Eszembe jutott egy eseményecske, amelyikről úgy gondolom, hogy egészen jól és közérthetően megvilágítja azt, hogy mi is az érdemi különbség a civil politizálás és a pártpolitizálás logikája között. Nem annyira friss az esemény, de könnyedén felidézhető: április 20-án volt egy aprócska megmozdulásocska, történetesen a marihuána legalizálásáért, amire a wannabe politikus Juhász Péter is elment, gondolom figyelmetlenségből, vihették a régi reflexek, majd csak beletanul, nem ez a lényeg, hanem az, hogy utána a viszonylag friss, ropogós pártja, az Együtt 2014 páros lábbal igyekezett elhatárolódni tőle, valamint combos nagy százasszögekkel leszögezni, hogy fúj, ők aztán semmit nem legalizálnának, és még az is hazudik, aki ilyesmit sejtet.
No, helyben is lennénk. Juhász Péter a kikeresztelkedőfélben lévő civil, aki itt, ebben a történetben még éppen egy kicsit civilként viselkedett, míg az E14 a párt, és most lássuk, hogy a marihuána legalizálását illetően milyen sajátos logika szerint mozoghat az egyik, valamint a másik.
A pártpolitizálás logikája szerint a politikusoknak pártokban tevékenykedve iparkodniuk kell megszerezni a hatalmat és azt minél tovább megtartani. Ezért az iparkodásért a jutalmuk a hatalom, amiről tudjuk, hogy már pusztán önmagában is egy sokak által óhajtott jutalom, de persze azt is tudjuk, hogy a hatalom pénzre is váltható és a pénz további hatalomra, szóval aki beáll ebbe a játékba az ilyesmiket akar nyerni, és ha jól csinálja, akkor nyer is. Hatalmat úgy tud szerezni egy pártpolitikus, ha előmozdítja azt, hogy a pártja választást, választásokat nyerjen. Erre akkor van jó esélye, ha meg tud minél több embert győzni arról, hogy amit a kedves választópolgárok akarnak azt a legbiztosabban rajta keresztül érhetik el. Ebből eléggé értelemszerűen következik, hogy a pártpolitikusnak mindig nagyon erősen figyelnie kell arra, hogy az adott társadalomban milyen értékek, attitűdök, vélekedések uralkodnak, és amikor önmagát eladja azt kell elhitetnie magáról, hogy ő az uralkodó értékeket fogja képviselni.
Mivel mifelénk manapság nincs olyan nagyon erős támogatottsága a marihuána legalizálásának ezért a pártpolitikai rendszer logikáját követve az E14, mint párt nem is igazán tehetett mást, mint ívesen lecsulázni a társelnökét, annak az eddigi legérdemibb tevékenykedését, és akkorát határolódni el, hogy öt traktor két hét alatt sem szántaná fel.
A civil politizálás logikája leginkább az ügyekről szól. Egy civil politikus nem elsődlegesen a saját személye, vagy a szervezete számára próbál meg hatalmat gründolni, hanem egy adott ügy sikerre viteléhez. Ebből már adódik is, hogy neki mi lehet a célja: az ügyet sikerre vinni. Ezért a jutalma a közösség elismerése, megbecsülése, egyrészt, másrészt pedig ha ügyesen, sikeresen tevékenykedik akkor megnyílik számára egy átigazolási lehetőség is, akár a pártpolitikai rendszerbe, de olyan is előfordulhat, hogy a piac csap le rá és kap jó lehetőséget arra, hogy ott váltsa forintra a civilként megszerzett reputációját. Mivel a civil politikus mögé nem választással kerül támogató tömeg, hanem meggyőzéssel, így neki minden további nélkül adott a lehetőség arra is, hogy olyan ügyeket karoljon fel, amelyek az adott társadalomban nem annyira népszerűek. Sőt, pont az a jó, ha nem túl népszerű ügyekbe vág bele, hiszen itt van lehetősége komoly sikereket elérni azzal, ha ezeket az ügyeket szívós, kitartó munkával népszerűbbé tudja tenni. Plusz jutalom még az ilyen civilkedőknek az, hogy megkapják a sokak által áhított közösséghez tartozás érzését, bővül a kapcsolati portfóliójuk, valamint a tevékenykedés során, a mindenféle projektek kifundálása és végrehajtása során a készségei, képességei fejlődnek.
Juhász Péter, ha civil maradt volna bátran domboríthatna a továbbiakban is a marihuána legalizálásáért küzdők között, és nem bosszantaná fel ezzel Bajnait sem. A civil ugyanis bátran leszarhatja a választási ciklusokat, neki addig tart a küzdelme, amíg az ügyét sikerre nem viszi.
A marihuána legalizálása tehát jó eséllyel nem párttól, pártoktól várható, hanem a civilektől. Ha a civileknek sikerül elérni azt, hogy a fűfogyasztás szabályozását illetően a közvélekedés megváltozzék, akkor félig-meddig nyert ügyük van, hiszen ha a változás túllép egy kritikus szintet, akkor már a pártpolitika sem teheti meg azt, hogy izomból elutasító legyen. Ma az ilyen liberális firlefrancok, mint amilyen a fűfogyasztás szabályozása is hála annak az egész országot beterítő liberális-utálatnak, amit a honi, magukat liberálisnak eladók kiváltottak két évtizeden keresztül tartó áldásos tevékenykedésükkel sajnos a legcsekélyebb támogatottságot sem élvezik. Még egy olyan kis rétegpártocska sem meri ezt az ügyet felvállalni, mint ez a Bajnaipárt, annak ellenére sem, hogy a honi legalizáció egyik emblematikus szószólója történetesen az adott párt társelnöke. Mi marad? Ugyanaz, mint a többi, a fűfogyasztás szabályozásához hasonló módon rétegigényt is alig megmozgató egyéb vidám marhaságok, úgyismint a polgári demokratikus jogállam, az emberi jogok, a humanista eszmék és társaik esetében: reménykedni abban, hogy lesznek olyanok, akik civilként, civil politikusokként kedvet éreznek majd azért tevékenykedni, hogy ezeket az ügyeket Magyarországon népszerűbbé, támogatottabbá tegyék, mert ha ezt elérik, akkor a pártpolitika sem fogja tudni ignorálni ezen ügyeket.
Ez persze azt is feltételezi, hogy mi, polgárok tényleg meg tudjuk adni ezeknek a civil aktoroknak a szükséges támogatást, leginkább a biztatást, az elismerést, meg persze ha módunk, eszközünk van rá, akkor a konkrét segítséget is, és nem utolsó sorban azt, hogy nem basszuk el a civilek kedvét azzal, hogy olyasmit várunk el tőlük, amit egy pártpolitikustól, például azt, hogy ugyan, kergetné el már nekünk ezt az Orbánt, mert ez nem egy civil politikus ügye, dolga. Ja, és nem ártana az sem, ha mi, civilek művelgetnénk egy kicsit a kertecskéinket, például azzal, hogy megpróbáljuk magunkat kikupálni az ilyen civil vircsaftokat illetően. Megpróbáljuk megérteni a logikáját, és elfogadni azt, hogy ezek az ügyek sokszor évtizedek alatt vihetőek csak közelebb a sikerhez. Ha másért nem, hát azért, mert igen rútul nézünk ki akkor, amikor mezei tudatlanságunkból kifolyólag izmos hülyeségeket beszélünk.
