HTML

Csoportterápia

  • ATCG: Csak a csönd (2019.07.30. 00:21) Outdoor
  • maroz: @KUNTYI: Ötmillió forintot azért nem akkora kunszt elhasználni, például felteszed a ruletten a pir... (2016.11.25. 05:42) A napelem haszna Magyarországon
  • maroz: @annamanna: Nézd meg, hogy kik és mire használhatják ezt a bringát. Nézd meg a motorját: 0,25 kW a... (2016.04.19. 12:51) Zöld rendszám
  • bontottcsirke: @dr Smittpálelnökúr: Ezaz! Rekesszz ki mindenkit, aki nem a haverod! Így szép a demokrácia. (2016.02.07. 13:02) Demokratikus ellenzék
  • komolytalan samu: Ismerek olyat, akinek egyáltalán nem futja tüzelőre. Fát gyüjt, lomtalanításkor bútort, bontott te... (2016.01.05. 13:47) Progresszió és közjó

Egy másik segglyuk

segglyukbanner.png"A vélemény olyan, mint a segglyuk. Mindenkinek van, és senki sem kíváncsi a másikéra."



Irl kommentelnél? Gyere a Gólyába!

golya.jpg

Ambulánsan kezeltek száma

Címkék

alföldi (2) államadósság (1) államcsőd (1) államforma (1) ami még egy blogon is ciki (1) aranyszalag minőség (1) a létezés magyar minősége (15) ballib (13) balliberális értelmiségi elit krémje (2) bizalom (4) bloglossza (31) bürokrácia (1) chiken game (1) cigány (1) civil (17) civilek (6) civil politizálás (1) demokrácia (1) égés (1) egyéb ápoltak (7) egyetemfoglalás (1) életvilág (4) elit (20) ellenzék (1) emlékezés (1) emlékezés-biznisz (1) eperjes károly (1) építészet (1) erkölcs (6) erőss zsolt (1) érték (15) értelmiségi elit (6) etatizmus (2) felelősségvállalás (1) fellegi (1) felsőoktatás (1) fidesz (1) fogyasztóvédelem (2) gasztroezmegaz (1) gasztronómia (4) giró szász (1) gyereknevelés (1) győzelmi jelentés (1) gyurcsány (3) g pont (1) háború (1) hallgatói érdekképviselet (2) hatalom (6) hazugság (1) helyreigazítás (1) hétköznapi apróságok (2) hétvége (17) homofóbia (1) horsefuckers pride (1) igazságosság (1) indulatposzt (1) jobbik (2) jogállam (5) jövőkép (17) kisember (10) kiss péter (1) konzervativizmus (1) kormány (1) kormányzás (3) kövér (1) középosztály (1) kreativitás (2) kultúra (2) lányomnak mondom (1) lázár (1) lengyel lászló (1) levelező tagozat (3) liberális demokrácia (1) lmp (1) magánügy (1) magyar gasztronómiai egyesület (1) magyar narancs (2) matolcsy (1) mazsihiszti (1) média (11) migráció (1) milla (1) mszp (5) munka (1) náci (2) nacionalizmus (1) nemzeti középosztály (1) nyitottakvagyunk (1) oktatás (13) orbánizmus (10) palotaőrség (1) pártállam (3) pártpolitizálás (11) pénzért bármit (1) pintér (1) plágium (2) polgár (1) polgárosodás (3) pozsonyi ádám (1) progresszió (1) rendszerváltás (2) románia (5) schmitt pál (6) selmeczi (1) szabadság (1) szanyi tibor (6) szíria (1) szőkenő (1) tarlós (1) társadalom (25) TGM (1) tudomány (3) tv2 (1) ünnep (4) vágó istván (1) választás (1) vallás (1) vélekedéseink (1) vendégposzt (1) vicc (2) vidéki tanácselnök (1) zárszó (1) zászlóégetés (1) zombiszdsz (1) zsidó (3) Címkefelhő

Házirendetlenség

Csak úgy, miheztartás végett

-Doktor úr, nagyon fog fájni?
-Igen. Mégis, mit képzel, ha jól esne akkor magunknak csinálnánk!

