A minap autózunk éppen átfelé a városon, főtér, a fal tövében ül egy koldus, előtte a pléhdoboz az aprónak plusz egy szakasz rendőr és közterület-felügyelő, akik szemmel láthatóan intézkedéseket foganatosítanak. Szabadságszerető nép lennék, ezért kapásból a liberális kisördög horgad fel bennem először: miért vegzálják hatósági eljárásból kifolyólag azt a szegény embert, szabad országban igenis koldulhasson bárki ott, ahol akar! Persze menten el is szégyellem magam, hiszen baloldali is lennék, tyúkól mellett ringott a bölcsőm, első kézből tudom mi a nélkülözés, így a szocialista kisördög is színre lép: de hát miért is kell Krisztus után 2014-ben koldulnia egy embernek? De ez még mind nem elég, ugrik az újabb ördögöcske, a sokat látott emberé, aki tudja, hogy ezek a koldusok sokszor nem is saját maguknak kéregetnek, hanem az emberi létezés legalján létező koldusmaffiát működtető szörnyek számára, ami persze a fal tövén rezignáltan ücsörgő szerencsétlen szánalmas sorsán mit sem változtat, ámde a negyedik, a konzervatív patás is beszáll a buliba és óvatosan szóvá teszi, hogy ez a mi keservvel megkeresett adóforintjainkból fenntartott szakasznyi egyenruhás miért nem azokat vegzálja, ha már? 

El vagyok én már teljesen bizonytalanodva. Pedig van remény! Épp most olvasom, hogy Mesterházy Attilát valami soros kumbayázáson 99,7%-os többséggel választották Orbánná, titkos szavazáson. Mondom, van remény! Számszerűsíthető remény: 0,3%-nyi. Hangsúlyozom, ez remény, nem bizonyosság, hiszen még az is lehet, a száz százalék csak valami apróbb málőr miatt nem jött össze, otthon felejtett szemüveg, funkcionális analfabetizmus, az éppen elégségesnél kettővel több feles, effélék. Nulla egész három tized. Nem sok, de ekkora elbizonytalanodásban mégiscsak több a semminél.

Lett hát egy újabb léthazugságunk, illetve rögtön kettő is: az egyik az, hogy lenne itt valamiféle Orbán-váltó összefogás, amit helyből megkérdőjelez, hogy akkor hol is van ebből a jelentős támogatottsággal bíró Jobbik és a sorozatos önlábonlövése ellenére mégiscsak létezőbb, ismertebb párt, az LMP. A másik léthazugságunk pedig az, hogy lett valamiféle megújulás a balliberális oldalon. Pardon, elszámoltam, három: az is egy brutális füllentés, hogy itt a komolyabb hatalommal bíró potentátok Orbántváltani szeretnének. Hazugság. Magukat átmenteni szeretnék, bármi áron. Talán erre jöhetett rá az a 0,3%-nyi, Mesterházyt titkosan nem támogató szavazó? Reménykedjünk. Miben másban?

Hogy lenne ezeknek bármiféle elképzelése, ötlete, üzenete, mondanivalója azon túl, hogy Orbán takarodjon? Hazugság, nincs. Az persze, hogy Orbán takarodjon jól hangzik, de hát ez nem az én ügyem, ugyanis nem én ültettem oda. Ma már sokkal jobban megértem azokat, akik 2010-ben oly lelkesen bólintottak rá, hogy egy hatalmas, mindent vivő kaszával takarítsa el a balliberálisokat, és azt is megértem, hogy most közülük többen is fájdalmasan élik meg, hogy manapság mintha az ő kaszájukkal verné a csalánt. Bíztak benne, hogy nem így lesz, aki pedig bízik az sajnos időnként csalatkozik, együttérzésem, de tényleg, viszont ettől még kedves jobboldali barátaim és semlegeseim az van, hogy Orbán a ti problémátok. Oldjátok meg magatok, ahogyan tudjátok. Viszonyuljatok ti Kerényihez, a jobboldali kurzusművészek alkotásaihoz, a paksi atom kvantumállapotaihoz, hajrá, én ebben a ti nemes harczotokban több okból is csak csöndes szurkoló lehetek. Tán még az is meglehet, hogy Orbán tényleg az, aminek én sejtem, azaz reálpolitikus, akit ha párszor pofánkúrnak akkor igazodik. Csülökre!  

Én most egy kicsit inkább maradnék is elbizonytalanodottnak.

