Kistelepülés 2500 lakossal és egynél több bejárattal vezetőt keres hosszútávú kapcsolatra, pártpolitikusok kíméljenek! Jászszentlászlón egy Nagy András nevű független bucira verte a fideszt, a fidesz élettársát és Horváth „húdöfakkíz” Csárlit, aki gondolom arra a kérdésre, hogy mit keresett ő Jászszentlászlón azt válaszolná, hogy kétszázötvenezer plusz áfát. Bálintné Bajnóczi Editen az sem segített, hogy a kampányban még az óvodásokat is bevetették mellette, hát, mit mondjak, nem lennék a szegény élettárs helyében akkor, amikor felrendelik raportra, tényleg ciki, ha egy wannabe nábob még a legszűkebb családban sem bír rendet tartani, mibe, hogy megesküdött a választás előtt: herr óber, nyugodtan ki lehet nevezni a babámat járási vezetőnek, garantálom (minden egyes betű megnyomva a hangsúly végett), hogy a helyére úgyszintén egy fideszest fognak megválasztani, a hittantanári diplomám engem úgy segéljen!
Jászszentlászló amúgy egy azon teljesen lényegtelen településeink sorában, amelyek békés szimbiózisban élnek a Budapest-fejsúlyos elittel: szinte nem is tudnak egymásról, és ezzel mindkét fél szemlátomást elégedett is. Ja, és tényleg nem egybejáratos község. Hanem kettő. Olyan, amin az ember úgy utazik át, hogy a "település vége" tábla után már fogalma sincs, hogy hol is járt.
A vicces az, hogy az internet csevegő része, az, amelyik nem annyira kormánypárti és meggyőződésem szerint nagyonbudapesti színes, szagos, egész estét betöltő undorkodással köp le minden olyan szót, amelyik fel merné vetni, hogy a pártok, tehát jól legyek megértve: a pártok, en gros... nos, hogy is mondjam csak finoman? Válságban lennének? De hát minden mindig válságban van, ez nem jó, akkor mit is lehetne inkább mondani a pártokra, miben vannak, ha nem válságban? Szarban. Leginkább nyakig a szarban, és ezt pillanatnyilag élvezhetik is, hiszen alig sikítanak, ott az a szerencsétlen LMP, aki legalább a felismerésig eljutott, de mire ment vele, a párt afféle jó amőbaként osztódott egyet és tisztességes függőként cuppant is vissza a szarba, mi így szeretjük, kuss, mondták, és boldogan hempergőztek egyet a matériában. Szóval én, mi, akik szóvá merjük tenni, hogy ma már nálunk csak a legbutább szkatofilek hiszik azt meggyőződéssel, hogy itten csak a pártpolitikai rendszer logikája szerint szabad bármit is, kapunk a pofánkra rendesen. Terelnének vissza minket a sorba, ott az a remek kis emeszpé, ne riszálj semerre, vidd Szanyiék zászlaját, de nem is, hanem inkább a Bajnai, meg persze a wunderwaffe, a nullák összefogásának a mítosza, hogy ha összeadjuk a dékát a szanyival akkor az 1777 potenciális voksból akár 57-et is elhozhatunk, diadal!, diadal!, jut eszembe, a pár héttel ez előtti hasonló diadal után valamelyik Mesterházy mintha olyant nyilatkozott volna, hogy tudatosult bennük, miszerint illő lenne alig egy évvel az országos választás előtt odafigyelni az időköziekre, jó reggelt!, szóval terelnek minket, a pártpolitika, az, és ne gyertek itt mindenféle civilekkel, mert micsoda hülyeség már.
A pártpolitikai rendszer logikája ilyen pofákat bír magunk fölé kitermelni. Nagyobb baj, hogy a budapesti, leginkább Körúton belüli elit, akinek még csak térkép sem e' táj, amelyiken egy Jászszentlászló nevű légypiszok egyáltalán létezni merészel mindezzel tökéletesen elégedett, illetve majdnem, neki csak annyi a vágya, hogy az ilyen pofák közül az bassza szét a jövőnket, aki neki jobban tetszik. Mesterházy, Szanyi, Bajnai, Gyurcsány, etc. Nyilván, a fidesz támogatói pedig az élettársakra esküsznek, nekik a kapuskrisztiánok jönnek be, és ez érthető, hiszen bennük van némi újszerűség, az agyoncsépelt baloldali "szakértelem" helyett ők a nemzeti és keresztény értékekkel handléznak, és idő kell, mire kellő mértékben kiderül, hogy ez is pontosan akkora humbug, mint a Bajnai-féle (előtte: Gyurcsány, még előtte: Medgyessy, még-még előtte: ...) "szakértelem".
