Én látom, hogy nincs minden rendben az országban. Nagyon nincs minden rendben. Magamat okos embernek tartom (ki ne tartaná magát okos embernek), tehát amit én, az okos ember látok azt az összes többi okos embernek is ugyanúgy kell látnia, ahogyan én látom. Ha mégsem úgy látja, annak csak az lehet az oka, hogy nem okos ember. Hanem hülye. Hát ezért vonultak! Mert hülyék! No meg azért is, mert le lettek fizetve. Effélék. Hát, nem tudom. Túl egyszerű magyarázat lenne, és nem is nagyon lehet vele mit kezdeni.

Vannak emberek, akik évtizede, vagy még régebb óta a valóságot azon a szemüvegen keresztül látják, amit Orbán rájuk rakott. Több, mint egy évtizednyi munkát feccöltek abba, hogy számukra a világ dolgait, az élet értelmét Orbán magyarázza el. Úgy alakították a kapcsolataikat (polgári kör, azzal nem kompatibilis ismerősöktől, barátoktól, rokonoktól való fokozatos eltávolodás, etc.), hogy abban az Orbánhoz való viszonyulás legyen a legfőbb szervezőerő, jellemző rájuk az Orbánpárti médiák vagy kizárólagos, vagy túlsúlyozott figyelése, a mindenféle összetartásokon, demonstrációkon, tüntetéseken való aktív részvétel, no és hangsúlyozom, sokan ebbe évtizednyi munkát fektettek bele. Ha én is köztük lennék, akkor igen jó eséllyel én is ott vonultam volna a békemenetben. Az lenne érthetetlen, ha nem így tettek volna a vonulók is, hiszen mi lenne ennek az alternatívája? Mit kéne nekem tennem, ha én is hozzájuk hasonlóan éltem volna le az elmúlt tíz évemet? Az, hogy be kéne ismerjem, miszerint engem rútul átalbasztak, ráment tíz évem, egy csomó erőfeszítésem egy hamisságra, és ráadásul most itt állok egy kurva centi remény nélkül. Érzésem szerint iszonyúan kevés ember tudná ezt így felvállalni, egy átlagos lélek tán bele is roppanna.

Mi mindebből a tanulság számomra?

Az, hogy a vonulók nem hülyék, hanem olyan emberek, akik valamiért túl közel engedték magukhoz a politikát és most már ha akarnának se nagyon tudnának szabadulni. Tőlük elvárni, hogy ne vonuljanak, hogy "ne legyenek hülyék" irracionális elvárás.

Az, hogy a vonultatók az igazi aljasok, de hát ebben semmi újdonság nincs.

Az, hogy ez a vonulósdi számomra semmi újat nem hozott, még úgy igazán meg se lepett, én erre, sőt még rosszabbakra számítottam/számítok. Ez a hajó elment, de ezt már megírtam egyszer december elején:

Egyedüli dolog amire figyelni kell, az a kemény mag, de érzésem szerint arra figyelve is van. Erről szólhat a beharangozott, ámde ennek ellenére szinte lopakodó üzemmódban bonyolított roadshow. Lelket önteni azokba, akikre alapozni lehet. És egy olyan ember, aki igen komoly szellemi erőt feccölt abba, hogy orbanistább legyen Orbánnál, az még annyira se fog eltántorodni, mint a mindenféle világvégéket ígérő szélhámosok legtörzsebb törzsközönsége.

A legeslegfontosabb tanulság pedig az, hogy meg kell tartani azt a tisztes távolságot a politikától, a poltikusoktól. Bármennyire is szeretném az orbánizmust a répaszeletelőben látni ez még nem ok arra, hogy engedjek a szirénhangoknak. Macerás és munkás ugyan, de majdcsak megküzdök magam valahogyan a valóságmagyarázással, eszem ágában sincs annyira közel engedni magamhoz a politikai elitet, hogy idővel gondolkodni is helyettem gondolkodjanak. Sem Orbánt (ennek amúgy is elenyésző a kockázata), de sem az MSZP-t, sem az LMP-t (megvannak még?), sem Gyurcsány „kihaőnem” Ferencet, sem Bajnait, sem senkit. Mondják el, hogy mit árulnak, és ha tetszik vásárolok tőlük akkor, amikor ideje van a vásárnak, de ennyi.

Olyan túl sok életem nincs, és ebből az egyből sincs már olyan nagyon sok hátra, így pazarolni sem áll módomban. Van nekem néhány kedves szerepem, annyi velük a munka, hogy azokat se tudom rendesen bejátszani, mi a franc értelme lenne kidobni őket és helyettük egy lapra, egy szerepre, a politikai drukker szerepére feltenni mindent? Túl rövid és túl szép az élet ahhoz, hogy ilyesmivel csesszem el. Orbán esetleg, de tényleg csak esetleg ilyesmitől ugyan megbukna, de az orbánizmus nem. Az ugyanis pont erre épül, arra, hogy emberek jelentős tömege kivetkőztethető magából és beöltöztethető orbánista uniformisba. Ha én hagynám, hogy engem egy másik Orbán ugyanúgy beöltöztessen mire mennék? Tíz év múlva vonulhatnék én is szimpátiatüntetni az új, az éppen ügyeletes Orbán kormánya mellett?

A cél nem szentesít semmiféle eszközt, ez marhaság. Egy rosszul meghválasztott eszköz sokszor éppen pont a kívánt célra méri a legsúlyosabb csapást, adott esetben egyenesen megsemmisíti a célt. Ha valaki most azt mondja, hogy Orbán eltávolítása bármit megér, az gondoljon arra, hogy 2006-ban is azon cél miatt szavaztunk sokan, például én is a szocikra, hogy Orbán vissza ne jöjjön. És mi lett a vége? Kerültem-e közelebb a célomhoz?

Bizonyos dolgokat itt, ebben az országban nem lehet megspórolni. Illetve lehet, de akkor ahhoz olyan célt is kell találni, mert spórolós eszközzel csak spórolós cél érhető el. Például az orbánizmus, nevezzük ahogyan akarjuk.