A cél, hogy minél több képzett értelmiségi maradjon Magyarországon - mondta Hoffmann Rózsa. Különben pofán lesztek baszva - iktatta törvénybe.
Aki másfél éve jogi pályára készül, aki közgazdasági témában szeretne továbbtanulni az célirányosan tanul, előkészítőkre járkál, no, neki most van három hónapja inkább gyorstalpalón fizikát tanulni, mert úgy döntöttünk, hogy előbbiekre egyáltalán nincs szükség, utóbbira viszont roppant nagy van. Hát ezt meg ki mondja?!? Anikó asszony is ezt hallotta, miközben lábasjószágot vásárolt a piacon, akkor pedig minden bizonnyal így is van, nem azért tartjuk fenn a vásárcsarnokot, hogy az ilyen nagy horderejű kérdésekre ne tudjuk a választ... Cserébe az oktatásügyért felelős politikusaink, szakembereink tyúkot tojóznak. Nem azért tartjuk őket, hogy ne tudjanak tyúkot tojózni. Mindenki abban nyújtsa a legtöbbet, amihez ért, ugye. Az azért gyanús, hogy utóbbiak 17-18 éves, jövőjét tervező diákot se láttak közelről, vagy irgalmatlanul cinikus ignoránsok, vagy abszolút dilettánsok, ezek közül legalább egynek biztosan igaznak kell lennie. Node elmondom én, hogyan zajlik ez, hátha abból a köztisztviselői fizetésből nekem is csurrancseppen valami.
Jövőnk záloga, nemzetünk virága: a csemete, olyan 16-17 éves kora körül el kell gondolkodjon arról, hogy hogyan is szeretné elkezdeni az életét, nagyjából milyen irányt venne, az adott és ismert lehetőségek között hogyan látja a céljához vezető utat. Sokan a felsőoktatást választják, mint fő ösvényt. Ez a túra rengeteg befektetéssel jár, már akkor is, amikor kicsinyünk még egyetemet sem látott közelről. Nagyjából két évvel a felvételi előtt a rendelkezésre álló információk alapján felméri a szükséges tanulmányi követelményeket, tervez, a cél érdekében pénzt, szabadidőt, energiát áldoz. Felelős döntéseket, kisebb-nagyobb áldozatokat hoz, így lépked a társasjáték mezőjén apránként előre. Egy évvel a felvételi előtt már komolyabb döntéseket hoz, sokkal körültekintőbben tervez, lehetőségeket mérlegel, kalkulációkat készít, a rendelkezésre álló játékszabályok alapján. Az eddigieknél már nagyobb felelősséggel a vállán, több veríték árán tovább lépked azokon a bizonyos mezőkön.
Amikor egyszercsak a cél előtt a játékszabályíró megjelenik, és felborít mindent, összekeveri a kártyákat, légbőlkapott új szabályokat hoz, egy rakat ’nem ér a nevem’, és új aduászok lepik el a játszmát.
Amit eddig terveztetek, számoltatok, felejtsétek el, az utolsó három mezőre már csak akkor léphettek, ha az új játékszabályokat elfogadjátok.
Hónapok óta minden héten előkészítő kurzusra vonatozol, amiért a szüleid kemény pénzeket fizettek? Hónapok óta erőltetett menetben tanulod a történelmet és írod az esszéket? Hónapok óta heti kétszer járod a nyelviskolát, hogy időben nyelvvizsgát szerezz? És most, már rég az eredeti játékszabályok kihirdetése után, röviddel a cél előtt az áhított szakot becsapták az orrod előtt? Hát figyelj, ez van, szar neked. Menjél targoncakezelőnek, esztergályosnak, vagy agrármérnök#123-nak, értsd meg, erre van szükség. Jogászra, közgazdászra nincs. Hát ezt meg honnan vesszük?? Tudjuk. Mert mi mindent tudunk. Azt is tudtuk, hogyha eladósodtál Békásmegyeren a panelben, akkor ha kirakunk az M5-ös mellé egy parcellára tyúkot tojózni, az jó lesz neked. Hogyhogy nem tudod, mi az a tyúktojózás??? Majd megtanulod, te csak vedd fel a diákhitelt, adósodj el bátran, és ha majd baj lesz, mi megsegítünk.
Ha mégis belemész a felsőoktatásba, fizess. Hogy ez két hete még nem így volt?? Hja, a világ felgyorsult. Tessék pörögni. Azért olyan nagyon ne, a határon túl ne vigyen a lendület, maradj csak itt, légy orvos napi 24 órában a retekben lehetőleg ingyen, 12 évig. Azt mondod maradnál te, ha jobban tudnál itthon élni?? Arra most nincs időnk, és az emútnyócévben sem volt, hogy erre találjunk valami megoldást.
Ha ezt így végigjárjuk, azt kell észrevegyük, hogy egy kamaszgyerek nagyobb felelősséggel, több végiggondolással képes döntést hozni a saját, közvetlenül csak önmagát érintő életéről, mint nagynevű, társadalmunk kiemelkedő alakjai (politikusainkra gondolok, tudom, disszonancia...) egy egész évjáratnyi fiatal életéről, sőt, szerintük egyúttal a munkaerőpiac irányított ellátásáról. Amit egy kölyök egy-másfél-két év apró munkájával felépít, végiggondol, elhatároz, és meglép, azt a képzett, tapasztalt felnőttek, az ország irányítói három nap alatt, legfőbb cáratyuskánk pedig két szelet maradék bejgli elnyammogása közben a papírra hullott morzsák között egy laza tollvonással elintéz...
Nem kell itt annyit gondolkodni, különben még csökkenne a naszád sebessége.
Viszont én tartanék tőle, mind az utasok, mind a legénység és a kapitány helyében is, hogy a marhanagy rohanásban sokkal több hibás manőver történik. De sebaj, van Ócsán hely elég.
