:(

Demhedjen. :(

Amennyiben nem találom meg a saját neved, akkor segítesz majd?

@JuAn: Hát persze, és én köszönöm az érdeklődést! :)

És persze bárki másnak is, aki meg szeretne találni, de elakadt. :)

@maroz: Azt még elárulod, hogy a maroz név hogyan jött?

@Szindbad: Régen volt, már nem nagyon emlékszem, de könnyen meglehet, hogy csak egy szimpla impulzusvásárlásból jött.

Sajnos nem fészezek. A legjobbakat!

:(

@Szindbad: gyedmaroz

No, hát eltelt tíz nap a poszt megjelentetése óta és hadd meséljem el, hogy olyan túl sokan nem kerestek meg. Valójában akár az egyik kezemen is megszámolhatom, hogy hányan. Na jó, még ez is túlzás, az egy darab kéz is sok hozzá. :)))

Nem panaszkodásképp írom ezt, amit, mert valójában pont erre számítottam, hanem sokkal inkább tanulságként: aki még mindig azt hiszi, hogy ennek a blogolás nevű hülyéskedésnek bármi hatása is lenne bármire, az jól tenné, ha revideálná az álláspontját.

@maroz: a munkahelyi, tömegközlekedési, vonati, fodrásznál várási stb. unatkozásra van hatása, leginkább.

Nem tudom miért, én úgy érzem, hogy kiolvastam az internetet, alig találok érdekes, nem unalmas anyagot, pedig három nyelven is keresem...

Mondjuk unalom ellen leginkább száz tibor.blog.hu meg tarda.blog.hu féle lenne jó, azok odab...nak. De hát csak kettő van.

Kösz a lezárást. Is.

@maroz: Pedig van hatása. Itt Magyarországon, ahol az ember a TV-ben maximum csak a meccseket nézi meg, újságot pedig már régen nem olvas, mert eltűnt minden objektivitás, ott mindenképpen van hatása a közéleti blogolásnak. Másképpen autisták leszünk valamennyien. Gyógyírként ajánlom a békebeli kiskocsmákat, a fröccs mellett elkapott - szomszéd asztalnál elhangzó - beszélgetésfoszlányokat.
A taoista bölcsek világszemléletét. Kerouac Országúton-ját, vagy a Galaxis-beli hátizsákos körutazást. Minap a szobámban lévő dolgok rendezése közben egy kilencvenes években írt, kitépett és és eltett Magyar Hírlap cikkben Heller visszaemlékezését olvasom férje Fehér Ferenc és Antall József levélváltásáról:
Fehér - régi barátságukra hivatkozva - felidézi Antall egy 56 utáni szállóigévé vált mondását: "Alámerülök és kibekkelem őket". Antall válaszában sértődöttség érződött mondván, 'ő nem szokott ilyen pórias kifejezéseket használni'.
Aki olyanokat tud írni, mint amit Te írtál a Vincenten a gyerekkori madarászásról, az az írást azt hiszem sohasem tudja abbahagyni. Sajnos ennek az ellenkezőjére is van példa: Rimbaud, vagy a kvantumfizikában Heisenberg barátja Pauli, vagy a festészetben Malevich a 'nagy fehér vászon'-nal. Ők mindhárman elnémultak valamiért a maguk "világában". De a madarak mindvégig madarak maradnak.

@ATCG:

"az az írást azt hiszem sohasem tudja abbahagyni"

Hát, attól tartok, hogy ebben neked nagyon igazad van, és csak mintegy mellékesen jegyezném meg, hogy ez azért nagy szégyene a modern orvostudománynak! ;))

Köszönöm!

Most néztem be, hogy van-e itt még valami. Nem számítottam rá, hogy igen, de látom, hogy mégis. A blogolásnak természetesen csak újsággal összemérhető olvasottság esetén lehet hatása, de még az se valami nagy. Szórakozás, beszélgetés.

A facebookon nincs fönt mindenki. Saját néven írhatnál a blog.hu-ra is, mások is megteszik. Fenébe, lehet, hogy későn szólok.

De ha úgy döntesz, hogy most már csak fb-n leszel, majd próbálok benézni oda is. Az e-mailemet meg tudod. Vagyis nem búcsúzkodom, úgyis találkozunk még.

@ATCG: Tudsz adni linket a madarászós poszthoz?

@Holger Hartland: Engem az érdekelne, mit tudhat a FB, amit a bloghu nem? Mondjuk min. 5000 karakterben. :)

@buta_lúd: Azt hiszem 2012 márciusa és májusa körül lehetett. Akkoriban kezdtem olvasni a Vincentet. Jotunder még korábban írt egy nekrológot egy meghalt barátjukról. Abban a "pragmatikus minimumról" írt, azokról a régi szép időkről, amikor még különböző politikai nézetű emberek békésen tudtak éjszakákon át vitatkozni itt - a 90-es években - Magyarországon, mert még létezett közöttük egy hallgatólagosan, mindenki által elfogadott kapcsolati háló (közös sors,közösen megélt élet, sorsforduló, "csodavárás?", amikor még mindenki feltételezte a másikról, hogy az is a közjót akarja, ez lehetett az a "pragmatikus minimum"). 2002 után minden megváltozott. A Vincentet azért kezdtem olvasni, mert itt nem anyázták egymást, igaz, néha fölényeskedve kicikizték a szerencsétlenebb hozzászólásokat, de ennek ellenére érdekes, sokszor elég éles viták, pengeváltások zajlottak. És a sok közéleti, odavágós poszt közt ott volt egyszer csak, mint jó illatú, nem perzselő nyári reggeleken a fűszálakon megcsillanó gyémántcsepp, az a madaras poszt. Ott a hozzászólók egyike sem akarta földbe döngölni a másikat, hanem mindegyik hozzátette a maga madarakkal kapcsolatos élményét.
Meg fogom keresni, de Te is meg fogod találni biztosan.

@buta_lúd: Valójában már egy ideje úgyis csak a fészbúk alapján jöttek az olvasók, persze tudom, hogy nem mindenki, de a jellemző az volt. Illetve kivéve a trollmadzagot, de az egy idő után már inkább büntetés volt, mint segítség.

@buta_lúd: orulunkvincent.blog.hu/2012/04/30/state_of_the_union_speech#comments
orulunkvincent.blog.hu/2012/04/03/hajnali_csiviteles#comments
(akkor még a ’Csillaghajós’ nevet használtam)
orulunkvincent.blog.hu/2012/02/07/a_sulytalansag_allapota
(amikor még valami olyasmi állapot volt itt,
amelyre illenek József Attila sorai:
nem biztos, hogy pontosan idézem:
„Amikor az utcán átment a Kedves,
Galambok ültek a verebekhez”)
Eddig bóklásztam, de megtaláltam a "Hajnali csivitelést"
Jó éjszakát.

@ATCG:

miért nem azt linkeled, ahol 24 karátos gazembernek nevezik a posztírót?:)

@Deepblue Noir:

(marozt)

@Deepblue Noir: Fiatal vagyok az öreg hálós tengeri medvékhez képest - sok mindenről lemaradhattam így. 2012 februárjában kezdtem olvasni a blogokat, és nem sokkal ezután találtam rá a Trebitschről írt nekrológra és Maroz madaraira. Ezek miatt maradok hűséges olvasója mindkettejüknek.
(Azért Te is kapsz ott (a Vincenten) hideget-meleget
bőven).

@ATCG:

nemrég írták

2014.08.03. 16:25:16
"Számomra maroz a tipikus példája az igazi, huszonnégykarátos szemétládának.
Az a fajta, akinek a bloggazdai tevékenység semmi másra nem kellett, csak arra, hogy kockázatmentesen szemétkedhessen és szólhasson be, akinek csak akar. Mert őt ez szórakoztatta"

shenpent kurvaanyázták, holger hartlandot bolondozták.

nem mintha nagy jelentősége lenne, a liberálisok egy része szimplán minősíthetetlen, meg a blogkommentek már rég sz.rt sem érnek.

de majd jön az m-kezdőbetűs, és bemásolja a vincentre. az, aki engem is lebarmozott:)

@ATCG:

a jobboldaliak ill. a liberálisok egy része azt hiszi, nekik mindent szabad.

