Harcolni a békéért olyan, mint baszni a szüzességért.
urbánus folklór
Az elmillásodás irányába legalább két erős tényező is tolja a honi civil-embriókat. Az egyik a hazai közgondolkodás azon sajátossága, hogy pártok nélkül még egy falusi dalárdát sem bír elképzelni, a másik pedig az ötlettelenséggel összemicsurinozott restség. A közgondolkodás teljesen pártfüggő, konkrétan pártújságok gyártják a véleményeket és ötödosztályú agitátor minőségű értelmiségiek lobogtatják a harci faszt. A leghangosabb és legagresszívebb hívek bunkósbottal terelnek mindenkit ebbe a pártakolba, a legerősebben azokat, akik pont kitörni igyekeznek ebből. Ennek következtében az ifjú mozgalmár számára a zümmögéséért jutalmat a legkönnyebben és a legkevesebb munkára pont a pártoktól, a pártok által uralt médiumtól és a leghangosabb, valamint a legagresszívebb párthívektől kapnak.
És akkor már össze is áll a brizáns elegy, hiszen ezeket a civil-csírákat zömmel és meghatározóan unatkozó úrigyerekek csinálják, a balliberális-unokák, akikkel nem az a baj, hogy balliberálisok, hanem az, hogy unokák. Unatkozó elit-csemeték, akik szeretnének ugyan valami kist, de lehetőleg úgy, hogy egy péntek esti romkocsmázásnál több munkát ne kelljen beletenni. Nekem róluk egy borzasztó régen olvasott, talán Bajor Andor által írt humoreszk-mese jut eszembe, a trópusi majmokról, akik az éppen szakadó esőben mindig eldöntik, hogy most már aztán tényleg építenek egy kunyhót a permanens ázás ellen, de amint eláll az eső elhevernek a hasukat süttetni a nappal és a kunyhóépítés legközelebb már csak akkor jut eszükbe, amikor megint szakad a trópusi eső. Tehát az elegy: unalom, vágy egy kis kalandra, úrigyereki státusz, ötlettelenség, lustaság, a pártorientált-pártdominált közélet nyomása, a könnyen jövő jutalom az elvárt viselkedésért a dominálóktól és a leghangosabb valamint a legagresszívebb domináltaktól. Mit eredményez, milyen irányba tolja mindez a civileket?
Hát abba, hogy tüntetést szervezzenek egy volt adóhatósági alkalmazott mellet, de pontosan úgy, ahogyan az a pártpolitikai alrendszernek a lehető legtökéletesebben megfelel. Így millásodik el ebben az országban minden, nem jobbról jövő civil kezdeményezés.
A Hallgatói Hálózat mára tökéletesen beleilleszkedni látszik ebbe a folyamatba. Perfektül beszéli a pártnyelvet:
Köszönjük, hogy eljöttetek a mai villámtüntetésre! December 28-án - egy nagyobb szabású eseményen - újra kiállunk Horváth András, az 1700 milliárdos áfacsalást leleplező volt adóhivatali dolgozó mellett, akit a hatóság a bűnösök helyett zaklat! Tartsatok velünk!
Kiállunk, mert tényként elfogadjuk azt, hogy leleplezte az 1700 milliárdos áfacsalást és őt a hatóságok a bűnösök helyett zaklatják. Na jó, de miért fogadjuk el ezt tényként? Elvileg egy civil szervezet arról szólna, hogy ezeket a dolgokat civil nyelven, kritikusan közelítjük meg, mert az a lassan több évtizedes tapasztalat, hogy a pártokban és a pártok által üzemeltetett államban nem igazán lehet megbízni. A civil ilyenkor gyanakodna és kérdezne. De válasz nincs, vita nincs, hanem az unalomig ismert pártnyelven elmondott vélemény van:
egy névtelen trollal ne vitatkozzatok, valószínűleg fizetik érte, hogy ilyen agyhalott hozzászólásokat írjon
Kovács Marcell
Ezt akár Szanyi is írhatta volna. És más nincs, vita nincs, a HaHa fészbúkja immáron egy a teméntelen és belterjes balliberális trolltenyészetek közül. Egyedüli funkciója az, hogy a balliberális média pártérdekű és pártorientált megmondásait egy tökéletesen elsajátított pártnyelven megírt két mondatos fejléccel tovább ossza, és boldogan nézze, amint az alatt a leghangosabb és legagresszívebb hívek egymást kényeztetik.
A blogjuk is tökéletesen PM és liberáliskonformmá vált, már a szándékról is letettek, hogy ott érdemi vita folyjék, pláne olyan vita, ahol maguk a mozgalmárok is tennék azt, amit egy civilnek tennie kéne: érvekkel vállalnak garanciát azért, hogy a megfogalmazott állításaik érvényesek és igazak. Erre ma már szándék sincs, megmondás van, alatta ugyanaz az unalmas trollkodás van, eggyel több pártblog, ami nem a párbeszédről, hanem csak és kizárólag az agitációról szól. A nyelvezet és a logika is tökéletesen alkalmazkodott ehhez:
Szerintünk nem fér bele a jogállam fogalmába, hogy ha valaki a rendszer visszásságairól, korrupcióról beszél, akkor az állam a feltárás helyett az illetőt kezdi üldözni.
