A felejtésre játszanak. Arra, hogy 2014-ben az Orbánba belebolondult véleményvezérek unszolására szavazni elmenő honfitársaink ne arra adják a voksukat, amit a tisztelt balliberálisék eddig teljesítettek, hanem az illúzióikra. Nyilván, ez önmagában véve nem is lenne probléma, hiszen választáskor jellemzően illúziót veszünk, tehát nem a ténnyel lenne nekem gondom, hanem az önbecsapás mértékével. Nehéz ezt elfogadni. Érteni értem, illetve érteni vélem, nem ezzel van a gond, hanem a ráció-emóció konverzióval. Hogyan képes még sok okos, értelmes ember is annyira belebolondulni a monomániáiba, hogy a vágyvezérelte gondolkodás elől nem hogy elugrani, de még csak félrehúzódni se bírjon? Hogyan tud egy általam roppant okosnak, értelmesnek megismert ember instant beleszeretni egy Árok Kornélba (vagy Kónya Péter, franc se jegyzi meg ezeket)? Mi járhat a fejében, miért hiszi azt, hogy az erőszakszervezetek dolgozóinak a jogaiért érdekes performanszokkal és nem túl eredeti nevű és logójú szakszervezettel harcba indulókkal neki komolyan lennének komoly közös ügyeik? Jó, álkérdés, mert tudom a választ, elmondta, hogy ő azért szopja cuppogva ezeknek a fess katonaembereknek a faszát, mert ezek fess katonaemberek és ők majd bucira pofozzák a nácikat. Ez az ő mein kampf-ja, és ha még egy rendkívül értelmes ember is képes egy ennyire értelmetlen monomániába belehülyülni, akkor mit várjunk az átlagtól? Erre játszik most a ballib. Arra, hogy felejtünk és arra, hogy a vágyvezérelte gondolkodás elől úgysem fogunk tudni üzembiztosan elugrani.
Pedig manapság annak, aki érveket keres a ballib ellen nincs nehéz dolga. Tekintsünk el attól, hogy aktuálisan házhoz járnak a lófaszért, hagyjuk Baját, október huszonharmadikát, a Mesterházyra kirendelt pelenkacserélő bizottságot, nézzük inkább a lényeget. Tegyünk fel magunknak pár egyszerű kérdést. A vágyunk tárgya mi lenne? Ha az lenne, hogy Magyarország egy olyan országgá váljék, ahol az életünket és a sorsunkat baloldali értékek igazgatják, illetve baloldali értékek is, akkor nosza, nézzük meg, hogy az elmúlt lassan 24 évben, azaz hat parlamenti ciklusban, 12 évnyi balliberális (ebből négy év kétharmados többséggel) hatalomgyakorlás után jutottunk-e közelebb ehhez? Lett-e Magyarország baloldalibb vagy liberálisabb mára? Láttunk-e olyan társadalompolitikát, amelyik az eltelt 24 év alatt vitt egy hangyafasznyival is közelebb azokhoz a bizonyos baloldali célokhoz?
Azt láttuk, hogy igyekezet volt. Ha valamit, hát pofázni és a más pénzét elverni azt tényleg tudnak. Utóbbi a baloldali szavazókat különösebben nem is zavarja, és ez valahol érthető is. Nézze meg a kedves olvasó a balliberális oldal elleni no. 1 érvet, hogy miket volt képes a szájacskáján kieriszteni:
A pénzügyminisztere miért csak a 2006-os választások után hozta nyilvánosságra a kiugró hiányadatot?
Az előre meghirdetett kommunikációs naptár szerint jelentette be az adatot. És az ügyben indult perekben sorra, még a Kúrián is a pénzügyminisztériumnak adtak igazat, kimondva, hogy mindent szabályosan történt.
A saját érdekeiknek megfelelően átalakított jogszabály mögé bújik, ahogy a Fidesz szokott. A hiányadat visszatartása azért volt baj, mert a választások heteiben a pénzügyi kormányzat teljesítményének egy fontos mérőszámát nem akkor közölték, amikor az a tudomásukra jut, hanem a politikai érdekeiknek megfelelően hetekkel később.
Nincs okom kételkedni az akkori pénzügyminiszer tisztességében és jóhiszeműségében.