@Deepblue Noir: Ide vendégségbe járok, és nem szeretnék vendégként előtérbe tolakodni,ez Maroz otthonának - a nyilvánosság által - szabadon látogatható része, és előtte az a másik is az volt.
Mindig is önsorsrontó nép voltunk, de amivé mára lettünk arra lassan már nem lehet szavakat találni:
kétnyelvű-kétlelkű ország, de egyre jobban megközelítjük a török hódoltság idejének három részre szakadtságát. Akik a névtelenség álarca mögé bújva a másikat megalázzák, vagy kurvaanyázzák, azokra kár szót vesztegetni.
A siralmas összkép ellenére azt hiszem az ebből az állapotból kivezető egyetlen utat mégiscsak a magyarul beszélők közötti párbeszéd jelentheti.
Ehhez egyáltalán nem kell a 'Ha megdobnak, kővel, dobd vissza kenyérrel' jámbor intelmet követnünk, csak elszántan őriznünk magunkban azt a valamit, amit ha le akarnék írni csupa közhellyé válna. Így európai szemmel nézve távolról azt mondhatnám talán a Tao tanításai közelítik meg ezt legjobban,
mondhatnám, ha pontosan tudnám, ismerném és aszerint élnék. Sajnos azonban ez is csak egy homályos vágyódás az aranykor, a gyerekkor (a 'régi nyarakon' békéje után). Azt hiszem számomra mégiscsak Mark Twain Tom Sawyer-e adja a leginkább követhető mintát, aki bizony mindig alaposan visszaadta a kölcsönt az álnok, álszent jófiúnak Sidnek. Mit bánta ő, ha ezért újra megveri Polly néni, mert abban biztos lehetett, hogy Sid - sohasem okulva - ostoba módon újra és újra beárulja.

@maroz: Ezt értem, de akkor miért nem a Kkf fb oldalán írsz?

@ATCG: Kösz
...
Miért változtattál nicket?

@buta_lúd: Ez a DNS négy - a két spirálágat összekötő - átvivő molekulájának a kezdőbetűje. Az első két név változatom az űrben kószáló és civilizációkat, titkokat kereső 'Csillaghajós' és az R.Daneel Olivaw (őrzők)[Asimov felejthetetlen robotfigurája]voltak.
Mivel ez itt jelenleg a Csoportterápia oldala: a választott neveket a "tudatalattimból" valószínűleg az őrzés képzete, az "igazi" emberi értékek megőrzésének vágya hozta elő. Az éjszakai bóklászás a hálón ezt jelentette akkor nekem, úgy gondoltam az igazi őrzők azok, akik jó, igaz dolgokat keresnek és néha-néha egy-egy posztjukban, írásukban rá is bukkannak, és ugyanez igaz a hozzászólások, hozzászólók egyikére-másikára is. Valószínűleg hallottam is belül - a nick-nevek keresgélése közben - ahogy Latinovits mondja Ady sorait:
"Csillagszóró éjszakák"...
"Őrzők! Vigyázzatok a strázsán!"
A négy "őrző" molekula persze már egyáltalán nem hordoz emberi értékeket, ellenben az egész földi élet,a reprodukálás,alapja.
A név-változtatásom talán legkevésbé "mélyértelműsködő" magyarázata: az ATCG név melletti színes DNS képecske egyszerűen megtetszett.

@buta_lúd: Nehéz kérdés.

Kezdjük talán azzal, hogy végső soron mi olyasmit írok én, amit egy épeszű világban ne írhatnék lazán a saját nevem alatt? Más lenne a helyzet, ha mondjuk fétispornóról írogatnék (hmmm, nahát, miért is ne? ;)) vagy varázsgombás utazásokról, de hát a fene egye meg, én mindösszesen csak pár kis egyszerű kisemberi történetecskét mesélek el, szóval a kérdés az, hogy lehetek-e bátran kisember a saját hazámban vagy sem. :)

Na, ez most egy ilyen próbálkozás a részemről. Nézd meg miket mondanak a társadalmi kohézióról:

„A társadalmi kohézió olyan társadalmak jellemző tulajdonsága, melyek képesek biztosítani, hogy a polgárok önbecsülésük feladása nélkül legyenek képesek harmonikusan együtt élni.”

Márpedig ez a nick mögé bújócska mintha olyasmi lenne, ami legalábbis határos ezzel a bizonyos "önbecsülés feladása"-dologgal. Ha pedig így van, akkor az rossz az egyénnek és emiatt rossz a társadalomnak is, tehát lehet értelme változtatni a dolgon.

@maroz: A saját fb oldalra költözés nem ad arra választ, hogy te lehetsz-e bátran kisember. A kommentelőket állítod választás elé , hogy vannak-e olyan bátor kis- avagy nagyemberek, hogy arccal merjék vállalni véleményüket.
Egyébként meg kár társadalommérnökös rizsa mögé bújnod: az ápoltakat szélnek ereszted, az ingatlant meg jóárasítva elpasszolod. Igazából erről van szó, nem? :)

@ATCG: De miért kerestél új nicket? (Mert ha majd maroz új fétispornós-varázsgombás oldalához fogsz, azt magyarázat nélkül meg fogom érteni:)

@buta_lúd: Lehet, hogy érthetetlen.
Látod még a névre sem emlékeztem jól.

@buta_lúd: Nem tudok érthető magyarázatot adni.

@buta_lúd: A Facebook-ot nem szeretem, és nem azért, mert nem vállalom a nevem, hanem azért mert nagyon nagy ott a nyüzsgés, és olyan leszel mint a szerencsétlen színésznő anya, aki nem tudja nyugodtan megszoptatni kisbabáját nyilvános helyen mert legalább ötezer irányból szegeződik rá kamera, fényképezőgép, kéretlen szempár. De valami zártabb dolog segíthetne az elidegenedő - az sms-nyelv, vagy gépi kód tömörségét előnyben részesítő -, a gyors akciókkal, eseményekkel teli zsúfolt filmeket kedvelő világban.
Jó lenne - a régi görögök agorájához - hasonló hely minden településen, ahol megbeszélhetnék az emberek közös dolgaikat, ilyen hely a hálón is lehetne, ahol olyan egyszerű - mindenki által elfogadott és betartott - játékszabályok szabályoznák a részvételt, mint pl. a "Ne nevess korán" társasjátékban, vagy a sakkban, vagy az, hogy aki éppen beszél annak nem vágunk a szavába, hanem meghallgatjuk, azután jövünk mi, vagy hogy mindenki nyugodtan felfedheti arcát, nevét, mert soha-semmilyen hátrány nem érheti ezért, hiszen a köz, a nyilvánosság ereje minden hatalommal szemben megvédené. Orbán tusványosi beszéde utáni itthoni felzúdulás idején morfondíroztam magamban ,hogy hiábavaló háborgás helyett, miért ne lehetne itthon Magyarországon egy szép, szelíd dombokkal körülölelt amfiteátrumszerű hely, ahol összegyűlhetnének a közjót keresők, és "szabadegyetemi" szabad előadások keretében rácsodálkozhatnának a csoda dolgokra, vagy szembesülhetnének és elgondolkozhatnának a számukra kellemetleneken. Ez nem egy templom lenne, ahol csak a pap, vagy a kiválasztottak (az elit), vagy a vének prédikálhatnának, hanem bizonyos tematikák köré csoportosítva mindenki, akinek az adott témához kapcsolódó közlendője van, és úgy érzi, hogy ez mások számára is fontos lehet. Olyan - a régi önképzőkörökhöz hasonló - valami lenne ez, amiről sajnos mi már csak nagyanyáinktól hallottunk, vagy a regényekből, hajdani diákok visszaemlékezéseiből olvashattunk. Olyan hely, ahova azért nem illett felkészületlenül elmenni, olyan hely, ahol mindenki megadta a másik embernek kijáró tiszteletet (Utópiák ezek tudom, de talán el lehetne kezdeni valahol).
Július elején Romániában jártunk két barátommal.
Gyulafehérváron a várban a sok 1918.december 1.-re emlékeztető feliratot, szobrot, panteont (még ilyen nevű egyetemük is van) látva elhatároztam, hogy itthon egy kicsit utánaolvasok ennek az eseménynek. Lehangoló és tanulságos volt, amiket olvastam. De a sok korabeli újságcikk, krónika, és a mai történészek elemzése mellett Kós Károly kis figyelmeztető cikke fogott meg a legjobban.
Egy - talán 1911-es erdélyi nyári nyílt rendezvényről ír, ahol az erdélyi románok sokasága: a nép: parasztok, munkások, iparosok vegyesen, és a közülük kivált tanítóik, íróik művészeik valami hasonló "szabadegyetemszerű" 'művészetek völgyét' tartották (mint amit fentebb pedzegettem). Kós is részt vett ezen és fülét nem ütötte meg egyetlen sanda magyarellenes hang sem. Ugyanezzel a rendezvénnyel párhuzamosan, írja tovább Kós, a magyarországi hatalmasságok is tartottak egy nagy összejövetelt - már nem emlékszem hol, talán Kolozsváron, vagy Marosvásárhelyen - miniszterek, grófok, bárók, nagyhatalmú mecénások, a hivatalosság által elfogadott felső tízezerbeli művészek, az erdélyi és magyarországi "elit", de közember, kisember, akiknek pedig szólt volna az egész, a pincéreken és az ajtónállókon kívül egy szál sem. Kós - látnokszerűen jósolja meg -, hogy nagy romlás jön ránk - magyarokra nézve - Erdélyben, ha nem tanulunk a románoktól. Úgy tűnik azóta sem tanultunk. OV sem, az értelmiségünk sem, a politikusaink sem. Csak azt remélem, hogy a "Magyar vándor" c. film záró képsorai egyszer tényleg igazán beteljesednek.