Ezt a blogot magamnak csinálom, hogy jól essen. Ne vedd el ezt tőlem. Ne agitálj, mert nem érdekel. Ne mondd el nekem, hogy elfogult vagyok, mert ezt én is tudom. Igen, ezen a blogon elfogultan írok, ezt nem is tagadom. Azt gondolom ugyanis, hogy jobb, ha felismerem és figyelek a saját elfogultságomra, mint ha letagadnám és állítanám, hogy az elfogult véleményem elfogulatlan.

Ne agitálj, ne próbálj meg legyőzni, hanem beszélgess velem. Ha akarsz. Próbáld megismerni a gondolkodásomat, cserébe én is igyekezni fogok megismerni a tiedet. Attól még nem dől össze a világ, ha ugyanarról a szeletkéjéről te meg én másként gondolkodunk. 

Ha beszélgetni szeretnél velem, akkor vedd figyelembe, hogy engem a dolgok érdekelnek és nem annyira a vélemények. Épeszűbbnek tartom magukról a dolgokról beszélgetni, vitázni, mint a véleményekről.

Nem különösebben zavar, ha minősítesz, nem szeretnék innen semmit se kitörölni, se kitiltani senkit, de arra kérlek, hogy a többi ápoltat ne minősítsd. Szeretném, ha ez egy komfortos diliház maradna, zártosztály nélkül.  

Köszönöm, és érezd rosszul magad nálunk!

A doktordöménypéter, mint jelenség

2015.05.10. 08:23 | maroz | 16 komment

Címkék: elit ballib

Kezdjük a hírrel. Várnai Péter, akiről nem tudom, hogy ki ír a blogján, többek között Dr. Dömény Péterről, akiről viszont igen. Ilyesmiket ír Várnai:

A Zugló Cserepes Kulturális Non-profit Kft. kapcsán elmérgesedő vita alakult ki, hisz a nekik juttatott 170 millió minden eddigi támogatásuknál magasabb. Nem csoda,  hisz sorra bukkannak fel a cégben alkalmazottként az MSZP-s, KDNP-s, PM-es haverok. Kedve a Civilzuglós képviselő-jelöltséget Összefogásos képviselő-jelöltségre cserélő, és ezért ügyvezetői pozícióval megjutalmazott Garay Klárával, (aki 64 éves biológiatanárként lett cégvezető), folytatva a bajai videóhamisításba belebukott MSZP-s Török Zsoltival, tetézve a régi MSZP-s háttérember dr. Dömény Péterrel, a másik oldalon Harrach Péterrel, akik a nekem-neked zuglói MSZP-Fidesz zsiványalku részeként  két tagintézményünk igazgatói lettek, frissen kiegészülve a  Karácsony spannal,  az országos kampányfőnökként  leszereplő, PM-be távozó Datki Szabolccsal. Látható, jó káder egy pártban sem vész el, amit megértek, de  Gergő megígérte, Zugló nem lesz a PM kifizetőhelye.

Gergő megígérni ugyan megígérhet bármit, de a káderpolitika úgyis erősebb nála. Egy alkalmilag odatévedt doktordöménypéterrel talán tudna kezdeni valamit, de ez sajnos nem egy személyi ügy, nem arról van szó, hogy van egy, két, néhány doktordöménypéter, akik valamiféle aprócska félrecsúszás miatt oda kerültek, ahová talán nem kellett volna, hanem ez bizony egy igen súlyos jelenség, évtizedek óta velünk élő, és talán nem mellékesen ez a jelenség is erősen hozzájárult ahhoz, hogy mára Magyarországon a baloldali törmelékeket a szavazók kétharmada bottal sem piszkálná meg. Erről a jelenségről szeretnék pár szót mondani, mert szerintem ha ma már nincs is semmi jelentősége annak, hogy a hatalomból lényegében szinte teljesen kiszorult doktordöménypéterek milyen balliberális végvárakban tömik meg immáron nem aranyakkal, hanem csupán még mindig szépen csengő garasokkal a zsebeiket, az azért mégiscsak érdekes és tanulságos lehet, hogy hogyan is jutottunk el ide. Megpróbálok segíteni Várnai Lászlónak válaszolni arra a kérdésére, hogy "miért kellett"?

