Durva. A választópolgárok 65%-a gondolja úgy, hogy inkább az elkúrás irányába megy az ország, kormányt 52% váltana, de ami vicces, hogy ellenzéket meg 62%. Osztok-szorzok és kijön, hogy a választók többsége pont oda kívánja a pártpolitikai elitet, ahová az való. Igen, oda.
Valamint ami még úgyszintén érdekes adat, hogy a mai állás szerint 32% azon polgártársaink aránya, akik úgy gondolják, hogy el is mennének és tudnának is kire szavazni. Kíváncsi vagyok, hogy ha ez nem, akkor mégis, mi a rosseb jelzi azt, hogy akadódik mifelénk egy egészen elenyészőcske elitválság?
Amire ugye az elit válasza leginkább az, hogy mindent ugyanúgy, ahogyan eddig, csak egy picivel még harsányabban! Helyes. A fal bírja, a fejnek pedig be kell végérvényesen törnie, mert néhány púpból mi nem tanulunk, ilyen a magyarok istene, virtus is lenne a világon, ugye.
Végső soron ez egy út, amin egyszer úgyis csak végig kell menni, olyan nagyon tartósan megúszni nem lehet. Viszont ez a végigmenés nem tűnik egy gyors folyamatnak, sőt. Most olyan kicsit kapkodósnak látszik ez az egész, sokan keresik a dolog értelmét, sokan a helyüket benne, még többen pedig mintha eljutottak volna abba az állapotba, ami a kádárizmust is jellemezte, jelesül, hogy ez a politika egy úri huncutság, és a hétköznapi ember jobban teszi, ha oda se figyel, mert kiterítik úgy is. De még a nagy löttyös indulatokra is az a leginkább jellemző, hogy nagyon okosan kioltják egymást. A pártok drukkerei amint az helyén is való egymást ostoba barmoknak, gerinctelen, amorális véglényeknek tekintik, mondanom sem kell kölcsönösen és engesztelhetetlenül, és még csak azon sem gondolkodnak el, hogy ha a 32%-nyi drukkernek igaza lenne, akkor mi a faszt remélünk egy olyan országban, ahol ennyien meg vannak győződve arról, hogy az ország negyede egy gyógyíthatatlan seggfej. 2,56 millió felnőtt emberről van szó. Ez a kölcsönös hülyének nézés a magyar kohézió, a nemzeti összetartozásunk gránitszilárd alapja. Erre kellene nekünk valamit építeni.
Szóval a drukkerek szerint minden jó lenne, ha a másik drukker végre fogná magát és a kedvenc pártjával együtt szíveskedne megdögleni a francba.
Aztán vannak, akik zsigerből rendszertagadók. Nemtetszikarendszer, sállálálá. No meg persze kéne valami más, valami igazi, mert a képviseleti demokrácia, a pártok és ez az egész, ahogyan most megy fúj. Dobjuk ki tehát a pártokat és legyen helyette olyan izé, na, mi is? Na, mi is? Hát, erre nem nagyon találni nem hogy vitára alkalmas, de leginkább semmilyen elképzelést sem. Kicsit mára ez a Millás bolondéria is leülni látszik, ma már kevésbé intenzíven, de azért mégiscsak lehet hallani olyan hangokat, hogy jöjjenek ezek az aranyos, kedves, ártatlan civilkék, és majd ők! Érdekes, hogy amikor Kulka János és Csákányi Eszter is valami ilyesmit feszegetett nem nagyon kapta fel senki a fejét, inkább elmondták páran Kulkával kapcsoltban is a jereváni rádió viccét (igaz, de mi nem azért szeretjük), holott:
[riporter] Nem éreznek csalódottságot a Millával kapcsolatban?
Cs.E.: De igen, mindenki érez. Mára már ki kellett volna termelniük egy hatékony, fiatal vezetői csapatot. De amikor a legutóbbi Millán láttam a Hallgatói Hálózat aktivistáit, először éreztem, hogy most nő fel egy új generáció. Tőlük nagyon sokat várok, még akkor is, ha még nagyon fiatalok.
Ebből nagyon jól látszik, hogy ők is csak csinálják, meg beszélnek róla, de nem értik. Ha már eleve azzal voltak, hogy a Milla, úgyismint civil szervezet azért van, az lenne a funkciója, hogy kitermeljen egy hatékony, fiatal vezetői csapatot, akkor már eleve rosszul álltak hozzá, és így persze már nem is akkora csoda, hogy mára a Milla is egy felejthető epizód lett a magyar politika amúgy sem felejthetetlen időszakában. Lám, a Fidesz vezetői is relatív fiatalok, hatékonyak is, és mégsem tudunk nekik osztatlanul örülni, és akkor egészen biztos, hogy repetázni szeretnénk belőle? Miért gondolja egy véleményformáló civil értelmiségi azt, hogy ha egy fiatal akárki beszáll egy olyan rendszerbe, amelyiknek megvan a maga szigorú logikája, akkor az az illető ott majd pont a rendszer logikája ellen fog ténykedni és annak lesz eredménye is? Miért nem látja meg, hogy valójában azok az értelmiségi elit arcok hiányoznak, akiknek lenne valamiféle civil tekintélyük a saját jogukon is, és ez olyan tekintély lenne, amire a pártpolitikai elitet ignoráló vagy elutasító kétharmados többség is odafigyelne? Akik a siker reményével próbálhatnák meg a kultúránkon keresztül megváltoztatni azon vélekedéseinket, amelyek szinte kizárttá teszik, hogy itt egy élhetőbb országot, egy vállalhatóbb társadalmat és egy működőképesebb, hatékonyabb államot építgessünk? Miért nem azon agyal a civil elit véleményformálója, hogy hogyan lehetne a civil elitet megújítani, akik aztán majd a civil szférát erősítik meg úgy, hogy annak a hatalma előtt a pártpolitikai elit is meghajlásra kényszerüljön alkalomadtán?
Aki pedig tényleg azt mondaná, hogy a krumplileves az legyen krumplileves, a civil civil, a pártpolitikus pártpolitikus és játssza mindenki a saját szerepét jól azt az összes többi fél intenzíven lehülyézi. A drukker azért, mert összekeveri a zsigeri és átgondolatlan rendszertagadóval, a rendszertagadó azért, amiért a civil nem tagadja a rendszert, a többséget meg vagy nem érdekli, vagy nem is érti hogy miről van szó, mert megzavarja ez az intenzív és összevissza hülyézés.
A pártpolitikai elit pedig teszi a dolgát, és kaszál. Otrombán és gusztustalanul. Ja, és persze bőszen eteti a saját drukkereit, egyél, nekem nősz nagyra, szentem!, és azok kétpofára.
Hát, körülbelül ez van szűk évvel a soron következő választás előtt. A kormányváltó hangulatnál már csak ellenzékváltó hangulat a nagyobb és mindeközben talán nem is értjük, hogy miért is mennek szarul a dolgaink, miért is érzi úgy a túlnyomó többség, hogy balfasz ez a kormány is, de leginkább az érdekelne, hogy mégis, ki és miben reménykedik? És ugyan, miért, mire fel?