Nem a levegő szennyezettségéről szeretnék beszélni, mert egyrészt arról érdemben alig tudunk valamit (ezt a posztban megpróbálom igazolni is), másrészt pedig sokkal érdekesebb az, hogy mit "tudunk" mi, átlagpolgárok a légszennyezettségről. A kollektív tudattalanunk bármikor kész visszamondani a leckét: igen, tudjuk, szutyok van, de hát ez az ára a progressziónak, ugye te sem akarod a posztodat barlangfalra kecskevérrel felmázolni, és nyilván, aggódhatnánk, hiszen mégiscsak a mi tyúkszaros életünkről van szó, de nem kell aggódni, megnyugodhatunk, mert a hatóságok, a hivatalosságok szakszerűen vigyáznak ránk, eurokonform módon, és ha mégis elkanászodnának ott vannak a civil szervezetek, akik majd rákényszerítik őket arra, hogy az átlagpolgárok érdekeit is nézzék.

Ebben a posztban tehát azt szeretném felmázolni, hogy hogyan keletkezett ez a "tudás", milyen módon jött létre az a társadalmi konszenzus, amelyik lehetővé teszi, hogy a technológiai rezsim megdöglesszen minket. Ha közben valakiben felsejlik az, hogy "de hát bazmeg, ez terrorizmus!!!!", akkor nyugodjon meg, jó úton jár, kezdi érteni a valóságot.

Tehát az alaphelyzet az, hogy a mai termelési és elosztási viszonyok között szenny keletkezik, a termelési eszközöket birtoklók tudják, hogy ez a szenny nem csökkenthető (aki nem hisz nekem kérdezze meg Winterkornt), valamint azt is tudják, hogy különösen az olyan félperiférikus betagozódású országokban, mint amilyen Magyarország súlyos népegészségügyi problémákat okoz. Ezek a problémák politikai elégedetlenséghez vezetnének, amit ha nem  vonnak ellenőrzésük alá komoly gondokat okozhat. 

Ezért uniós indíttatásból létrehoztak egy olyan rendszert, amelyik valójában a jogos elégedetlenségekből fakadó politikai akarások leszerelésére jó, semmi másra. A rendszer úgy működik, hogy valamit mérnek, de hogy mit, azt senki nem nézi meg, hanem arra figyel, amit a média közöl vele minderről, és megnyugszik, mert azt látja, hogy dr. Szakember Szakemberovics nyilatkozik százezer grafikon mögül, a politikus lejattol vele és közösen megnyugtatnak mindenkit, hogy beszorult picit a szutyok, de foganatosítanak és jólesz. Nos, első körben kénytelenek leszünk megnézni, hogy valójában mit is mérnek és hogyan.

Kezdjük azzal, hogy van az egésznek egy jogszabályi háttere. Ki mondja meg, hogy ki, mit és hogyan mérjen?

"(1a)¹⁹ A Levegőtisztaság-védelmi Referenciaközpont (a továbbiakban: LRK) javaslatot tesz az OLM automata mérőállomásainak, a manuális mérési pontoknak és az éves mintavételi program mintavételi pontjainak a helyére, amelyet a környezetvédelemért felelős miniszter jóváhagy."

Tehát a környezetvédelemért felelős miniszter, akit ma úgy hívnak, hogy... öööö..., na, biztos hívják valahogy, mert neve mindig van, szóval ő hagyja jóvá. Nagy ember. De vannak ebben a kormányrendeletben egyéb aranyosságok is:

15. hosszú távú célkitűzés: az a levegőterheltségi szint, amelyet az emberi egészség és a környezet hatékony védelme érdekében hosszú távon el kell érni, kivéve, ha az arányos intézkedésekkel nem teljesíthető;

Gyönyörű. Ugyanezt elképzeltem egy adójogszabályban is: "Az adó mértéke 27%, kivéve ha ezt az adózó arányos intézkedésekkel nem tudja teljesíteni". Vagy itt egy másik pont:

31.⁸ nemzeti expozíciócsökkentési cél: Magyarország lakossága átlagos expozíciócsökkentésének százalékos értéke, amelyet a referenciaévre vonatkoztatva az emberi egészségre gyakorolt káros hatások csökkentésének céljából kerül meghatározásra, és amelyet - amennyiben lehetséges - adott időtartamon belül kell teljesíteni;

