Az ég világán semmi kedvem sincs írni, mert amiről szeretnék arról nem szeretnék, mert semmi értelmét nem látom, amiről pedig nagyon nem szeretnék, arról a változatosság kedvéért azért nem írok, mert semmi értelmét nem látom. Ilyen nemírós időkben is sajnos jönnek olyan ingerek, amelyek azért túl erősek ahhoz, hogy csak úgy, magamban feldolgozzam, pláne ilyen zivataros időkben közepesen súlyos pincebeázás után, szóval egy kis felmosás-szárígatás utáni afterparty:
Ez ugyanígy volt a szocialista kormányzás alatt, és ugyanígy van most is. 2002-ben a szocialista kormány felmondta egy érvényes szerződésünket, és Gyurcsány Ferenc, még miniszterelnöki tanácsadóként azt mondta, hogy ne haragudjatok, mi az ilyen politikailag érzékeny kutatásokat a saját barátainkkal akarjuk csinálni.
Nyilatkozta ezt a Tárki alapító-elnöke, és én felmosóvödörrel a kezemben hirtelen két alternatívát látok, amelyekkel valahogyan mégiscsak ki lehetne jönni ebből a dologból jól, vagy ha nem is jól, legalább nem iszonyatosan rosszul:
1. Gyurcsány és a szocialista párt ezért a kijelentéséért szarrá pereli Kolosi Tamást, és nem azért, mert az ügyvédek arra valóak, hogy az ilyesmit elsikálják, oszt jónapot, hanem azért, mert Kolosi hazudott. Aljas módon hazudott, ilyen nincs, ilyen, hogy a szocik is mutyiznak és a haveroknak adnak megrendeléseket nincs, nem volt és nem van, rágalom, bűnhődjön.
2. Gyurcsány és a szocialista párt elmennek ám a picsába, önként, dobszó mellett, a dalolás már csak ráadás lenne, nem elvárás.
Na, ennyi volt, vissza a vödör mellé.