Látszatra szimpatikus önfelmentéssel kezdi, elmondja, hogy amit ő itten a riporter kérdésére válaszolni fog az nudli, az komolytalan, azt ne tessék figyelembe venni, mert ő bizony nagyon nem ért ehhez. Látszatra, mert ha csak egy picit is tájékozottabb lenne, ha értené a természettudományokon túl a társadalomtudományokat is, például a kommunikáció világát, akkor tudhatná, hogy az önfelmentő szövege teljesen el fog veszni, és csak az marad meg, hogy Szemerédi Endre tekintély ezt és ezt mondta az oktatásról. Tisztességes, tájékozott ember tehát a riporteri kérdésre ma, itt csak azt válaszolhatja, hogy: bocsánat, de ez egy másik tudomány, ehhez én nem értek, és ezért inkább nem is válaszolnék a kérdésére, térjünk inkább vissza a diszkrét matematikára, ahhoz értek, arról szívesen mesélek. Vagy a fociról, mert ahhoz meg egyenesen elvárás, hogy mindenki értsen.
Szemerédi tehát válaszol, és a válasza sajnos a szokásos igénytelen adomázás lesz, ráadásul pont hogy ellentmondásba kerül egy másik matematikussal, Laczkovich Miklóssal, hiszen Szemerédi azt panaszolja el a rádióban, hogy túl kevés fiatal jelentkezik matematika szakra, míg Laczkovich egy hasonlóan igénytelen és anekdotikus jeremiádában meg azt, hogy túl sok.
Párbeszéd kéne, mondogatjuk, és sokan azt hiszik, hogy ez valami olyasmit takarna, hogy Balambér47 nick a faszomebbeazországba.blog.hu törzskommentelője párbeszéljen Vesszentrianon29 nickkel, holott valójában a párbeszéd igénye azt takarná, hogy Szemerédi párbeszéljen Laczkovich Miklóssal. És persze mindketten párbeszéljenek egy (több, ha már párbeszélés, ugye) olyan okos emberrel is, akinek történetesen az oktatás az okossága, a tudománya és van neki olyan ismerete is a témáról, ami nem csak anekdotikus. Valamint az is jó lenne, ha ezek a párbeszédek nyilvánosak lennének, hiszen csak ebben az esetben lenne arra esély, hogy mi, porbafingó bloggerek és egyéb, a köz dolgait tovább-beszélni szerető mindenféle entitások ne a mindenféle anekdotikus faszságokat csócsáljuk tovább, hanem a komoly szakemberek komoly vitáit folytassuk a magunk szintjén.
Sajnos kicsit később Szemerédi maga teszi zárójelbe az interjú indulásakor még viszonylag rokonszenvesnek tűnő mentegetőzését azzal, hogy a riport tizenegyedik percében már arra hivatkozik, hogy ugyan ő nem ért az oktatáshoz, de beszélt ő már hozzáértő, komoly emberekkel is (neveket, neveket!), akik, és itt megint mond egyet a bődületes anekdotakészletünkből: akik szerint a természettudományos képzés végtelenül fontos az országnak. Mert hát mégiscsak az az igazság, hogy ezekre, azokra és amazokra égető szükség van. Picit belelendül, és innentől már majdnem egészen biztos benne, hogy az arányok eltolódtak, persze ő igyekszik megmaradni elegáns, ősz, kedves elitbácsinak, ő nem abban a hangszerelésben nyomatja, hogy a természettudományos képzéssel szemben a tücsökszak meg a büféruhatár a sok, nem, ő tényleg elegánsan, eltartott kisujjal, igazi magyar elithez méltóan mondja a hülyeséget. A humán képzéssel szemben lenne égetően szükséges a több természettudományos képzés. Aztán még jobban belelendül és egy picit már az abroszba törli a száját, beszél valami -ológus szakokról, ebben azért már jó vastagon ott a lenézés, politológus, szociológus, és mintegy tizenkét perc mikrofon előtt eltöltött idő alatt szakértővé is vált, hiszen most már határozottan kijelenti, hogy ennyire egészen biztosan nincs szükség. Haladunk, haladunk, mások erre az egyedfejlődési szakaszra éveket pazarolnak, de ezek szerint a matematikus az egy speciálisabb állatfaj, neki megy negyedóra alatt is a bucira hülyülés.