Az MSZP által játszani szokott kicsinyes politikai játszmák, a Civilzugló immár megszokott szivatásának része volt, hogy míg eddig szokásjogszerűen a képviselők minden szervezet bizottsági tagcserékre vonatkozó kérését azok okának, hátterének feszegetése nélkül támogatta, most ők ettől eltértek. Hisz eddig senki nem kérdezte meg, hogy ugyan miért kellett Pelyva Györgyöt, a zuglói MSZP egyik legelismertebb tagját a vagyonkezelő Felügyelő Bizottsági elnöki pozíciójából két hónap után sürgősséggel visszahívni, és úgy kineveztetni dr. Demény Pétert, (aki ezzel párhuzamosan a Cserepesházban is állást kapott, lásd  fent) hogy a személycseréről és az általuk teljesen ismeretlen jelöltről még az MSZP képviselői is csak szavazás előtt öt perccel értesülnek, és vajon mi áll ennek hátterében, és van-e a személycseréről legális határozata a zuglói MSZP szervezetnek? 

Lássuk tehát, vajon mi áll ennek a hátterében.

Kezdjük rögtön azzal, hogy teljesen ismeretlen jelölt. Egy frászt. A doktordöménypéter jelenség teljesen ismert, csak éppen fel kell idézni, mert hajlamosak vagyunk feledni. Valamikor a nyolcvanas évek folyamán kezdődött. Az akkori elit egy része elkezdte szépen, szisztematikusan a neoliberális fordulatot, hirtelen elprivatizálódott, magánkézbe került az addigi - legalább nevében - közvagyon, az elit egyik részéből hirtelen tőkés lett, míg a kevésbé szerencsésekből nem milliárdos vállalkozók lettek, hanem a rendszer fenntartásához nélkülözhetetlen ideológiatermelő- és elosztó szak- és segédmunkások. Professzionális háttéremberek.

A kilencvenes évek elején a nyugati, felzárkóztató doktrína kiváló szerepet kínált azon kádereknek, akiknek nem sikeredett a tőkéssé válás rögös útjain gyurcsányi magasságokba jutni. Ők lettek az antipopulizmus hazai szekértolói, amiben az volt a legrosszabb, hogy ők határozták meg azt, hogy kis hazánkban hogyan gondolkodjanak az emberek a demokráciáról no meg a baloldaliságról.

[V]Antipopulizmus - hát ez meg mi a répa? Kattints, ha bővebben érdekel!

Röviden: a népet, a buta és felvilágosulatlan népet az elit átvezeti a tutiba, lehetőleg a demokrácia látszatát fenntartva, és igen nagy ívben szarva arra, hogy a nép akar-e, és ha igen merre menni.

Hosszabban: Vége lett a hidegháborúnak (ne ríjj, jön a repeta!), és hirtelen úgy lett, hogy a versengő modernitások helyett a mesék már csak arról szóltak, hogy van a világ, aminek a központja a nyugat, az ő egyetlen és igaz értékrendjével, és mindenki más ehhez képest határoztatik meg. Nekünk a gép a félperifériás, "felzárkózó" szerepet dobta, ami egy érdekes szituációt eredményezett a számunkra: ugyan a mi fejünket is leszarják, de legalább mi is leszarhatjuk az alattunk lévőét. A meghonosodott "éllovas", "sereghajtó" és ehhez hasonló toposzok pont ennek a leszarópiramisnak az elfogadását jelentik, azaz a neoliberális világfelosztás elfogadását. 

