Erős a mezőny, de nem zárható ki, hogy ez lesz az év vicce. Talán akad még kedves olvasó a közvetlenül érintetteken túl is, aki még emlékszik az alaphelyzetre: ez év március hetedikén néhány civil aktivista vagy csak szimplán felháborodott ember megpróbálta bevenni magát a kormánypárt székházába. Ez csak részben sikerült, az udvarig jutottak el, de az is bőven elég volt ahhoz, hogy ebben a nem túl lázongó országban negyedórára övék legyen a figyelem. Szűk negyedórára. Ültek a márciusi zimankóban a földön, boldogan húzták be a strigulát a beszerzési listájukon: kismedencei gyulladás megvan, rendőri előállítás megvan, hajcibálás a kopaszokkal megvan, garázdaságért eljárás, ajtórárugásos-előállításos megfélemlítés megvan, összefoglalva: a fullextrás önszopatás megvan, és akkor tessék, hát már megint kik jártak jól? Hát a Bajnaik!

Kocsis ezzel a kijelentésével megsértette Bajnai jó hírnévhez való jogát. Az Együtt-PM közleménye szerint Kocsisnak saját költségén több újságban és tévécsatornán is közzé kell tennie bocsánatkérő nyilatkozatát, 300 ezer forint nem vagyoni kártérítést kell fizetnie, és a teljes perköltség is őt terheli. Bajnai jótékony célra ajánlotta fel a kártérítés összegét.

Így megy ez. No meg ott az a másik vicc, az talán még találóbb is, biztosan ismeri a kedves olvasó, a poénja az, hogy: -De hát hazavittem én alkatrészenként hármat is, csak mire összeszereltem harckocsi lett mindegyikből!!! Ugyanez van itt is: ránézek, civil, boldogan hazaviszem, összerakom és mi lesz belőle? Hát egy Bajnai!

Megakurvaélet. Sőt, inkább giga. Szépen, lendületesen, civil módra megbasztuk márciusban a hatalmat és rá kilenc hónapra miről szólnak a hírek, mi uralja a köztudatot? Hogy Kocsis megsértette Bajnai izéhez való jogát. Meg hogy ezért neki 300 ezer forint nem vagyonit kell fizetnie. És persze a jackpot: több újságban és tévécsatornán kell saját pénzen meakulpáznia. Nemzői vagyunk-e mi, civilek ennek a Bajnai-bébinek? Bizony, azok vagyunk. Még akkor is, ha most azzal cirógatjuk az egónkat, hogy de hát mi nem is akartuk ezt! Igen, még ez is hihető, hiszen voltak sokan, akik tényleg nem akarták, de azért annyira mégsem tartottak a következményektől, hogy kotont húzzanak a farkukra. Kedves civil aktivisták, drága feleim, olyan tíz év felett már illene tudni pár dolgot, például azt, hogy nem a gólya hozza. Most meg itt állunk, nézzük az újszülöttet, hű, de randa, de hát ehhez nekünk semmi közünk!!! Mi nem akartuk, csak úgy becsusszant!

És akkor most tessék, Bajnait sértette meg Kocsis, erről szólnak a hírek. 

