Kicsit engem is gyíkká változtatott egy időre a nyelvtannácik boszorkánya, de mára már elmúlt. Na jó, időnként még felhorgadok ezen-azon, de egyrészt sajnos én is, fiad, Brutus, másrészt pedig apránként elfogadtam, hogy a nyelv is egy élő valami, amit használnak és mint a használati tárgyaink a vitrinbe kirakottal szemben bizony kopnak, ütődnek, időnként sérülnek, de ez nem baj, mert ettől kopik kézreállóvá, mint nagyapám szekercéjének az idők során tükörfényesre tapogatott nyele. Szóval a nyelv a dolgos hétköznapokon olyan, amilyen. Olyan, amilyen mi, emberek, az oly sokszor megénekelt magyar emberek vagyunk. Igazít egyet a nyelv az otthonkáján, férfi változatban a kantáros overálján, feltűri az inge ujját, a tenyerébe köp és munkához lát. Persze idővel elkezd ehhez igazodni a kétkezi sajtómunkás is, jó hír, hogy engem ma már az sem bosszant, hiszen végső soron ma már az újságírásnak sincs semmi ethosza, a firkász az egy ugyanolyan tisztes szakmunkás, mint a gumiszerelő, neve, ha van... persze neve már nincs is, legfeljebb nickje, na, az talán még áruvédjegy, de hol van az manapság a legtrébb mosóporétól is, ehh...
Tehát beletörődés, hogy a nyelv a dolgos hétköznapokon olyan, amilyen, a nyelvtannáci elkönyvelése mint kihalófélben lévő állatfaj, és bosszankodás beszüntetése, eddig kerek. De mi van, mi legyen a vitrinbe kirakott dolgokkal?
Lenne itt ez az izé, a konzervativizmus, ami azért csak-csak megérint szinte minden embert, mert ahogyan öregszünk úgy válunk egyre alkalmatlanabbá az új trükkök megtanulására és ezzel összhangban növekszik bennünk valamiféle furcsa óhaj arra, hogy ha nem is minden, de azért pár dolog maradjon már meg változatlannak. Vagy ha mégsem lehetséges, akkor csak lassanként változzék, várja meg a világ amíg kihal a mi generációnk és aztán bánja a fene. Úgy gondolnám, hogy ilyen vágyak munkálkodnak bennem amikor a vitrinbe kirakott szövegeket nézem és a tartalmuktól függetlenül úgy érzem, hogy azért csak jó lenne itt egy kevéske konzervativizmus. Kicsi lélek az egészbe, jelesül rend, mert állítólag a rend lenne a lelke mindennek. Konzervatív konvenciók, például az, hogy a nyelv használatát illetően lennének szabályok, amelyekre ha máskor nem is, de legalább vitrines installációkor illendő lenne tekintettel lenni. Pláne ha nem is a gumiszerelők szakmai szervezete rakja ki a kirakatba a szövegét, hanem a magyar civilség óceánjárója (nota bene: a Titanic is az volt), a minden civilek ernyőszervezeteinek az ernyőszervezete, a töf-rök-pöf-cöf-cöka-mofa-tufa, vagy mi. Az a CÖF, amelyiknek részhalmaza a Professzorok Batthány Köre nevű részhalmaz is, tehát még élősúlyban is bármikor fel tud mutatni legalább fél tonna csúcsértelmiségit. És akkor mint paraszt a taknyát, odabasz a nemzet hírügynökségére egy ilyent:
2013. július 23., kedd 08:23
A Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány közleménye
Budapest, 2013. július 23., kedd (OS) - Közlemény
A CÖF - Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány 2011-ben megkötött stratégiai partnerségi megállapodás alapján levelet intézett Navracsics Tibor miniszterelnök helyetteshez.
A CÖF-CÖKA kinyilvánította szándékát, miszerint a deviza jelzáloghitelesekkel kapcsolatos, a kormány által bejelentett megoldást célzó jogszabályalkotásban a tárgyaló asztalnál képviselni kívánja a hozzá érkezett több száz javaslat és kérés alapján az érintett adósokat.
A válasz megérkezett, az érdemi tárgyalásokra rövidesen sor kerül.
A CÖF-CÖKA javasolta a nemzetgazdasági miniszter, valamint a Bankszövetség és az MNB vezetőinek bevonását a tárgyalásokba.
A CÖF-CÖKA a társadalom megnyugtatására alkalmas megoldásban érdekelt, amely kiváltja a deviza hitellel nem érintett állampolgárok szolidaritását is.
CÖF-CÖKA vezetősége
Kiadó: Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány
Oda, ki, bele, a vitrinbe. Hát a konzervatív kutyaúristenit már neki! Osztán megőrizni, ápolni, igényesen továbbadni ki fog, a drogfesztiválokon kurválkodó fiatalok??? Mi az, hogy "tárgyaló asztal"? Azért baszunk mi el egy csomó közpénzt a Magyar Tudományos Akadémiára, hogy még a konzervatív professzorok is ilyen penetráns szart pakoljanak ki szőrös deszkán abba a bizonyos kirakatba? De hát konzervatív, népben-nemzetben gondolkodó uraimék (a hölgyek felmentve, ők ebben a kultúrkörben a konyhában tartózkodnak), csinált az MTA közpénzből egy oldalt, pont azért, hogy ha a nagyonkonzervatív, a nyelvet illusztris alkalmakkor jól használni szándékozó nagyonmagyar ember elbizonytalanodna, akkor csak beleírja ebbe a neolib izébe, na, a zinternetbe, hogy www.helyesiras.mta.hu és már puskázhat is. Külön vagy egybe? Lássuk:
Ismétlem, ezt az oldalt, ami az éppen aktuális nyelvi normák szerinti szövegalkotást segít nem a Kozmopolita Buzik Libertárius Egyesülete hozta létre és működteti Soros György pénzéből, hanem a Magyar Tudományos Akadémia és közpénzből. Konzervatív magyar adóforintokból. Ja, és a deviza hitel is megnézhető ugyanott:
"devizahitel"
A "deviza" főnevet és a "hitel" főnevet egybeírjuk az alábbi szabály alapján:
Az alárendelő összetételeket mindig egybeírjuk. [AkH-104–128, OH-103–120]
Itt egy picit elakadt a poszt szerzője, nem nagyon tudta, hogy merre kanyarítsa a befejezést, mert lassan már tényleg nem lehet itt semmit befejezni, igaz, elkezdeni sem, szóval elakadt és töprengés közben picit ránézett erre a CÖF-tag Professzorok Batthyány Körére. Tudta ugyan, de elfelejtette, hogy ennek a szervezetnek egy bizonyos Pálinkás József is a tagja (volt? van?), és nem csak afféle sima tag, aki talán nem is tag, csak odaírták a nevét, mint afféle mosóporét, hanem egyenesen elnöke volt! Pálinkás József ma már nem a PBK elnöke, hanem a Magyar Tudományos Akadémiáé. Nincs befejezés.
