Olvasom, hogy kicsiny hazánkban a dolgok egyre inkább a helyükre kerülnek. Ül a balliberális elit színe-java egy Mozsár nevű (ómen?) kávéházban, mind az ötvenöt, és csinálják azt, amitől gajra ment vélhetőleg hosszú időre a baloldal: magyarázzák egymásnak a világot. Én meg közben arra gondolok, hogy kicsit sok ez az ötvenöt, majd rögtön utána arra is, hogy kevés. Azért ez az esemény tényleg kaphatna egy kicsivel több figyelmet is, hiszen olyan ez, mint egy közlekedésbiztonsági oktatófilm: így szálltak be a fiatalok részegen az autóba, így nem kötötték be az övet, így vonta el a hangos zene a figyelmüket, így jött a kanyar, így tekeredtek fel a fára, borzongj, nép, és te lehetőleg ne ismételd meg ugyanezen hibákat.
Szóval ezt látni lett volna érdemes millióknak, okulásul. A szeánsz címe lehetne mondjuk ez: Így basztuk el mi, az értelmiségi elit balliberális része kart karba (nyelvet seggbe) öltve a politikai elit balliberális részével a baloldalt.
Rí Farkasházy, hogy tíz emberből kilenc hülye. Nocsak. És amikor nekik, ennek a hatalom által többnyire a tenyerén hordott értelmiségi elitnek milliók tapsoltak, akkora tömegek nézték a műsoraikat, lesték áhítattal a szavukat, amekkora most tán az összes párt mögött sem áll, akkor hány emberből hány is volt helikopter, kedves Teddy? A milliós nézettségű Heti hetest a kétezres évek elején akkor most kik is vették meg? Az a tízből egy, aki okos, ugye? Amikor a népek nagy alányalós áhítattal "művészúr"-oztak benneteket orrba-szájba, és amikor balliberális oldalon arra illett haragudni, aki értetlenkedve vonta fel a szemöldökét: Művész??? Úr??? Na jó, de ha ez művész is, és úr is, akkor a faszom, az micsoda??? Artista???
Ez mi kis kádári értelmiségünk, ennyi a hozzáadottértéke a rendszerváltás lassan negyed századához: az emberek a hülyék! Nahát, ki hitte volna, merőben szokatlan fordulat.
Olvasom, hogy kicsiny hazánkban a dolgok egyre inkább a helyükön maradnak. Volt egy rövidke kalandozásunk valamiféle komolyabban körül nem írt, el nem gondolt polgáribb Magyarországgal, de ráuntunk, még mielőtt kitaláltuk volna, hogy mit is szeretnénk és visítva visszamenekültünk a jó kis csöcsmeleg kádárizmushoz. Oda, ahol mindenki megkapta a maga kis staniclibe porciózott szabadságát, ki többet, ki kevesebbet cserébe azért, hogy nem szól bele a nagyok dolgába. Az értelmiségi elit értelemszerűen többet, nekik már jutott bele egy kevéske úrhatnámság is. Persze az, hogy ki legyen benne a pikszisben, és hogy mekkora kanállal az tipikusan a politikai hatalom bugyraiban dőlt el, és az értelmiségi is nagyon jól tudta, hogy számára a kiválasztódás útja a politikai hatalom végbelén keresztül vezet, ha igényesen nyal, akkor övé a hatalom egy szeletkéje. A tízből kilenc hülyét, magyarán a népet ívesen leszarhatta, neki nem velük kellett kiegyeznie, nem a népből kellett maga számára szövetségeseket, támogatókat toboroznia, hanem az ő cicaharca mindig is az elit, a szűk elit informális körein belül zajlott. Ő ehhez szocializálódott, a kádári értelmiségi elit ahhoz szokott hozzá, hogy egy ötvenötfős teremben az egyik csúcsfasz csúcsértelmiségi elmagyarázza a világot a másik csúcsfasz csúcsértelmiséginek, a párttitkár elvtársak pedig éberen figyelnek és fürdetik a pofájukat. A tízből kilencnek meg ott a helye, ahol a hülyéknek: kívül, ahol ráadásul még tágasabb is.
