Jó is az. Hány éven keresztül hallgathattuk, hogy a ballib kozmopolita bitangok kiárusítják a Hazát, leginkább a tudjukkiknek és a Magyar Emberekből a megszállóknak bérmunkában biorobotoló páriákat csinálnak, vesszen!

Jó is az, ha egy nép büszke. Kár, ha egyúttal hülye is.

Nyilván, ez költői túlzás, el is határolódom tőle rögtön, mert nem a nép hülye, hanem csak egy bizonyos hányada, de az annyira, hogy nagyon. És még talán ez se lenne akkora baj, ha az épeszűek nem hallgatnának ennyire.

Az értelem álma szörnyeket szül. Elalszik az értelem, előjönnek a szörnyek. Esterházy Péter

Szunyókált az értelem és üvöltöttek a szörnyek. Most meg mintha ébredezne, és nem érti.

Közben a szörnyek is csöndesebben üvöltöznek, tán berekedtek, tán nincs, aki üvöltésre ösztönözze őket, tán az van, hogy ők sem értik. Látszatra ugye mekkorát büszkültünk az elmúlt masfél-két évben, lett nekünk egy csomó olyan üveggyöngyünk, amelyek láttán a szörnyek pirosfehérzöld könnyeket sírnak, ott a Szent Korona az Orbán-bullában, sőt, a Szent Híd és a Szent Fogtömés is ott van, tökig járunk az istenhazacsaládban, a legótvarosabb szörnyek színházat is kaptak, és még az is megadatik nekik, hogy a nemzsidó létükkel már a nevükben is kérkedő motorosok fogják az első előadást sisakban, bőrszerkóban, motoroscsizmában végigszurkolni, ez nem vicc, ők írták, ott tessék reklamálni. Szóval helyreállt a rend, sőt a Rend, most már olyan izék vagyunk, na. Nemzetiek. Meg büszkék.

Csak hát közben lett egy kis ez meg az, és ha jobban megkapirgáljuk, akkor kik jártak már megint jól?

Én nem értek a gazdasághoz, ezért a továbbiakat tekintsék csak afféle spekulációnak. Javítsanak ki, ha tévedek. Például rögtön az elején én úgy gondolnám, hogy a mi, immáron  a büszkeségét visszanyert kicsinyke országunk leginkább abból él, hogy bizonyos dolgokat nálunk előállítanak és azt külföldre eladjuk.  Ezen dolgok egy része tárgy, például autó, más része pedig szolgáltatás, például bérmunkában fejlesztett szoftver. A magam eszétől azt is gondolnám, hogy azok a cégek, amelyek ezeket a dolgokat és nemdolgokat nálunk előállítják vagy előállíttatják nem kifejezetten magyar tulajdonban vannak. Más szavakkal mondva: ők azok a kozmopolita-impprilista kizsákmányolók, akikkel szemben a büszkeségünket ki kellett tömni szilikonnal, hogy nagyobbnak látszódjék.

Namost. Ha egy autógyártó nálunk autót gyártat, és azt mondjuk Németországban adja el, akkor neki a bevétele euróban képződik meg. Mivel nem vagyunk egy nyersanyag-nagyhatalom, ezért a Mörcédöszhöz szükséges vasat, műanyagot, miegymást külföldről hozzuk be, de mivel a végtermék is kimegy az országból ezért úgy gondolnám, hogy ez az alább vizsgálandó szempontból se nem oszt, se nem szoroz.

Ezzel szemben a hozzáadott érték igen. Tételezzük fel, hogy egy ilyen gyártó átlagban 300 000 forintot szán egy dolgozójára. Amíg a ballib igát nyögte a látensen büszke országunk ez a háromszázezer forint egy külföldi kizsákmányolónak 1153,85 eurójába fájt, 260-as árfolyammal kalkulálva. Most meg, amikor mi tökig járunk a nemzeti büszkeségben 937,50 eurót szed ki a zsebéből, 320-as árfolyam mellett. A büdös kizsákmányoló kozmopolita satöbbi a mi nemzeti büszkeségünkön keres havonta és munkavállalóként 216,35 eurót! A Győri Audinak van 6138 alkalmazottja, egy évben van 12 hónap, büszkén elvégezve a szorzást azt kapjuk, hogy a mi nemzeti büszkeségünkön csak ők keresnek 15 935 475,60 eurót. 5,1 milliárd forintot. Köszönjük, Herr Orbán, köszönjük, büszke magyarok, csak így tovább!

És ugye ugyanígy számolhatunk ott is, ahol mondjuk szoftvert írnak bérmunkában a Siemensnek. Euróért adják el a világ piacain a cuccost, itt meg a magyar szoftvermérnök forintért karcolgatja nekik a biteket. No, ők is köszönik szépen ezt a combos kis extraprofitot, ami a megócsított büszke magyar munkaerő miatt keletkezett náluk. Náluk, nem nálunk.

Ríttak a szörnyek, hogy jönnek a zsidók és veszik meg az országot. Egész lakóparkokat, hogy majd futószalagon szállíthassák ide a sok izraeli bevándorlót. Ma már nem rínak, mert most még örülnek annak, hogy büszke, nemzeti kormányunk van. Az a külföldi meg, aki mégiscsak meg szeretné venni egy kicsit a Hazát örül, mert az az ingatlan, amelyik neki a rohatt hazátlan ballib alatt 115 385 eurójába fájt volna, ma kijön 93 750-ből is. (Ha valaki a számolást szeretné ellenőrizni: árfolyamok lásd mint fent, ingatlan ára 30 millió.) A haza tehát nem eladó, de ha mégis, akkor a kedves vevő a büszkeségünkön megtakarít 21 635 eurót. Ingatlanonként. Büszkeségi angebot: haza eladó, négyet fizet ötöt kap!

De mit nyertünk mi? Hogy lehet immáron az Andrássy úton fényes nappal tele pofával zsidózni? Hogy beleírattunk egy alaptörvénynek nevezett izébe egy csomó obskúrus hülyeséget? Hogy kiosztottunk 65 ezer szerencsétlen külföldinek egy olyan papírt, amivel velünk együtt lehet büszke a mire is? Hogy átneveztük a Moszkva teret? 

Én a külföld helyében éppen csak félszájjal tiltakozgatnék bármi ellen is, végső soron kis ország ez, a mi kebeldagasztó büszkeségünk már a Lajtától pár kilométerre is csak legfeljebb kis színesnek jó, ezzel szemben ingatlant, gyárat, bérmunkást, bármit venni ennyire jóárasítva a leghülyébb Hansinak is megéri, és ha erre a magyar még büszke is, hát az külön öröm, más, távolabbi vidékeken ekkora engedményért keményen alkudni kell, és ki tudja mit még. Végső soron így tán még az orbáni vízió is esélyes, büszke ország büszke polgárai megteremtik a munkaalapú társadalmat.

Napi egy tál rizsért fogunk iPadokat összeszerelni. Minden százezredik darab a miénk, legyen miről büszke törvényeket beküldeni az ország büszke házába, zúgjon hát a „szebb jövőt!”.