@buta_lúd: Látod, ezért is kell ezt abbahagyni, mert eljutunk oda, hogy csak bloghu-s kategóriákban tudunk gondolkodni. Tessék már végre elhinni, hogy a lét határozza meg a tudatot! ;)

Nézd meg a @Deepblue Noir: által ideidézett kritikát: ha levonom belőle a tipikus házsártosfeleség/férj túlzást (semmi másra, csak arra), akkor sajnos arra jutok, hogy sok benne az igazság. És nem mentség, vagy nem felmentés az, hogy én csak afféle vidéki többszörösen gyüttment suttyóként csak másoltam a kedves elitemet, a fínom belvárosi hölgyeket és urakat, amikor pontosan ugyanazt a kulturális viselkedési mintát követtem a blogon amihez ők a való életben betonkeményen hozzászocializálódtak, mint olyan viselkedési minta, mely garantálta hosszú időn keresztül a számukra a hatalmat. Na, többek között az ilyesmi miatt is ment el a kedvem ettől az egész bloghu-s szcénától, meg hát persze az, amit te is mondasz, hogy eladtam a Kakukkfészket Orbánéknak cserébe egy igen részletes szt-tiszti kartonért. ;)))

@ATCG: "mert legalább ötezer irányból szegeződik rá kamera, fényképezőgép, kéretlen szempár"

De hát könyörgöm, ne villants puncit és akkor a franc se fog rád figyelni! ;)))
Szerintem nem ennyire vészes a helyzet, gondolj arra a szociálpszichológiai hétszentségre, mely szerint sokkal, de sokkal erősebben szeretjük magunkat a középpontban képzelni, mint amennyire valójában ott vagyunk. Hidd el, annyi élmény zúdul a valóságos virtualitás kultúrájában élő emberkére, hogy még ha erősen kepesztünk akkor se tudunk tőle öt percnyinél több figyelmet kicsikarni, szóval én az általad felvetettek miatt nem aggódnék, fészbúkozhatunk és utána bátran szoptathatunk nyilvános helyen, a kutya nem fog velünk foglalkozni. ;)

Amit pedig a dolgok megbeszéléséről írsz, az úgy körülbelül maga a civil politizálás, amelynek során a diskurzus, illetve a beszédjáték nem egy olyan stratégiai eszköz, amelyet egy cél elérése érdekében használunk, mint a pártpolitizálás során, hanem egy eszköz arra, hogy változást úgy érjünk el, hogy egy morálisan elfogadható "vita" során másokkal együtt iparkodjunk egy minél nagyobb közös konszenzus kialakítására. Nyilván, ez, mint országirányító rendszer nem működne, mert az emberek tipikusan nem racionálisan hozzák meg a döntéseik többségét, de azért mégis sokat jelentene az, ha legalább egyáltalán lennének ilyen jellegű viták.

Orbán meg egészen egyszerűen teszi azt, amit lehet és ez sohse az, amit kéne. Nem csak Orbánnál van ez így, hanem bárkinél. Sajnos ez még ennél is általánosabb, még mi is, a hétköznapi életben is számtalanszor tesszük azt, amit lehet a helyett, amit kéne. Orbánnak többek között azzal is szerencséje van, hogy ennyire lehúzott szar az értelmiségi elitünk, mert ő úgy teheti azt, amit lehet, hogy közben nincs egyetlen hiteles civil elit figuránk, aki el tudná érthetően mondani azt, hogy Orbánnak mit _kéne_ tennie.

A minap is mit látok, hogy a balliberális sajtó mire veri? Hogy Fukuyama, a híres közgazdász, a világhírű politológus, a zseniális filozófus jól megadta a zorbánnak! Igen, ezeknek ennyi eszük van, és ezeknek az írásoknak a folyományaként egy-kétszázerer balliberális drukker kőkeményen meg van arról győződve, hogy Orbánnak már csak percei vannak hátra, mert lám, már Fukuyama is belátta, hogy ő a patás.

És akkor most tippeljük meg, hogy Fukuyama hány perc munkát rakott bele abba, hogy a magyarországi folyamatokat, a magyar társadalom mégiscsak meghatározó sajátosságait megismerje. Az én tippem: három perc. Nota bene: ez még mindig pont három perccel több, mint amennyit a mi teljes balliberális értelmiségi elitünk ugyanebbe a megértési munkába belefeccölt. :)

@maroz: Most éppen Richard Dawkins: A vak órásmester c. könyvét olvasom az evolúcióról. Talán ez egy társadalom tudatának formálódására is igaz lehet (a társadalmi kohézió létrejöttére, ahogy fentebb idézted).
Az együttműködés, a civil öntudat erősödése, vagy egyáltalán kialakulása - bár nem racionálisan hozzuk közösségi döntéseinket sem - sok-sok egymásra épülő kis változás után egy otthonosabb országot eredményezne. Te ezt az időt több generáció hosszúságúnak vélted hozzászólásaidban. Lehet, hogy tényleg annyi,lehet hogy kevesebb, de az is csak akkor lesz így, ha felhagyunk a Fukuyama bácsikhoz, vagy az óvó nénikhez, tanító nénikhez szaladgálással, árulkodással, a gondolkodás nélküli tekintélytisztelettel.

"És akkor most tippeljük meg, hogy Fukuyama hány perc munkát rakott bele abba, hogy a magyarországi folyamatokat, a magyar társadalom mégiscsak meghatározó sajátosságait megismerje. Az én tippem: három perc. Nota bene: ez még mindig pont három perccel több, mint amennyit a mi teljes balliberális értelmiségi elitünk ugyanebbe a megértési munkába belefeccölt. :)"

Jotunder egy minapi posztjában a minden dolgunkba beleteendő 'tízezer óráról' beszél abban a kissé, vagy nagyon is elitista blogban...
A @Deepblue Noir által idézett kritikát és jelzőt nem tudom ki írta Rád, de abból a "huszonnégykarátos szemétláda" jelzős szerkezetből valóban nemcsak a rosszallást lehet kiolvasni, hanem a személyiség kisugárzásának tiszteletét, vagy a karizma utáni vágyakozást is (ha már Csoportterápia...).

@ATCG:

aronsatie nick írta, mellette labrys meg még egy-két nick feddte meg, elsősorban zsidózása miatt, a hétvégén.

@Deepblue Noir:

labrys 2014.08.03. 16:47:39
@Holger Hartland: valóban; ha egy blogon – egy blogon! – engem frocliznának, belőlem is kitörne előbb-utóbb a zsidózás."

@Deepblue Noir: Köszönöm. Maroz szelleme lám még mindig kísért ott. A Viccországban (be)jelentenek is az ő hajdani posztjának a folytatása.

