Élménytársadalom vagyunk, ráadásul technológiai, így számunkra a "bent" a természetes, tehát a "kint"- ből élményt csinálunk. Ez nem volt mindig így, néhány évtizeddel ezelőtt még az úgynevezett fejlett társadalmakban sem outdooroztak az emberek, mert például a paraszt az amúgy is egész nap kint volt és érthető módon őt jobban érdekelte az indoor, csak éppen kocsmának hívta. Az outdoorozás akkor jelent meg, amikor a technológiai élménytársadalom elérte azt a szintet, ahol a rendszert működtető humánerőforrások egy részét már képtelen volt eléggé diverzifikált indoor élménnyel ellátni. Érdekes végiggondolni hogyan alakult ez az otudoorozás az elmúlt 100-150 évben.

"...a legtöbb ember úgy van a maga életével mint az az ács aki csorba szerszámai miatt olyan lassan halad a munkával hogy nem marad ideje megélezni őket." Cormac McCarthy

Amikor még én szültünk (mintha a feleségem is ott lett volna) előtte még nem sokat tervezgettünk. Illetve nem a mai értelemben véve. Akkoriban még nem tudtuk, hogy nekünk így kéne szabadoknak lennünk, ezért spontán követtük a mintát, munkáscsalád, két-három gyermek, a tervezgetés leginkább a kívánt sorrendet és a nemi megoszlást járta körül, esetleg némi családi viszálykodással színezve a neveket illetően. Érettségi, de az is minek, aztán eljött a gyermekszülés ideje, és a gyermek csak úgy jött, odalett, problémát nem okozott, mert előtte se volt mit félteni, a semmit meg roppant könnyű kettő helyett háromfelé osztani. Pláne kettőegészegytized felé. 

Még fel sem sírt a jövevény rendesen már jött is a szabadság. Illúziója.

"Egy olyan társadalom, amelynek különféle csoportjai immár nem képesek azonos véleményre jutni isten, élet és ember értelméről, azt sem lesz képes egyhangúlag eldönteni, mi értendő bűnön, kétségbeesésen, üdvön vagy magányon."

Mannheim Károly

Írni nem nagyon van róla mit. Elmentek mindenféle állami emberek, eljutottak valamiféle csúcsra, nekik jó volt, majd hazamentek. Érdemben annyiban egyeztek meg, hogy a Föld ne melegedjen többet, mint 2 fok. 2050-ig. Vagy esetleg legyen inkább 1,5 fok? Vagy az időtávval variáljunk? Szerintem jobb lett volna, ha 1,99 fokot lőnek be, az olyan kapitalizmus-konform, a kettő sok, azt elutasítjuk, de az 1,99 az már jó. Akciós.

Amúgy meg semmit nem döntöttek el, csak azt, hogy "csak 2 fokkal legyen több", de a hogyant majd megmondják az országok. Ja, és nem most, majd. Ha megmondták, akkor majd parafál, ratifikál, egészen puha papírra kinyomtat... Elvileg ez a rakat semmi 2021-től élne, addig nincs semmi, illetve a régi semmi van, amiről kimutatták, hogy 147%-ban teljesült, nem süllyed a sziget, és aki az ellenkezőjét állítja azt kiröhögtetik a tévéikben.

Tényleg nincs miről írni, ekkora pofátlan átverés nem toll után kiált, illetve ha igen, akkor szurok után is. Régen még tudták mit kell csinálni a szélhámos esőcsinálókkal. Megélhetési politikusok bulikáznak úgyszintén megélhetési kutatókkal, akik néhány koszlott millióért, a rangért és a hatalomért hajlandóak akár azt is kimutatni tudományosan, hogy a Földön nincs is szén, importra szorulunk. 

A világ folyását nem ezek a megélhetési szélhámosok szabják meg, hanem a japán gyertya. A Föld összlakosságához képest elenyésző számú bekokózott orangután nézi a grafikonokat és dönt. Milliárdokat, de inkább száz- és ezermilliárdokat mozgatnak meg másodpercek alatt, és őket nem a széndioxid érdekli, meg a bioszféra és a többi orron keresztül fel nem szívható ökörség, hanem a japán gyertya. Ha háromszögalakzat van, vagy letörés, vagy brummog a medve, akkor tépik. Meg szórják. És várják a felpattanást. Ők a világ valódi irányítói.

Szóval tényleg ennyi lenne, ma már a fogyasztónak szava sincs ahhoz, hogy miket művelnek a Föld Zrt. felügyelőbizottsági ülésein? És ez nem baj, ezen ne akadjunk ki, hanem inkább beszéljünk valami habonyárpiról, aki valahol melegebb éghajlaton csapatja? 

Megpróbálom körüljárni, hogy mi a répa is ez a jogvédelem, mert felsejlik némi zavar a fogalom tudati értelmezésében.

A jogvédelem alapvetően egy liberális intézmény, de ezzel csak akkor mondok valamit, ha egyúttal a liberalizmusról is elmondok legalább annyit, amennyi az intézmény megértéséhez szükséges. Tehát ebben a kontextusban mi a liberalizmus?

Egy ideológia. Na jó, de akkor mi az az ideológia? Sajnos ezt is le kell írni. Nem lesz rövid.