A nagy, a nagyon nagy baj az, hogy a valóban megsértettekről közben meg nem szólnak. Például mi van azokkal az apukákkal, akikről Kövér azt mondta, hogy: a mai tüntető fiatalok apukája valószínűleg olyan kommunista vezető volt, akik ellen a rendszerváltás idején ők tüntettek? Mi van azokkal az anyukákkal, akik a szívszélhűdés határán meredtek a monitorra és még csak azt se lehet mondani, hogy semmi alap ne lett volna a félelmükre? Amikor összeszorult gyomorral lesték, ahogyan a vasággyal együtt is alig negyven kilós gyerekeinket ráncigálták nem éppen norvég őrgróf kinézetű egzisztenciák? Majd ugyanolyan lelkiállapotban azt, ahogyan a honi igazságszolgáltatás nagyobb dicsőségére három rendőr szolgálati autóval viszi be azt a ropiharcost, aki amúgy magától is bemenne, egy sms-üzenetben megírt meghívóra is. De talán abban is akad némi sértő, amikor a csöndes falusi utcában megáll a szülő háza előtt a járőrkocsi és keresik a gyereket, hogy itt van-e, mert ugyan jogkövető állampolgárként ő bejelentette, hogy nem itt van, és erről neki lakcímkártyája is lett, de ez már túl bonyolult dolog a mi rendőrségünknek, és akkor most ez a szolidabb interpretáció, azt már le se merem írni, hogy akár szándékos is lehetett ez a járőrkocsival a szülői házhoz kivonulás. Ezek a sértések le vannak szarva, ezekről nem volt, nem van és jó eséllyel nem is lesz szó, mert ahhoz vagyunk szokva, hogy szó csak úgy lehet, ha az összerakva egy Bajnait ad ki.

Ezt pedig, kedves székházfoglaló civilek illett volna látni. 

Mert ki lehet tenni a transzparenst, hogy SAJTÓSZABADSÁG!!!, de mennyire vegyük ezt komolyan akkor, ha szemmel láthatólag nincs mögötte semmi átgondoltság. Ha ugyanis civil szemmel nézzük, akkor ezzel a transzparenssel bizony simán végig lehetne haknizni az MSZP székházát, az SZDSZ székházát, ja, bocs, ők már nincsenek, akkor azok székházát, akik az SZDSZ osztódásából lettek, mert bizony azok az orgánumok is se nem sajtó, se nem szabad, amelyeket az utóbbiak pártszékházaikból szerkesztenek. Nem volt ez egy akkora nagy felfedezés, és még csak nem is mai, hiszen szinte a rendszerváltás óta lehet tudni, lehet látni, hogy nálunk a sajtó, de nem csak az, hanem a véleménymondó értelmiségi is szinte megbonthatatlan szimbiózisban él a pártelittel, ami miatt egy civil tényleg nem mondhat rájuk mást, csak azt, hogy: se nem sajtó, se nem értelmiségi, és persze leginkább azt, hogy: nem szabad. Ott, ahol egy Szanyi tízdekázására nem tiporják felháborodott sajtómunkások, értelmiségiek és civilek bele a szocialista pártelitet az agyagba, ott bizony hiteltelenné válik az a civil, aki csak a fidesz székháza előtt lengeti ezt a transzparenst.

Persze, értem én, a HVG, az ATV, Szanyiék lapja, a Népszava, a..., na jó, francnak van kedve egyenként lekurvázni minden ribancot, szóval megértem, hogy nehéz csúnyán nézni a ribancra amikor az pont minket kényeztet. De rögtön nem lenne olyan nehéz, ha belegondolnánk, hogy miért is teszi ezt ő. Hát persze, hogy azért, mert arra gondol, hogy ez jól jöhet még a stricijének. Hogy majd a Bajnai jót fog profitálni ebből, tehát térdre, szopáshoz! A honi média működését azért illene érteni. Pláne, hogy a civil tüntetők között elég magas volt az egy főre jutó egyetemisták, leendő kommunikációsok, társadalomtudósok száma. Miért is nem gondolódott bele abba, hogy ezek a médiumok úgyis csak a saját diskurzusukba fogják beépíteni a civil akciót, és az a diskurzus úgyis csak a Bajnairól szól?

Miért hagyták, hogy ez így legyen? Miért nem vonták le a székházfoglalás után a keserű tanulságot? Azt, hogy ez az egész elvont szarakodás, jogállam, alaptörvény, állampolgári jogok, sajtószabadság és társai piszkosul nem érdekli az embereket? Miért nem látták meg, hogy a véleményvezéreinknek hála akik úgy tesznek, mintha érdekelné őket azok is csak azért figyelnek, mert számukra ez egy csata a pártpolitikai hadjáratok során? Miért nem vették észre, hogy számukra ez az egész mindösszesen csak arról szól, hogy elzavarni a zorbánsátánt? Ha mégis észrevették, miért hagyták, hogy így legyen?