@csillaghajós: @őrző (R.Daneel Olivaw): :)

@maroz: "csak bloghu-s kategóriákban tudunk gondolkodni" őőőőő...ezt nem értem.

@buta_lúd: Hát hogy vannak a "kommentelők". Ez valójában egy szerep, mint ahogyan a blogíróé is, és valahol ezek a szerepek is alakítják a gondolkodásunkat abban az esetben, ha eljátsszuk őket. Ebbe a szerepbe jó páran bele is hülyültek, nyilván, az egy véglet, bármibe bele lehet, még a zokniválogatásba is, szóval ez nem annyira érv, de az talán már érv, hogy sokan ugyan nem hülyültek bele, de nagyon egysíkúvá tette őket a szerep. Vagy valami ilyesmi. :)

@ATCG: "Lehet, hogy tényleg annyi,lehet hogy kevesebb"

De hát pont az evolúciós modell magyarázná elég jól, hogy miért is lesz olyan hosszú az a folyamat, ha egyáltalán lesz!

Kezdjük azzal, hogy amint hogy az evolúciónak úgy a társadalmi folyamatok alakulásának sincs egy előre elhatározott, minden vitán felüli, mindenek előttről létező iránya. Jó, persze, vannak, akik ezt másként vélik, vannak, akik szerint az élet egyetlen célja egy tetszőleges Isten által lefektetett útpálya bejárása, de valójában még erre is hatnak az egyéb folyamatok, nézd meg például mit is mondott a tunéziai iszlám mozgalom egyik teoretikusa 1990-ben: "Az egyetlen út a modernitás eléréséhez a saját ösvényünk, amit számunkra vallásunk, történelmünk és civilizációnk jelölt ki." Igen ám, de a "modernitás" az egy eléggé euroatlanti hatás, és lám, ezek a szélsőségesek is a modernitásra ácsingóznak és nem a portatevére, vagy a portabirkára.

Szóval mostanság, már a modernitáson is túl, ebben a szép, kerek posztmodern világban tényleg az van, hogy érik hatások a társadalmakat és azok adnak ezekre a hatásokra valamiféle válaszokat és így alakulgatunk szépen, apránként valamerre. Igen ám, de miért nem alakulunk abba az irányba, amelyikbe mondjuk én szeretném? Ennek szerintem két nagyon jól körülrajzolható oka van, és mindkét ok leginkább strukturális.

Az egyik oka ennek a nemabbazairánybafejlődésnek az, hogy túl kevés az alkalom arra, hogy bennünket, polgárokat változatos hatások érjenek. Mérten és igazoltan is roppant csekély nálunk a társadalmi interakció, nagyon ritkán találkozunk egymással, és akkor is tipikusan csak a nagyon közeliekkel, család, rokonok, esetleg szomszédok, de itt már vége is. Igen alacsony a társadalmi érintkezésieknek az intenzitása és kicsi a rádiusza, tehát az a bizonyos egymásra hatás, egymás befolyásolása is nehézkesen működik. Evolúciós példával: nehezen változik meg az a faj, amelyiknél az egyedek 80%-a csak kétszázévente kapható a szaporodásra.

A társadalmi érintkezések kiterjedtsége a bizalom miatt lenne fontos, mert ez az egész hacacáré, tehát a polgári demokrácia és a kapitalizmus jószerével a bizalomra épül. Nincs kéz, nincs csoki, nincs bizalom, nincs demokrácia. Érdemes lenne azt is körüljárni, hogy miért van ez így, miért nem töltünk el több időt több emberrel együtt. Szerintem a kulturális meghatározottságon (Kádár üszkös ökle) túl a jövedelmi viszonyaink is ebbe az egymással nemtalálkozós irányba hatnak: amíg napi 12 órákat kell hajtani ergyafostos munkahelyeken azért, hogy ne huszadikán, hanem csak mondjuk huszonötödikén fogyjon el a havi kosztpénz, nos, amíg ez van, addig érthető, ha a francnak sincs se kedve se erőforrása polgárkodni. Egy gazdasági fellendülés esetleg segíthetne ezen, de a gazdasági fellendüléshez kellenének azok a szociokulturális alapok, amelyek a kapitalizmus működtetéséhez szükségesek, és akkor itt már meg is van az első paradoxonunk: több pénzünk akkor lesz, ha az alapvető értékeink úgy alakulnak, hogy alkalmasabbak legyünk a kapitalista rendszer hatékony működtetésére, de ahhoz, hogy az értékeink ilyen irányba tudjanak alakulni több pénzre lenne szükségünk.

A másik ok, amiért nem úgy alakul ez a társadalom az abban keresendő, hogy nem nagyon vannak olyan tényezők, amelyek ebbe az irányba alakíthatnák. És sajnos ez is leginkább egy strukturális probléma, szerintem legnagyobb mértékben azzal függ össze, hogy az elitünk azon része, amelynek számára elvileg fontos lenne az, hogy a társadalomra a polgári demokrácia irányába ható tolásokat eszközöljön nos, az elitünk ezen része mára teljesen és totálisan leamortizálta magát.

De nem is nagyon tehetett volna mást, hiszen valójában ők sem a liberális, a polgári demokratikus berendezkedés jóságának a felismerése miatt szájalnak annyit a demokráciáról, hanem azért, mert nekik hosszú időn keresztül az biztosította a hatalmat, hogy elhitették elég sok emberrel azt, hogy ők a honi progresszió, a skandináv értelemben vett szociáldemokrácia, a liberalizmus, a szabad piaci verseny, a minőség, a teljesítmény, és persze mindeközben a humanizmus és a szociális érzékenység egyedül, ismétlem: egyedüli letéteményesei. Annyira, hogy ők nem is akarnak hatni a társadalomra, hanem nagy gőgösen elvárnák attól, hogy az ismerje fel az ő kiválóságukat és iziben essen hasra előtte, mert ha nem, akkor kitagadják a népet.

Na, mára kábé odajutottunk, hogy azok, akik elvileg abba az irányba hathatnának, hogy egy liberálisabb, polgáridemokratikusabb berendezkedésben éljünk teljesen hiteltelenekké váltak, és minden egyes megszólalásuk, megnyilvánulásuk egy-egy újabb szög a liberalizmus koporsójába.

Ma egy honi illiberális berendezkedésért sokkal többet tesznek ezek a balliberális gerillák, mint Orbán. Ez van, amikor hiteltelen emberek képviselnek ostoba módon egy eszmét: az emberi hiteltelenség, az ostoba képviselet visszahat és magát az eszmét is útálatossá teszi.

folyt. köv.

Ezért nem tudok én amellett teljesen szó nélkül elmenni, hogy a balliberálisaink mai hatalmi harcai arról szólnak, hogy ugyan, legalább egy icinke-picinke hatalmat hadd menthessenek már át az unokáknak is. A nagypapi Kádár alatt király volt, azt vitetett el a háromperhármassal akit csak akart, mszmp-vonalon mindent kijárt magának és a mispóchénak, elegáns diplomákat a gyerekeinek, majd ajándékul a diplomaosztóhoz valami kis igazgatói állást, hadd szerezzen egy kis tapasztalatot a pályakezdő, és így tovább, szépen őrizgették és mentegették át a hatalmukat a rendszerváltás után is, és ezt a hatalmat arra a legitimációra próbálták meg alapozni, hogy ők a jók, a balliberális értékek egyedüli hiteles képviselői.

Na, hát ez a helyzet. A kádári elit, az akkori rendszert üzemeltetők, az egykori vezető beosztású apparátcsikok, időnként szt-tisztek vagy besúgók, ami éppen jutott, szóval ez a kontraszelektált és a kádári hatalomhoz hozzáaljasodott réteg az, aki itt nálunk hatni próbál. Én meg egy ideig sugárban okádtam tőlük, de mára már csak legyintek: lesz az száz év is! Vagy több.

