Beszéljünk a Jánosról. Állítólag ma szabadul. Állítólag, mert én nem nagyon követtem a sorsát, a szabadulásáról is az egyik ballib véleményembertől tudok. Nem fogják elhinni: elkezdte mosdatni. Én sem hittem volna el, ha más mondja. Nem, azért mégiscsak lehet a jóérzésnek, a tisztességnek, de ha másnak nem, akkor a rációnak egy olyan beépített korlátja, amelyik mint egy metróbeléptető tökönvágó kicsapódik az ember elé és fizikailag nem engedi. Állj, ezt már ne, Cuslágot ne mosdasd, tilos! Hát, naiv voltam, sajnos nincs korlát.

Pedig a Jánosról beszélni kéne. Érzi ezt a ballib véleményember is, valószínűleg pont azért ragadott billentyűzetet, érzi, hogy Jánosról így is, úgy is beszélni fognak, tehát az önjáró, a ballib pártelit seggét szinte tökélyre vitt rafinériával ínyencmód nyaló véleményvezérnek kutya kötelessége megmondani azt, hogy a rá figyelő, a tőle véleményt kapó, egyre szánni valóbban frusztrált seregek milyen szamárvezető mentén beszéljenek a Jánosról.

Beszélnünk kell a Jánosról, mondja a ballib véleményvezér, és elkezd Orbánozni. Hogy igen, a János, a kis csínytevő, hát most mondják meg, rajzszöget a Magdi néni székére, hát ilyent, na de a fidesz! Beszélnünk kell a Jánosról: pajtikáim, mondjátok szépen utánam: tol-vaj fi-desz! Beszéljünk a ballibről is, persze, arról is kell néha beszélni, tehát: a fidesz lop! Orbán rossz! Diktatúra van! Meg vagyok értve?!?

Kicsit nehézfejű ez a ballib, de sebaj, a véleményvezér ezért van, majd pont annyiszor rágja a szájába, ahányszor szükséges: Ha beszélnünk kell a Jánosról, akkor mondd szépen azt, hogy: a fidesz lop!!!

Pedig a Jánosról tényleg beszélni kéne.

Arról, hogy miért is lehetett ő ebben a ballibben a János. Hogy miért ő lett a jani. Ki találta ki azt a struktúrát, ki működtette azt a mechanizmust, amelyikben ez előfordulhatott. Ki volt az, aki elhitette saját magával majd megpróbálta a ballib támogatóival is elhitetni, hogy egy párt pont így, ilyen utánpótlás-rekrutálási módszerrel tud az élre törni. Ki volt az, aki nem szólt még időben, hogy ez lesz a vége annak, ha a kontraszelektáltak szelektálnak. Azt a méretes baromság mítoszt igyekszik a ballib megmondóember terjeszteni, hogy a Jánosokkal szemben bezzeg a ballib saját magától járt el, hogy a ballib volt az, aki rendőrkézre adta őket. Ezt mondja, és nem sül le a pofájáról a bőr. Ugyanezt a mítoszt fogja aztán majd a ballib is terjeszteni, és az ő pofájáról sem fog lesülni a bőr. De még esze se lesz, még annyi se, hogy ránézzen egy kibaszott grafikonra és megpróbálja értelmezni. Például ezekre:

A Fidesz és az MSZP népszerűsége, összes szavazó

A Fidesz és az MSZP népszerűsége, pártot választani tudó, biztos szavazók

Nagyon szépen látszik, hogy ez a sereg már a győzelme pillanatában is egy vert sereg volt 2006-ban. Máig megfejthetetlen csoda, hogy mégis, miért tudtak egyáltalán győzni, hogyan küzdhette le a vágyvezérelte gondolkodás annyi ember eszét. A nagy önáltatás ezúttal súlyos kijózanodást hozott, és onnantól már mindenki csak arra játszott, hogy múljon az idő, hogy ezek eltakarodjanak végre. Amit a véleményvezér a ballib morális fölényének igyekszik most eladni az valójában az egyik legaljasabb gengsztertrükk: lábon lőttek pár gyengébb menekülőt abban bízva, hogy ők majd ettől jobban fognak tudni menekülni az üldözők elől. A választópolgárok ugyanis már 2006-tól azon voltak, hogy a ballib igen jól tenné, ha menekülőre fogná.

Beszélnünk kéne a Jánosról, ugyanis ennek a lassan nyolc éves masszív elutasítottságnak ő is az oka, meg a cuslágság, úgy általában. Beszéljünk a Jánosról, és hagyjuk a moralizálást. Csak annyit nézzünk, hogy a ballib így, a Jánosokon keresztül képzelte el megújítani magát. Ők és így próbálták meg bevonni a fiatalokat, kialakítani kapcsolatokat a civil szférával, új idők új szeleit friss, üde, fiatalos vitorláikkal befogni. Elhitetni a választópolgárokkal, hogy ők lennének azok, akik a baloldali, a humanista, a progresszív értékeket hitelesen fogják tudni képviselni. Ők azok, akik megadják az alaphangot ahhoz, ahogyan a ballibre figyelőknek a világ dolgairól vélekedniük kéne. Például a holokausztról.

De a ballib véleményvezér, aki felületes ránézésre értelmiségi elitnek tűnne, újságírónak, akire tudtommal nem vonatkozik semmiféle olyan természeti törvény, amelyik szerint neki kutya kötelessége lenne pártseggeket nyalnia mégis azt mondja, hogy ne, ne beszéljünk mi a Jánosról. Illetve igen, de úgy, hogy közben a fideszről beszéljünk. Oké. De akkor mégis, hogyan fog kiderülni, hogy ki és mit kúrt el, hogy miért van az, hogy a ballib ma is pont annyira vállalhatatlannak tűnik, mint 2006-ban?

Ha ma, 2013-ban, pár hónappal a 2014-es soron következő előtt a ballib pártjai olyanok, amilyenek és a ballib értelmiségi holdudvarát a Tóták adják, akiket addig visz az eszük és a tisztességük, hogy a Jánost mosdatják, akkor úgy mégis, miben lehet reménykedni? Úgy különösebben komoly jelentőséget nem tulajdonítok a pártpolitizálásnak, de azt talán mégis megkockáztatnám, hogy - ha másért nem, hát pusztán csak a forma miatt is - nem ártana egy ellenerő a parlamentbe, mert az sem teljesen egészséges, ha a jobboldalnak ennyire erősen túlhatalma van. Nem ártana, és ha ebből indulok ki, akkor csak egyetlen működőképes stratégiát látok: ennek a mostani ballibnek, a pártjaival és leginkább a Tótákra redukálódott értelmiségi holdudvarával le kell húzódnia a 2014-es budin, bármi áron. Ha a jobboldalnak 110%-os többsége lesz, akkor is.

És nem, nem azért, mert a ballib pártpolitikusai morálisan olyanok, amilyenek. Nem azért, mert lennének bűneik, nem. Leginkább azért, mert alkalmatlanok bármire is. Bűnt ugyanis még meg lehet bocsátani, de a hibát nem. Azzal más a teendő: fel kell ismerni és ki kell javítani. De ha ez a ballib annyira idióta, hogy amikor a saját hibáinak a kijavításáról kéne beszélnie akkor Orbánoz és a fideszről beszél, akkor az ember nem nagyon tehet mást, mint rezignáltan vállat von: pusztuljon!