Ez a balliberális pártpolitikai elit moralitása. Ismerős? Hát persze, hiszen a jobboldali elit moralitása is pontosan ugyanez. Úgy hivatkoznak a saját maguk által, a tisztességtelenség szándékától vezéreltetve meghozott szabályokra, mintha azok természeti törvények lennének. Ugye emlékeznek még? 2006. április 9-én volt a választás első fordulója. Ezek az erkölcsbajnokok ugyan már rendelkeztek az államháztartási hiányadatokkal, de nem publikálták, mert tudták, hogy az kiugróan magas, és hogy is mondjam csak, nem szerették volna, ha ez az információ megzavarta volna a választókat. Ugye, milyen tisztességes érv egy bármilyen kormánytól? Nem tehetjük meg, mert ha megtennénk, akkor elúszhatna a győzelmünk, és hogy ne tehessük meg módosítjuk a publikációs naptárt és utólag visszamutogatunk rá: nem tehetjük meg, mert nem engedi a publikációs naptár!
És erre mondja az akkori felelős miniszterelnök, hogy nincs oka kételkedni az akkori pénzügyminiszter tisztességében és jóhiszeműségében. Nos, abban nekem sincs, Veres Jánossal kapcsolatban még csak értelmezni sem tudom ezeket a jelzőket, de emlékeztetném a kedves olvasót, hogy Magyarországon akkor is és most is miniszterelnöki felelősség van. Ő egy személyben felelős, tehát még közjogilag is értelmezhetetlen az, ha a beosztottjaira mutogat. Nyilván, ha így vizsgáljuk még értelmetlenebb a kérdés, hiszen ha Veres Jánossal kapcsolatban a tisztesség és a jóhiszeműség nem értelmezhető, akkor ugyanez Gyurcsánnyal kapcsolatban plusz még három nagyságrend. Ja, jut eszembe, ez a tökig tisztességes és jóhiszemű pénzügyér lenne az, aki az mszp szerint 2014-től a legméltóbb arra, hogy Magyarország baloldalijait az Európai Parlamentben képviselje.
Tehát ott tartottunk, hogy a baloldalt nem különösebben érdekli az, ha a baloldali értékek érvényesülésének az ígéretével a baloldali kormányok olyan pénzeket osztogatnak el, amelyeket nem kerestünk meg. Szarik a baloldali választó a hiányra, amint azt a 2006-os, két forduló közötti attitűdökre fókuszáló Gallup-felmérés is megállapította. E szerint a fidesz szavazóinak a fele problémának tartja a hiány mértékét, míg az mszp szavazóinak csak a 18%-a. Külön vicces még, hogy az államadósság egy főre jutó mértékét is pontosan úgy becsülik meg a pártpreferencia szerint, ahogyan azt illő: a fidesz-szavazók 61%-a el tudja találni a valósághoz közelebbi értéket, míg az mszp-seknél ez az arány 21%. Még viccesebb az, hogy akiket a legnagyobb arányban aggaszt a hiány azok nem mennek el szavazni.
A fenti attitűddel amúgy nem is lenne semmi komolyabb bajom, egy ideológiaibb beállítottságú világban még eléggé elfogadható volt az, hogy a baloldali szavazók a "jár" rendezőelvet követik inkább, mint a "jut" imperatívuszait. Ami viszont nehezen elfogadható az az, hogy ha már öntjük valamibe a pénzt, akkor azzal talán nem ártana, ha lenne valami azon túlmutató célunk is, mint hogy egy Gyurcsány és egy tökig tisztességes valamint jóindulatú Veres János gyakorolja a hatalmat. Például lehetnének bizonyos jól körülírt társadalompolitikai célok. Lehetnének olyan szakpolitikai célok, amelyekhez a teméntelen hitel elköltésétől közelebb kerülünk valamelyest. Például az oktatáspolitikában megcélozhatnánk azt, hogy az oktatási rendszerünket alkalmassá tegyük arra, hogy a szociális hátrányokat ledolgozza. Hogy az állam kurvasok, ráadásul részben hitelből származó pénzből ne a szociális problémákat termelje újra, hanem oldja azokat megfelé legalább generációsan.