@maroz: Még mindig csak értetlenkedem, biz'ist: "CSAK bloghu-s kategóriákban tudUNK gondolkodni" + "vannak a "kommentelők". Ez valójában egy szerep, mint ahogyan a blogíróé is". Akkor most alapvetően az UNK te vagy? Vagy pl. én is? Nem kikérem magamnak...eltűnődnék rajta, ha elmagyarázzák...
(És a kartonodnak volt secus része?:)

@buta_lúd: De hát ismered a hobbimat, nem? ;)

Amikor ilyen általánosító állításokra vetemedek olyankor többnyire az embertudományok lebegnek a szemeim előtt, és amikor azt mondom, hogy "UNK", olyankor ez azt jelenti, hogy az az állítás igaz a megfigyelt sokaság többségére, és egyúttal igaz rám is. De mivel az embertudományokban az összefüggések nem szigorúan ok-okozatiak, hanem inkább valószínűségiek így simán elbírja egy ilyen állításom azt is, hogy például te egyáltalán nem vagy "UNK". :)

Aztán hogy te tényleg "UNK" vagy-e, vagy sem, az már leginkább csak rád tartozik, de szerintem egy icipici töprengést megér a dolog, mielőtt eldöntöd, mert ki tudja, hátha mégiscsak van abban valami, hogy téged, a te gondolkodásodat is alakítják a szerepeid. Ezt azért jó tudni, mert ha arra jut az ember, hogy jé, tényleg, akkor oda tud figyelni rá és korrigálni tud, ha szükséges.

(Az nem érdekes, nekem semmi hatalom nem jutott, se előtte se utána. Egy ideig utána szerettem volna járni, hogy miket gyűjtöttek össze rólam és kiktől, de aztán leszartam. Minek? Ami érdekel, az inkább egy apák és fiúk történet. Engem az érdekelne, hogy milyen volt megélni azt, amikor a kedves papa "szekus" volt. Vagy háromperhármas tiszt. Hogy működhetett ez? Hogyan tudott a kisfiához szépen, nevelően szólni ugyanazzal a szájával, amelyikkel a béemben mondjuk pont a hazai zsidóság megfigyeltetését kommandírozta? Szóval ilyesmik érdekelnének, javított változat, hasonlók.)

@maroz: javított változat: javított kiadás

@maroz: "téged, a te gondolkodásodat is alakítják a szerepeid" Nem hátha, hanem biztos. De mivel számos ilyen szerepem van -remélem másoknak is, bár nekem (tulképp némi sajnálatomra) némileg kevesebb-, ezért nem "csak". Sőt, a bloghust valószínűleg befolyásolja a többi. Talán viszont is, bár -jellegéből adódóan- az én blohusom bizonyára kevéssé.
Szóval magamra nézve csak a csakban vagyok majdnem bizonyos, hogy nem igaz.

(Remélem gondolod azt, hogy nem gondolom azt, hogy akármelyik titkosszolgálatnak tagja voltál, vagy.-> Ennek a beírásomnak nagyon fog örülni a felettesed. Remélem kapsz fizuemelést:)

@buta_lúd: (Azért ezek hatalmas pénzek lehettek anno. Most nézegetem egy szt-tiszt kartonját, és azt látom, hogy 1976-ban a 4000 forintos alapilletményéhez kapott még 1300 forint szt-tiszti pótdíjat is. Ez összesen 5300 forint, és ezzel a jövedelemmel akkor ez az ember benne volt a felső egy százalékban, sőt, valójában a felső 0,6%-ban, mert csak ennyi azoknak az aránya, akik akkor ötezer forint feletti jövedelmeket vittek haza. Ejj, ha az én apukám is ennyi pénzt hoz haza akkoriban! De hát ő nem volt olyan szerencsés, hogy pártállami pribék lehessen, így az én sorsom is ehhez igazodva alakult. Ezen meg most már sokat nem segít egy kis fizetésemelés. Valami plecsni kéne, Haza Szolgálatáért Érdemérem, vagy ilyesmi.)

@maroz:

és nekünk természetesnek kellett tartani, hogy a pártállami pribékek egy része liberális demokratává vedlett át vagy éppen milliárdossá, és nagy pofával osztja az észt arról, hogyan kell az átlagpolgárnak viselkedni.

@maroz: Ez a 0,6% túl pontos ahhoz, hogy légbőlkapott legyen. Online vagy print a forrás?

@buta_lúd: Andorka Rudolf − Harcsa István: A lakosság jövedelme

www.tarsadalomkutatas.hu/termek.php?termek=TPUBL-A-285

@maroz: Hű, de jó, kösz.

5300-al „csak” a felső 5,1%-ba (4,5+0,6) tartoztak, nem?
Az meg kb. rendben van. A 0,6, az durva lenne…, csak „párttitkárból” több lehetett!

@buta_lúd: Hát, ezt nem annyira könnyű érteni, mert a táblázat szerint elvileg 1977-ben a magyarok 99,4%-a 5000 forint alatt keresett, szóval szerintem nem túlzás az a felső egy százalék. Na meg én az elitről beszélek, nem a mezei porbafingó párttitkárokról. ;)

@maroz: 4,5% van a 4601-5000-nél, 0,6 az 5801-6600-nál +megjegyzés: "Az egyes évekre vonatkozó oszlopok utolsó adata az oldalrovatban megjelölt és annál magasabb jövedelmek százalékos aránya"
Szóval a táblázat szerint 1977-ben a magyarok 99,4%-anak 5801 ft-nál kevesebb jövedelme volt. Az alapján, ahogy az én gépem tölti le a táblázatot és már ha jól értelmezem azt.
(Nem túl ritkán előfordul velem, hogy hülyét csinálok magamból, de az óvodában is már egy csomós káka volt a jelem:)
A párttitkárt meg azért tettem idézőjelbe, mert szerintem pártunk és kormányunk, társadalmi-, ifjúsági- és rendvédelmi szerveink, szocialista nagyvállalataink, és nagyTSZeink, a sajtó-, művelődési-, oktatási- és tudományostechnikai életünk, valamint tervgazdaságunk szervezőinek fontosabb elvtársai önmagukban nagyobb tömeget tehettek ki, mint 0,6%-nyi (kb. 50e fő?) dolgozó. És remélem :), csak többet kaptak, mint egy mezei szt tiszt!

Az általad megismert elvtárs egyébként mezei lehetet? Mer’ gondolom, ha esetleg fontosabb a besúgó elvtárs, akkor a kihallgató sem lehet akárki…

@buta_lúd: Ez egy diszkrét skála, így elbírja azt, hogy ötezertől ötezernyolcszázig nincs érték. Gondolom azokban az években tényleg annyira atipikus volt, hogy valaki ötezer forint felett keressen, hogy még a statisztikából is kiszorult némileg. Na, de engem lassan már jobban érdekel az, hogy maguknál ott, a tekintetes kultúrmérnöki hivatalban hány Reaumur fok a hőség, és hogy hogy is legyen azzal a sarkantyúval. ;)

De hát megint ismered a másik hobbimat is, azt az elitezős, nem? ;)

A kismillió hétköznapi kiszolgálók nem igazán érdekelnek, mert olyant láttam én is sokat és érteni is vélem őket. Engem tényleg az elit érdekel. Azt látom, hogy manapság a pártállam fősodrú működtetőinek és kiszolgálóinak a gyerekei vannak legközelebb a hatalomhoz. Zajlik és már majdnem teljesen lezajlott a generációváltás, és mindeközben nem mellékesen a vidékipárttitkár/tészelnök/hasonlók vonal legyőzte a belvárosizsidókomcsiliberális vonalat. Tehát lett egy generációváltás és egy népi-urbánus váltás, és akármilyen erősen is nézem ezeket az új és ifjabb urakat sajnos rendre azt látom, hogy komcsi kutyából tényleg nem lett demokratikus szalonna, se a Körúton belül, se azon kívül.

És akkor ülök, valamint töprengek. Miért alakulhatott ez így? Megpróbálom elképzelni ezeknek a mostani új undokoknak, az Orbán Viktor (és nem mellékesen: az én) generációjának a szocializációját. Viktort verte a vidékitéeszelnök-konform apja, szétfrusztrálta őt a belvárosizsidókomcsisatöbbi-konform értelmiségi elit, ezt kábé értem.