Ez a leszarás nem azért van ám, mert a világban a hatalmat adó erőforrások igazságtalanul vannak elosztva, ugyan, dehogy! Hanem azért, mert mi egy alábbvaló nép vagyunk, ilyen csúnya-csúnya balkáni attitűdökkel, és teljességgel érthető az, ha mi ezekkel a képességeinkkel még nem tudjuk elérni a nyugati szintet, de sebaj, ha igyekszünk és megtanulunk "európaiként" viselkedni, akkor majd, egyszer jó lehet ám nekünk is! És ezt az önalázó, önmegvető, népellenes narratívát sajnos elég jelentős mértékben átvették a posztszocialista népek is, valamint ezzel együtt átvették ennek a centrum-félperiféria-periféria lejtőnek a kritika nélküli elfogadását is. 

Persze ebből a helyzetből azért adódik némi ellentmondás, hiszen az teljességgel érthető, ha a német tökéletesen helyén valónak tartja leszarni a magyart (a románt, a bolgárt, a...), de mi van lokálisan? Hogyan juthattunk el oda, hogy egy magyar is tökéletesen helyénvalónak bírja tartani a magyarok leszarását? Könnyedén. Ezt a következő struktúra segítette elő: az egyenlőtlen rendszer fenntartásában érdekelt nyugati erőknek szükségük volt lokális szövetségesekre. Ezt a szövetségest találták meg a felzárkózás-ideológiát elfogadó és hirdető elitben, és innen már egyenes volt az út: ez az elitfrakció készséggel elhitette saját magával, hogy itten egy kettős társadalom van, egyrészt a már nyugatkonformmá érettek, azaz ők, akik már majdnem olyanok, mint a német polgárok, és abban, hogy teljesen olyanná váljanak az emberek másik része, a suttyó, balkáni paraszt akadályozza, amiből ésszerűen következik is a balliberális elit krédója: az alantas népet - akár akarata ellenére is - elvezetni a napnyugati irányba.

[V-vége]

Az antipopulizmust a posztszocialista idők kezdetén az a nyugati félelem hajtotta, hogy ezek az izgága népek majd kimennek az utcákra ahol is mindenféléket követelni fognak, ne adj Isten még a társadalmi problémák is megjelenhetnek a közbeszédben, ami sem a nyugati tőke terjeszkedésnek sem a hazai újtőkéseknek nem jönne jól, ezért hát beindult a nagy nyugati projekt annak érdekében, hogy a '89 környékén innen-onnan előbukkanó szőrös, torzonborz vadakból szelíd-szolid háziállatkákat csináljanak, "az 1989-es események főszereplőit „megszelídítették”, és beterelték őket az utcákról a civil szervezetek egyre kényelmesebb irodáiba". Az amerikai külügyminisztérium és az Európai Közösség szándéka arra, hogy a posztszocialista térségben a fordulat után a politikát professzionalizálja pont telibe kapta a hazai doktordöménypétereket, a hatalmuk átmentésén immáron generáción átívelően is ügyködő egykori pártállami, kulturális és tudományos elit tagjait, akik köszönték nagyon szépen és mint az éhes disznó a vályúnak, mert ők megérdemlik. 

Szépen kialakult tehát az elitünknek az a frakciója, amelyik immáron hivatásos háttéremberként gondoskodni igyekezett arról, hogy a honi politizálás, a "civil" bevonódás csak és kizárólag a nyugat által elvárt módon folyjék. Kialakult a struktúra is, már csak a következményekre kellett egy-két évtizedet várni:

Steven Sampson (2002) leírása szerint a posztszocialista társadalmakat a civil szervezetek és az EU projektjei révén „projekttársadalmakként” próbálják fejleszteni. Diagnózisa szerint a társadalom ezáltal nyugati színvonalon fizetett és a nyugati adományozók felé elszámolási kötelezettséggel bíró szakértői gárdára, valamint a projektek logikáját és céljait a saját, mindennapos problémáitól távolinak tartó, ezáltal az előbbieket megérteni nem is kívánó közvéleményre szakad szét.A tömegek tehát magukra maradnak olyan saját, organikus értelmiségi réteg híján, amely a nemzetközi körökben képviselni tudná őket. Máris láthatjuk, hogyan keletkezik a társadalom ilyesfajta „lefejezése” révén az a vákuum, amelyet érzelmi és szimbolikus politikával a szélsőjobboldal tud megtölteni (...).

