A tanulság: ha az ember nincs (bizonyos mértékű) nyomás alatt, akkor a figyelme könnyen szerteszéjjel kalandozik, ahelyett, hogy a feladatra koncentrálna.
üdvözlettel
agresszív kismalac a kakukkfészek szkeptikus platformja nevében
(Amúgy a kísérlet erősen QED-szagú.)

@agresszív kismalac: pedig ki is mondod a lényeget: bizonyos mértékű nyomás alatt. Itt is volt time pressure, csak épp bővebb keretek között. Szerintem abszolút végrehajtották a feladatot: kreatívok voltak, alkottak, használták a fantáziájukat, és egyáltalán nem mondanám, hogy nem koncentráltak a feladatra.
Keretek (idő/szabályok/fizikai/stb) kellenek, mert akkor könnyen lehet belőle never ending story. De ha jól megválasztottak azok a keretek, akkor pont segít a fókuszálásban, de nem öli meg a kreativitást.
Szerintem, ofkorsz :-)

@xcrow: Nincs köztünk vita, csupán a jól megválasztott keretek határait illetően. A videó végén feltüntetett következtetés akár az én előző kommentemben leírttakkal megegyező is lehetett volna.

@xcrow: @agresszív kismalac: Persze itt a feladat meghatározása nem volt túl precíz.

@agresszív kismalac: Hát igen, a kreativitást jellemzően ösztönözni szokta a precíz feladatmeghatározás, például azok a tanár nénik és bácsik, akik olyan 99,99%-os pontossággal meghatározzák, hogy miként is kell megírni egy olyan kreatív fogalmazást, amelyiknek a címe valami olyasmi, hogy "én ebből a versből/novellából/regényből, stb., ezt és ezt értettem". ;)

A feladat precíz meghatározása viszonylag könnyedén megy olyan kihívások esetében, mint a "kapáld meg a kukoricát". Nálunk pont az a gondok egyik forrása, hogy a magyar ember erősen azt érzi, hogy ő nagyon sokat dolgozik (ez igaz is), de ennek ellenére mégis jóval rosszabbul él, mint a nyugati sorstársai, és mivel az emberek szükségesnek tartják racionálisan is megmagyarázni azt, amit nem értenek szorgalmasan hozzá is lát ehhez a "racionalizáláshoz". Gondolom az eredménye számodra is ismert, lásd még: a nyugati karvalytőke rabszolgái, és hasonlók.

Holott a magyarázat inkább az, hogy sokat dolgozunk ugyan, de nem elég hatékonyan. És ennek a hatékonytalanságnak leginkább a kreativitás hiánya, az innovációs készségek és képességek igen szűken mért volta az oka.

Az is baj, hogy többnyire egy ember nem nagyon tud innovatív lenni. Én például évek óta küzdök a telefonálás ellen. Próbálom rávenni a partnereimet, hogy a problémáikkal, különösen a pofonegyszerű, jól bürokratizálható problémáikkal ne telefonon keressenek meg, hanem írjanak egy e-mailt. Úgy sokkal hatékonyabbak lennénk, kezdve azzal, hogy aki rákényszerül a problémája leírására az egyúttal arra is rákényszerül, hogy kicsit alaposabban át is gondolja, tehát már ezzel sikerült megspórolni tipikusan egy öt percnyi telefonbeszélgetést. Plusz ugye így sokkal jobban be tudod osztani az időmet, nem kell állandóan felkapkodjam azt a csörgő micsodát, félbehagyva azt, amivel éppen foglalkozok, az e-mail tud türelmesen várni félórát-órát is, vagy addig, amíg szükséges.

Namost, hiába ismerem én fel ezt és hiába próbálom meg kezelni hazai viszonyok közepette innovatívnak mondható módon, ha a partnereim ebben nem partnerek. És, hát, hogy is mondjam, csak finoman...

@maroz: "be tudom osztani az időmet", helyesen

@maroz: Mint aféle "lépcsőházi gondolkodó" teljesen igazat adok neked. Válaszodat elolvastam, reagálni is fogok rá alkalomadtán.
(Addig ne telefonálj!:-))