De hogyan szocializálódott az humanista, liberális demokratává, akinek mondjuk az apja pont a tudományos elitet, a zsidókat meg a homoszexuálisokat figyeltette meg éppen az általa futtatott besúgókkal? Hogy lehet az ilyesmit feldolgozni, hogyan lehet együtt élni azzal a tudattal, hogy a mára már nem annyira ifjú gyerekből az apuka hatalmából lett úgyszintén kivételezett helyzetű, vitán felül elit státusú cukorborsó? Mennyire lehet elhinni azt, hogy ezek a mostani főkomcsi-leszármazottak tényleg képesek egyáltalán megérteni a demokráciát, pláne annak a liberális változatát? Szóval ezek a dilemmáim, a komcsi elit újratermelődése, ugyanitt kutyaszalonna nagy tételben eladó!

@maroz: Réamur: erre a nyárra nem igazán panaszkodhatok, bezzeg 2007-ben! És engem még a parlagfű kiégése sem dobott fel, csak áttételesen.
Töprengések: előbb-utóbb úgy is karaktersorok kunkorodnak elő. :)

@maroz:

Ma próbáltam némely restanciámat behozni, és belepillantottam néhány régen olvasott blogba.

Így láttam meg ezt a posztodat is.

Próbáltam érzéseimet egy csokorba fogni, és az jött ki belőle, hogy sajnálom.

Bár fönt vagyok a Fácsén, az azért más műfaj, nem helyettesíti a blogot, még ma sem. De ha van kedved, megjelölhetsz ismerősödnek, nyilván tudod, mi a civil nevem.(Csak meg ne bánd aztán!)

És az utóbbitól függetlenül: minden jót kívánok neked, minden tekintetben és minden értelemben.

Üdv:
HaKohen

@HaKohen: Köszönöm, és elnézést kérek, amiért ebben a közegben sokszor igazságtalan voltam veled. Talán majd a másikban másként lesz. Vagy ki tudja, de azért tényleg jó lenne, ha senki nem bánna meg semmit! ;)

üdv:
maroz

@maroz: És milyenek a fészbúkos tapasztalatok?

@buta_lúd: És mennyi extra munkát jelentene a fb-os posztokat ide is kirakni? ;)

@Holger Hartland: Hát, ha a népnevelő láng lobog a csaknévvel dolog mögött, akkor érthető, hogy nem kerülnek ide is a szövegek.
Meg az esetleg kialakuló eszmecserét is nehezebb kétfelé menedzselni.

@buta_lúd: De vettem kacsintást is.

@buta_lúd: Súlyosan félreértesz, és ezt nagyon sajnálom. Próbáltam többször is elmagyarázni, hogy én egyetlen darab népet szeretnék nevelni, mert nekem csak erre az egyetlen emberre lehet érdemi hatásom. Amúgy meg a diskurzusetika nem is engedné meg ezt a "nevelést", hiszen etikai elvárás, hogy a diskurzusban minden résztvevő felet magunkkal egyenlőnek fogadjuk el, aminek súlyosan ellent mond ez a "népnevelő"-megközelítés. Tényleg nagyon sajnálom, hogy ezt ennyire féreérted, mert szerintem ez egy fontos dolog lenne...

@buta_lúd: Esküdj!!! ;)

@buta_lúd: Jók. Majd úgy egy év tapasztalás után összefoglalom, hogy miben és miért. :)

@Holger Hartland: Alkalomadtán rengeteget, de hát ezt pont neked magyarázzam? ;)))

@maroz: Súlyosan félreértésben bajnok vagyok, ezt már sokan mondták.
De te is sú-lyo-san félreértesz, ha azt gondolod, hogy az egész maroz anyagot úgy tekintem, mint kizárólag népnevelő irkafirkákat. Viszont diszkurzusetika(1) ide, szándék oda, akkor is úgy látom, hogy van írásaidban, pontosabban kommenteidben meggyőző szándék(2) hiszen sokszor olyankor is nyomod valakinek, amikor -legalább is számomra- teljesen feleslegesnek tűnik -kivéve, ha belelovalod magad abba, hogy értse meg amit mondasz(2).
És egyébként miért is lenne baj a meggyőzés(2) szándéka? Nálam legalább is nem az. Ugyanígy sosem értettem miért kapálózol az értelmiségi jelző ellen. De kb. mindegy is, tudomásul veszem ezeket, csak gyakran nem bírok ellenállni a szurkálódó kedvemnek. Bár ez utóbbiról nem tudom, hogy mit mond a diskurzusetika(1).
És ha már: azt se igazán értettem, hogy hogyan oldod fel azt az ellentmondást (már ha van nálad), amit sokszor mondogattál, miszerint a dolgok megismerésébe fektetett energiával párhuzamosan nő a kialakult nézet megváltoztathatatlansága (váúcs, de jól néz ki leírva!) –hiszen te láthatóan rengeteg energiát fektetsz egy-egy dolog megértésébe -ami szerintem szuper-, de elméletedből következően folyamatosan veszítesz a rugalmasságodból -amiért viszont kár lenne. A válaszod nyilván az (gondolom ez gyomros a diskurzusetikának:), hogy de nincs ellentmondás, mert ...és itt valami olyan magyarázat jönne, amit én is szinte elhinnék, esetleg megspékelve a súlyosan félreértetteddel. :) Tök 8: vagy tudsz valamit kezdeni így, simán egy kommenttel (tulképp nem izgat, hogy leszarod vagy építkezel belőle(3)); vagy érdeklődsz arról, hogy pontosan mi is van, mert nagyon nem érted, de érdekel; vagy meg akarsz győzni(2), hogy nem látom jól. De akkor meg nem értem félre sú-lyo-san.

Az egyetlen darabos népre hatás is szép szólam, de nálam egy kicsit hamisan cseng, mert mi a helyzet min. a gyerekeiddel? Vagy rájuk sem voltál hatással(2)?

Az én etikámba simán belefér, hogy nem tekintem feltétlenül magammal egyenlőnek a diskurzusba bevont felet. Tekinthetem egyenlőnek. Tekinthetem többnek, aztán legfeljebb –szomorúságomra- csalódom. Tekinthetem kevesebbnek, aztán legfeljebb –örömömre- döbbenek. És igen, tudom, hogy az előítéleteim befolyásolnak. Ezért is lenne jó minél több új emberrel diskurálni. És ezért is diskurálok olyan kevés már megismerttel.

1 Nem igazán tudom részleteiben mi ez, de most már utánanézek. De csak azért, hogy elmondhassam, hogy igenis népneveltél. :) Arra meg pláne kíváncsi vagyok, mit mond ez a szépnevű dolog a végbélbe feldugott sorjás dávidcsillagról. :)
2 buta_lúdnál (ironikusan és/vagy lehet, hogy helytelenül) aka népnevelés.
3 Igazából a semminél egy kicsit mégis jobban izgat, mert szimpatikus őrült vagy. Megj.: akik szimpatikusak nekem, ők a többség szemében –többnyire- mind többé-kevésbé őrültek, bár jóindulatú őrültek. Én ezt az álláspontot bár sajnálom, de elfogadom és meghajlok a többség bölcsessége előtt. :)

@buta_lúd:

"És egyébként miért is lenne baj a meggyőzés(2) szándéka?"

Az nem baj, az a baj, ha "aka". ;) A népnevelésnek van egy erős hatalmi konotációja, beleértődik egy asszimetrikus viszony, hiszen a nevelő az fogalmilag is egy magasabb minőség, mint a nevelt. Ezzel szemben a meggyőzés, ha az egy etikus vitában történik arról szól, hogy van több ember, akik másféleképpen vélekednek dolgokról, és igyekeznek eljutni egy olyan állapotba, ahol ezek a divergens vélekedések konvergálnak egymáshoz. Tehát az egyik egy vertikális viszonyulást feltételez, a másik pedig horizontálisat. Szerintem ez egy nagyon fontos különbség.

"Bár ez utóbbiról nem tudom, hogy mit mond a diskurzusetika(1)."
Azt mondja, hogy ilyenkor a diskurzust felfüggesztjük és teret adunk annak, hogy a beszédjáték valami egyebet szolgáljon, például a szórakozást. Szurkálódunk, egy jót röhögünk, majd ha ráuntunk és még van kedvünk, akkor visszatérünk a vitához.