A baj az, hogy a balliberális oldal úgy szórja nagyvonalúan a mások pénzét, hogy közben semmivel közelebb nem kerülünk azokhoz a bizonyos baloldali értékekhez, és az azokból következő célokhoz. Az oktatási rendszerünkben láthattuk, hogy a gyerek teljesítményét alapvetően a szülő státusza fogja meghatározni, tehát szó nincs arról, hogy a szegény, hátrányos gyerekeknek is esélyük lenne, a szociális rendszerünkben úgyszintén semmi érzékelhető nyoma nincs annak, hogy bármiféle kohézió irányába bármiféle elmozdulás lenne, szóval pénz elköltve, de eredmény a pénzhez képest alig, vagy leginkább semmi. A napokban nyalogatta körbe lelkesen Mesterházy Hiller professzor urat, mondván, hogy a felsőoktatás és a kultúra területén maradandót alkotott. És akik kritikával illeték ténykedését, azok ma aranykornak tekintik az időszakát. Az, hogy mennyire maradandó volt ez az alkotás láthattuk 2010-ben. Bukott a baloldal, igaz, a liberális már két évvel korábban megbuktatta magát, de olyan mértékben, hogy 2010-re ezek a maradandót alkotó zsenik gyakorlatilag a szarral tettek egyenlővé mindent, ami baloldali és liberális ebben az országban.
Pénz elköltve, az ország a lehető legtávolabb a baloldali értékektől, a jobboldal azt csinál, amit éppen akar, ha pont királyt támadna kedve választani akkor királyt választ, és akkor most mi van? Most az van, hogy már megint Gyurcsány Ferenc van. Már megint ő akarja megcsinálni az országot, balosra és demokratára. Most az van, hogy már megint Hiller "aranykor" Istvánra kellene szavazni, meg Veres Jánosra, a tisztességesre és a jószándékúra. Most az van, hogy a taktikailag a háttérbe húzódott puchlászlókra és lendvaikra kéne újból szavazni, mert ne nézzenek már minket hülyének, hiszen valójában rájuk szavazunk, amikor a tényleg megújított hasznos idióta cukipofákra szavazunk, lásd a budapesti listát. Hihető, ugye, hogy egy majdani ballib kormány dolgaiba egy Szabó Tímea, vagy egy másik lilaködös civil aktivista fog beleszólni, és nem azok a milliárdosok és ex-apparátcsikok, akik eddig is? Hát persze, hogy hihető, ha kellően erős a késztetés a vágyvezérelte gondolkodásra.
De az ilyen késztetést akár le is lehet küzdeni. Javaslom, hogy aki késztetést érez a késztetés leküzdésére vegye végig ezeket az általam javasolt könnyed érveket, nézze meg azt, hogy van-e civil szemmel nézvést bármiféle morális többlete ennek a mostani balliberális katyvasznak a jobboldalhoz képest, nézze meg, hogy lett-e az ország baloldalibb és liberálisabb általuk, és döntsön. A döntésnek szerintem egyetlen komoly tétje van: ha így döntök, ha úgy annak az ország sorsára pontosan semmi hatása nem lesz, de legalább saját magammal egy picit sikerülhet a társadalmat is egy normálisabban gondolkodó társadalom irányába eltolnom. Oda, ahol egy civil számára még csak nem is dilemma az, hogy egy ilyen politikai formációra szavazunk-e. Oda, ahol egy Gyurcsányt, egy Mesterházyt, egy Bajnait, egy Hiller professzor urat pont azok küldenek el a picsába, akiknek a támogatására ácsingóznak. Oda, ahol egy felelős polgár nyugodtan kimondhatja, hogy ilyen teljesítményre ilyen moralitású pártpolitikai kisiparosok nálam ugyan lófaszon túl egyébért ne ácsingózzanak. Oda, ahol egy felelős polgár bizalommal mer lenni a többi polgártársaival szemben és ki meri jelenteni, hogy őket is ugyanúgy felelős, a hazája sorsáért aggódó polgárnak tekinti, mint saját magát és elfogadja azt, hogy mivel jobb nincs így legyen az az országban, amit ők szeretnének. Még akkor is, ha nem örül (eufémia volt) annak, ami van és pláne nem boldog attól, ami lesz, de ha nincs jobb, hát nincs jobb, és nem, ilyenkor a kisebbik rossz nem Gyurcsány és nem is Mesterházy, hanem a kisebbik rossz az, hogy akkor döntsön az, aki jó szívvel dönteni tud, és ha ő Orbánra, Vonára szavaz, hát arra, ez az ő morális dilemmája, nem az enyém. És ha ez a baloldali, liberális elköteleződésű embereknek mégsem tetszik, az ne nálam, ne Orbánnál, ne Vonánál, hanem Gyurcsánynál, Mesterházynál, Bajnainál reklamáljon, mert nem velem van a baj, hanem velük.