Csoda, ha ezek nem bírnak változni, nem bírnak szembenézni a hibás szocializációjukkal, se valami újjal előjönni, se eldugulni végre? Farkasházy 1974 óta benne van a tutiban, és voltak ott még néhányan, akik úgyszintén csak a szokásost hozták. Ez ma a balliberális értelmiségi modus operandi, Kádár apánk áldásával: elmagyarázzák egymásnak, megírják újságban, könyvben, tanulmányban úgyszintén egymásnak, hogy szerintük milyen a világ. Elmagyarázza egy Farkasházy egy Debreczeninek, hogy orbanisztán, meg diktatúra, meg Sztálin, Hitler, Dzsingisz kán és még az a Vértesszőlősi Sámuel is gyanús, annak is minimum egy vak komondora lehetett. És miután elmagyarázták egymásnak, meglapogatták egymás hátát, jól beszélsz, Teddy bátyám, úgy van, üszökmély diktatúra, orbánahibás, majd miután begyűjtötték a párttitkár elvtárs elismerő tekintetét elégedetten hátradőlnek, lám, ma is tettünk valamit kicsiny hazán felvirágoztatásáért, betöltöttük a funkciónkat, igazi csúcsértelmiségiként segítettünk a mi népünknek megérteni, megkonstruálni a saját kisded valóságukat. Hát most mondják meg, nem volt ezek alapján teljesen jogos, hogy mi uraltunk annyi éven keresztül minden komolyabb pozíciót azon a bizonyos kulturális játszótéren? Hát nem teljesen legitim, hogy vállról indítható föld-levegő faszkorbáccsal lőttünk szarrá mindenkit, aki ostoba módon megpróbált bepofátlankodni erre a mi kis játszóterünkre (tulajdoni levél Kádár János aláírásával kérésre bármikor bemutatható) azzal a dumával, hogy a nép, az istenadta kilenctized az olyan, hogy időnként más szart is hajlandó lenne megvenni, és talán méltányos lenne, ha nem csak a ti szarotok tukmálódna le permanensen a torkukon?
Az elitnek ez a része passé. Minden az övék volt, a szerkesztőségek, a milliós nézettségű műsorok, a tanszékek az egyetemeken, a kutató- és egyéb intézetek a pincétől a padlásig, minden. Ott volt nekik a "K"-vonal a megfelelő segghez, évekig, de inkább évtizedekig ők voltak a művészurak, a tudósurak, azt cikiztek ki a világból, akit csak akartak, minden a seggük alatt volt ahhoz, hogy tehessék a dolgukat. Most meg állnak, mint fasz a lakodalomban, mind az ötvenöten és a régi reflexekre alapozva magyarázzák egymásnak, hogy hát, kérem, mi mindent megtettünk, mi hibásak semmiért nem vagyunk, mi marad?
Az, hogy a nép a hülye. A 90%.
Persze lesz ez még 99% is hamarosan, mert lassan már egy kávéház is sok lesz, és akkor eljön az, hogy a nappali, de egy idő után inkább átmennek a konyhába, mert a szellős nappalihoz képest az meghittebb miliőt tud teremteni mind az ötüknek. Ja, és persze marad a tanulság a wannabe baloldali, liberális, esetleg balliberális értelmiségi elitnek: nem működik az, hogy a népet nettó idiótának nézem leginkább azért, mert nem értem őket, hiszen hogyan is érthetném, amikor nem is ismerem őket. Nem működik az, hogy a keserves munkával magamnak kinyalt elefántcsonttoronyból képzelem el az ő boldogításukat, és ha nem úgy boldogulnak, ahogyan én jónak gondolom, akkor csakis ők lehetnek ezért a hibásak, sőt, nem is hibásak, hanem egyenesen hülyék. Ezt kéne szem előtt tartania annak a fiatal értelmiséginek, aki még csak most kezdi el építgetni magát, és ha végre ezek a kádári őskövületek elhúznak a panoptikumba, olyan tíz-tizenöt év múlva neki lehet látni egy működőképesebb baloldali, balliberális értelmiségi elitet építeni, ami talán újabb tíz-tizenöt év múlva akár egy vállalhatóbb baloldali, balliberális pártot is eredményezhetne.
Addig viszont sajnos nem nagyon marad más, mint pofát befogni és tűrni. Vezekelni a Farkasházykért, és persze azért is, mert mi sem ismertük fel időben, hogy ezeket a kádárista struktúra túlhordóit nem elhajtani a halál véreres faszára egyenértékű azzal, hogy magát a struktúrát is konzerváljuk. Amibe aztán egy élelmes Orbán bármikor beleülhet, amint hogy bele is ült, és ha lenne még humorérzéke, akkor küldene egy dísztáviratot Farkasházy születésnapjára, azzal, hogy:
Koeszoenet mindeneert, Teddy baatyaam!
A te oeroekkee haalaas Viktorod
