Közel hétezer közszolga kapta meg megkésett karácsonyi ajándékként az obsitot. Leszerelik őket, mert: „az idei költségvetési hiánycél teljesítése és a hatékonyan működő állam kialakítása érdekében”. Most nem mennék bele abba, hogy hülyefidesz nem ezt ígérte, meg hogy mégiscsak a zemberekkel fizetteti meg, mert ez nem ér semmit, akik életvitelszerűen hazudnak, azokat teljesen fölösleges a 9786. sorszámú hazugságukkal szembesíteni, igen, akkor ezt hazudtuk, és? Ma meg mást hazudunk, mi a probléma?

Szóval ezt hagyjuk, nézzük inkább mindig a recenst. Én ezt a leépítést el tudnám fogadni akkor, ha úgy kezdődne a közlemény, hogy: „mivel a hatalmas, sokszor csak a bürokráciát dagasztó állami túlszabályozást sikerrel visszametszettük, ezért a hatékonyság érdekében szükségessé vált a személyi állomány ritkítása is.” Gondolom ilyent még nekik sincs pofájuk hazudni, bár a végén mindig meglepődök, hogy mégis. Tehát ha jól sejtem, akkor nincs itt semmiféle feladatcsökkenés, hanem szokás szerint fűnyíró van. Ennyire fussa, tessék ennyiből főzni.

Csak hát az a leves olyan is lesz, és a nagyobbik baj, hogy nekünk kell majd kikanalaznunk. Hogy-hogy nem, az ilyen létszámcsökkentések többnyire úgy realizálódnak, hogy a hierarchia legalján lévőktől köszönnek el, akik ugye a státuszuknak megfelelően az effektív munkát végezték. Mi néz ki nekünk, zembereknek emiatt? Hosszabb, nehezebb, körülményesebb ügyintézés. Kábé mint a BKV: el lehet vonni a közlekedési gigásztól ezercsilliárd forintot, a költségvetés szépül ugyan tőle, de ritkábban fognak járni a füstölők, és egyre izgalmasabb lesz egy utazás, talán majd még fogadni is lehet arra, hogy melyik órában hány bontószökevény jármű rohad le/gyullad ki/hajt bele fék nélkül valamilyen kirakatba. És mint ahogyan közlekedni, úgy sajnos ügyeket intézni is szükséges, sőt, jobban.

A napokban jártam én is a hivatalokat, leginkább azért, hogy egyik állami intézménytől vigyek papírokat egy másik állami intézménynek, mert ezt még mindig nem tudják egymás között, nélkülem elintézni, szóval állok a hivatalban (önkormányzati, de egy épületben az okmányirodával), és hallgatom az ügyintézőt, amint éppen szanzsén, velem mit sem törődve telefonál: -Jó, rendben, ezt majd megbeszéljük, de most ügyfél jött, le kell tegyem, azt mondd akkor gyorsan, hogy mikor is jön az ismerősöd? Négyre? És mi is kell neki? Szóval gépjármű. Nem, nem, semmi probléma, csak azért kérdem, hogy legyek képben, tudjak szólni a kollégának, hogy majd jövünk.

Ennyi. Ez a jövő: a tehetősebbek majd járnak BKV/MÁV/Volán helyett autóval, ügyeket pedig intéznek kapcsolati/atyafisági alapon. Aki pedig nem ezüstkanállal a seggében született, az vonatozik, buszozik, vár a metróra, villamosra, valamint előszobázik a hivatalokban, egyre többet és többet, míg a végén már lesz egy külön sor a protekciósoknak is, mint Romániában, a nyolcvanas években. Félreértettük mi ezt a keleti orientációt: ez nem csak térben értendő, hanem időben is.