Az van, hogy házhoz megy a probléma. A felzárkózási, a leszivárgási ígéretekre néhány százmillió ember ráunt, és egyre többen közülük jobb híján arra jutottak, hogy kezükbe veszik a dolgot, felszivárognak és így próbálnak meg felzárkózni. Ez érthető módon zavarja a célállamokat, de a hatalommal is bíró döntéshozók tisztában vannak azzal is, hogy ők, az uralkodó paradigma mentén erre a problémára semmiféle megoldást nem tudnak adni, ezért kommunikációs offenzívákkal és kulturális, szimbolikus harcokkal igyekeznek erről a tanácstalanságukról elterelni a figyelmet. Ennek vagyunk mi a jó kis hazai terepe, és a szereplők engedelmesen teszik is azt, amit elvárnak tőlük.

Kezdjük rögtön azzal, hogy egy olyan eseményt, amire semmi érdemi befolyásunk nincs és nem is lehet megpróbálnak úgy beállítani, mint ha az a mi döntésünktől függne. Jó-e nekünk a menekült, engedjük-e be, avagy inkább zárjuk ki? Álkérdés. A migráns az jön. Ha olyanok a feltételek nála otthon, hogy jönnie kell, akkor jönni fog. Saját élettapasztalat. A migrációt még olyan totalitárius és gazdag állam sem tudta megakadályozni, mint az USA. Mármint erő alkalmazásával nem tudta megakadályozni, máshogy talán tudta volna, de ez a máshogy megint nem férne össze az uralkodó világrendszerrel. Ismétlem: jönnek, nincs olyan opció, hogy ne jöjjenek, így nem az a kérdés, hogy jöjjenek-e vagy sem, hanem az, hogy ha már jöttek, akkor hogyan viszonyuljunk hozzájuk.

Nekem lenne egy baloldali javaslatom a viszonyuláshoz.

Az alapvetés az, hogy mi, Magyarország még egy felzárkózófélben lévő országocska vagyunk, és kellően sokszor beleverték az orrunkat abba, hogy még nem voltunk képesek elsajátítani az európai értékeket. Nos, legyen, fogadjuk el. Ebben az esetben viszont mi alkalmatlanok vagyunk a mostani állapotunkban arra, hogy azokat a bizonyos liberális-humanitárius európai értékeket a gyakorlatban is megvalósítva azok szellemében kezeljük az ideérkező menekültek ügyét.

Minket fel kell még emeljen a Nyugat, tanítania kell bennünket, adjon tehát számunkra leckét abból, hogy miként kell ezt a felmerült problémát az általuk oly sokszor hangoztatott, rajtunk oly sokszor számon kért humanista nyugati értékek szerint kezelni. Nekünk tehát az a dolgunk, hogy a lehető legtöbb segítséget megadjunk minden hozzánk betévedt emberkének ahhoz, hogy tovább menjen a centrumországok irányába, a fejlett nyugatra, mi meg majd megfigyelőket küldünk, hadd tanulmányozzák a nyugati megoldási módszereket, és majd amikor már megtanultuk, amikor már felzárkóztunk sikeresen akkor majd szóba jöhet, hogy mi is, önállóan oldjunk meg ilyesmiket.

Nyilván, ennek lennének számunkra kellemetlen következményei, például visszaállítanák a schengeni határt és állhatnánk megint órákat sorba, de hát most őszintén, ér-e hajítófát is az olyan érték, amelyet csak addig vallunk a magunkénak, ameddig ebből semmi, a legapróbb kényelmetlenségünk sem származik?

Fejlett Nyugat, visszük tehát házhoz nektek az általatok okozott problémát, mutassátok meg nekünk, hogy miként kell azt a szent nyugati liberális-humanitárius elvek szerint megoldani, tátott szájjal figyelünk!