Lassan már azt se tudom, hogy hány ördög, ördögöcske viaskodik bennem és miért. Álmomban két..., á, kinek van manapság errefelé már álma?

Mit gondoljak, amikor liberális szeretnék lenni? Hogy Orbánt le kell váltani?  

Mit gondoljak, ha a baloldali lényem érzi összezavarodva magát? Hogy Orbánt le kell váltani?

Mit gondoljak nyakas puritánként, amikor látom, hogy az államom egyenruhásai basszák el a pénzem látványosan? Hogy Orbánt le kell váltani?

Mit gondoljak arról, hogy hogyan is célszerű a paksi atomot hasítani? Hogy éles székely bicskával, amerikai lézerrel, sarlóval és kalapáccsal avagy nokedliszaggatóval? Ja, nem, hanem azt, hogy Orbánt le kell váltani!

Mit gondoljak civilként arról, hogy rövid időn belül bármi, ami civil és a közügyekhez szeretne hozzászólni önmaga paródiájává válik? Tudom, tudom: hogy Orbánt le kell váltani.

Mit gondoljak szülőként arról, hogy a gyerekeim, akik pillanatokon belül kilépnek abba a kibaszott nagybetűsbe mibe lépnek ki? Mi biztatót mondjak nekik, amikor még magamnak se tudok? Hogy Orbánt le kell váltani?

Teljesen el vagyok bizonytalanodva.

Mert jó, tegyük fel, leváltják -juk. És másnap? Akkor mi lesz? 

"A korrupciógyanús ügyekben jogállami igazságtétel lesz."

Keller László lesz? Már megint? Nem volt elég egyszer?

"Beteljesítjük a rendszerváltás álmát, amely arról szól, hogy mindenki jobban éljen."

Tizenkét kibaszott évük volt rá. Jó, ebben akadtak részsikerek, mindenki nem él ugyan jobban, de néhányan azért igen. Ők viszont tényleg sokkal, nagyon sokkal. Baloldali énem... ehhh, hagyjuk.

"Nullára csökkentjük a gyermekéhezést!"

Hihető. Nagyon. Bár a 0,3 talán picit hihetőbb lenne.

"A szegény ember jusson feljebb!"

Egyszer, kalandból végre megnézhetnének már egy szegény embert is. Ha már baloldaliak. Jutott-e az alatt a bizonyos 12 év alatt a szegény ember a baloldal által feljebb? A tartós vizit Szent Péternél nem ér. 

"Mindenkinek legyen fedél a feje felett."

Tudom, tudom, például az aluljáró födémje vagy a híd. Liberális énem..., ehhh, hagyjuk.

"Visszaállítjuk a jogállamot."

Még azt se hiszem el, hogy azt, ami volt, tehát a jogállam látszatát képesek lennének visszaállítani. Illetve picit szigorúbban: még azt se, hogy a töküket, akár kottából lesve is képesek lennének megvakarni. 

"Lesz újra független közmédia."

Újra??? Független??? Közmédia??? És kik fogják azt csinálni? Szanyi tízdekásai? Na, ha csak úgy nem! 

"Visszaállítjuk a Kúria függetlenségét."

Annál csodálatosabb nincs is, amikor politikai oldalak marakodnak azon, hogy ki állítgatja az egyik roppantul fontos hatalmi ág váltóját oda és vissza.

 "Arra fogunk törekedni, hogy akik nem ránk szavaznak, ők is békében és félelem nélkül élhessenek."

Na, ez az egy szerintem tutira be fog jönni. Rájuk szavazni? Félni? Öt perc spontán röhögés.  

El vagyok bizonytalanodva. Miben reménykedjek? Abban a bizonyos 0,3%-ban? Mert a 99,7%-ban nem tudok. Rendben, Orbánnal kéne kezdeni valamit, de ezek? Kizárt dolog. Kedves jobboldali barátaim, ellenségeim és semlegeseim, lehet, hogy jobban tenném, ha inkább bennetek bíznék? Tudom, kissé pofátlan az álláspontom és némileg cinikus is, de én tényleg komolyan gondolom azt, hogy ez, az orbánizmus a ti problémátok lenne, és én tényleg nem mondhatok mást, mint azt, hogy: oldjátok meg! Hogy hogyan? Fogalmam sincs. Nem tudom, említettem-e, de én most egy kissé el vagyok bizonytalanodva. Pardon, és hajrá!