Kellene 78 darab új tankönyv. Kéne a tananyag, olyan, ami a kor követelményeinek (nahát, nekem úgy tűnt, hogy diákok inkább annak örülnének, ha a saját elvárásaiknak felelnének meg ezek a tankönyvek), valamint az európai trendeknek és az ipar igényeinek megfelel. A járműiparról beszélünk, autókról, mint például a Volkswagen.
Érdemes elolvasni az egész pályázati beszámolót, mert csodálatos. Már rögtön az elején kiderül, hogy az unió csak akkor delláz, ha konzorciumot csinálnak. Már a pályázat, mint fogalom önmagában is a korrupció szinonimája, de ahányszor én azt olvasom, hogy konzorcium, menten Luca Brasi jelenik meg előttem:
A Társadalmi Megújulás Operatív Program támogatásával megvalósult az „Egységesített Jármű- és mobilgépek képzés- és tananyagfejlesztés” című projekt, amelynek pályázati azonosító jele: TÁMOP-4.1.2/A/2-10/1-2010-0018
A Közlekedésmérnöki Karon kialakításra került a Járműmérnöki BSc alapszak. A magas színvonalú képzésnek szükségszerű tartozéka a kor követelményeinek, az európai trendeknek és az ipar igényeinek megfelelő tananyagok kifejlesztése. Az Európai Uniós pénzügyi támogatás igénybe vétele érdekében – figyelembe véve a pályázati feltételeket – konzorcium keretében kínálkozott lehetőség a cél elérésére. A projekt során a XXI. század mérnöki tevékenységére felkészítő járműipari oktatási rendszer támogatása, kifejlesztése volt a cél, amelyet a részt vevő intézmények beillesztenek saját képzési rendszerükbe.
Tehát konzorcium, 78 tankönyvet kell megírni, erre van 170 millió forint közpénz. Durván 2,2 millió forint tankönyvenkét. Linkeltem a beszámolót, el lehet olvasni, hogy mire ment el ez a pénz, hogy a konzorciumi tagok kik, mennyit vittek haza belőle, mire költötték, workshopra, laptopokra, számítógépekre, ezt most hagyjuk, nézzünk meg két apróságot, aztán mindenki gondolja tovább, hogy egy más szervezéssel, másmilyen megközelítéssel, a diákok bevonásával és hasonló, nem konzorciumi módon is meg lehetett volna oldani ezt a problémát, és tán még az sem kizárt, hogy a 170 millió forint tizedéből sikerül olyan tankönyveket, tananyagot fejleszteni, amelyek a diákok szempontjainak is megfelel. Ők ugye ott az egyetemen nem is számítanak, őket nem kell bevonni egy ilyen konzorciumba, ők megkapják a készt, ez a modern, ez a korszerű, ezt használd, küldi neked a Milo&Milo, szeretettel, és üzeni, hogy ami jó a konzorciumnak az jó az összes diáknak is.
Az első apróság:
Néhány tankönyv megírását – szerzői jogi problémákkal* indokolva – a konzorciumi szerződésben vállaltakkal ellentétben nem vállalták az adatlapon megnevezett írók. A szerződés 70 db tankönyvről szólt, ezért szükség volt áthidaló megoldásként megtalálni azt a hét tankönyvet, illetve a megfelelő szerző gárdát, akik a rövid rendelkezésre álló idő ellenére vállalkoznak a megírásukra.
*A tárgyak oktatása során autógyártó cégektől a legkorszerűbb fejlesztési eredményeket kapja meg a tanszék, de csupán az előadások keretében mutathatók be ezek és nem publikálhatóak. A tanszék pedig csak a legkorszerűbb tankönyv megírására vállalkozna.
Helyben vagyunk. Tehát figyelemmel a járműiparból a pofánkba csorgó nem csak európai, hanem világtrendekre is mást nem nagyon lehet feltételezni, mint hogy a gyártók "legkorszerűbb fejlesztési eredményeit" azért nem szabad publikálni, mert azok egy jelentős része pont a fogyasztók egyre szofisztikáltabb, komoly mérnöki munkát és teljesítményt igénylő csalótechnológiák kifejlesztését célozzák. De a szerzői jog az szerzői jog, tehát a diák tanulja meg titokban a Volkswagentől, hogy hogyan kell az emissziós értékekkel trükköző rendszereket fejleszteni, előadás keretében elmondható, de figyelmeztetésül ott az újságpapírba csomagolt hal az asztal szélén, hogy világossá tegye mindenki előtt: aki el meri pofázni a titkot az a halakkal alszik.