A doktordöménypéter-jelenség erről az önlefejezésről szól. Arról, hogy a régi, a hatalmát immáron generációsan is átmentő elit-rész az antipopulista szerep eljátszásában odáig ment, a kettős társadalom elvét annyira a magáévá tette, a népgyűlölet annyira felerősödött bennük (érthető, hiszen ki ne gyűlölné azokat a rohadék háziállatkákat, akik minden erőlködés dacára sem akarnak úgy domesztikálódni, ahogyan a doktordöménypéterek az elvárnák), hogy előbb minden érdemi kapcsolatukat elveszítették a társadalommal, idővel már azt sem értették, hogy mi is zajlik ebben az országban, mára pedig ez az elitfrakció szinte teljesen felszámolta magát. Végvárakban még itt-ott kitartanak, hiszen amíg akad pártízmilliócska "civilkedésre", néhány koszos százezer intézményvezetői, felügyelőbizottsági szinekúrákra addig akadni fog doktordöménypéter is, aki a milliárdok fölötti rendelkezés fájdalmas reminiszcenciáival a lelkében keserűen nekilát jól elosztani az a szaros százhetven milliócskát, bízva abban, hogy talán jönnek még szebb napok. Ami talán ma már nehezen hihető, hiszen azt látjuk, hogy az utánpótlás-képzővel is akadnak gondok... 

Ma azt hiszem, hogy bátran ki lehet jelenteni: az EU demokratizálási projektje Magyarországon nem pont úgy alakult, ahogyan azt szerették volna:

Összességében az EU demokratizálási projektje, mint a puszta hit által megvalósuló kozmopolitizmus és posztnacionalizmus letéteményese, két szempontból is jelentősen eltér a késő szocialista alternatív politikáktól. Először is, a normalitással (azaz a politikamentes létezéssel) szemben igenis elvárja és felértékeli a politikai részvételt (persze csak ha nyugati értelemben történik); másodszor pedig erős performatív jellege miatt azt az autenticitás elismerésétől távol eső benyomást kelti, miszerint másvalakinek kell mutatkoznunk ahhoz, hogy legitim résztvevőként fogadjanak el minket.

Nyugati értelemben vett bevonódás, az autenticitás feladása, másvalakinek mutatkozás, ezt várta el tőlünk az antipopulista elitfrakciónk. Annak érdekében, hogy ezt valóra is váltsa szépen szorgalmasan igyekezett elfoglalni a tudásterjesztés szempontjából fontos stratégiai helyeket, igen, a pénzosztókra gondolok, például: ORTT Műsorszolgáltatási Alapja, napi- és hetilapok irányító és gauleiteri pozíciói, intézményvezetői állások, és így tovább, majd ahogyan az már lenni szokott jönnek a vazallusok, és innen a lejtő aljáig már nincs megállás. Mindeközben a legszomorúbb az, hogy a baloldaliságról ma, aki még hajlandó egyáltalán gondolkodni az sajnos úgy gondolkodik, ahogyan azt a doktordöménypéterek nekik a maguk erőszakos és agresszív módján megtanította. Sajnos ennek az elitfrakciónak a baloldaliság csupán annyit jelent, hogy vannak a szegénykék, az elesettek, akik azért léteznek, hogy a baloldali érzelmű elit meg tudja mutatni a maga határtalan jóságát, példaképül a gyerekei számára, lám, apátok jó ember, mert vet egy bélást a hajléktalannak:

Én ennyit tudok tenni. Nagyon keveset. Aprót adni, cigivel megkínálni, váltani velük pár szót, de legalább — virtuálisan — nem beléjük rúgni. Megtanulták, elfogadták: az apjuk ilyen. Ezt a példát akarom továbbadni nekik, és nem azt, hogy a szüleik káromkodva féltik őket a büdös, alkoholszagú, levet eresztő számkivetettől, akiben nincs annyi jó érzés, hogy ne a szemük előtt kukázzon, vagy legalább vonszolná el magát máshová megfagyni...