Mi járatban errefelé? Csak úgy? Jó is az. De nehogy már azt hidd, hogy ez nem jó hely, a múltkor is... ja, különben szevasz, Kalányos Guszti vagyok, ilyen kimosdatott cigány, tudod, na. Lököm itt a finom gádzsóvakert, a népek meg fizetnek pár kevertet, elvagyunk. Most nincs itt senki, itt járt a passzátos srác a városból, azt mondják, hogy valami kurvajó kéket hozott, naná, hogy most mindenki otthon repül. Kurva herbál, ahelyett, hogy kertészkednének. Na, mindegy, nem ezt akartam, képzeld, a múlt héten voltak nálunk ilyen budai úrinők! Mentorok, mert hát ez mégiscsak szebben hangzik, mint a cselédlátogató. 

Attól, hogy leöntötte magát egy vödör zöld festékkel. Ez van, jobb nem jutott eszükbe. Ehhez aztán igazodnak a mondókák is, teret nyernek mindenféle identitás-kreálmányok, ezek életmód-kreálmányokat keletkeztetnek és ez jó, mert lett egy újabb szektor, ahol növelhető a fogyasztás. Ja, és húzzuk ki a mobiltöltőt a konnektorból ha nem tölt, mert minden kicsi segít! És valóban, egy telefontöltő készenléti állapotban simán felzabál naponta 0,01 kWh áramot is, annyival pedig akár egy teljes másodpercig is autózhatunk, hurrá, meg vagyunk mentve!

Persze lehet ezt populárisabban is, például le lehet írni azt, hogy ha mind a tízmilliónyian (mert hát ma minden háztartásban van telefon, tegyük fel) egész évben kihúzva tartanánk egy darab töltőt akkor nemzeti szinten 36,5 GWh energiát spórolnánk meg!

Ezt az egész zöldséget azért nehéz átlátni, mert a témáról szóló leírások zöme szépirodalom. Mesék, ahol a számok csak annyiban fontosak, mint a népmesében a három kívánság és a sárkány hét feje. Pedig a dolog pont hogy a meseelem csökkentésével és a számok előtérbe helyezésével, valóságközelibb magyarázásával lenne érthetőbb, de tartok tőle, hogy valójában nem is szeretnénk érteni. Megpróbálok egyetlen elemen, a halászaton keresztül rámutatni arra, hogy miért nem lehet ma a szokványos zöld narratívákkal leírni és értelmezni a valóságot. Sok szám lesz, utánam lehet számolni, hátha tévedtem valamiben.

A velünk élő köztudatban az van benne, hogy a tudomány az egy magasban lebegő önálló valami, ami függetlenül létezik minden egyéb létezőtől, nagyon okos, nagyon képzett tudósok kutatják a valóságot, nagyon függetlenül és nagyon objektív módon. A kortárs tudománykommunikációnak azzal ágyaztak meg, hogy elhitették a kicsit is jobb módban élő kisemberrel, hogy ő ezekből a többnyire szórakoztató tudománykommunikációs élményfolyamokból helyesen fogja megismerni a valóságot. Kiölték belőle a legcsekélyebb kritikai érzéket is, hiszen ha merne kritikus lenni, akkor rá kéne döbbennie arra, hogy semmi eszköze nincs a tudása ellenőrzésére, így inkább nem is gondol arra, hogy kritikus is lehetne, sőt, rőzsehordó buzgalommal máglyára küld bárki mást is, aki merne kritikusan közelíteni a jól megkommunikált témához. Például ehhez:

Szélsőségek mindig is voltak

Sokszor hallani, hogy a 21. század eleje a klímaváltozás kezdetének időszaka. Még a régi öregek sem emlékeznek ilyen, manapság tapasztalható szélsőségekre. Emlékezzünk csak a 2013. március 15-i hatalmas hóra, a nyári rekkenő forróságra vagy a rengeteg csapadékra.

A klímaváltozás azonban mindig is a földtörténet velejárója volt, és az már egy másik kérdés, hogy az ember mennyire gyorsítja ezt fel. Rendszeres meteorológiai mérés csak 1880 óta létezik, így csupán kicsit több, mint 100 éves tudományos értékű adatsor áll rendelkezésre az időjárási jelenségekről.

Ez a tudománykommunikációnak álcázott írás keményebb indoktrináció, mint a Lenin-összes vídiába karcolva.

Szép magyar szó, ugye?

Faszádizmus: így hívják a műemlékvédők azt a gyakorlatot, amely a pár éve megerősített, hatvanas évekbeli Velencei Charta szerint szigorúan tilos. (Angolul és franciául a facade épülethomlokzatot jelent.) A tudományos alapokon nyugvó charta azt szorgalmazza, hogy az eredetit megőrizve kell egy épületet modernizálni, megújítani. Az Erzsébetvárosban kibontakozó gyakorlat viszont egyfajta kulisszaként kezeli az eredeti épület, arcát, azaz a homlokzatot megtartja, és valami egészen mást, megjelenésében és méretében is eltérőt épít mögé.

Mutatva egyszerűbb:

hg.hu

A jelenség látszatra építészeti, de szerintem ennél jóval több van a faszádizmus mögött.