Megpróbálom körüljárni, hogy mi a répa is ez a jogvédelem, mert felsejlik némi zavar a fogalom tudati értelmezésében.
A jogvédelem alapvetően egy liberális intézmény, de ezzel csak akkor mondok valamit, ha egyúttal a liberalizmusról is elmondok legalább annyit, amennyi az intézmény megértéséhez szükséges. Tehát ebben a kontextusban mi a liberalizmus?
Egy ideológia. Na jó, de akkor mi az az ideológia? Sajnos ezt is le kell írni. Nem lesz rövid.
Az ideológia mint fogalom, mint szó békésen eléldegélt a tudósok fellegváraiban, és még ők sem tartották olyan sokra, de pechükre egy csoportjuk szembe került Napoleonnal, aki gúnyosan úgy hivatkozott rájuk, hogy: az ideológusok. A fogalom ettől kezdve ezzel a pejoratív születési rendellenességgel szépen elkezdett terjedni, és eleinte a hatalom használta úgy, hogy az ellenfelei gondolkodását ideologikusnak bélyegezve bátran érvénytelennek minősíthesse azokat, de persze jött Marx és demokratizálta az ideológia fogalmát. Aztán persze jött Mannheim, aki elmondta, hogy egy túrót demokratizálta, hanem kisajátította, de az ideológia ennél virgoncabb, ki fog szabadulni és a modern korban egy büdös kurva lesz, annak fekszik le, aki jobban megfizeti. Tehát az ideológia egyrészt egy zászló, amit lobogtatunk, másrészt egy puska, amivel az ellenfél zászlajára lövöldözünk. Az ideológia a tudatnak egy olyan sajátos gondolkodása, amikor a sajátcsoport érdekeiben megpróbálják kimutatni, hogy az ellenséges csoport, vagy csoportok gondolkodása érvénytelen, tehát az erre alapozott életakarásaik, céljaik, és az ebből eredeztethető követeléseik sem jogosak, illetve egyúttal azt is, hogy a sajátcsoport gondolkodása érvényes, igaz és univerzális jellegű.
A jogvédelem, mint liberális ideológiai fegyver akkor jelent meg, amikor maga a liberalizmus. Mely a francia feltörekvő polgárság ideológiája volt, és azt célozta, hogy a javak addig megszokott, rendi elosztása helyett a nekik sokkal kedvezőbb szabadpiaci alapú rendszert hozzanak létre. A szabadság eszménye a rendi előjogok gazdasági érdekből fakadó letörése miatt lett a feltörekvő osztály ideológiájának a zászlóshajója, és bőszen lengették mindaddig, amíg a rendi berendezkedések utolsó romjai is el nem porladtak. Sajnos ez a porladás világégések sorozatát indította el, és ezekben az években a liberális ideológia hordozói, az immáron győzedelmes polgári osztály, de különösen annak a nagytőkés alosztálya nem nagyon ért rá ideológiázni, de miután az ötvenes évekre a baloldali ideológia elkezdett egyre erősebben teret nyerni (Franciaország intenzíven államosított, az állami szerepvállalás a gazdaságban a csúcson elérte az 50%-ot) ez munkára serkentette a liberális ideológiát is.
Újból elővették a zászlót, ráírták, hogy szabadság, de mivel sok volt a kispolgár ezért már rá kellett írni azt is, hogy: méltóság. A liberális jogvédelem szent köve ez a mondat:
"Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van."
Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata, ha valaki nem ismerné. A jogot immáron megelőzi a méltóság, és ez érthető is, hiszen a franc se szeretne azért harcolni, hogy a híd alatt alvás joga koldusnak és milliomosnak egyenlően járjon. A liberális jogvédők tehát a saját ideológiájukból vett elemeket normává tették, de nem csak a saját, polgári és nagytőkés csoportjuk számára, hanem egy ideológiai offenzíva keretében egyúttal univerzális értékké, és emiatt univerzális normává is emelték. A liberális sajátcsoport elkezdte rákényszeríteni a normáit más csoportokra is, azzal, hogy azokat a más csoportok normáit, amelyek nem voltak összhangban a liberális alapelvekkel, tehát a szabadsággal, az egyenlő méltósággal és joggal elutasították, illetve mozgalmi úton próbálták meg elérni a megváltoztatásukat. Mivel a liberális ideológiát hordozó csoport érdeke a minél jelentősebb magánvagyon az államival szemben, ezért a liberális ideológia elkezdte szisztematikusan támadni az államot, amihez nagy segítséget nyújtott a kivéreztetett keleti alternatív modernitási kísérlet csúfos kudarca is.
A liberális jogvédők a nyolcvanas évek végére ott maradtak munka nélkül, jött a neoliberalizmus itt még egy picit be kellett segíteni az állam totális legyőzésében, küldetés teljesítve, a tőke annyira túlnyerte magát, hogy immáron számára vált kínossá a szabadság, illetve az nem is annyira, mint a másik, a méltóság. Mit tettek? Fogták a jogvédőket, és szépen beterelték őket mindenféle jól fűtött irodákba, adtak nekik jó sok pénzt, és már ez a két dolog garantálta, hogy egy évtized, és a jogvédők úgy elfelejtik azt, hogy mozgalom, mint ha soha nem is létezett volna. Ma egy jogvédő a legjobban a fizetéséért aggódik, és ezt a liberálisok teljesen lefogadhatónak vélik. Nehogy már hátrány érje szegény jogvédőt, ekkora terror, hogy megvonják a fizetését, hát hallatlan!
Mintha Mandela 27 évig nem börtönben ült volna, hanem csak kapott volna egy ötezer forintos bírságot mert ráírta a pártház falára, hogy: rutyutyú!