Mert az, hogyan viselkedünk az elesetteinkkel, nem politikai kérdés, hanem az emberségé.

A három gyerekből kettő 2014-re betölti a tizennyolcat.

Mikorra lesznek ők többségben?

Ezt egy nagyonfüggetlen blog hajléktalanságról szóló posztjából idéztem. Igen, ez az a baloldaliság, amit az antipopulista, hivatásos háttéremberektől, azaz a balliberális elittől kaptunk: ez a példa, ez a jóérzés, ezt kéne a balliberális elit gyerekeinek átvenni és továbbvinni, afféle harmadik generációs hatalomátmentés érdekében, igen, tanuld meg pulya, hogy a csóró nekünk azért kell, hogy általa, rajta keresztül kimutathassuk a véééégtelen nagy jóságunkat és ha őszintén szeretnék válaszolni a blogíró kérdésére, akkor ezt írom: Remélem soha! 

16 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kakukkfeszek.blog.hu/api/trackback/id/tr297444362

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Alonee 2015.05.10. 19:48:26

Ezt alaposan át kell rágnom. Azt most már értem, pontosabban érteni vélem, hogy ez miért tévút. Kíváncsi vagyok, hogy létezik e Mo.-n olyan baloldali kezdemény, ami támogatható lenne, mert ez ami van az tényleg nem az?

Remek, hogy újra él a blog. :)

maroz 2015.05.11. 07:53:53

@Alonee: Ez egy általánosabb problémának tűnik, ugyanis ugyanez a kérdés nem csak Magyarországgal kapcsolatban tehető fel, hanem úgy általában is, lásd a "brit választások" nevű varietét. Azt mesélik a kocsmában, hogy ez a honi balliberális mese nem csak nálunk értékelődött le, hanem ott is, ahonnan mi kaptuk. Hogy az ilyen "éljen és virágozzék emberarcú kapitalizmus!!!"- jellegű, baloldalinak gondolt törekvések többé-kevésbé működtek akkor, amikor egy olyan gazdasági növekedési periódus volt a nyugati világban, ahol jelentős termelés is volt, így futotta "jóléti államra", ámde a világ azóta nagyot fordult, és vicces az, ahogyan a mostani, nyugati baloldali törekvések egy jelentős része azon pörög, hogy de, de, de, mégiscsak legyen megint minden úgy, ahogyan pár évtizeddel ezelőtt volt, aztán persze nem győznek csodálkozni, hogy ez a dolog nem működik.

Aztán meg ahol tényleg meg merészelnek valóban baloldali elvárásokat, óhajokat is fogalmazgatni, mint ahogyan azt a görög Sziriza is tette, nos, az ilyesmire beindul a legerősebb kartácstűz, ami csak elképzelhető, és vicces, hogy a nevükben baloldali európai aktorok is csulázzák őket ezerrel.

Én nagyon pesszimista vagyok, mert attól tartok, hogy nem nagyon van fogadókészség napjainkban a baloldali akármikre, a világban sem, de Magyarországon pláne. Kérdés, hogy hosszabb távon miként fog ez alakulni, pláne az, hogy milyen tényezők fogják alakítani a gondolkodásunkat a baloldalról, azt a tudást, ami egyszer csak bekerül a fejünkbe, és mi azt hisszük, hogy az ott termett, saját gyümölcs, miközben frászt. Eddig a posztban is leírt balliberális aktorok alakították ezt a tudást, de hogy utánuk mi jön, passz.

