Olvasom, hogy a Freitag interjút készített Esterházy Péterrel, aki afféle szerető értelmiségiként, "érted haragszom, nem ellened" módon feddte meg a magyarkákat: nem élünk ugyan diktatúrában, de Orbán káros, a magyarka áldozattudatos, diktatúra éppen nincs, de azért a sajtó nem szabad, mert valami lehet vidéken, milyen kár, hogy fogalmam sincs mi az a vidék, de nemrég mesélte valaki egy haboskakaó mellet, hogy a vidéki újságíró már nem biztos, hogy írhat! Borzalom, ahol vidéken már az újságírót is nyomják, hallatlan! Persze ő írhat, és ez a lényeg, mert ha írhat, akkor gondolkodhatna is. Akkor talán nem ragadtatná magát ilyen kijelentésekre:

a magyarok reggel fintorognak Brüsszel miatt, délután meg megnézik, hogy megérkezett-e az EU-s pénz a bankszámlára

"A" magyarok nézik meg este a bankszámlájukat, csak úgy, általában. Büdös, hálátlan balkáni parasztja, fintorog, belemar abba a kézbe amelyik eteti, miközben tartja a markát és este lesi az egyenlegét. Aham.

Hát egy lófaszt, azt! Nem "a" magyarok nézik, hanem a kiváltságos elit nézi. Mikor melyik. Most az Orbáné nézi, régebben pedig állítólag 70-30% volt a nézés megoszlása, és igen, lehet azon háborogni, hogy most nem a mi európaiértelembenvett értelmiségünknek csurgatják le a júdáspénzt, de ez olyan jellegű panasz, mint amikor a háziszolga rí az új földesúr miatt, aki visszaküldte őt a mezőre dolgozni: bezzeg a régi kegyúr, az sokkal jobb volt!

"A" magyarok nem nézik az érkező brüsszeli pénzeket, mert abból nekik úgysem jut érdemben semmi. De hát nem is ez a funkciója az uniós transzfereknek, és ha Esterházy tenné a dolgát, ha elmélyülne picit a kérdésben, akkor ő is láthatná, hogy Orbán nem oka annak, amilyen helyzet nálunk van, hanem ő is csak egy okozat, az ok valójában az, hogy nekünk nem volt érdemi lehetőségünk ennél jobb feltételekkel becsatlakozni a kapitalista világrendszerbe. Ki vagyunk még a szükségesebbnél is jobban szolgáltatva a külföldi tőkének, amelyiknek az az érdeke, hogy ő itt szinte háborítatlanul termelhessen, ami azzal is jár, hogy az állam nem von el annyi pénzt, amennyi a közügyeink tisztességes viteléhez kellene.

Ez idővel oda vezetne, hogy hiába minden megszorítás, hiába vonul ki az állam a legalapvetőbb közügyeinkből is, mivel egy nyitott gazdaság vagyunk úgysem lenne soha elég saját pénzünk a rendszerünk működtetésére és simán összeomlanánk. Ja, adósság, jut eszembe, azt se felejtsük el. Tehát az európai centrumországok kitalálták, hogy tolnak ide pont annyi pénzt, amennyitől éppen hogy talpon tudunk maradni.

Ez a pénz nem ablakon kidobott pénz a nyugat részéről, hiszen ezeknek a forrásoknak a lokális elosztói ebből a pénzből, a pénz "okos" elosztásával óriási hatalmat tudnak maguknak bebiztosítani, és persze ugyanakkor teljesítik is a centrum elvárásait, olyannak alakítják a hazai viszonyokat, hogy az a nagytőkének a legmegfelelőbb legyen. Ha a lokális hatalom rosszalkodni merne, akkor megrántják a transzferpórázt és lábhoz rendelik az ugrabugrálót.

Valójában ez az uniós transzfer az, amelyik megszüli a korrupciót, illetve ehhez hozzájárul még az is, hogy a hazai vállalkozások, pláne a kisvállalkozások szinte reménytelen helyzetben vannak, hiszen a piacainkat nyakló nélkül átadtuk a külföldi tőkének, így mi a büdös francot tehetne egyebet a hazai vállalkozó, mint azt, hogy üzemszerűen beáll a transzferek lerablására? És ez a transzfer-rendszer manapság nem úgy néz ki, mint ami csak egy futó anomália az amúgy jól működő kapitalizmusban, hanem sajnos ez az egyenlőtlen struktúra, tehát az, hogy a félperifériás országok zöme csak ilyen furcsa infúziókkal tartható életben maga a normalitás, a neoliberális kapitalizmus normalitása. Minden egyéb csak okozat, így Orbán is, és nem a mindenféle hamis nemzetkarakterológia miatt, nem azért mert áldozattudatunk van, hanem azért, mert áldozatok vagyunk. És nem, nem "mi", nem minden magyar, mert az elitünk hozzánk képest nem áldozat. Ők a haszonélvezők, ők azok, akik este lesik a bankszámlájukat, de ők csak nagyon kevesen vannak, ezért talán mégiscsak érvényes itt a "mi", hiszen ahol a kijelentés igaz a sokaság kilencven százalékára ott már létjogosult a "mi".

Csak hát az a baj - és ebben igaza van Esterházynak, csak nem úgy -, hogy tényleg megszűnt a párbeszéd közös nyelve, de nem a kormány-ellenzék amúgy teljesen hamis ellentétpár mentén szűnt meg, hanem az elit és a nép között. Például Esterházyt se túl sűrűn láttam a Gólyában akkor, amikor fiatal társadalomtudósok kísérletet tettek arra, hogy alaposabban, mélyebben megértsék ezt a mostani helyzetet, amiben vagyunk.

Esterházy fejének úgy nagyjából két lényeges funkciója van. Az egyik, hogy tartást adjon annak a gyönyörűszép frizurájának.

A másik, hogy gondolkodjon vele. Ezért tartjuk. Van ideje, van erőforrása, üljön neki, vigyen bele munkát, igyekezzen jobban megérteni azt, amiben élünk, építsen fel kritikusan hihetőbb ok-okozati láncokat, majd próbálja meg azt nekünk, a népnek, a kilencven százaléknak úgy elmesélni, hogy azt mi is megértsük.

Boldogabb lennék, ha Esterházy az utóbbi funkcióra használná a fejét.