Miért nem döbbentette meg őket a felismerés, hogy lám, még a körúton belül sem érdekli a kutyát sem az alaptörvény? Lett-e valami olyan folytatása az akciónak, amelyik ebből a felismerésből következik? Lett-e okkeresés? Miért van ez így? Lett-e megnézve, hogy mit lehetne ebben az új helyzetben, ez után a fájdalmas felismerés után tenni? 

Például látják-e az akkori aktivisták legalább most, hogy a meglévő hálózatok, amelyeknek részei a honi sajtó és a honi véleménygyártó valamint terjesztő struktúrák eleve alkalmatlanok arra, hogy abban bármiféle érdemi civil párbeszéd folyjék? Hogy már maga a meglévő diskurzusnyelv is teljesen alkalmatlan a civil párbeszédre? Észre kéne venni, hogy mára a pártpolitikai elit és a velük szimbiózisban élő értelmiség plusz az a drágalátos sajtó teljesen kisajátította és pártkalapáccsá alakította a köznyelvet. És persze azt is észre kéne venni, hogy ez nem csak a "rezsicsökkentés" kitalálóinak a bűne, hanem egyetemlegesen felelős ezért az az ellenzékinek elgondolt médium is, amelyik ugyanúgy felkapja és használja ezt az ökörséget, ahogyan a hatalmon lévők pártsajtója. Könyörgöm, hol az a civil, pláne értelmiségi, de még inkább társadalomtudós logika, amelyik ne bicsaklana ki a pártsajtón (az egyik), amelyik nem vicclap, de mégis leírja azt, hogy "demokratikus ellenzék"? Miért is kell a civil diskurzuskeretbe ész nélkül átemelni azt, hogy "Orbán-rezsim"? Mert a Bajnainak jó, azért? Miért szól manapság a szépen indult Hallgatói Hálózat szinte kizárólag csak arról, hogy úgyszintén szinte kizárólag csak a balliberális média pártérdekektől bűzlő diskurzusait osztogatja tovább a fészbúkján, egy-egy, csak a pártpolitika számára értelemmel bíró félmondat kíséretében?

Miért, miért, miért. Nem látszik még nagyítóval sem az, hogy bárki is keresné ezekre a miértekre a jóféle civil válaszokat. Az látszik, hogy bármiből, ami eleinte ellenfényben, erősen hunyorogva civilnek is látszana negyedórán belül Bajnai lesz. Vagy Mesterházy. Pláne Gyurcsány. De persze egyúttal Fidesz is, hiszen neki is érthető, méltányolható érdeke az, hogy ne legyen civil diskurzuskeret, hogy még ha szándék is kerülne rá akkor se szólhasson semmi másról, csak róluk. Nem látni a felismerést, hogy ha a meglévő véleményelosztó hálózatokat alkalmatlannak találtuk a civil diskurzusok becsatornázására hol iparkodunk egy alternatív, egy saját hálózatot létrehozni. Nem igazán tűnik fel a komolyabb bosszankodás azon, hogy az általunk roppant fontosnak elgondolt témák, azok a bizonyos nagyon elvontak, alaptörvény, jogállam, satöbbi miért is nem érdekli az embereket. Önfelmentések látszanak, igazodások, beletörődések, Barabás Ricsi látszik, amint éppen engedelmesen odatérdel a Bajnai elé.

Az látszik, hogy már megint a Bajnaik jártak jól. És ez egy olyan világ, hogy ebben az lesz a valóság, ami látszik. Na, így lett mégiscsak igaza Kocsis Máténak, így lett a székházfoglalókból Bajnai gárda, és lehet ezen megsértődni, de észre kéne venni, hogy ezen a sértettségen is csak és kizárólag Bajnai nyer. És nem csak szaros háromszázezer forintot.