JuAn 2015.06.01. 19:19:40

Mennyivel könnyebb dolgom lenne, ha sűrűbben olvashatnálak, akkor talán másodikra sem csak a harmada negyedét érteném, s persze ismét megvizsgálhatom a témát abból a nézetből, ahonnan magamtól csekély eséllyel tenném.

maroz 2015.06.03. 21:53:59

@JuAn: De hát párbeszéljünk, úgy könnyebben megérted te is, és hátha én is megértem végre! ;))

JuAn 2015.06.04. 11:22:24

@maroz: Azon vagyok, csak bent nincs rá időm, este nem marad már erőm, útközben pedig valamiért a telefon nem mindig tölti le teljesen a posztot sem, de igyekszem minél előbb elkezdeni/folytatni a párbeszélést.

maroz 2015.06.04. 16:21:26

@JuAn: Látod, ennyire vagyunk szabadok. ;))

JuAn 2015.06.04. 19:06:35

Az elprivatizálódás szerintem a 80-as éveknek csak a végén kezdődött (az elején a gmk-zás indult, de vagyonokat a többség azzal sem keresett) és nagyon gyorsan zajlott. Hogy a tűzhöz közelieken (pártfunkcik és vezetők)kívül kiknek sikerült akkor tőkésedni? Szinte senkinek. Hogy ez tudatos elitmentés volt? Egy szűk kör talán ezt akarta, de a szürkeállomány-keret nem bizonyult elegendőnek.

maroz 2015.06.04. 19:53:34

@JuAn:

"Az „átmenetként”, „piacosításként” és „demokratizálódásként” felfogott „rendszerváltás” (e vonatkozásban inkább „informális államtalanítás” [Böröcz 1990, 1992, 1995]) politikailag bőven elegendő szimbolikus és kulturális részletkérdéssel telítette el az újraformálódó nyilvánosságot, illetve kötötte le a politikai funkcióba lépő korábbi értelmiségi ellenelitek figyelmét és energiáit. Az állami és szövetkezeti tulajdonban lévő közvagyon lebontása
a spontán privatizáció első éveiben (1987–1990) jószerivel ellenőrizetlen keretek között, a javarészt külföldi „befektetők”, a hazai vállalatvezetőkből lett „menedzserek” és a korábban minisztériumi tisztviselőként vagy kutatóközgazdászként dolgozó „technokraták” informális megállapodásainak függvényében ment végbe (ennek következményeihez lásd Stark és Vedres [2012]). A politikailag különösen eseménydúsnak bizonyuló időszak díszletei mögött a magyar állam külső adóssága 1989-re elérte a 20 milliárd dollárt, a GDP 70 százalékát (Mihályi 2013: 75)."

fordulat.net/pdf/21/F21_Eber_adossag_recenzio.pdf

Tehát amíg a belvárosi liberális megmondók lelkesen tépték a szájukat a szimbolikus és kulturális szarakodásaikkal addig mások gyakorlatilag ellopikálták az államot. Nyilván, az új tulajdonosoknak érdekük volt, hogy a megmondóemberek az új rendet hozsannázzák, a szabad piacot, a kicsinyke államot, az öngondoskodást, és minden olyan hasonló jóságot ami az elitnek tényleg jó, de mindenki másnak nem. És ez a hatalmát átmentett/a hatalmukat átmentőket segítő elitréteg ma is ugyanolyan pimaszul ül a szinekúráiban, és ugyanúgy próbálja magáról elhitetni, hogy ő a baloldali és hogy az a baromság, amit ő mond azok lennének a baloldali értékek.

JuAn 2015.06.04. 22:37:56

@maroz: Életem talán leghosszab kommentjét fejeztem volna be, amikor elszállt az egész. :(

JuAn 2015.06.04. 22:49:36

@maroz:
Nagyjából ilyenek voltak benne:

Ez szinte teljes mértékben megegyezik az általam látottakkal és főleg hallottakkal, vagyis ha mindez igaz, akkor egészen jó szem- és fültanú lehetek/lehettem/lehetnék, viszont ha nem igaz, akkor mi a helyzet? Gyarapítom a könnyen megtéveszthető egyének népes táborát?