"amit sokszor mondogattál, miszerint a dolgok megismerésébe fektetett energiával párhuzamosan nő a kialakult nézet megváltoztathatatlansága"
Ööö, ilyent mondtam volna? :-o

Nem lehet, hogy inkább olyant, miszerint ha egy dolog mellett nagyon erősen érvelsz, akkor? Szerintem inkább ezt mondtam, mert ennek tényleg van alapja, míg a másiknak nem annyira, de hát könnyen meglehet, hogy rosszul emlékszem és tényleg mondtam ilyesmit. Legalább így, utólag letagadhatom, ha tényleg mondtam? ;)

A megismeréssel nekem olyan reflexióim lettek, hogy amíg egy dologról szinte semmit nem tudok addig erősen meg vagyok győződve arról, hogy mindent tudok róla, ámde ahogyan elkezdek dolgozni a megismerésen viszonylag hamar eljutok oda, hogy lószart se tudok én erről a bizonyos dologról. Ami egy lottóötös, mert amíg nem jutok el erre a felismerésre addig keresni se fogom a válaszokat, utána viszont már sokkal könnyebb, hiszen ha az embernek már van egy csomó kérdése akkor lehet indulni az erdőre válaszokat gyűjtögetni.

"Vagy rájuk sem voltál hatással(2)?"
Próbáld meg ezt úgy felfogni, hogy szerintem mindenkinek leginkább a saját portája előtt kellene rendet teremtenie és csak aztán nézhet rá cöcögve a szomszéd akármijére.

"Arra meg pláne kíváncsi vagyok, mit mond ez a szépnevű dolog a végbélbe feldugott sorjás dávidcsillagról. :)"
Ugyanazt, amit a szurkálódásról. Na jó, majdnem ugyanazt. ;)

"Igazából a semminél egy kicsit mégis jobban izgat, mert szimpatikus őrült vagy. "
Ritka találó bók, és jól is esett. :)) Na, de ezt gyorsan fejezzük itt abba, mert mindjárt jön HH kolléga hogy követelje a nyilvános csókváltást. ;)

@maroz: "Szerintem inkább ezt mondtam" -így volt, erre gondoltam.
aka -szigorúan így értettem. Hosszú kommentem végéről lehagytam, hogy nem csak súlyosan félreértő bajnok vagyok, de többszörös porcelánbolti-elefánt okleveleim is vannak.
És írjon valaki valamit utánam is, mert némileg feszélyez, hogy a beszélgetés végén én szerepelek!

@buta_lúd: Utánad? A vízözön! ;)

@Holger Hartland: Valójában az a baj, hogy a két hely nem, vagy csak nehezen átjárható.

Napok óta kóstolgat a késztetés, hogy írjak ide még egy utolsó utáni posztot, mert be kell vallanom őszintén, hogy egy picit irritál az a botrányos dolog, hogy a honi balliberálisok egyik legrasszistább blogján a kimosakodott nigger a Fehér Gazdi házából engedelmesen leprázza és tiszta szívéből gyűlöli azokat a koszos niggereket, akiknek nem adatott meg ugyanaz a szerencse, ami számára megadatott, hogy kimosakodhasson. Talán most már sokkal jobban el tudnám mesélni azt az "Izsák felé, félúton" történetet, amelyiket Horthyval kezdtem és ma a demokratikus antipopulizmussal fejezném be, de sajnos semmi értelmét nem látom a mesélésnek, mert itt nincs semmi értelme, amott meg olyan hülyén néznék ki, mint az a bebaszott bőrnadrágos bajor, aki a kocsmán kívül is mindenáron járni akarja a jódlizós-seggberúgós táncot. Marad tehát nekem is a nemírás, ami jó, mert több idő marad az olvasásra, a megértésre. Az irritációkat meg majd kenegetem valamivel, aztán majd elmúlik. Vagy nem.

@maroz: Valamikor vasárnap este ugyanennek a kimosakodott szerencsétlennek az apropóján kezdtem egy (szerintem) vicces posztot írni - nem tudok nem nevetni rajta, és kicsit sajnálom is, hiszen hiába ehet a Fehér Gazdi asztalánál ezüst eszcájggal, így is folyton kesereg és panaszkodik (akkor meg minek ment oda), ezért most nem is haragszom rá annyira, mint talán te.

Erre tegnap mi történik: Mobutu Ezredes Elnök Úr Fekete Párducai lerohanták a Szeressük A Fákat És A Szegény Bennszülötteket Alapítvány rokonszenves naiváit. Undoromban félbehagytam a posztot, pedig még aktuális lehet.

@Holger Hartland: Valahogy dramatizáltan kéne ezeket a dolgokat elmondani, mert ha csak úgy, simán, akkor azt nem hallják meg. De kár, hogy ehhez nekem kevés a tehetségem. Illetve nemis, mert ez egy jó kis önfelmentés, így legalább nem kell írni. Mondjuk ez a heringesbödön körüli cicaharc nekem már túl sok volt ahhoz, hogy ne írjak róla, de hát ismétlem, ebből regényt kéne, novellát, verset, népszínművet, pantomimot, mittomén, bármit, ami hat. :)

Lehet,azon múlik az írás-nemírás,hogy mekkora az emberben a "kertészkedési hajlam"?

Rónay György A KERT

A b.-i vonalon, két állomás közt, körülbelül egyforma távolságra mind a kettőtől, van egy kis kert. Mindössze néhány négyzetméter, és a leglassúbb vonat ablakából is mindössze néhány másodpercre látszik. Se tanya, se kunyhó, se őrház nincs a közelében. Semmi, csak ez a kert, tavasztól őszig virágban.
Valaki eljön valahonnét, talán kilométerekről, és fölássa a földet. Magokat szór, palántákat duggat. A kert a legnagyobb aszályban is virít: valaki eljön valahonnét, és megöntözi a növényeket. Kút nincs a közelben; talán kilométerekről hozza a vizet, kora hajnalban vagy késő este; mert a kertben soha nem látni senkit. Semmi mást, mint a virágokat.
Kié lehet ez a kert ott a sínek mentén: ez a maroknyi virág a le-lecsapódó mozdonyfüstben? Kinek lehet fontos, hogy aki a világnak azon a pontján kinéz a vonat ablakán, tavasztól őszig virágot lásson?
Mindenesetre van egy ember, akinek fontos. Akinek az a fontos, hogy a virágait lássák, és nem az, hogy tudjanak róla. Egy Névtelen, aki a világnak azon a parányi pontján évről évre új lapot ír a virágaival egy Kódexba, amelyet még a leglassúbb személyvonat ablakából sem olvashatni tovább egy-két másodpercnél.
De aki olvasta, sosem felejti el. Az tudja, hogy van legalább egy pontja a világnak, ahol évről-évre kivirul ugyanaz a kert, ugyanannak a névtelen szorgalomnak a szeretetében.

@hazaváró: A hajlamon túl kell a hit is. Hinni abban, hogy az a megművelt kert: szép. Attól, hogy én kis kertész legény megműveltem. Szép, és van annyira szép, hogy az a szépség önmagában is megáll, körülményektől, környezettől függetlenül. Akiben nincs meg ez a nagyon erős hit, az ne kertészkedjen, hanem menjen el egy mezőgazdasági zéertébe agronómusnak. ;)

Igen. Ezért volt idézőjelben a kertészkedési hajlam.

(Tartok tőle, hogy az üzenet – pontosabban: egy erősítőnek szánt gesztus –,amiért ezt a kis történetet küldtem, nem érte el célját.)

@hazaváró: Sajnos nem, mert túl erős a bizonytalanság, de azért hálás köszönet a próbálkozásért. :)

Ezt kaptam:

>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>
feladó: Blog.hu válaszértesítő commentnoreply@blog.hu
címzett: maroz
tárgy: [Örülünk, Vincent?] Válasz érkezett a "A röghöz kötésről és másról." című bejegyzéshez fűzött kommentedre

Blog.hu Blog.hu értesítő levél

dvhr válaszolt neked:

@maroz: Ezt is hazugsagnak tartod? hvg.hu/hvgfriss/2014.38/201438_buktatok
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

Igény felmerülése esetén itt válaszolok rá, amott sajnos nem áll módomban.

