I. Plecsni
Több évtizedes hagyomány, hogy a hatalom valamiféle csontot vet időnként a hűnek tartott ebei elé. Ez a többséget jellemzően alig, de leginkább egy csöppet sem érdekli, a függők pedig mindig annak alapján interpretálják, hogy a számukra oly kedves nedveket csurgató nyúlvány éppen melyik oldalán leledznek. Most például a ballib fintorog, hát tessék, ezek (kurzív) kiket tüntetnek ki, Szaniszlót meg a Kárpátiát, na most mondja meg, Kohn bácsi, hát lehet ilyent?!? Persze ha legalább egy másodpercre képesek lennének lecsatlakozni a szerről, akkor talán bírnának vetni egy pillantást az alábbi grafikonra:
forrás: Társadalmi Riport 2012
Az ábra elég személetesen megmutatja, hogy a választópolgárok a ballib nyolc évének a végére úgy eltolódtak a jobboldal irányába, hogy a jobbszélen támfallal kellett megtámasztani a képet, mert különben eldőlt volna.
Namost, az ugye megvan, hogy a politikai párt az egy olyan jószág, amelyiknek a saját logikája szerint arra kell törekednie, hogy a hatalmat megszerezze és megtartsa? Ennek tükrében és a képre nézve úgy mégis, ki a rossebet kellene a mostani hatalomnak kitüntetnie? Tán csak nem a Sasjózsit, vagy a Fekete Jánost?
II. Zsidógomb
Mint a viccben: Melyik a legmegbízhatóbb automata? Hát a nyolcadik kerületi rendőrkapitányság. Bedobsz egy féltéglát és kijön két szakasz rendőr. Na, ennél már csak a zsidógomb a megbízhatóbb: megnyomja két pattanásos nagykamasz és Pavlov kutyáját megszégyenítő precizitással beindul a hiszti. Most is ez történt. Nézzük a hozzávalókat: kell kettő darab húszévesforma suhanc, az ELTE kb. 23 ezer nappali tagozatos diákjaiból ennyi biztosan kerül. Kell egy ív Avery címke, ez lehet mostanság olyan kemény 70 forint. Igényes polgárpukkasztó még egy címkenyomtató progit is torrentez, a szöveget kitalálni pedig húsz másodperc, ugyanis itt már csak egyetlen kritériumra kell figyelni, hogy benne legyen a 'zsidó' karaktersor. Tehát két polgárpukkasztó hangulatban lévő suhanc, hetven forint, kb. húsz perc utánajárás és már kész is:
Ennél több utánajárást igényelt anno az is, amikor mi, a magunk idején színes krétával felírtuk a magunk kisded polgárpukkasztását a budi falára: "Megbasztam a Marit!".
Mondjuk az nem is eredményezett annyira megbízható hisztériát, mint ez a szóban forgó, nem lett belőle sajtóközlemény, a szokásos vészkorszakkal példálózó publicisztika, elhatár- és olódás, meg az összes többi, a zsidógomb megnyomására évtizedek óta megbízhatóan előjövő produktum. A két suttyó pedig vígan röhög a markába: bazdmeg, ezek tényleg ennyire hülyék, hitted volna???
Elérték, amit akartak, mert ezek tényleg ennyire hülyék.
Kedves emerita, mi lenne, ha egyszer, kalandból lejátszana fejben még a hisztéria kitörése előtt egy másik forgatókönyvet is? Például a következőt: észreveszem a matricát, megcsóválom a fejem, letépem és beledobom a kukába. Ennyi. A suttyók mondjuk bepróbálkoznak mégegyszer, forgatókönyv ugyanaz, mibe, hogy ők unják meg hamarább? Persze ez abban az esetben lehet érdekes, ha a kedves emerita is és a hiszterolib is a probléma megoldásában lenne érdekelt, amit - már elnézést, de - én nem hiszek. Így aztán Jin megtalálja a maga Jangját és ketten együtt üzembiztosan megképezik azt a kellemes kis sárgásbarnásan kevergő trutyit, ami jobbernek jó, a hiszterolibnek is jó, és ugye ami jó a Milo&Milo-nak, az az országnak is jó.
III. A világ legbambább ellenzéke
Keresem a jelzőket, megpróbálom felidézni, hogy mikkel pejoráltunk mi anno, ha valaki nagyon kihúzta nálunk a gyufát, talán a "füles fasz" volt a legalja, de úgy érzem, hogy itt már a jelző semmit nem adna hozzá, így maradjon csak a név: Szanyi. Nos, ez a Szanyi - nem tudom, megvan-e a kedves olvasónak az információ - a fideszhatalom pillanatnyilag legpotensebbnek tűnő ellenzékét vezetgeti, ők lennének a baloldal reménységei Orbánnal szemben, szóval ez a Szanyi szokásához híven megint beledurrantott egyet a nulláslisztbe. Hogy miért nem eszi ki a fene az uniós pénzekből traktorral ódalba ajándékozott parasztokat az utakra. Menteni a hóban elakadtakat. Miközben ugye aki járja az országot, vagy akinek van olyan ismerőse, aki a körúton túli világról is bír valamiféle aprócska tudomással az tisztában van vele, hogy pont a traktorosok, a helyi parasztok azok, akik már akkor az utakon vannak és mentenek, amikor a Bakondi Györgyök még a rántott pacalt kanalazzák azon az ünnepségen, amelyet az egymás kölcsönös kitüntetésének a megörömködésére celebráltak.
De a szokásos szanyiságon túl is épületesen balfaszok voltak ellenzékék, úgy egységesen, demokratikusan.
Az MTI sajtószolgálatához szokásosan balfasz pártközleményt eljuttatni kábé a hülye is tud, no meg a fészbúkon megosztott videó sem az a kategória, ami kifogna egy ügyesebb tízévesen, és hát lássuk be, a mi kedves ellenzékünk tehetsége itt valahol véget is ér. Megint jönnék egy alternatív forgatókönyvvel: ha ezeknek lett volna egy hangyafasznyi eszük is már csütörtökön este tízkor ott állt volna Mesterházy tökig hócipőben a tatabányai lehajtónál és szervezi, mozgósítja a szoci hálózatot, megmutatván, hogy ha már az állam képtelen a feladatai ellátására majd megoldjuk mi, az alternatíva. Odarendel két raklap piros széldzsekit és másnap reggelre minden fotón, minden vágóképen csak az látszik, hogy szoci önkéntesek hordják a hóban elakadt polgároknak a forró teát. A pártszékházban pedig izzik a krízisközpont, okos, értelmes fiatalok csapnak bele virtuóz módon a Facebook és a Google Maps húrjaiba, piros szegfű jelzi a térképen azokat a pontokat, ahol a szocialista párt aktivistái ugrásra készen várják a segítségkérők hívásait. Persze elmondható lenne ugyanez a forgatókönyv a többi ellenzéki párttal is, de a sci-fi kategóriát most kihagynám.
Hát, így telt mifelénk az ünnep, valamiféle szabadság, amiért anno egyesek harcoltak is, holott ha előre látják ezt a márciusi hosszú hétvégét lehet, hogy inkább hagyják a fenébe az egészet és akkor az osztrák hókotrók immáron nem karitatív alapon, hanem munkaköri kötelességből pucolták volna le az autópályánkat sónedvesre.