Nem fér bele a jogállam fogalmába. Oké. De akkor az hogy fér bele a jogállam fogalmába, hogy egy jó eséllyel mezei futóbolond puszta szavára adócsalásban közreműködőnek ordítjuk pont azt az intézményünket, amelyikkel szemben a közbizalom megléte roppant fontos lenne? Hogy fér össze a fenti állítás az igazsággal? A rendszer visszásságairól, korrupcióról elég sokan beszélnek, többen kifejezetten igényesen is, úgy, hogy látni, miszerint az illető mégiscsak belerakott egy csomó munkát a megértésbe, és semmi jele annak, hogy az állam őket üldözné. No meg azt az állítást is nehéz lenne megvédeni, hogy az állam ne igyekezne feltárni. Nahát, milyen érdekes szám, aszongyahogy a gazdálkodó szervezetek feltárt adóhátraléka 1700 milliárd forint! Meg hogy 2012 májusáig 134 800 céggel szemben rendelt el felszámolási eljárást az adóhatóság. És hogy igyekszik behajtani a hátralékokat. Szóval ez a "feltárás helyett" Szanyinál elmegy, a tízdekásainál úgyszintén, de egy civil diskurzusban? De nézzük tovább hogyan kommunikálnak a jogállam óhajtói:
Horváth Andrást, a NAV ezermilliárdosra becsült adócsalásának koronatanúját már hatósági eszközökkel próbálják elhallgattatni, nyomozók jelentek meg a lakásán, bizonyítékait lefoglalták.
A NAV adót csalt? Ezer milliárdot? Virág elvtárs, de hát ez már az ítélet! És akkor ugye Horváth András koronatanú! Izgalmas jogállam az, ahol a Hallgatói Hálózat koronáz meg egy tanút. Valamint az is érdekes, hogy a bizonyítékait foglalta le. Egy jogállamban ugye egy ennyire súlyos és a közbizalmat igen erős mértékben erodálni képes vád bizonyítéka az lesz, amire egy futóbolondnak látszó futóbolond rámondja, hogy az bizonyíték (reszkess Echelon!!!), és a pártseggből kikandikáló véleményvezér előéneklését követve a civil szervezet lelkes idiótaként rátercel erre az ostobaságra.
Már kész az ítélet is, bűnös, az állam pedig cinkos, menjünk tüntetni.
Mert tüntetni az olyan fani dolog. Izgi. Meg lehet előtte beszélni, hogy ki viszi a kannásbort, lehet picit nyüzsögni, utána beülni ünnepelni magunkat egy romkocsmába, és fogadni a lájkokat valamint a balliberális média szerető vállveregetését. Lett az unatkozó úrigyereknek egy háromezeregyedik játéka. Ráadásul úgy lett, hogy munkát, azt speciel egy dekát sem kellett belerakni. Bónuszként ott az egyéni kibontakozás lehetősége, a sansz arra, hogy az illető bekerülhessen a pártszcénába, barabásricsik, szevasztok! Eddig rendben, illetve nagyon nincs rendben, de mondjuk azt, hogy de. Viszont mi a bánatnak ebbe belekeverni a jogállamot? Ráadásul úgy, hogy a jogállam óhajtását követő narratíva talán még a legsötétebb egypártrendszeri időkben is kínos lett volna? Jogállamot szeretnénk, pártállami módszerekkel? Baszni a szüzességért, ennyire unatkozunk?
De hát akkor meg már miért nem emeljük a tétet? Miért nem játszunk kontinentálisan? Miért egy lokális futóbolond kell nekünk, miért nem Algirdas Šemeta? Miért nem attól hangos a Hallgatói Hálózat, hogy Algirdas Šemeta évi 1000 milliárd eurós adócsalást leplezett le? Évi ezer milliárd euró! Micsoda demagóg szólamokat lehetne erre az évi ezer milliárd elcsalt adóra építeni! A kedves olvasó le tudja írni csak számokkal ezt az összeget? Át tudja forintra számítani? Hát lélegeztetőgépre? Bocs, az a régi szdsz volt, szóval át tudja-e számítani mondjuk tandíjra? Tüntetni Algirdas Šemeta mellett Brüsszelben nem lenne sokkal fanibb? Vagy mi a frászt várna el ma egy civil egy ilyen horváthandrási futóbolondkodás nyomán? Hogy induljanak meg a kormányzati autók, szép, nagy, fekete, elfüggönyözött autók, és akire Horváth András rámutatott azt már vigyék is egy félreeső laktanyaudvarra a légvédelmi ágyúk elé? Mi a répa köze van a jogállamhoz annak, hogy a pártpolitikai cicaharcokban a ribancok egymás haját tépve vizsgálóbizottságosdit játszanak? Ez abban a buzibárban így működik, hozzátartozik a show-hoz, de mi közöm nekem, a civilnek mindehhez? Láttam-e én, a civil olyant, hogy egy parlamenti vizsgálóbizottság másról szólt volna, mint az előbb leírt párt- és hatalompolitikai cicaharcokról?
Akkor meg úgy mégis, mi a franc kezdeni valóm akad nekem ezzel az üggyel így, pártkonformra szopva? Lenne ettől a primitív, faroklóbáló lendülettől jogállamibb bármi is? Vannak valahol válaszok is kérdéseimre, vagy csak a letrollozásom van egy elvileg civil diskurzusra létrejött elvileg civil mozgalom hirdetőfala alatt? Vannak még valahol civilek? Vagy már megint az a játék, mint a Millával, hogy a szart lustán, ötlettelenül kavargató úrigyerekeket beszippantja a matéria azért, hogy a szar ellentéte is a szar lehessen? Azért, hogy Rákosi pajtás legnagyobb örömére lendületesen basszunk a szüzességért? Jogállam? Hofi tanácsa az unalom űzésére megvolt?