Céljából kerül meghatározásra, érthető, ugye? De mindegy is, mert úgysem kell teljesíteni, hiszen tényleg nem lehetséges, így a törvény valójában csak ezt szentesíti, ez van, ez a leplezni óhajtott valóság: nem kell tenni semmit, mert nem is lehetséges. Ehhez igazodik az észlelési hálózat is. Itt egy térkép, ezen láthatóak a mérőállomások:
Szépnek tűnik, de ha jobban megnézzük, akkor azt találjuk, hogy az ország bő negyedéről, a Duna-négyes főút által határolt területről alig lehetnek mért adataink, hiszen magáról a területről mindössze két állomás küld adatokat. Az egyik a kecskeméti.  A Tóth László sétányon mérnek. Többek között az egyik legutálatosabb komponenst, a szálló port. PM10-nek nevezték el, mert valamelyik miniszter rábólinthatott arra, hogy a tíz mikronnál kisebb porrészecskék az egészségtelenek. A 11 mikronos már terápiás célú, tíz tüdőgyógyászból tizenegy azt ajánlja. Tehát a sétányon mérik, ami a képen is látható, illetve az nem látható, hogy ez a belvárosi rész egyúttal beleesik a távfűtött két nagy tömb egyikébe:
Ott a lyuk, ott mérnek szálló port. Igen ám, de ezek a térképek csalókák, mert csak kis bélyegképben mutatják meg Kecskemét megyei jogú város közigazgatási területét, ami egy kicsit kontúrosabban körülrajzolva így néz ki:
A piros a távfűtött terület, a sárga köröcske a közepén a sétány, ahol a szálló port mérik. Van a közelben egy másik állomás is, Lajosmizse mellett a pusztában (úgy hívják, hogy: K-puszta), de az vidéki háttért mér, és tényleg a puszta közepén van, bárki megnézheti. 

És ebből az egyetlen, Tóth László sétányon mért adatból nyugtatják meg a vidéki lakosságot, bogárkáim, ugyan a taknyotok lilás-rózsaszínű, de ne aggódjatok, a levegőtök jó, megmértük, európaiértékkonform-módon, meg különben is, ti le vagytok szarva, mert légszennyezettség vidéken nincs is, az egy budapesti kiváltság, megmondta ezt az a volt izé is, leszarom, környezetakármi, szóval ezt mondta:

A budapesti mérőpontok hálózata jelenleg nem elégséges ahhoz, hogy pontos és részletes képet adjon a szennyezettségről, ráadásul a határértékeket is úgy határozták meg, hogy legritkább esetben hozza a politikusokat intézkedéskényszerbe – állítja a volt államtitkár, aki szerint viszont a tüdőrák és a légúti megbetegedések megelőzése érdekében nem lenne szabad spórolni az állami programokkal.

További mérőállomásokat kellene létrehozni Budapesten, országos programmal le kéne cserélni a dízelüzemű buszokat, be kellene indítani egy kazáncsere-programot, és szabványosítani kellene, hogy mit lehet a háztartási kazánokban, kályhákban elégetni – összegezte a legszükségesebb lépéseket Illés.

Budapest, Budapest, Budapest, és ha marad valami, akkor a végére jut egy kevés még Budapestnek is. Pedig Illés próféta látja honnan kéne esőt hozni a száraz országra:

Hasonló, vagy még nagyobb mértékben szennyezi a főváros, a vidéki nagyvárosok, és a kisebb települések levegőjét a széntüzelés. A főváros külső kerületeiben, vidéken pedig mindenütt reneszánszát éli az olcsó barnaszén és a lignit felhasználása. Illés szerint az utóbbi 8 évben több mint tízszeresére emelkedett a lignit kiskereskedelmi forgalmazása, évente 400-500 ezer tonnát éget el a lakosság.

A barnaszénnel és a lignittel az a baj, hogy magas a kéntartalma, és a füstgázok tisztítása nélkül az égetésük fojtógázt, kénes savakat és a levegőben szálló rákkeltő szilárd szemcséket termelnek.

Vidéken ezen túl még reneszánszát éli a gumicsizma, a pillepalack, a műanyag kábelszigetelés és bármilyen műanyag, impregnált fahulladék, és bármi, ami némi gázolajjal meglocsolva lángra lobbantható. Ezt teszi a szűkösség, és sajnos mivel ez válik vidéken normává így azok is követni fogják, akiket amúgy maga a szűkösség nem kényszerítene erre. Ma vidéken a barnaszén a bukét képviseli, azt a kellemes, ismerős illatot, amit a kéményekből kiáramló lilás-sárgás-kékes füstök után élmény belélegezni. Külön szerencse, hogy az Alföldön az ilyen ínyencségek tüdőbe juttatását segíti a szálló por. Ami valamiért, a fene se érti miért, de nem a mérési ponton, nem a belvárosi Tóth László sétányon száll a legjobban, hanem például ott, ahol a belvárossal ellentétben nincs szilárd burkolatú út. Mutatok néhány képet Kecskemét Megyei Jogú Város közigazgatási határain belülről:

Ez a Mikós Gyula Boulevard, egy 3,2 kilométeres, szinte nyílegyenes utca, természetesen burkolatlanul, évente kétszer gréderezik. A rá merőleges utak is burkolatlanok, így a por gyakorlatilag kora reggeltől késő estig száll, ehhez még autó sem kell járjon (amúgy jár), elég, ha egy kutya túl izgágán csóválja a farkát. De vannak itt még érdekes Nazca-vonalak bőséggel:
Igen, ezek is földutak, megyeszékhelyen belül még mindig, és igen, itt is egyedi a fűtés, jobb helyeken gáz, kiegészítve akármivel, rosszabbakon csak az akármi. A por az autók, a biciklik, a lomposabb farkú kutyák, a szél és egyéb okokból állandóan száll, az év felében ráadásul a gumicsizma-oxidot is magával viszi és nem hatja meg a tíz mikronos mérethatár, és ha az iskola, annak a tornaterme és sportpályája kerül az útjába, hát annak is nekimegy:
Egy újabb fél kilométeres burkolatlan út nyit kitűnő szélcsatornát a településszéli homokos-dudvás-parlagfüves sztyeppéről közvetlenül az óvodára és az iskolára. Durcásabb időkben a látótávolság 10-15 méter, a szülők vezetőzsinóron viszik az óvodába/iskolába a gyerekeiket, akiket miután szerencsésen átadtak a tanerőnek az kizavarja őket az udvarra, mert kell a mozgás a gyereknek a szabadban. 

De kibaszottul meg lehet nyugodni, mert az országnegyed egyetlen mérőállomása a belvárosi zöldövezetben nem mér határérték-túllépést. A média közvetíti a megnyugtató információkat, mérték, hát persze, hogy mérték, tudományos igényességgel, hivatal, szakember, uniós előírás, lehet hátradőlni. És megdögleni. Az a szomorú, hogy ezen ma valamit mégiscsak lehetne változtatni, de ehhez teljesen és az alapjaitól újra kéne gondolni mindent. Be kéne látni, hogy a formális, hatósági utak nem járhatóak, hiszen azok pont azért lettek létrehozva, hogy a problémát elleplezzék. De be kéne azt is látni, hogy az alternatívnak gondolt, civil szervezeti módon sem megy. Egyedül a mozgalmi út lenne járható, de ahhoz át kéne látni a rendszert, ami nehézkes, hiszen a rendszer úgy alakult, hogy egyre átláthatatlanabb.

Itt írtam arról, hogy nemrég eltapsoltunk 6,4 milliárd forint közpénzt arra, hogy a német RWE-nek napalemerőművet építsünk. Ez várhatóan hozni fog évente 23,1 GWh áramot, és ez jó, mert állítólag ennyivel kevesebb szenet kell elégetni a hőerőműben. Ami szép, de ha ugyanezt a pénzt másként használom fel, akkor 12 800 darab lakóingatlannak eshettem volna neki egyenként 500 000 forintos összeggel, és én teljességgel kizártnak tartom, hogy egy újszerű szemlélettel ne lehetett volna azt elérni, hogy ennyi pénzből 30%-kal csökkenthető legyen a lakóingatlanok fűtési energiaigénye.

Amikor légszennyezésről beszélünk számításba kéne vennünk azt is, hogy Magyarországon a lakóingatlanok 76%-a egyedi fűtésű, és még átlagban is hatalmas energiagényű, 300 kWh/m² az éves étvágya, tehát bőséggel van mit megtakarítani, azt is lehetne mondani, hogy ez egy kész aranybánya, csak ki kéne aknázni. Irdatlan mennyiségű pénzt lehetne úgy megtakarítani, hogy az ott marad a legrászorultabbaknál, egy picit élhetőbbé téve az ő életüket is, és persze járulékos haszonként a levegőbe is kevesebb elégetett miazmás miegymás kerülne ki.

De ezt ma az ismert módokon nem lehet megtenni, mert a hatalom ellenérdekelt, a civil szervezetek útja úgyszintén járhatatlan, amit alátámaszt az is, hogy a légszennyezés-mérést (ami mozgalmi alapon szervezve szinte röhejesen egyszerűen megvalósítható) mind a mai napig nem sikerült az ellenőrzésük alá vonni, holott próbálkozások voltak rá, így sajnos a légszennyezés értelmezése és tematizálása megmaradt a hatalom kezében, aki ezt arra fogja felhasználni, hogy szennyezzen és átverjen minket, ami a méreteit és a hatását elnézve bátran nevezhető akár terrorizmusnak is.