígérete hosszabb távon csak akkor hihető, a cselekvésről beszélő csak akkor hiteles, ha egyúttal az is hihető, hogy a cselekvőnek az eredmény is fontos. Elmondom azt, amit nekem is többen elmondanak az ilyen látszatcselekvőknek látszó cselekvőkkel kapcsolatban: de hát ezek nem is akarnak elérni semmit, akkor meg miért is ne lenne igaz a Hallgatói Hálózatra az, hogy nem más ez az egész, mint unatkozó úri gyerekek szórakozása? Ennyit tehetek én, mert ennyit bír el az a szerep, amelyiket eljátszani lehetőségem van. Ezzel aztán a cselekvés szándékával a publikum elé kiállók kezdenek, amit akarnak, erre már nekem semmi ráhatásom nincs.