Na jó, Kapus Krisztián is szakértelmes egy picit, nem állom meg, hogy ne fotózzam ide a végzettségeit:
Ha HR-es lennék már csorogna is a nyálam. Mondjuk felmerül némi disszonancia, például az, hogy miként is fér össze a katolikus hitoktatói imázs azzal, hogy baszunk szanaszét, mint a nyulak, lásd még: paráznaság, hogy tisztes apparátcsikként nem a feleségünkből csinálunk járási főbőrkabátost, hanem a szeretőnkből, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetemmel mennyire kompatibilis az "élettárs", mint státusz, de ezt most hagynám, ha a baloldali Mesterházyval kompatibilis a zsakuzzizás, akkor Kapus Krisztiánnal is a "vadházasság", nincs is itt semmiféle disszonancia, haladjunk, kérem.
Illetve nem is nagyon van hová haladni. Ez van, ebből főzünk. Ha dög van, hát dögfőzeléket. Jászszentlászlón lehetett valami más alapanyag is, mert a független civilért jóval többen mentek el szavazni, mint a rendes 2010-esen, tessék megnézni, a fideszes kábé akkor is annyit kapott, mint most, Nagy András pedig duplázott. De mi lesz országosan? Érik a magyar Beppe Grillo? Nem tudom. Mint ahogyan azt sem tudom, hogy kiféle-miféle ez a Bandó ott, az Aafőd közepén, még az is lehet, hogy rosszabb választás, mint a pártpolitikusok, tényleg nem tudom, mert nincs is honnan tudjam, de valahol ez nem is baj, mert ez a helyiek dolga, nekem csak azt kell tudnom, hogy a "civil" az csak a nagyon szűklátókörűek szemében válik automatikusan egyenlővé a minőséggel, nekem ilyen tévképzetem nincs. A civil, így a civil politizálás fogalmilag egészen egyszerűen nem jobb, nem rosszabb, mint a pártpolitizálás, hanem: más. Más a logikája, másként működik, és persze ott van mögötte az a felismerés is, hogy nem helyettesítheti a pártokat, a pártpolitizálást, a jó öreg képviseleti demokráciát. Hanem inkább kiegészíti azt, jó esetben egyensúlyban tartja, és akik zsigerből elvetik a civil politizálást, azok lényegében véve annak a lehetőségét vetik el, hogy a problémáinkat, amelyeket eléggé nyilvánvalóan a pártpolitizálás nem igazán tudott megoldani eddig egy újabb, egy másmilyen eszköz segítségével is megkíséreljük oldogatni.
A pártpolitizálás szükségszerűen az elitről szól. És a hatalomról. A civil politizálás elbírja a hierarchizáltság hiányát, a bázisdemokratikus működést, egymás legyőzése helyett egymás meggyőzését, az érdekek helyett az értékeket, a permanens kamuzás helyett legalább időnként egy kis őszinte kommunikációt. A mi elitünk rá van gyógyulva a pártpolitikára, ami érthető, hiszen ő abban látja azt a tényezőt, amelyik mégiscsak biztosítja számára a további, éppen csak kicsit háborított elitizmust, így jó eséllyel addig fog ragaszkodni a nézetéhez, mely szerint a haza üdve csak a pártpolitika által jövend el, amíg ezt a nézetet legalább olyan határozottan ki nem verik a kezéből, mint az élettársat Jászszentlászlóról. Lehet megsértődni, lehet nyomni a blogra a dislike gombot, mint a Dunakeszi diadalnál, ez van, kibírjuk, tudjuk, hogy a hírhozónak ez a sorsa, de minket vigasztal, hogy még mindig több olvasónk van, mint ahányan az egyesített Mesterházy-Gyurcsányra szavaztak Monoron.
