Egyszer régen, egy távoli galaxisban nyílt egy Nemzeti Dohánybolt:
Telt-múlt az idő, csillagok születtek, fekete lyukak kimúltak, gabalyodtak bele egymásba a galaxis spirálszárai, de a Nemzeti Dohánybolt ha jól megszámoljuk talán még tíz egész napot is dacolt a világmindenséggel, majd egy éppen arra járó csillagkapun keresztül huss...!:
Csókolom, Nemzeti Dohánybolt vagyok, kiskegyed szólítson csak nyugodtan Trafiknak, hehe, teccik emlékezni, régen se úgy szólított, hogy "Kovács elvtárs", hanem hogy Pistám, Pistám... Na, szóval csókolom a kacsócskáját, csak szólnék, hogy elköltöztem. Ide csak, a sarokra. 
Hát persze, hogy meg fog találni, drágaságom! Mondom, harminc méterre, vagy még annyi se! Álljon csak szembe kiskegyed a terménydarálóval, látja, itt laktam eddig, a bal oldalán, de mától jobboldali lettem.
Látja, ilyen egyszerű ez. Hogy mi??? Hogy nem lát??? De hát az isten szerelmére, lépjen kicsit közelebb!
Na, megvagyok? Keziccsókolom, még a pocsolyában tükröződve is milyen snájdig vagyok, mit szól kiskegyed?
Egggen, harminc méter nem nagy távolság, mondhatni kis lépés ez nekem, de nagy lépés a Nemzeti Együttműködés Rendszerének! Aláttos kézcsók, az ön Nemzeti Dohányboltja, de persze kiskegyed továbbra is szólítson csak Trafiknak!
