Talán elvárható, hogy ha az államfőről szeretnék írni mostanában, posztom témája a Pálgium legyen. Én mégis inkább a Royal Copypaste ragyogó fényében háttérbe halványult új Honvéd Palotaőrségről beszélnék.
A hír: „Schmitt Pál köztársasági elnök jelenlétében szolgálatba álltak a honvédség palotaőrei szombaton a budai várban, a Sándor-palota előtt.”
Bevallom őszintén, elég ellentétes érzéseket kavart fel bennem az okosba’ beújított hetvenöt díszhuszár. A 168 Óra cikkében azt taglalja, hogy milyen drága egy díszegyenruha elkészítése, és hogy mennyibe kerül egy évben a haptákszakasz fenntartása. Nos, engem ez a legkevésbé sem érdekel, mert mint ahogy Pavel maga mondja: „Olyan őrséget [szerettem volna itt látni (én, a mufti, személyesen)], amely dísze is lesz a palotának, de főként a funkció méltósága előtt tiszteleg.” Teljesen igaza van. A köztársasági elnök az ország (írnám, hogy Magyar Köztársaság, de hát…) legrangosabb tisztsége, és mindenképpen helyes, hogy ha ezt bizonyos külsőségekkel alátámasztjuk. De hát érezhető ugye, hogy pont itt van a bökkenő?
„A hitelesen megmutatott fegyelem, az igényességről tanúskodó külalak roppant hatásos. Azt hiszem, mindannyian ismerjük a történetet a szegről és a háborúról. A szegről, amely ha elvész, elvész a patkó, a ló, a lovas – és elvész a csata. Ez a láncolat megmutatja, miért olyan fontos odafigyelni a részletekre.”
Vaníliakarikás-álamfő-plagizáló-aláíróművész-orbánzoknibáb Pavel Schmitt az utolsó ember lenne (mondjuk Benkő Dániel után) akit megkérnék arra, hogy legyen az én hiteles, fegyelmezett, igényes külalakú szegőrzőm. Mit ér a gyönyörű arcvonalú palotaőrség ilyen palotaseggel? Quo vadis, domine? Ezután te áradozhatsz már arról, hogy „…bizonyára lesznek turisták, akik – akárcsak Athénban vagy Londonban – megnézik a déli őrségváltást, és magukkal viszik az emlékét. Jó program lesz ide elzarándokolni…”, maximum röhögni jönnek, vagy valamilyen perverz fétisük van.
Ha az államfő maga nem képviseli „…a magyar államiságot, a változó korszakokon és személyeken túlmutató, közösségi értékrendet”, akkor ne csapjon a szarba hetvenöt marsjancsival.
Még egy morbid gondolat: „Hölgyeim és Uraim! Hűség, fegyelem, áldozat. A katonák egyik legfontosabb mai küldetése, hogy bárhol is teljesítsék feladataikat, ezeknek a fogalmaknak visszaadják eredeti jelentésüket és értéküket.” – Nehogy egyszer ezen fogalmak tisztázása érdekében egyszer a palota felé forduljanak fegyvereikkel…