Lehet-e szolidáris az ember olyan áldozattal, akinek ő is az áldozata?
Mitől szörnyűbb egy olyan terrortámadás, amelyikben néhány óra alatt néhány száz ember esik áldozatul, mint egy olyan, amelyiknek emberek milliói, ráadásul lassú, keserves, emberhez méltatlan agóniával?
Miért legyek szolidáris a "civil áldozatok" francia részével, a mulató, a szórakozó, a jó dolgában az idejét mivel kitölteni már nem is igazán tudó jóléti tobzódókkal, amikor a csöndes terrorizmus áldozataira pont ezek a rétegek szarnak a legintenzívebben?
Miért érdekeljen, hogy allahakbart kiabáltak?
Mi a faszomat kiabálhattak volna mást?
Azt, hogy szabadság, egyenlőség, testvériség?
Vagy azt, hogy "Tekintettel arra, hogy az emberiség családja minden egyes tagja méltóságának, valamint egyenlő és elidegeníthetetlen jogainak elismerése alkotja a szabadság, az igazság és a béke alapját a világon"?
És akkor most megvédeni? Mit? Az európai értékeket? A terroristákat a náluk milliószor gyengébb terroristáktól? Mi értelme? Hogy még jobban gyilkolhasson minket, engem a legális, de mégiscsak terrorista rendszerével?
Lehet értem jönni, el lehet kérni a Deutsche Telekomtól a címem, jöhet a narancssárga kezeslábas, nem érdekel, ennél még az is jobb.