Nehéz nem észrevenni, hogy Pistáék énképében jelentős vonás az, hogy ők nagy spanjai Istennek, sőt, ez a reláció még a hazát és a nemzetet is megelőzi. Tessék elolvasni egy pistás önéletrajzot, igen nagy valószínűséggel úgy fog kezdődni, hogy evangélikus/katolikus/bármicsaknemnagyorrú vagyok, hangsúlyozza a cserkészetet, esetenként az iskola is egyházi, szóval a Pistában ott az Isten, tövig. És erre azt mondják sokan, hogy ez így van jól, mert az erkölcs, az ugye onnan érkezik igazán.

Mennyből az angyal. Lejön, és bekopogtat gazduramnál.

Dicsértessék, békesség Istentől, gazduram! A Pista küldött és kérdezteti, hogy van e ke’enek olyan jóféle, szömrevaló süldőlánya? Templomba járó, néptáncos, igaz magyar fehérnép. Baszni vinnénk.

Szóval az van, hogy engem érdekelne minderről Isten véleménye is. Mit szólt volna ha mondjuk a saját fiát látja viszont egy ilyen listán? Názáreti Jézus – csúnya zsidó fejű, állandóan keveri a szart, Heródesnek majd jó lesz. Nekem nincs közvetlen vonalam Istenhez, mivel úgy különösebben nem is hiszek benne, de érdekelne, hogy mit üzen, már ha egyáltalán üzen azoknak, akik akár önszorgalomból akár munkaköri kötelességből napi kapcsolatban állnak vele. Tetszik-e neki ez az egész, hogy ott a neve olyan helyeken, ahonnan ilyen erkölcsiség türemkedik ki évek óta?

Ne értsenek félre, nem beleszólni akarok én a hívők belügyeibe, hiszen tudom, hogy erre hisztérikusan reagálnak, kuss, mi pont így szeretjük, szokták magyarázni, és ez ugyan furcsa, de hát ki-ki a maga hobbijával, így ezt én kénytelen vagyok elfogadni, tehát nem kritika, nem elvárás, csak kérés, afféle magyarázás kérése, mert érteni szeretném. No meg egyes hobbisták időnként azzal jönnek, hogy nekik igenis dolguk megmondani, hogy mit húzzak én, a nemhívő a farkamra ha pistázni támad ingerenciám, mert nekik lenne ilyen küldetésizéjük, hogy ők minden emberért felelősséget éreznének, vagy mi. Tehát nem belepofázni, csak érteni szeretném.

Egészen biztosan nincs ott semmiféle gond az ifjúság erkölcsi nevelésével, az ige, a hit terjesztésével, a cserkésztáborok jellemformáló voltával ahonnan rendre olyan korosztályi kiválóságok termelődnek ki, mint amilyen ez a Pista gyerek is? Lányos apaként (kettő) engem bizony feszélyez, aggaszt, ha az általam sok-sok munkával, törődéssel, odafigyeléssel felnevelt lánygyermekeket Isten hatalomhoz (annyi, amennyi) jutott hívei afféle szabadon pocsékolható prédaállatnak tekintik. Egy istentelen komcsi a pártszékház valamelyik hátsó szobájában is ezt tenné, gondolom én, és ezért is voltunk körültekintőek az istentelen komcsikkal, pláne, ha azok építőtábort szerveztek, ahol ha nem is annyira explicit módon, mint Pistáéknál, de mégiscsak az üzekedés volt az egyik meghatározó motívum. És most ugye itt a látványos különbség, ami mögött immáron nem a vörös zsolozsma áll, hanem Isten, a maga intézményeivel. Egyházi iskola, ministrálás, cserkészkedés, tessék mondani, nem lehetséges, hogy mégiscsak át kéne ott gondolni pár dolgot, ha az egésznek ilyen pistaszerű outputjai is vannak, ráadásul ennyire látványosan? Vajon nem fordulhat elő az, hogy akad némi módszertani hiba abban a képzésben, amelyiknek a végén a Pista az ismert módon sajátította el a „Ne paráználkodj!” parancsát?

Nem, én nagyon nem vagyok híve az ilyen ádáz egyházellenes kirohanásoknak, hogy ítélje el, közösítse ki, bélyegezze meg, mert ez valójában nem old meg semmit, ettől semmivel nem lesz kevesebb Pista az országban, hanem én arra lennék kíváncsi, hogy éreznek-e ebben a dologban valami felelősségfélét a hívők és a hívők intézményei. Mondjuk az egyházak. Gondolják-e azt, hogy így jutunk közelebb Istenhez, vagy ha nem, akkor kívánnak-e ez ellen tenni, és ha igen, akkor hogyan. Túl nagy a csend, túl nagy a hallgatás, és ilyenkor az ember hajlamos elbizonytalanodni, elkezd spekulálni, farizeusokról, hittel palástolt hitetlenségről, emberi és intézményi aljasságokról, ami talán lesöpörhető azzal az asztalról, hogy egy hívőt pont semennyire sem érdekli az, ha egy hitetlen nem bízik meg a hitben, de itt nem ez a valódi kérdés.

Hanem az, hogy egy hitetlen mennyire bízhat meg egy hívőben. Nem Istenben, hanem egy Istenes Pistában. Kedves mindenféle vadakat terelő juhászok, erről ha hallhatnék tőletek pár megnyugtató szót, azt bizony én örömmel venném.