Az ilyen-olyan elitek ilyen-olyan tevékenysége kapcsán még mindig nehéz elfogadnom, amit írsz. Inkább arra hajlok, hogy a rengeteg elméleti, közöttük sok igen magasan kvalifikált, de a gyakorlati élethez, életben még nálam is tehetségtelenebb, ellenben ambícióval és önbizalommal bőven ellátott egyén kövezte/kövezi jó szándékkal azt az utat, amin haladunk már jó ideje. :(
És vannak a tudás és értelem tekintetében nagy kihívásokkal küzdők, a "professzionális" háttéremberek.

maroz 2015.06.05. 18:41:45

@JuAn: Uhh, a fene enné meg, nagyon megértelek, nekem volt már úgy, hogy posztom is elszállt és már nem volt lelkierőm újraírni. :((

maroz 2015.06.05. 19:00:48

@JuAn: Ha felmerül benned a kétely, akkor próbálj meg kritikus lenni, tedd fel, hogy nem igaz és próbáld meg úgy is végiggondolni. Végső soron én is így távolodtam el fokozatosan a neoliberális dogmáktól, hogy egyre erősödött bennem a gyanú, hogy nem és nem jön ki a végeredmény.

Egyébként meg az is érdekes még, hogy ezek az átmeneti jelenségek egyáltalán nem hungarikumok, körülbelül hasonló módon zajlott le a többi szoci országban is a betagozódás a neoliberális világrendszerbe, és nem csak a szoci, hanem a posztkolonialista országokban is.

Én is sok ideig azt hittem - jóhogy, hiszen a neoliberálisok erre akartak rábeszélni - , hogy velünk, átlagjánosokkal van a baj. "Rosszak" az attitűdjeink, balkáni, sutyerák nép vagyunk, és hasonló (ön)alázások. Aztán apránként elbizonytalanodtam, és megvilágosítottak, hogy sokkal, de sokkal inkább meghatározza a viselkedésünket a helyzetünk, mint ahogyan azt gondolni mernénk. A neoliberális világrendszerbe történő betagozódásunk során nekünk egy félperifériás szerepet osztottak, és ebből körülbelül ennyit lehet kihozni. Van egy csekélyke mozgásterünk, de az elenyésző, és pont a neoliberális betagozódásunkat legitimáló ígéret, az a bizonyos "felzárkózás" az nem történhet meg, legyen bármennyire is ügyes a vezetőnk és pöpec az elitünk, ebben a formában sajnos nincs esélyünk a jobbra.

Csak hát ugye ezt kimondani baloldalon kínos, hiszen az elmúlt huszonötév összes doktordöménységét azzal legitimálták, hogy velük, az ő elitkedésükkel majd igenis sikerülni fog. Hát, nekik igen, és persze felelősségről hallani sem akarnak. Orbánahibás, mondja a doktordömény, és a többiek lelkesen tercelnek neki, igen, Orbán a hibás!

JuAn 2015.06.07. 22:48:23

@maroz: Kétely nélkül is kritikus vagyok szinte mindennel és mindenkivel, magamat különösen nem kímélem, csak én még mindig nem látom a ... mit is? Szerinted a fától az erdőt. :)

Az Orbánahibás pedig teljesen egyenlő a Gyurcsányahibással, valamennyire mindkettő igaz is, de sokra nem megyünk egyikkel sem. Rajtuk kívül pedig .... ááá, reménytelen.
És a félperifériás szerep ellenére is sokkal jobb lehetne a helyzetünk, ha a 26 év alatt csak egyetlen egy ügyes vezetőnk is lett volna.

maroz 2015.06.08. 18:42:32

@JuAn: Nemrég mesélték a kocsmában, hogy ott, ahol a strukturális okok miatt esély sincs arra, hogy a helyzet jobbá váljék ott az emberek elkezdik ezt a javulást egy erős kezű, ügyes, rátermett, ésatöbbi vezetőtől várni. Aztán meg arra basznak rá, hogy az igényük elő is teremt egy ilyent, aki természetesen nem tudja a helyzetet jobbá tenni, rosszabbá viszont igen. :)

JuAn 2015.06.08. 20:38:44

Életszerű a történet, de kocsmában én még ilyen finom megfogalmazással nem találkoztam, igaz, nagyon régen voltam legutóbb és életem során összesen sem túl sokban. :)