Lépjünk tehát túl azon, hogy az autógyártó cégek 2010-ben még nem engedték, hogy a diákok a csalást hivatalosan és publikusan is tőlük tanulják, vessünk egy pillantást ezekre a 2,2 millió forint/darab áron összehozott korszerűekre. A magas színvonalú tankönyvekből egybe találomra belelapoztam. Megnéztem egy szintén találomra elém kerülő szemléltető ábrát, ezt:
Itt láthatjuk, amint a darabonként 2,2 millió forint uniós transzferből, pályázati úton, konzorciálisan előállított tankönyvből (digitális!!!) dől ránk a magas színvonal, a kor követelményeinek megfelelő, a XXI. század mérnöki tevékenységére felkészítő járműipari oktatás.
Nos, milyen szerencse, hogy én ehhez értek, én is ezt tanultam, igaz, szakmunkás-képzés keretein belül, de állítom, hogy nekünk 30-35 kibaszott évvel ezelőtt is ennél azért picivel szebben megrajzolt ábráink voltak a középiskolás tankönyveinkben. Vajon mennyiért számolhatta el a szerző ezt az egy darab rajzot?
A pályázatban és így a szerződésben is szerepelt a tankönyvenként tervezett, vállalt leütés szám (nettó leütés) és az ábrák száma. Tankönyvenként a pénz szétosztásának alapja a bruttó leütések száma, amely egyenlő a nettó leütéshez hozzáadva az ábrák száma szorozva 1500- zal. Ezzel lett figyelembe véve a rajzolással, képek készítésével, adaptálással kapcsolatos tevékenység is.
Tehát egy ábra ezerötszázszor annyit ér, mint egy karakter. Világosan látszik, hogy a szerző abban érdekelt, hogy minél több karaktert és még annál is több ábrát belepakoljon, mert neki ez fizet jól. Az, hogy ma, a XXI. században a szerző betesz egy ilyen skiccpauszra odalökött, vélhetőleg negyven évvel ezelőtt megrajzolt ábrát jól mutatja, hogy egy ilyen uniós "támogatás" pont a kívánt célt nem éri, pont a diák az, aki a végén úgyis csak ilyen 30-40 éves skicceket kap, amiből lófaszt se fog megérteni, nem hogy a mélyhúzás folyamatát.
Ha nem pályázati, konzorciális, tehát maffiamódszerrel készült volna ez az egész, akkor egy unatkozó diák két sörért és egy spangliért ilyen szemléltető anyagokat tudott volna csinálni:
Ilyenekkel tele az internet, tele a Youtube, és ezek egy jelentős részét magánszemélyek készítették, mert vélhetőleg unatkoztak. Tehát szinte minden adott, minden kéznél van ahhoz, hogy a XXI. század mérnöki tevékenységére felkészítő járműipari oktatást nyakig teleöntsük korszerűbbnél korszerűbb, a megértést a diák számra könnyebbé tevő, többnyire már elkészült és a netről ingyen letölthető animált, színes, szagos, kibaszottul huszonegyedik századi oktatást segítő tananyagokkal, de helyette 170 millió forint uniós közpénzből nézegethetik a diákok az olyan skicceket és Móricka-rajzokat, amilyeneknél 30-35 évvel ezelőtt mi, középiskolás diákok is szebbet, igényesebbet rajzoltunk.
De legalább abban bízzunk, hogy az autógyárak a nem publikus, csak a kurzusokon bemutatható anyagaikban ennél a skiccpauszos szélhámoskodásnál azért mégiscsak jobban, a korszellemnek megfelelőbb tankönyvekből, jegyzetekből, demonstrációs anyagokból oktatják a csalást, hiszen ekkor elmondhatjuk, hogy köszönjük, unió a dellát, amit a társadalmunk megújításának a nyugati módi szerinti előmozdítására fordíthatunk, de kicsit visszavehetnél már, mert lassan annyira újak leszünk, hogy védőhuzat kell ránk, mert sajnálnánk, ha a társadalmunk tökéletesen csillogó politúrja megkarcolódna.
