Addig nincs baj, amíg mindent a gépek csinálnak, baj akkor lesz, amikor már minket is. Megváltozik az életünk! - Küszöbön az önvezető autó forradalma, lelkendezik a gazdasági lap, mert:
Az elmúlt évtizedek legradikálisabb változását az autóiparban egyértelműen az önjáró járművek megjelenése és térnyerése eredményezheti. Bár jelenleg nagyfokú bizonytalanság van a témával kapcsolatban, abban mindenki egyetért, hogy az új technológia szerepe a gazdaságra, a mobilitásra és a társadalomra nézve jelentős lehet.
Ebben tényleg mindenki egyetért, csak abban térnek el a vélemények, hogy mit is takarhat ez a "jelentős". Egy csók is és egy tökön rúgás is lehet jelentős, és ez a szarakodás ezzel az apró részletecskével akkor válik jelentőssé, ha kiderül, hogy nincs választási lehetőségem, én bizony az utóbbit kapom, mert nekem ezt dobta a gép.
Ezt hozta el számomra a tudomány. Ejj, de szép is ez a tudomány, önjáró autó, ül a matematikus az elefántcsonttornyocskájában és roppant büszke a diszciplinájára: matek nélkül most nem lenne önjáró autótok, lám, milyen jó is a tudomány!
Na igen, de feltevődik a kérdés: vajon ugyanezt a határtalan boldogságot érzi az is, akit tökön rúgtak a tudománynak hála?
Mert a hurrájelentést kritikusan olvasva azért felsejlenek ám azok a bizonyos tökön rúgások. Kiderül - ó, de meg vagyok lepődve! - hogy ennek a találmánynak akár még gazdasági haszna is lehet:
Tanulmányok ugyanis azt bizonyítják, hogy az autonóm járművek segítségével jelentős költségcsökkentés érhető el (nem kell például traktorost alkalmazni, illetve az optimális vezetésnek köszönhetően csökken a fogyasztás, utóbbi természetesen jelentős szén-dioxid kibocsátás csökkenéssel is jár). De nem csak a fentebb említett ágazatokba törhet be az új technológia, az építőiparban (kotrógépek) és a logisztikában (targoncák, rakodógépek) is megjelenhet hamarosan.
Igen, ez így tényleg szép, de mi van akkor, ha az a traktorista nem egy költségelem, hanem egy ember? Aki szintet ugrott, már nem napszámos, mint az apja, hanem traktorista! Talán még neve is van, hiszen valamire rá kellett íratni azt a romos tanyát, amit a - nahát, tényleg, még ilyesmije is lehet neki! - feleségével vettek, hogy majd mire jön a második baba csak rendbe szedik valahogyan. Hát, Jóskám, van számodra egy rossz hírem, de ne aggódjál, mert a neolberális öltönyösök erre is tudják a megoldást! Képezd át magad, mondjuk hentessé. Remek munkalehetőségek várnak Németorszá... mi van??? mi a picsáért lökdösöl???... jaaa, értem, szóval a kollégám szerint a hentesség mégsem annyira frankó, mert már oda is jönnek gépek. Hát akkor legyél targonc..., na mit is beszélek, mit is beszélek. Valami szolgáltatás nem érdekelne? Erős a kezed, biztosan jól tudsz masszírozni...
Szóval megváltozik az életünk, nekünk. Kinek-kinek hogyan-hogyan. Jönnek a gépek, és a targoncások, traktoristák, raktári dolgozók, hentesek, majd később a mindenféle sofőrök mennek.
Ráadásul az önjáró járművek más innovatív technológiákkal ötvözve csökkenthetik a munkaerőköltségeket úgy, hogy közben javítják a berendezések és létesítmények termelékenységét.
Munkaerőköltség vagy, Jóskám, ez van. Csökkentenek, mert az innovatív technológiák több profitot termelnek, mint te. Rábasztál, Jóskám, egészen egyszerűen nincs rád szükség. De ne aggódj nagyon, mert nem leszel egyedül, hamarosan felzárkóznak melléd a gyerekeid is, és a gyerekeid kortársainak a fele. A felesleges nemzedék. Akiket nem a gépek rekesztenek ki a társadalomból, hanem a rendszer. Illetve már ki is rekesztette akkor, amikor a traktorista Jóskából költséget csinált, amit a rendszer logikája szerint csökkenteni kell.
A tudomány áldásait pedig egyre több profitot termelve egyre kevesebbeknek (olvasd értőn a cikket, találd meg benne te magad a koncentrációra utaló jeleket, nem nehéz) egyre kevesebben fogják működtetni. Ráadásul ezek a kevesek is már eleve a jobb helyzetűek közül kerülnek ki, hiszen egy önvezető traktorcsordát már csak egy közel mérnöki tudással rendelkező szakember tud egy légkondicionált irodából távfelügyelni, és akkor lássuk meg ebben a távlatokat is: olyan szoftvert kell fejleszteni, amelyik kiváltja a távfelügyelőt is, még tovább csökkentendő a költségeket. Ebbe a rendszerbe tehát csak olyanok tudnak belépni, akik hosszan tartó formális képzéseken átmentek, olyanokon, amelyekbe egy traktorista Jóskának a gyerekei már a bemeneti oldalon elvéreznek.
Akik bent vannak, azoknak tényleg áldás lesz a tudomány, hiszen milyen fasza dolog is lesz már csapatni Horvátba', és közben aranyos kiscicákat posztolni a háromdés fészbúkra, de akik kirekesztődnek azok számára ez a rendszer már semmit sem tud nyújtani. Még csak arra sem tartja őket érdemesnek, hogy kizsákmányolja. Mi lesz akkor, ha ezek a hatalmas tömegek egyszer csak kitalálják, hogy szarnak ők a rendszerbe, inkább megcsinálják a sajátjukat? Vagy csak szépen organikusan kialakul egy ilyen? Mi lesz erre a válasz? Drótkerítés? Sortűz?
Vagy hátha addigra a tudomány kitalál valami szép, jól eladható módszert a végső megoldásra?
Na de akkor újból: kell-e nekünk, traktorista-konform embereknek ez a tudomány így, ebben a formában?