A radikális jobboldal Kunczéra a belügyminisztersége idején rátolta ezt a "megélhetési bűnözés"-dolgot. Volt ugyanis Kunczénak egy kincstári nyilatkozata (mi a frászt mondhatott volna egyebet egy liberális belügyér, ugye):
„az esetek döntő többségében nem szervezett bűnözésről van szó, hanem az úgynevezett megélhetési bűnözésről, amikor többen az életkörülményeik alakulása miatt folyamodnak többek között ahhoz, hogy templomokba törnek be”
Ezt aztán a radikális jobboldal szamárvezetőnek használva gyorsan megkonstruált egy olyan Kuncze-képet - és persze ezt rögtön kiterjesztette az egész balliberális oldalra -, mely szerint "ezek" tolerálható szociális problémának tekintik a bűnözést, mentegetik az elkövetőket, és persze ez idővel oda eszkalálódott, hogy Kunczéék egyenesen örülnek annak, ha a jellemzően vidéki magyarságot rettegésben tartják, tönkreteszik a "megélhetési bűnözők", akikről ugye mindenki tudja, hogy "a" cigányok. Idővel az lett a radikális jobboldali narratíva, hogy Kunczéék ezt nem csak hogy elnézik, hanem egyenesen örülnek is neki. -Most örülsz, bazdmeg, kérdezték tőle minden egyes olyan esetben, amikor híre kelt annak, hogy "megélhetési bűnözők" ártottak valakinek, vagy bántottak valakit. Miért viselkedett így a radikális jobboldal, tette fel magának a kérdést Szanyi egyik éhbérese, majd rögtön meg is válaszolta:
Hogyan került a megélhetési bűnözés ártatlan, leíró fogalma az antiliberális „jobboldali” hisztéria gyújtópontjába? Úgy, ahogy a politikailag nem kifizetődő racionális szemlélet alternatívájává vált a politikailag kifizetődő irracionális megközelítés. A megélhetési bűnözés fogalma racionálisan megközelíthető, objektív, számokkal jellemezhető tényezőkre utal, míg a cigány- (vagy magyar-, vagy zsidó- stb.) bűnözés fogalma racionálisan megközelíthetetlen, faji okokra.
És akkor teltek-múltak az évek, mára lett, ami lett, például lett egy jobb sorsra érdemes hetilapból egy Gyurcsány mögé beálló ocsmányság, amelyik ilyen szerkesztőségi írást enged meg magának, a "demokratikus oldal" gondolom legnagyobb dicsőségére:
Esemény utáni kérdés Tarlós Istvánhoz
Ma hajnalban hat 14 és 17 év közötti gyerek a Lánchídnál odament egy hajléktalanhoz, ütötték, rúgták egy darabig, aztán elszedték a kis motyóját, s belehajították a Dunába, majd mintha mi sem történt volna, verték tovább a védekezésre alig is képes szerencsétlent.
Ja, a kérdés Budapest főpolgármesteréhez, majdnem elfelejtettük:
Most örülsz, bazmeg?
Vajon erre mit mondana Révész "nácilátó" Sándor? Már ugye ha nem féltené a tízdeka párizsiját. Mondaná-e, hogy az antiliberális hiszterolib azért csinálja pontosan ugyanazt Tarlóssal, amiért a radikális jobboldalt Kuncze esetében oly nagy erkölcsi elánnal megrótta, azaz mezei politikai számításból? Mondaná-e, hogy ez is fillére pontosan ugyanaz, hogy itt sincs másról szó, mint arról, hogy a politikailag nem kifizetődő racionális szemlélet alternatívájává vált a politikailag kifizetődő irracionális megközelítés? Vagy ez már nem is probléma akkor, ha ezt mi, a "demokratikus oldal" csináljuk? Nekünk szabad?
Mert akkor örülök, bazdmeg.