@maroz: Bár nemhogy a kommentekre, még a posztra sem igazán emlékszem, de ennek ellenére az igény felmerülését ezennel bejelentem, emlékezetem hiányát pedig a következő napokban pótolom.

@JuAn: Annyira nem is fontos az a poszt, hiszen itt van nekünk a belinkelt HVG-s cikk, és dvhr kérdése is arra vonatkozott, hogy azt (is) hazugságnak tartom-e. (Ezt az "is"-t nem értettem, biztos utalás valami régebbi dologra, így inkább hagynám.)

Szóval a HVG-s írás lényege, hogy egy pedagógust meglepte az, hogy egy megyeszékhely villanyszerelő tanulói nem akarnak tanulni, motiválatlanok és hiába tett egy félévnyi kísérletet arra, hogy ezt megváltoztassa nem járt semmi eredménnyel. Az iskola pedig rábírta (utasították arra, és ő végrehajtotta az utasítást) arra, hogy kegyelemosztályzatokkal átengedje a diákokat. A szóban forgó pedagógus azon háborog, hogy ezeknek a diákoknak nem a tudás kell, csak a papír.

Az a szomorú ebben a történetben, hogy valójában mindenki tökéletesen megértette a valóságot és adaptív módon viselkedett, kivéve a panaszkodó pedagógust.

A diák pontosan azt teszi, ami a köztudatban roppant erősen benne van: nem hiszi el, hogy tanulással, képzéssel előre lehet jutni. Ebben neki teljességgel igaza van, amint azt a 2006-2009 közötti nagyszabású pályakövetős kutatás is igazolta tényleg nem lehet. Nem mellékesen ugyanerre jutottak külföldi kutatók is, ma már szép irodalma van az úgynevezett "oktatási evangélium" kritikájának. Ez az oktatási evangélium (education gospel, mert így több találatot ad a gugli) azt a több évtizeddel ezelőtti vélekedést takarja, mely szerint pusztán az oktatással egy adott országban gazdasági és szociális problémákat lehet megoldani. Akkor így is volt, lásd az oktatás expanzióját szerte a világban, és persze az is benne volt a képletben, hogy léteztek olyan munkahelyek, ahová az oktatással a társadalom legalsóbb rétegeiből éppen kikerülődött emberke be tudott állni.

Ma már ez azért nincs így, mert az oktatási expanzió vagy 20 éve lezajlott, ma már egy-egy kohorsz túlnyomó többsége hozzájut valamiféle, az általános iskolánál magasabb szintű képzettséget igazoló papírhoz. Igen, papírhoz, mert nem a tudás, hanem a papír jelenti az előnyt, a diákok ezt is precízen látják, szemben sajnos a pedagógussal.

Az a helyzet, hogy a tudásra, pláne a szakmaira nincs is igazán szükség. Arra jutottak a kutatók, hogy a szakiskolai bizonyítvánnyal rendelkezőkre igaz ugyan, hogy könnyebben helyezkednek el, mint a csak nyolc osztályt, vagy még annyit sem végzettek, de ennek az az ára, hogy a 70-75%-uk csak nagyon nyomott kereseti színvonalon tud elhelyezkedni, a 60%-uk nem a saját tanult szakmájában helyezkedik el, sőt, közülük igen sokan semmilyen szakképesítést nem igénylő betanított vagy segédmunkát végeznek.

Tehát teljesen ésszerű, adaptív viselkedés a diák részéről, ha leszarja a tudást és csak a papírra hajt, de arra se különösebb erőbedobással, hiszen az se ígér neki többet, csak annyit, hogy a segítségével kiszoríthatja a munkaerőpiacról a nyolc osztályt végzetteket, és persze ad egy minimális, majdhogynem elhanyagolható mértékű bérelőnyt velük szemben.

Na, ez az, amit a balliberális médiákba olvasói leveleket írogató pedagógusok nem ismernek fel, és jó kérdés az, hogy miért nem ismerik fel, nekem lennének válaszaim. De hát ugyanígy nem ismeri fel az egyetemi tanár sem, lásd az általam ár többször is szóba hozott Laczkovich-jeremiádát, amelyikben - nevezzük nyogodtan nevén a gyereket - egy vérbő rasszista magyarázatot ad arra a jelenségre, amit képtelen volt megérteni, és ennek a nettó rasszizmusnak a bájosan humanista tekintetű balliberális elit lelkesen tapsol.

Szóval ha röviden kéne válaszolnom dvhr kérdésére akkor azt mondanám, hogy bár csak hazugságnak tarthatnám, mert azzal mindenki jobban járna. De nem annak tartom, hanem egy, érzésem szerint leginkább tudatlanságból elkövetett súlyosan elhamarkodott véleményalkotásnak. Kár érte.

@maroz: Miért rasszista Laczkovich?

@Holger Hartland: Mert ugyan leírja azt, hogy nem a hallgatókat tekinti felelősnek a helyzetért, de ettől még mégis:

"Az egyetemi oktatók idejének, energiájának és szellemi kapacitásának túlnyomó részét egy tudatlan, motiválatlan, érdektelen, tanulásra és munkára képtelen hallgatói tömeggel való vesződés köti le."

Amikor egy kellően nagy csoport viselkedésére túláltalánosított diszpozíciós magyarázatot adunk, ráadásul ebben a magyarázatban az érintettek emberi alsóbbrendűsége is kidomborítódik (tudatlan, képtelen, akikkel csak "vesződni" lehet) és ezen magyarázatok szépen elkezdik megépíteni a maguk alsóbbrendűségi szimbolikáit (taktaharkányi főiskolás, vidéki suttyó a büfé-ruhatár szakon, stb., szemben a már a pelenkájába is Fields-medált szaró Igazi, Európai, sőtmitöbb, Galaktikus Értelemben Vett Minőséggel), amit aztán lelkesen továbbmondunk, nos, ekkor, ebben az esetben én nem nagyon látom be, hogy miért is ne beszélhetnénk rasszizmusról.

Miközben ugye az oktatás (alsó, felső, király, ász, ez most irreleváns) tömegessé válásából adódó problémákról lehetne akár tisztességes és tényszerűbb diskurzusokat is kezdeményezni, de hát az elitünk egy része ehelyett inkább.

@maroz: Tartalmilag egyetértek, csak nem értettem, hogy kerül ide a "rassz". Ez inkább osztályalapú előítélet. Oké, szóhasználaton nem fogunk összeveszni, ha ezt (itt, egy blogon) "rasszizmusnak" nevezed, nem kötök bele. :)

@Holger Hartland: Ha belekötnél akkor menten Katherine Verdery elé vetnélek, vesszél vele össze, mert én tőle vettem ezt a kiterjesztett rasszizmus-képet, és hát hogy is mondjam csak, szerinte az osztályalapú előítéletet nyugodt szívvel nevezhetjük osztályrasszizmusnak is. Bár, picit jobban ránézve úgy tűnik, hogy ő meg Éthienne Balibarra hivatkozik, szóval akadna bőven hová forwardolni a belekötést, de persze így az igazi, hogy nem kötsz bele, mert ez tényleg lényegtelen, megfogalmazásbeli nüansz, kár lenne ezen rugózni. :)

@hazaváró: 2014.09.15 10:03 Igen, azon a hajlamon múlik. Meg a "halászkodási hajlamon" is (Hemingway öreg halásza minden reggel feltette a kávéját a tűzre...majd csónakba szállt, várták a halak, az egyedül-együttlét a napcsillámos víz fölött: éggel, tengerrel, halakkal, madarakkal, emlékekkel, régen halott feleséggel).
Meg a "téglát-téglára rakási" hajlamon is (Assisi Szent Ferenc, persze csak azt a téglát, ami csak a tiéd, csak rád vár, csak a te feladatod, hogy kézbe vedd),
meg a "székláb-, kő- és márványfaragási" hajlamon is (Michelangelo),
meg a "kalapemelési" hajlamon is (Vanek úr, az örök civil).
Az üzenetedet olvasni olyan volt nekem, mint amilyen lehetett pl. a vad kamasz Rimbaudnak az a pillanat, amit valahogy így fogalmaz meg a költői énjével való szakítás pokoljárásának évadjában:
'a mai nap legfontosabb eseménye az volt, hogy egy virág az út mentén megmondta a nevét'.