Az interjú tizenharmadik percében aztán jön a felköpés és az aláállás, nekifutásból, példaértékűen kivitelezve.
Aszongyahogy: a természettudományos képzés azért fontos, mert a természettudományos hozzáállás bizonyos objektivitást kölcsönöz a gondolkodásunknak. Hogy akinek van megfelelő természettudományos képzettsége az fogja tudni használni is alkalomadtán a természettudományos gondolkodást, azt, hogy miként illő közelítenünk egy problémához, tétel, bizonyítás, kijelentés igazolása érvekkel, a látszólag egymástól távol eső dolgok közötti összefüggés meglátása. Helyben is lennénk. Tehát ha Szemerédi, amikor ugyanazokat az állításokat teszi, mint Parragh kollégája (kollégája abban, hogy mindketten lendületből és határozottan pofáznak olyasmiről, amihez teljesen nyilvánvalóan nem értenek), és ugyanúgy nem alkalmazza a saját kijelentéseire azt a bizonyos, általa még mindig megénekelt poroszos szigorral a fejébe vert természettudományos gondolkodásmódot akkor mint public intellectual mennyiben különb egyik, mint a másik?
Mit jelent az a Szemerédi által is preferált megközelítést alkalmazva, hogy a természettudományos képzés végtelenül fontos az országnak? Hogyan vizsgálhatnánk ezt az elvárt tudományos igényességgel? Egyáltalán, melyik az a diszciplina, amelyiknek dolga, tudománya ezt vizsgálni? A diszkrét matematika? Vagy a vízvezetékszerelés? De ha nem Szemerédi és nem Parragh lenne ezeknek a felkent tudora, akkor ki? Esetleg, netalántán valamelyik az undorral és méla lenézéssel kiejtett -ológusok közül? Horribile dictu: egy oktatásszociológus? Mondjuk karöltve egy másik, fújjabelemjönki társadalomtudóssal, egy közgazdásszal? Vagy fogadjuk el társadalomtudományosan is érvényes tételnek azt, hogy vannak az országban egyesek, akik csak úgy, például a reggeli első vizeletükből minden további nélkül képesek megmondani, hogy milyen képzés is fontos végtelenül az országnak?
Kezdett-e vajon Szemerédi bármit is azokkal a bizonyos érvekkel, ha már annyira fontosnak tartja az érvelést? Azokkal, amelyek azt mondják, hogy ha a hasznossági elvet vizslatjuk, akkor nézzük meg, hogy mit mond a piac. Nos, az történetesen azt mondja, hogy pont a természettudományos végzettség az, amivel egy picit nehezebb elhelyezkedni, és mit tesz isten, még a fizetés is abban az alacsonyabb, szemben a megvetett társadalomtudományokkal és azzal a mindennek a legalja bölcsész végzettséggel. Hol az a vita, hol követhető az értelmiségi elitünk oly annyira áhított párbeszéde, ahol egy Szemerédi egy (bekap két Daedalont és ki fogja bírni) -ológussal megbeszéli az előbbi érveket és az alábbi grafikont?
Hány hónap alatt talál munkát átlagosan egy végzett diák?
És így tovább. Parragh elitista ostobasága még érthető, mert neki megélhetésből kifolyólag kell hülyének lennie, így Szemerédi ostobasága ebben az összevetésben már kevésbé méltányolható, hiszen neki nem muszáj hülyeségeket beszélnie, ő mindezt mintegy l'art pour l'art teszi. Ahogyan Laczkovich is. Ez a mi elitünk, vagy érdekből, vagy csak sima elitista lendületből beszélik az ostobaságot és a politika lelkesen használja őket, az érdekből hülyét kifizeti, a hasznos idiótának megköszöni, de ha nem, az se baj, a hasznos idióta pont attól hasznos, hogy még csak egy szaros köszönömre sem tart igényt.
Mi pedig, itt, a végeken csodálkozunk, hogy miért ilyen a közbeszéd, miért így beszélgetünk többek között az olyan fontos közügyeinkről is, mint amilyen az oktatás. No meg azon is, hogy miért, mire ez a nagy elitellenség a mi országunkban. Azért, mert az elitünk, ha Parraghnak hívják, ha Szemerédinek pontosan ugyanazt az igényességet hozza akkor, amikor public intellectualként szólal meg, mint Balambér47 nick vagy Vesszentrianon29 nick a faszomebbeazországba.blog.hu-n. Hát ezért.