Mintha Vietnam..., de erről inkább nem viccelek.
Rosa Parks sem a TASZ-nak írt levelet, ha jól tudom.
Martin Luther King nem három másik főállású jogvédőnek mondta el egy húszfős konferenciateremben, hogy lett egy álma, hanem 250 000 embernek.
Folytassam? Ezeknek?
Ma érdemben nem folyik jogvédelem. Beterelték őket és megélhetésiek lettek. A liberálisoknak pont így jó, mert ha nem etetnék őket számukra jelentéktelen koszos milliárdokkal, akkor még rá találnának jönni, hogy mi is az a mozgalom, és ez a liberálisnak nem jó. Ma a jogvédőknek maguknak sincsenek fogalmaik arról, hogy mi is az a jogvédelem. Hogy az liberális értelemben arról szólna, hogy a normát, a jogot, a legalapabbat, amit fentebb idéztem, hogy azt kéne védeni. Azért kéne küzdeni, hogy a jog érvényesülhessen, mert a norma formailag már (sajnos - magánvélemény) bekerült a magyar jogba, tehát a jogvédelem dolga most az lenne, hogy a magyar jog többi részét is hozzámérje ehhez az egy kibaszott mondathoz ("Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van."), és hisztérikusan rámutasson azokra a normákra, amelyek ellentétesek a liberálisok legfontosabb normájával.
Egy norma, egy jogszabály nem csak akkor ellentétes a liberális alapnormával, ha a tartalma szerint ellentétes, hanem akkor is, ha az a jogszabály nem mozdítja elő azt a célt, amit maga elé tűzött. Ha a normától, a jogszabálytól érzékelhetően nem leszünk közelebb ahhoz a liberális világcélhoz, hogy minden embernek egyenlő méltósága legyen, akkor meg kell nézni jogvédői nagyítóval, hogy miért is áll fenn ez az állapot, mi az oka. Ki tudja, lehet, hogy mégiscsak rossz az a szabály, ami jónak tűnt. Vagy a gyakorlattal lehet valami? Ki kell deríteni, majd ha ez megvan, akkor az összes lehetséges liberális erőforrással azon kell ügyködni, hogy a helyzet megváltozzék, a norma addig alakítódjon, amíg igazolhatóan is betölti a funkcióját.
Ez lenne a jogvédelem, ha őszinte lenne a liberalizmus, de mivel ma már úgy hazudik, hogy még saját magán sem tud kiigazodni ezért ma jogvédelem helyett megélhetés van. Meg vakítás. Elhitetik az emberekkel, hogy a jogvédelem eszközei egybeesnek magával a jogvédelemmel. Hogy a jogsegély, a jogtanácsadás, a kutatások, a tanulmányok írása, a munkához elengedhetetlen meditatív állapot kocsmahivatalon keresztüli elérése "a" jogvédelem, és mindennek az lesz, lett az eredménye, hogy egy kaszt él ma Magyarországon nyugati pénzeken kurvajól, és ezért cserébe lófaszt se ad. Ráadásul a nyugati finanszírozók kézzel vezérelik őket:
állami, önkormányzati és más közintézmények, közszolgáltatást nyújtó szervezetek részéről történt hátrányos megkülönböztetés akkor, ha a sérelmet szenvedett fél az alábbi sérülékeny csoporthoz való tartozása miatt szenvedte el a diszkriminációt: roma kisebbség, LMBT, HIV fertőzött, drogfogyasztó, szellemi fogyatékossággal rendelkező személyek
Ez az az eset, amikor a TASZ jogsegélyszolgálata segít. Szépen megy az ideológiai parasztvakítás, mindig összeállítják nekik az éppen aktuális mixet, most egy picivel több buzikát, kevesebb zsidócskát, na, né, hát hír lett a HIV, akkor jöjjön be az is, párat kiválogatunk, a kriplikék most mennek a picsába, az már nem trendi, de akkor így, a vége felé elmondanám azt is, hogy mi ebben az egészben a legaljasabb átbaszás.
A liberális jogvédelem legnagyobb aljassága az, hogy úgy tesz, mint ha a méltóságot legerősebben, sőt, szinte érdemben csak egyedül befolyásoló tényező, a szegénység, a nincstelenség nem is létezne. Pedig a méltóságot ez pusztítja a legerősebben, és az egyenlő jog meg az a drágalátos egyenlő szabadság ma azért létezik csak és kizárólag a kevés kiváltságosok számára elérhető módon lepakolva, mert azokat, akiknek ezekért tudnának harcolni a nyugati társadalmak dagadtra zabáltatják és ájult jóllakottságukban naná, hogy csak a saját témáikra tudnak odafigyelni, hogy ki kibe mit dugjon, és ez kinek legyen jó, meg hasonlók. Ma a liberalizmus azért hazug, azért hamis, mert a liberális ideológiák hordozói, a nagytőkések nem örülnének annak, ha bárki is komolyan venné mondjuk a méltóságot, és mozgolódna is érte, és ennek érdekében létrehoztak valamint működtetnek egy olyan intézményrendszert, amelyik elhiteti az emberekkel, hogy a látszat ellenére mégsincs súlyos baj, hiszen itt van egy csomó jogvédő, civil és mindenféle szervezet, akik majd megvédik jól nekünk a mit is.
Tehát a liberális jogvédők betöltik a szerepüket, pontosan azt teszik, amire a nagytőkések szánták őket: meggátolják, hogy bárki is komolyan vegye a liberális alapnormákat, hogy a szabadságot, az egyenlő méltóságot és jogot azoktól követeljük vissza, akik ténylegesen elvették tőlünk: a tőkétől.
